Már megint mennyi idő eltelt....azt gondoltam, ha helyben fogok dolhógozni és nem kell utaznom, mennyi időt megspórolok majd...hát nem. Kb alig van időm bármire is, már ami a kikapcsolódást illeti. Állandóan a kötelező dolgokat végzem, utána meg nincs kedvem semmihez.

A munka az jó. Gondolkoztam rajta, hogy jobb lenne-e fent az újszülöttön, de arra jutottam, hogy egyáltalán nem. Nem azért mert az rossz munka, hanem mert nem az én világom. A gyerekosztályon azért húzósabbak a napok, bár pont az elmúlt pár műszak volt az, amikor azért nem kellett megszakadni, de nappalos műszakban azért vettünk fel 4 gyereket...mégis nekem ez kell. Egyáltalán nem bánom, ha nem marad idő lábat lógatni, csak ne legyen káosz. Szóval igazából élvezem az itteni munkát és szeretek bejárni dolgozni. Nem bántam meg a váltást, bármennyire is hiányoznak a régi kollégák. 

Szerdán Áron 3-ig volt suliban, Gábor ki kellett vinnem Attiláékhoz a Nyírjesbe, mert a teraz burkolatot ki akarják cserélni, ami volt az meg lehet jó lesz nekünk. Már Áron kijött a suliból, s el is indultunk mikor láttam egy nőt, aki úgy nézett ki, mint az egyik váci doktornő, eszembe is jutott, hogy fel kellene hívnom, beszélgetni, de megnéztem jobban, s nem úgy nézett ki, hanem egyenesen ő volt. Na gyorsan újraterveztem, s leparkoltam, hogy tudjunk pár szót váltani. Kiderült, hogy ide kaptak időpontot a sportorvoshoz. Amúgy Vác után laknak Pest felé. Olyan jó volt látni és egy kicsit beszélgetni. 

Még visszamentünk a Nyírjesbe, s amíg vártama  fiúkra, addig Gofri, a kiskutya az ölembe telepedett és szundikált egyet. 

Csütörtök délelőtt megnéztük, hogy az elhozott burkolat elég lesz-e a teraszunkra. Amúgy igen. Nem tudom hogy fog majd mutatni, mert én szürkét terveztem, ez meg barna, de ez még nem is akkora gond. Azt nem tudom, hogy emellé mit fogunk majd tenni, ami színben is megy majd ehhez, mert a ház körül is burkolni kell majd. Nyilván ezen majd ráérünk még vekengeni, max felszedjük ezt is.

Elérkezett az az idő, amikor esténként már előkerül a mamuszom....

A héten felváltva sétáltunk Mexel, illetve én olyankor kocogtam is, így az elliptikus  pihenésre volt ítélve. Pénteken akartam volna edzeni, de annyira fájt a bal karom, hogy emelni is nehezemre esett, s a fejem is érezte a frontot, igaz, már csütörtökön is. A délelőttöt - meg amúgy az egész napot - szinte a konyhában töltöttem.

Ma viszont a három pasi három felé ment. Bence vissza Egerbe, mert ma órája van, s nem is fog hazajönni, csak majd csütörtökön, Gábor dolgozni az ügyeletre, de csak este 8-ig, Áron pedig Kiskunhalasra versenyre. Már végeztek és el is indultak hazafelé, de azért lesz 2,5 óra az út így is. 

Kihasználtam a napot és délelőtt takarítottam, mostam, vasaltam, de jutott időm az edzésre is, így 45 percet le is nyomtam, s hogy Mex is érezze a törődést, ebéd után elmentem vele egy majd 5 km-es körre.