Lassan áttérek a havi beszámolóra....
Na, lássuk csak mi is történt házunk táján....
05.19.
Az egyik örökbeadott kisfút elhozták az új szülei látogatóba. Nagyon cuki, mosolygós baba, árad belőle a nyugalom, annyira jó helyre került, igazi boldog család lettek. Mindig nagy öröm, ha hallunk egy-egy ilyen gyermekről, pláne ha elhozzák látogatóba vagy képet küldenek.
05.20.
Gábor a szalonnasütő körül tevékenykedett, amit természetesen mex felügyelt, aki amúgy hol ide dőlt - hol oda dőlt és aludt. Én éjszakára mentem dolgozni, az egyik kislány csak kézben volt hajlandó elhallgatni, majd egy idő után már ez sem volt jó. Gábor meg is jegyezte, még a végén hiányozni fog. Aztán küldtem neki egy hangfelvételt, amin azt hallani ahogy ordít, mondtam is neki, hogy nem fog.
05.21.
Próbáltam valami vállalható képet készíteni magamról, amit át tudok küldeni az informatikára, hogy meg tudják csinálni a belépőkártyámat, de a hagyjuk is kategória lett. És megérkezett az erkölcsi bizonyítványom is.
05.22.
Délelőtt hirtelen ötlettől vezérelve megpucoltam az ablakot Bence szobájában, a függönyt is kimostam, Gábor pedig a garázs alapját csinálta, körbezsaluzta, majd kiderült, hogy kelleni fog még egy kocsi kavics, mert van némi szintkülönbség, de ezen már ne múljon...
05.23.
Nappalos voltam, nem volt gáz napunk, de azért már vártam a végét. Vegyesek az érzéseim, a kollégák fájdítják a szívemet, néznek rám könyörgő boci szemekkel, nem akarják, hogy elmenjek....
05.24.
Eper a kertből. Idén nem termett valami sok és az sem volt az az igazi, tavaly sokkal jobb volt.
05.25.
Sütöttem egy erdei gyümölcsös piskótát akollégáimnak búcsúzóul. Olyan süti kellett, amit tudok a buszon szállítani és nem kiskanállal kell megenni a dobozból.
Este pedig elvittem Mexet sétálni, s kipróbáltam egy gyaloglós-kocogós edzést, amit összeállítottam. nem mondom, hogy nem akartam meghalni, de azért jó volt.
05.26.
Kérésem ellenére csak megleptek egy búcsútortával és ajándékkal a kollégák, úgyhogy szem nem maradt szárazon. niki sütött egy nagyon finom szedres-marcipános tortát, amin én voltam rajta kabátban, mert azt szoktam mondani: "Aki menni akar, arra rá kell adnia kabátot"...merthogy azt mégsem akarták ráírni, hogy: "a lófasznak si van vége"... :))
Nagyon cukik voltak, kaptam virágot, vásárlási utalványt a kedvenc Scrap webáruházamba, egyik doktornőtől Ikeás utalványt, a főnővér pont szabadságon volt, de kaptam tőle csokit és egy nagyon cuki bögrét. Hálás vagyok amiért ilyen kollégáim vannak, sokan bejöttek otthonról, hogy elköszönjenek, ezért is nehéz őket otthagyni, mert tényleg mindegyiket szeretem és szerettem velük dolgozni. nyilván volt olyan, akivel jobban, s volt akivel inkább csak ritkán, de akkor is.
Délelőtt körbejártam az előírt helyeket, hogy leadtam minden birtokomban lévő cuccot, nincs tartozásom, stb. Kb mindenhol sajnálkoztak, hogy elmegyek, volt akiről azt sem tudtam ki az.
05.27.
Kicsit sűrű volt a nap, mert 8.50-re volt időpontom a mammográfiára, ahol nem kellett sokat várnom. csinálzak rtg-t meg uh-t, szerencsére minden a legnagyobb rendben van, egy év múlva kontroll.
Voltam fent az osztályon is, kipakoltam a szekrényem nagy részét, hogy az utolsó napra már kevés cucc maradjon, aztán siettem haza. Itthon segítettem Gábornak a fémhálót betenni az alapra, majd mehettem vissza éjszakára. Az utolsó éjszakámra. Nyugis volt szerencsére.
05.28.
Azt gondoltam lezavarom az összes ügyintézést az új munkahellyel kapcsolatban, de hát én tervezek, aztán a sors meg jól közbeszól. Kb azt hittem senki nem lesz az üzemorvosnál, ehhez képest egy csomót kellett várnom. A semmire. Mert a doki kitalálta, hogy még garat és oprrváladék is kell, Lues szűrés, széklet tenyésztés....ezt lehet a tenyeremből kellett volna kiolvasnom, majd jövő héten menjek vissza az eredményekkel. Ezután még végigjártam az előírt osztályokat, mint minőségbiztosítás, informatika, tűz és munkavédelem, stb. volt ahova nem tudtam elmenni, oda majd egy hét múlva....szóval még egy kör...
Miután eljöttem gyorsan felhívtam a házidokit, hogy kellene egy laborkérő, aztán Gábor odasszólt a sürgire, hogy megszúrnak-e. Be is mentem, a főnővér levette a véremet, bár két szúrás volt, mert elsőre nem sikerült. Jó egészségügyis lévén, nincs vénám :) Délután meg nem csináltam semmit, mert olyan fáradt voltam, hogy egy értelmes mondatot is nehezemre esett kimondani.
05.29.
Áron ma Kadét versenyre ment Bánkra, a Running Warriors-on indultak.
Mexet elvittem az állatorvoshoz, mert lejárt a szavatossága, be kellett oltatni veszettség ellen, így újra megharaphatja a postást. Naygon ügyesen viselkedett a dokinál, aki meg is dícsérte. A papírmunka tovább tartott, mint a szuri.
Délelőtt gyorsan főznöm kellett, mert változott a terv és Bence mégsem jött haza. Nem sikerült az anatómia vizsgája és felvette újra szombatra, de szombat este Siófokra készült továbbképzésre, s kellett neki cucc, mert onnan ismét Egerbe megy vissza, na meg kaja is. Gábor pont reggel jött haza, kicsit pihent, majd elvitte neki a cuccokat.
Én képviseltem a családot Kamilla ballagásán. Nagyon aranyos műsort adtak elő, voltak igen megható pillanatok is. Az egyik legkedvesebb előadás az az apa-lánya/anya-fia tánc volt. :) Utána volt egy kis összejövetel, közben elmentem Áronért, majd visszamentünk a buliba, de nem voltunk sokáig, mert este 18-tól edzés volt a futópályán, s nem csak a karatésoknak, hanem a szülőknek is.
Csatlakoztunk a Fussuk körbe Magyarországot kihíváshoz. Egy órán keresztül lehetett futni, kocogni, sétálni a pályán, s a végén összesítettük a megtett kilométereket. Volt aki csak pár kört sétált, volt aki végig az egy óra alatt. Áron pl 10 km-t futott még a délelőtti verseny után. Én 6,77 km-t teljesítettem, kocogással/gyaloglással. Jól el is fáradtam. Este még beültünk a Kavics büfébe egy limonádéra.
05.30.
Az utolsó műszakom Vácon. Kocsival mentem, hogy minden cuccomat haza tudjam hozni, így ráértem később kelni egy kicsit. A nap nyugis volt szerencsére, mert nem nagyon volt kedve senkinek sem dolgozni. Szegény kolléganőmnek napközben meghalt az apósa, így nem volt valami vidám a nap. Idős és beteg volt, számítottak rá, mert már bent volt a kórházban, de akkor is....
Este egyedül voltam, mert Bence Siófokra ment, Gábor dolgozott, Áron meg lement a városba BL döntőt nézni, igaz aztán ő jött haza.
05.31.
Bence anatómia vizsgája 5-ös lett, így teljes nyugalomban élvezhette a siófoki kikapcsolódást, emrt a továbbképzés mellett jutott idő szabadidős tevékenységre is.
Mi is lazára vettük itthon a figurát. Gáborral elkezdtük nézni a Sebész című sorozatot, ami az 1900-as években játszódik. Este pedig elmentünk bicajozni, mert augusztusban készülünk a barátokkal egy 50 km-es túrára, s kellene hozzá egy kicsit alapozni. Most nem tekertünk csak 20 km-t, de pont elég is volt, mert a fenekem, már kb 3 méter után elkezdett fájni. Idén ez volt az első alaklom, hogy bicajra ültem.
