Szabadság után majdnem kipihenten vetettem bele magam a munkába. Úgy volt, hogy vasárnap leszek nappalos, de a barátnőm cserélni szeretett volna, így a szombat éjszakát nyertem meg, amit egyrészt azért nem bánok, mert szeretek éjjel dolgozni, ha sok a munka, akkor is kicsi az esély a fejetlenségre, másrész nincs bajom a nappallal sem, pláne nem hétvégén, de a vasárnap-hétfő nappal kombináció mindig húzós. Akármennyire is nincs gyerek, a hétfő akkor is zűrösebb.
Már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy nem lesz egyszerű az éjszaka, amikor a kórházhoz érve láttam a helikopter leszállását (örök szerelem, helikopter, repülő le és felszállása), plusz mentőautó rendőri kísérettel. Az mindjárt tiszta sor volt, hogy nem hozzánk hoztak gyereket, de ha egy üzlet beindul, akkor ott az egész kórházban megy ..... nyilván ezért vagyunk.
Várakozásommal ellentétben nem az ambulánsok miatt volt sok dolgunk, mint általában. Nem várt sok gyerek az osztályon, de azok közül többen is tényleg betegek voltak. Igen, mert nálunk azért vannak olyanok is, akik nyugodtan kezelődhetnének otthon is, de nem az én kompetenciám ezt megállapítani, az meg csak külön öröm, hogy ha nincs nagy gáz. És nem azért, mert nem szeretek dolgozni...
Átadás után kicsit megsűrűsödtek a dolgok, két gyerekem is lázasodott és ebből az egyik 2 és fél hónapos, akinek igen nehéz volt lenyomni a lázát, hajnali negyed ötre sikerült is. A nagyobbik szerencsére gyorsan leláztalanodott a megfelelő csillapítás hatására. EZenkívül volt még egy nagy gyerek, akinek a háta fájt, meghúzta - a kolléganőm felügyelete alá tartozott - egész nap feküdt, mint egy darab fa, nem volt hajlandó megmozdulni és ahhoz képest, hogy orvos a nagypapa, és állítólag ő írta fel, 5 éve lejárt gyógyszert hoztak be otthonról, amit szedett (WTF?) a srác, fájdalomcsillapítás gyanánt. Kapott fájdalomcsillapítót is, de elmondása szerint hatástalan volt, őszontén szólva, volt abban egy jó nagy adag hiszti is, mert az éjszakát meg nyikk nélkül aludta végig.
Egy 15 éves nagylány volt az aki még fejfájást okozott nekünk. Na ő tényleg beteg volt. Igazából nem tudtuk kisakkozni mi a baj, mert minden elvégzett vizsgálata negatív lett, de nagyon fájlalta a hasát, derekát, vakbélgyulladása nem lehetett, mert már kisebb korában megműtötték.....a belei fordított helyzetben helyezkednek el, mint ahogy normális lenne, a nyirokkeringése is egy shunt-tel van elvezetve, de szegénynek minden baja van és volt, ödémásodott rendesen. Sebészt hívtunk, aki azonnal gyereksebészeti osztályra irányította tovább, így éjjel még szállítást is intéztünk. Szegénynek nagy fájdalmai voltak, de nem kaphatott csillapítót, hogy odaérve ki tudják vizsgálni. Holnap el ne felejtsek utánakérdezni.
Ambuláns kettő jött, egy székrekedéses kisfiú, szegénynek nagyon fájt a hasa, pedig csak 2 napja nem volt széklete, kapott egy kúpot, de nem nagyon akart hatni. Már előkészültem a beöntéshez, csak a szállítás miatt nem jutottunk oda, mire a kúp mégiscsak hatásosnak bizonyult. Na azt az örömöt! A kissrác teljesen ki volt cserélve, élénken csacsogott.
Bónusznak még egy egynapos újszülöttet is felhizott a Drnő, akinek alig bírtunk vénát biztosítani, de szerencsére nem volt nagyon rosszul, leginkább megfigyelés szempontjából került fel és preventív céllal kap antibiotikumos kezelést. Azt most nem részletezem, hogy az újszülött osztályon mennyire nem értenek a pelenkázáson és fürdetésen kívül semmihez...vagyis lehet, hogy értenének, csak nem akarnak. Ha már egy gyerek légzését 2 óránként számolni kell, akkor sápítoznak....
Éjjel kettő körül álltunk meg először, onnantól kezdve nagy munka nem volt, csak a hőket ellenőriztem és az adminisztrációt végeztem, de reggel nem kellett könyörögni, hogy aludjak :)
