Három

Vasárnap

...........hajnali fél ötkor értünk haza. Teljesen K.O. vagyok a fáradtságtól. Folyt. Köv.

Esküvő

Forrás: Dancsok Zoltán facebook

Az öcsém megnősült képek és beszámoló később......

Harminchat

Boldog születésnapot G :)

Ez van

Vettem Danone sztracsatellás joghurtot. Majd miután felbontottam egyet, rájöttem, hogy pont ezt nem is szeretem.

A mai nap egy nyugis nap volt. Nem mondom, hogy rossz volt, de tény, jobb, ha van munka. Ma kettő gyereket kaptam, de azok is annyira jól voltak, hogy gyógyultan távozhattak. A nap hátralevő részében nem volt ápolásra szoruló gyermekem.

Bánni mondjuk nem bánom a nyugis napot, hétfőn úgyis szívtam eleget......de az is igaz, hogy így megtanultam mindig kérdezzek vissza, ha kell akár háromszor is....

A mai nap pozitívuma még az, hogy sikerült végre beszerezni a két gyakorlatos pecsétet az indexbe. Kb három vagy négy kört futottunk, majd a főnővér hathatós segítségét igénybe véve megszereztük. Eddig minden alkalommal becsületesen letöltöttük a kiszabott gyakorlati időt minden előírt osztályon. Most, hogy dolgozunk, már nem tudunk úgy bejárni, azt meg azért ne várják már el, hogy olyan osztályra munka mellett bemegyek ahol az életben nem fogok dolgozni. Különben is, mi gyermekápolók leszünk, nem felnőttek. A pszichiátrián nagyon kedves volt a főnővér, gyorsan bepecsételt oszt' jónapot. A neurológiára majd le kell mennünk a jövő héten, de megbeszéltük, ha nem lesz sok gyerek akkor váltásban leszaladunk 2-2 óra hosszára körbenézni meg hasonlók, de munkaidőben leszünk mi is, majd felváltva vigyázunk egymás gyerekeire......

Hümm....

Vajon az index használata körforgalomból kifelé jövet az ördög találmánya lenne?

Boldog születésnapot!

Betty! Nagyon boldog születésnapot kívánunk :) Legyen ma különösen szép napod.....

És lőn....

....van vizsgaeredmény......96% és 98 %......nem csalódtam magamban........

Azt hittem....

....hogy ha majd vége a sulinak, hú de mennyi időm lesz ez meg azt csinálni itthon. Gondolok itt a nagytakarításra meg ablakpucolásra meg szekrénypakolásra és hasonlókra. És  a nagy francokat. Úgy rohan az idő, hogy mindjárt vége a nyárank és semmit nem végeztem a listáról. Egyszerűen nincs rá időm. Örülök ha az alap takarítást abszolválom, nem még az extrákat.

És akkor Bnece még nem tanult/gyakorolt a nyáron*


*nem hivatalosan persze igen, mert olvasgat ilyen-olyan újságot, könyvet és úgy általában mindent ami szembe jön vele, meg a matekot is nyomja az apjával vagy velem, mikor épp ezszembe jut akkor nekiszegezem a kérdsét, hogy huszonhárombólkilencazmennyi..........de mégiscsak elő kellene venni azt a gyakorlófüzetet......

Lehet, hogy öregszem?

A kérdés költői. De tény, hogy nem bírom a bulizást. Iszonyatos fejfájást eredményezett az éjszakai hangos zene és az, hogy hajnali fél öt után kerültem ágyba. Tudom, kellett nekem Sörfesztre menni.....
És a helyzet az, hogy az elkövetkezendő hétvégék sem lesznek pihentetőbbek*



*Jövő héten ugyebár az Öcsém nősül, utána meg a szülinapokat tarjuk családi és baráti körben, de ha ez utóbbi nem lenne, akkor is esküvőre mennénk.......

Buli program

Ma a Sörfesztiválra megyünk. Nincs kedvem. Inkább maradnék itthon. De nem lehet. Ez van.

Bérletünk is van

A konditerembe. Van olyan opció, hogy csak a futópadra 3000 pénz. Hát én meg csak az elliptikusat használom így arra is ráfogtuk, hogy futópad, így jól járt mindenki. Lgeutóbb mikor jártam akkor még igencsak a duplája volt a bérlet ára - igaz a kombinált most is 5ezer, de még mindig olcsóbb egy ezressel - gondolom a válság elérte őket is és azért ez a nagy kedvezmény. Én csak örülök neki. Ma is 45 percet "futottunk". Nem gondoltam volna, hogy elsőre is sikerülni fog, azt hittem 20-25 percnél kidőlök. Jóóó, nem mondom, hogy nem voltam lefáradva, de azért na.....most, hogy meg bérletünk is van, muszáj lesz járni.

Megint munka

Ma négy, azaz négy gyermek volt az osztályon. Mi meg hárman....Ebből egyet átszállítottak Pestre, egyet pedig hazaengedtek. S a nagyviztitet 11 helyett fél egykor kezdtük........jahh mert az osztályvezető főorvos az orvostanhallgatóknak tartott továbbképzést.......

....azért a délután folyamán sikerült beszerezni két hányós beteget........

Készülődni kellene

Az esküvőre. Olyan feladataim vannak, mint: ruhát beszűkítetni, fodrászhoz, körmöshöz bejelentkezni. Kiegészítőket venni, úgy mint cipő, karkötő, stb. A srácoknak kellene cipő/szandál. És hasonlók.
Nem csinálnék ekkora flancot belőle, ha nem az öcsémről lene szó. De hát mégiscsak közeli rokon....

Végre...

...újra az edzőteremben voltam Petra barátnőmmel. És olyan, de olyan jó volt, hogy elmondani sem lehet.......

Újra munkában

Azt hittem rosszabb lesz visszaállni a rendes kerékvágásba. De nem. Volt olyan gyerek akit én vettem fel és megvárta míg nyaralok. Ma engedtem haza.......egy élmény lehetett neki gondolom......
A jó hír az, hogy közben a csoporttársam és egyben barátnőm is erősíti a csapatot mától. Így nem csak egyedül velem szívnak a "nagyok". Egyébként jófejek nagyon, mert segítőkészek.

Hazafelé

Én mondtam Gábornak, hogy Áront tegyük ki az M7-en...........be nem állt a szája. Nem nézte a mesét, nem akart aludni sem. Csak mondta-mondta és mondta......végül bealudt az utolsó 10 percen......

Ilyen képek is készültek

Nekem a Balaton....

Shoppingolós est

Megbeszéltük csak csajok, hogy jár nekünk egy shoppingolós este. Bementünk Siófokra, hogy bejárjuk az ott lévő mindenféle üzletet. Nem feltétlenül akartunk vásárolni. De aztán Petra kijelentette "addig innen haza nem megyünk míg nem veszünk ruhát az esküvőre"*......
És nem jöttünk.....
Gazdagabb lettem két ruhával, egy napszemüveggel és egy hozzá tartozó tokkal.....



*Az Öcsém nősül 27-én....

Strandolós Képek

Strandolós

Igazából egyetlen egy nap voltunk lent a strandon. A többi nap csak a partra jártunk le fürdeni, ott nem messze. Igaz, a strand sem volt messze csak a gyerekek és a cuccok miatt kellett kocsival menni.
Már a jegypénztárnál kellett volna visszafordulni mikor a nő cseppet sem kedvesen vágta oda, hogy nem tud visszaadni, ha mindenki nagy pénzzel fizet......remek......(csak halkan jegyzem meg, hogy éppenséggel szemben vele volta büfé, simán fel tudta volna váltatni a nagypénzeket......)

A kedvesnek nem mondható fogadtatás után azzal kellett szembesülnünk, hogy kismillió szúnyog rejtőzködik a fűben.......pont erre vágytunk. Találtunk egy lebetonozott részt a játszótér közvetlen közelében, ahová letáboroztunk. A srácok be voltak zsongva a fürdés miatt, aztán meg azért sikítoztak, mert hideg volt a víz........

Én speciel nem vagyok Balaton-kompatibilis......még mindig nincs kicsempézve és még mindig nem látom az alját. Jobb is. Nem tehetek róla, nem szeretem az élővizet. Tudom, hogy sokkal tisztább meg sokkal jobb meg stb, de akkor sem szertem. Ha nem mehettem volna be egész héten, akkor sem haragudtam volna meg. A gyereke elmókáztak benne az apjukkal meg a többiekkel, sőt én is voltam bent velük.

A pasik a nap nagy részét a büfé előtt töltötték sörözés címszóval. Én addig a homokozóban múlattam az időt Áronnal, Bence meg szaladgált ide-oda, eljátszott a többiekkel. Ebédre ettünk egy sajtos-tejfölös lángost. Illetve csak ettünk volna. Mert ilyen rosszat még szerintem én is tudok sütni. Borzalmas volt. A kuka jól lakott vele. Ugyanígy járt a palacsinta is. Az sem volt jobb. És a kürtős kalács sem volt az igazi. Na ezek miatt döntöttünk úgy, hogy elég lesz nekünk a part. Ott ugyan nincs homokozó, de a háznál a kertben van lehetőség más játékra, amennyit meg a vízben voltunk, annyit ott is tudunk teljesíteni.

Az indulás napja

Tegnap Gábor feldobta a labdát, hogy mi lenne ha reggelről indulnánk, Áron csak kibírja az utat. Háháháhá......mondom, az nem létezik, hogy én egy 8 vagy 9 órai induláshoz össze tudom rakni a cuccokat. Ötkor meg ezért nem kelek fel az fix.
Tegnap este nagyjából kikészítettem azokat a ruhákat és egyéb kellékeket amiket mindenképpen vinni akarunk és írtam egy kistát, hogy mi az amit még tuti be kell rakni. Nem volt kétségem affelől, hogy irtó sok cuccunk lesz.....

Délelőtt aztán sikerült nagyon gyorsan teljesíteni a pakolást, 11 körül el is indultunk anyósomékhoz ebédelni, hogy utána aztán a Balaton felé tudjuk venni az irányt. Közben két család nekiindult az útnak. Az egyik visszaszólt, hogy a bort itthon hagyták, vigyük utánuk.....oké......bor berak.....

Ebéd. Telefonos egyeztetés a másik családdal, -akik egy 15 perces kitérő miatt előbb elindultak-, hogy hol találkozunk. Elköszönés a nagyszülőktől. Kocsiba vackalódás. Indulás. Telefon csörög. Itthon hagyták a gyerek cipőjét, vegyük már fel. Felvettük.

Sikerült végre elindulni. Rétságon találkoztunk, ott még tankoltunk majd végre elindultunk a cél felé. Gondoltuk Áron majd bealszik, ezzel letudva a délutáni alvást. Éppen ezért terveztük az indulást így. Ühüm..... Ipolyszögnél (Gyarmathoz tartozik, kb 4 km-re van a várostól) megkérdezte mikor érünk oda.....hejj, de hosszú lesz az út, - gondoltam.......Végig énekelt, magyarázott. Az M7-en egyszercsak bealudt.......és csak a célnál ébredt.
Azt kell mondjam elég jól viselte az utat.
A szobabeosztás, mint a tavalyi, gyorsan elrendezkedtünk, majd lementünk a partra fürdeni.

Pakolni kellene.....

....mert holnap indulunk nyaralni, de olyan szarul vagyok, hogy fekve is szédülök. Nem beszélve arról, hogy semmi nem marad bennem. Részletekben mosok és vasalok meg némi takarítást is beiktattam - csak porszívózok, felsöprök, felmosok - de üzletbe is menni kellene még. Még jó, hogy anyósomék elvitték a srácokat, így van időm kínlódni.
Pakolni meg holnap fogok.

Dolgozni jó

Most voltam először két nap egymás után dolgozni. Mit mondjak? Fárasztó volt korán kelni, de jó volt.
A munka eleje döcögősen indult, mármint az elején, de amióta saját betegeket kapok sokkal könnyebb. Nekem kell végig vinni az aznapi folyamatot, elvégezni az előírt vizsgálatokat, gyógyszerelést és a dokumentálást is. Sokkal jobban betanulható így, mint amíg "csak" részfeladatokat kaptam.
Nem, nem tudok még nagyon sok mindent és kérdezek is, ha nem vagyok valamiben biztos vagy még nem csináltam esetleg nem értem. Kérdezem a kollégát, a főnővért vagy épp az orvosokat. És segítenek, szívesen. Bár van olyan, akinek nem vagyok a szíve csücske, de ezzel nem vagyok egyedül, igen nehéz vele kijönni. Reggelről nem kell hozzászólni, amikor ő nyit felém, akkor onnantól már jó. Egyetlen bajom van vele, hogy vannak beszólásai. Persze két fülem van és egyiken be a másikon meg ki, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem zavar.....

A mai napom aztán nem volt egyszerű. A nagyobb gyerekekkel nem volt semmi gondom, megkapták a gyógyszerüket és kész, nem nyűglődtek, nem panaszkodtak. Volt viszont három picibaba. Egy ikerpár a folyosó egyik végén, egy másik kisfiú pedig a másik végén. Három hetesek voltak mind. Az ikrek azért kerültek be, mert az egyiknek nem gyarapodott a súlya, a tesó meg ugye jött vele, a másik kisfiú pedig születésétől volt bent, mert összeszedett egy igen komoly fertőzést és antibiotikumos kezelést kapott......

Az ikerek anyukájának abban kellettt segítenem, hogy megfelelően tudja táplálni a gyerekeit - tápszeres babák, mert nincs tej, de a problémásat nem tudta üvegből sem etetni - a folyosó másik végén lévőre pedig fokozottabban kellett figyelnem, mert az anyukát a nődoki hazakülte egy pár órára, hogy legyen a családjával, mert már kezdett maga alá esni. Naná, hogy a mai napot választotta  a fiatalember a randalírozásra arra, hogy igényelje a társaságomat, mert kézbe véve nagyon jól érezte magát, de amint letettem nekifogott a sírásnak.

A nap végére nem volt kilométerhiányom, de azért nem panaszkodom, mert örömmel végeztem a dolgomat. Most meg úgyis egy hét szabadságon leszek, mert nyaralni megyünk, majd jól kipihenem magam.

Rév vs. Vám

Nahh, amit nyertem a  réven, azt vitte a vám.......avagy az történt, hogy a múltkor annyira nagyon örültem annak, hogy egyszer szúrtak meg a laborban, majd a bőrgyógyászatról meg jól áttelefonáltak, ugyan tegyenek már a kérőlapra még két ikszet, ne legyek már tűpárna, ha nem muszáj. Ühüm.....vagy nem ikszeltek vagy elkeverték az eredmény egy részét, ezt már sosem tudjuk meg, a lényeg, hogy nincs meg. Az üzemorvos meg nagyon alapos enné meg a fene így futhatok még egy kört. Igen ám, de ahhoz laborkérő kell a házidokitól. Ez ugye egyik nap. Másik nap mikor elballagok megszúratni magam. Majd harmadik nap mikoris hozzámvágják az eredményt. Na már most, én a múlt héten vagy vizsgáztam vagy dolgoztam. Ez a két opció létezett és semmi más, így nem volt időm elintézni. Ezen a héten meg mikor itthon voltam, hétfőn az egészségügyi dolgozóknak volt pirosbetűs ünnepük így megint esélytelen volt a dolog. Tegnap meg dolgoztam meg csütörtökön és pénteken is fogok. Ma éppenséggel elmehettem volna  a háziorvosomhoz beutalóért, de ennyi. Jövő héten meg nyaralok.....

Kedden egyik szabad pillanatomban feldobtam az osztályon dolgozó gyerekorvosoknak, hogy ugyan segítsenek már nekem egy labort elintézni. Hozom, hogy milyen vizsgálat kell, valaki meg szúrjon meg oszt jónapot. Azt mondták szívesen megcsinálják, meg is oldható, eredmény is hamar meglesz. Az üzemorvos meg örülhet, bár lógok neki még egy Weber-széklet mintával, merthogy alacsony a hemoglobinom meg a hematokritom is. Igaz, hogy éppenhogycsak van alatta a normálnak, de  belekötött, hogy anémiám van és lehet rejtett vérzésem......nem akartam neki mondani, hogy a majd' 37 év alatt abba azért illett volna belehalni.......de most vettem vasat, gyorsan kapkodok be belőle, hátha helyrerántja az értékeimet, oszt egy évre elfelejtjük egymást. Az üzemorvos meg én.

Tudnám értékelni

Azt mindenképpen, ha így a vizsga után majd' egy héttel meglennének a vizsga eredmények. Értem én, hogy nem az oktatósdi a fő állása egyik oktatónak sem, de azért tíz darab dolgozatot talán nem annyira nehéz kijavítani.......

Olvasótábor

Életében először ment táborba. Igaz, ovis korában szó sem volt ilyesmiről. Most se nagyon kombináltuk túl a dolgot. Nekem speciel eszembe sem jutott volna. Már csak azért sem,mert az én gyerekem csípőből utasít el minden ilyen és ehhez hasonló kezdeményezést.  Az egyik anyuka szólt az osztályból, hogy az ő gyereke megy, nem lenne-e kedve az enyémnek is, ha már úgyis haverok meg egy osztályba járnak....

Megkérdeztem. A válasz: ha D. megy, akkor ő is. Jó, D. is ment. Így esett, hogy még akkor este lezongoráztam a jelentkezést. Az utolsó két helyet töltötték be velük.
Egy hétig tartott. Ebédet kaptak, egyszer mentek kirándulni az egyik közeli faluba, meg egyik délelőtt a Vadasparkba vitték őket. Reggel 8-tól, délután 4-ig tartotta a foglalkozás. Minden nap valamilyen mesét olvastak és dolgoztak fel, kézműveskedtek, rajzoltak, stb. Annyira jól érezte magát, hogy szívesen ment volna egész nyáron.....