Ez ám a meglepetés

Amikor  a kolléganőm meglep egy S.K. készítésű tortával szülinapomra. :)

A rókák ide is elértek

Még szerdán mondta anyósom, hogy a keresztgyerekek benyaltak valamit, mert mind a kettő hány és bizony ők sincsenek a helyzet magaslatán.
Bíztam benne, hogy az enyémeket elkerüli...

...de nem. Csütörtök délután - amúgy is húzós napom volt a kórházban - Bence telefonált, hogy mind a ketten hánytak. Az osztályon is volt hányós, ambulánsan is futott vagy kettő, így őket telefonon navigáltam.

Mire hazaértem Bence már jól volt, rajta átment. Áron viszont kutyául nézett ki. Aluszékony volt, semmi nem maradt meg benne. Nem is kapott inni, hátha megnyugszik a gyomra, szegényke a végén már csak öklendezett meg a nyálát köpte ki, mert nem volt már ami kijöhetett volna. 

Éjszakára megosztottuk a srácokat. Gábor nyerte meg Bencét, mert ő már stabil volt és G. másnap kelt hajnalban, mert dolgoznia kellett menni.

Áron velem aludt. helyesebben nem aludt. Mire bealudt volna jött a hányinger.....Annyira okos volt, mert megértette, hogy nem ihat, pedig nagyon szomjas volt. Öblögette a száját, vizeztem is neki. Be-be szundított 10-15 percre és kezdtük előlről. Meg-meg kérdezte, hogy "ugye várni kell még, nem ihatok".....éjjel aztán eltelt egy óra is, na akkor adtam neki 2ml vizet...na ki is jött. Szerencsére sikerült bealudnia valamikor 1 után és csak reggel ébredt meg. Akkor is megkérdezte kell-e még várnia. Mondtam, hogy most kaphat, erre azt felelte: "inkább várok még" és visszaaludt.

Reggel aztán kortyonként kapott vizet, ami stabilan benne is maradt. Étvágya nem volt. És beindult a hasmenés is. Gyorsan megküldtem ENEROL-al és délutánra kutya baja volt neki. Persze diétázott mind a kettő. 

Már jól vannak.

Harminckilenc

Szerzemény

Bőrgyógyászat

Bence hátán van egy anyajegy születése óta. Illetve valamivel születése után alakult ki. Együtt nől a gyerekkel, a felszíne kicsit kiemelkedő. 2011-voltunk, akkor azt mondta  a Drnő, hogy majd előbb-utóbb le kellene vetetni, de még kicsi hozzá. Na ezért mentünk.


Korán keltünk, korán indultunk, reggel 7-kor kezdtek el sorszámot osztani. Minden nap 60 db-ot osztanak. 7.10-kor szálltam ki Bencével az autóból, kb 10 percet álltunk sorba és a 28-ast kaptuk. Ha később megyünk esélyük sincs.
Persze okos anyuka (értsd: én) itthon hagytam a gyerek TAJ kártyáját...pedig ki volt rakva a pultra. Annyira nem aggódtam, hiszen fel van írva, na meg már jártunk ott, így benne volt a gépben. Nyilván megkaptam a "kedves" beszólást a hölgytől, majdnem mondtam is neki, hagyjuk a kioktatást és haladjunk....

A sorszámon rajta volt, hogy kb 10-11 óra között számíthatunk a behívásra, de miután ott a közelben semmi nincs ahová érdemes lett volna elmenni és még a bevásárlást sem tudtuk megejteni, így sétáltunk egy kört, ücsörögtünk a téren, de reggelről azért elég hűvös volt, így bementünk  a kórházba. Készültünk mindenféle gyerekszórakoztató eszközzel, úgy, mint táblagép, enni és innivaló. Nem is volt probléma. Elég sokan várakoztak és azt kell mondjam elég kultúráltan viselkedett mindenki, pedig valljuk be, hogy nehéz lekötni egy örökmozgó gyereket. egyetlen egy dologra vontam fel a szemöldököm és meg is jegyeztem Gábornak, hogy egy másfél év körüli kislány ült a babakocsiban, az anyukája  a telefonján indított el valami mesevidót vagy éneket.....na én ezt egy csöppet hangosnak találtam.....

Zavaró volt, mert volt egy alapzaj ugyebár, név szerint szólítottak és az asszisztens sem tudott mindenkit túlkiabálni. Gondolom mennyire kifulladhat minden nap. Nyilván amikor már sejtettem, hogy lassan sorrakerülünk, azért csak figyeltem kik álltak előttünk sorba reggel, akkor közelebb mentem...

10-kor be is hívtak minket. A Drnő egy tünemény volt. Nagyon kedves, helyes, megnézte  a szóbanforgó anyajagyet Bence hátán, s azt mondta nem kell levetetni, ő egyáltalán nem javasolná, emrt a háton lévő sebek nehezen és csúnyán hegesednek. Semmiképpen nem javasolja addig, amíg növésben van a gyerek.

 Évente kontroll.

Pipa

Nem marad a srác sulis cuccok nélkül. Orvoslátogatás* után beszabadultunk az Auchanba és beszereztünk mindent ami kelleni fog. Egy vagyont hagytunk ott, de vettünk mást is. 

*beszámóló később

Becsöngetnek

Itt a suli a nyakunkon, de a gyereknek még nem vettünk semmit. Se füzet, se ceruza, se semmi....Igaz negyedik osztályban már nincs lista, úgyhogy nem is nagyon aggódok, a kapkodásról meg ugye szó sincs.

Holnap Pestre készülünk, a Heim Pálba*, ha végeztünk megejtjük az Auchant és megvesszük amit kell oszt'jónapot.

Áronnak már beszereztem a szokásos beadandó csomag egy részét (pzs, szalvéta, toalettpapír, fogkefe, fogkrém), kiegészítésre szorul még, úgy mint folyékony szappan, rajzlap. Minden más ki van mosva, el van téve, pénteken szándékomban áll beballagni és bevinni a cuccokat, hogy ne kedden kelljen és persze szólok is, hogy akkor elsejétől dolgozni jár ő is. 

*majd megírom

Röhej

Komolyan mondom nem értem egyes emberek viselkedését. Tegnap mikor beértem az osztályra nagy volt  a fejetlenség, a nappalosok hallhatóan fellélegeztek mikor megláttak, mondván megjött a felmentősereg. Fél 6 után 5 perccel tettem be  a lábamat és este fél 10 után ültem le adminisztrálni (!). Konkrétan 10 gyereket vettek fel asszem,  - de számokban nem vagyok jó - olyan indokokkal, hogy az valami nevetséges. 

A szakrendelőben egy sokdiplomás drnő volta aznap, aki a 11 gyerekből 7 (!) küldött fel felvételre úgy, hogy sem megszúrva, se lelaborálva nem voltak. Az osztályon egy rezidens Drnő ügyelt aznap, a szakrendelőben meg egy szakorvos ült. Kell magyarázzam a különbséget? Ugye, hogy nem....

Felvételre került egy 2 év körüli kissrác, akinek az ujját megharapta a tesója és ő annyira sírt, hogy elájult, ezért fel kellett venni megfigyelésre, nehogy apnoézzon...WTF?  A gyerek konkrétan labdázott a szobában lévő kislánnyal......nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja is lenne, de mi azért szurkáltuk feleslegesen. Még nekem is le kellett venni egy astrupot. A gyerek, köszöni, jól van.

Bekerült egy olyan gyermek, akinek kötőhártyája van (fel sem vehetnénk, ha kórházi kezelést igényelne, akkor irány a szentlászló), mert a szakorvos szerint ez az agyvelő gyulladás egyik tünete is lehet. Hát bassza meg, akkor innentől minden kötőhártyásat fel kellene venni. Kell-e említenem, hogy  meningiális tünete nulla volt. A csillárról csak azért nem lógott a gyerek, mert az konkrétan nincs a szobában.

Szerencsére a srácok jól töltötték az éjszakát, egy testvérpárra kellett kicsit több figyelmet fordítanom, mert náluk tényleg zajlik valami infekció, bár kórházi kezelést ők sem igényeltek volna, de éppenséggel elfértek.

Ma viberen kommunikáltam  a nappalos Dr-vel....10 gyereket hazaengedtek. 

Volt-e értelme felvenni tegnap a nagyrészüket?


És akkor még azt is megjegyzem, hogy  a kolléganőm is folytatja a haragszomrádot....elkezdtem tegnap felvenni egy gyereket, de nem volt hely, így az ő szobájába kellett tenni, erre  a félig kitöltött papírt felmarkolta míg vártam a Drnőre és befejezte, majd közölte, hogy az ő szobájába, amjd ő felveszi a gyereket. Szegény anyuka csak pislogott. Én meg ráhagytam, nem álltam le vele vitatkozni. Duzzogjon. Ovodás. A múltkori eset után sírós hangon hívta fel a Főnővér helyettest, hogy felvettem a gyereket és nem adtam át neki, pedig neki nem volt egy sem. Kaváncsi leszek a visszahngra, mert most én vagyok Az Egyes Számú Közellenség. Viszont még mindig úgy gondolom, hogy nem én fogok sírni. nem megyek bele  a játszmáiba, normális emberi hangon beszélek vele, ő az aki érezteti a haragot és nem szól hozzám. 

Ja és akkor még azt is gyorsan leírom, hogy  atestvérpár volt bent szombaton is és akkor beszélgettem az anyukával, aki mesélte, hogy voltak ott 3 éve a nagyobbal és pont a kolléganőm volt bent, rögtön le is cseszte őket, nem volt valami kedves. Erre tegnap este jön az anyuka a cuccokkal, meglát majd félve kérdezi, hogy hozzám fognak-e tartozni. Igen válaszomra szélesen elmosolyodott és csak annyit mondott: hála az égnek....   Kell még ehhez fűzni valamit?

Ugyehogyugye

Mondtam én, hogy valami nem kerek ott azzal a busszal. Ma is azzal utaztam a munkába, ugyanazzal a sofőrrel. Kérdeztem is felszálláskor, hogy jó-e  a busz, mire a sofőr vigyorogva: "éjjel megcsináltattam"

A Majré

A nagyon unalmas nap vége kicsit izgalmasra sikeredett, bár nyilván simán túléltem volna, ha eseménytelenül zajlik a hazautam.

Gábor hívott, hogy majd siessek már haza, mert egy spontán szalonnasütés van kilátásban. Mintha rajtam múlna mikor érek haza. Jó, nyilván arra gondolhatott, hogy az előbbi buszra pattanjak fel és ne negyed 10 legyen mire beérek. Hétvégén és ünnepnap kimarad a 18.55-ös járat, így ha nem lépek le időben, akkor szívás van későn érek haza.

Szerencsére az osztály is rendben volt, a váltás is időben érkezett, a taxiért sem kellett könyörögni (van személyzeti taxink) és a busz is időben elindult.

Nahát Tereskéig minden rendben is volt, legalábbis úgy tűnt. Akkor ugyanis megálltunk és csak álltunk és álltunk...először nem gyanakodtam, azt hittem le és felszállás van folyamatban (bár kicsi falu, akkora utasforgalom azért nincs, hogy ennyi ideig tartson)...már kezdtem éppen mérgelődni, hogy miazatyaúristenértnemindulunkmá mikor a sofőr csapott egyet jobbról, csapott egyet balról.....majd végre elindultunk. Na de hogy. Hát kérem kapaszkodtunk, mit állat. Olyan sebességgel robogtunk a szar kanyargós úton, hogy csak pislogtunk. Ezután minden megállóban ezt játszottuk. Busz megáll. Sofőr csap egyet jobbról. Csap egyet balról. Busz száguld. Na, gondoltam ennek fele sem tréfa, itt valami gebasz van. Szátokról felhívtam Gábort, ugyan jöjjön már értünk Érsekvadkertre, mert én ezzel a busszal nem megyek hazáig, még a végén az árokba kötünk ki. A férj próbálta magyarázni, biztos azért megy gyorsan, mert a sofőr be akarja hozni a lemaradást. hát én meg pont nem ezt gondoltam. Nagyon olyan volt, mintha nem lenne uralma a sebesség felett, tiszta Féktelenül feeling volt. Végül sikerült meggyőzni....Gábort.

Igaz nem Ő, hanem a barátjának a barátnője jött értünk, velük készültünk az esti programra. Szerencsésen hazaértünk, az este jól sikerült, bár én azért fáradt voltam, srácok élvezték.

Unalom

Ma konkrétan délelőtt fél 10-től a falat tudtam volna kaparni unalmamban. A Dr-vel felváltva ásítoztunk....

Újra itthon

A csavargók hazatértek. Tele élménnyel. Fél óra beszámoló után zsongott a fejem.  :)

És náthásak. Mindketten.

És tényleg nem beszéltünk

Az egész ott kezdődött, hogy alapjáraton sincs közöttünk kémia. Ezeddig nem is nagyon voltunk beosztva, legalábbis nem ilyen sűrűn, azért a két év alatt akadt 1-2 - sok műszak mikor együtt nyomtuk. Én nehezen viselem a pörgését, a gumiladbaságát, azt, hogy azt hiszi magáról, hogy X év alatt a tapasztalatai alapján állhatna a neve előtt a Dr. Ha ott állna nem is szólnék egy szót sem...csak épp nem áll ott.

Sokszor belefutottam már vele olyanba, hogy ő intézkedett az orvos helyett. A doki nem is látta a gyereket, de le volt laborálva, csepegett az infúzió vagy épp ő önkényesen eldöntötte kell-e még a páciensnek folyadékpótlás, stb. Én nem szeretem  az ilyet, mert az orvos azért van ott, övé a felelősség és soha nem tudhatjuk mi derül ki.

A másik amit nehezen viselek el, az az, ha jön egy beteg és legyen az akár délelőtt, délután vagy éjjel....rögtön lecseszi a szülőt olyan stílusban, hogy szegény rögtön szaranyának/apának gondolja magát. Igen, sokan nem tudnak lázat csillapítani, sokan nem tudják, hogy hányás után 1-2 óráig nem itatjuk a gyereket, de könyörgöm lehet azt olyan hangsúllyal és stílusban is mondani, hogy az a szegény aggódós szülő meg is köszöni az információt. Nyilván én sem örülök, ha éjjel becsengetnek mindenféle olyan dologgal ami várhat(na) reggelig, és ennek itt hangot is adok, DE soha, egyetlen szülőnek sem haraptam le  a fejét, sőt még csak nem is húzgáltam a számat, hanem meghallgattam, ha úgy láttam jónak elláttam jó tanáccsal és leültettem őket, amíg jön az orvos és megnézi.

Ami még kiveri a biztosítékot az, hogy az én felügyeletem alá tartozó betegeket és szülőket is igazítja....

Na a tegnap este....

Mikor beballagtam dolgozni már két ambuláns volt folyamatban a váróban, Doktorbácsi épp az egyikkel beszélgetett, a másik anyuka kezében a vizeletmintához szükséges anyaggal álldogált. Ha már befelé tartottam, akkor elvettem a kezéből és miután útba estett a kezelő, gyorsan meg is néztem mit produkált a leány. 

Bementem aztán, hogy átvegyem az osztályt. Éjszakás kollegina álldogált már átöltözve, munkára készen, mikor szóltam neki, hogy "te már  a kávén is túl vagy?" Mire azt a választ kaptam ( a hangsúlyt képzeljétek hozzá): " nem kávézok" és mutatta, hogy teát iszik. Erre csak annyit reagáltam: "akár haza is mehetek", mire ő: "haza én megyek, mert nekem nincs gyerekem"...na itt már nem volt őszinte  a mosolyom, mert megint találjam ki, hogy a lófasz baja van. Közeben átvettem azt az egy gyereket, aki maradt az osztályon és elindultam átöltözni. A nappalos kollegina annyit jegyzett még meg,  hogy van folyamatban kint egy nagylány, de még nem tudni fel kell-e venni vagy sem. Átöltöztem amikor megütötte a fülemet, hogy  a Dr mondja a szülőnek, hogy akkor  a csaj itt marad már, míg ő behozza a cuccát. Meg is kérdeztem, hogy akkor felvegyük-e. Hát fel. Bementem összekaptam a papírokat és elindultam, a kolléganőm vígan kötögetett a fotelben ülve. 
Gyorsan elintéztem az adminisztrációt, leengedtem még a nagylányt az anyukájával egy cigire (kiskorúként nem hagyhatja el egyedül az osztályt) mire a kollegina észrevette, hogy szobába kísérem a csajszit. Megkérdezte mit csinálok, én meg közöltem, hogy befektetjük. Mosta, hogy akkor majd ő intézi, de szóltam, hogy elkésett, már megírtam mindent. Akkor átveszi. Na ezt meg én nem engedtem, mert ha már dolgoztam vele, akkor majd én csinálom, ne üljön bele  a készbe. Különösebb teendőm nem volt egyébként vele. Na ezen besértődött és úgy döntött nem szól hozzám. Ja de előtte megjegyezte minek vesszük fel, a crp-je 10-es...na pont ezért nem akartam, hogy ő vigye a beteget, az ilyen beszólásai miatt...minek vesszük fel, nincs is semmi baja...stb...hát azért vesszük fel, mert valami nem kerek, fájdalmai vannak és mert nincs gyerek az osztályon....ahhh

Később leültem vacsorázni, mert az ebéd kimaradt itthon, jött a Dávid is (a doki) annyit nem mondott a kollegina, hogy jó étvágyat. Nem nekem. A dokinak se. Nem szólt hozzánk, nézte  a tv-t, kötött egész este. Csengetett egy ambuláns, meg sem mozdult. Le kellett menni a laborba...meg sem mozdult. Tizenegy óra magasságában meg eldőlt az ülőkén a nővérszobában és szunyókált.

Reggelre sem aludta ki a hülyeségét. Miután megjött a váltás leléptem, hogy elérjem a buszt. Ugyan morgott valamit az orra alatt, ami lehetett köszönés, de éppúgy valami olyasmi is, hogy "dögölj meg".

És még 2 műszakom lesz vele a héten. Kíváncsi vagyok mikor fog panaszkodni rám a főnővérnél.....vagy kitől hallom vissza először....

Azt még meg kell jegyeznem, hogy az a szokás nálunk, olyan íratlan szabály féle, hogy akinek kevesebb gyereke van az veszi fel a következőt, de ez függ attól is, hogy milyen jellegű betegséggel jön. Én nem szoktam számon tartani, hogy kinek hány gyereke van adott műszakban, van, hogy a sajátjaimat sem tudom számszerűen megmondani és ha jön egy felvétel nem szoktam kérdő tekintettel állni, hanem veszem a papírokat és már töltöm is....

Ez a kollegina egy ideje viselkedik ennyire normálatlanul és nem csak velem, hanem mindenkivel szinte. Tavaly leszívatta a hasáról a zsírt, szerintem az agysejtjei is áldozatul estek, tekintve, hogy kb 150 cm magas. Most éjjel is állandóan a gyógyszerszekrényhez mászkált - állítólag vízhajtót szed - meg a mérlegre ugrált egész éjjel, mennyi a súlya ......

Szerintem hétfő reggel hatig lesz még egy-két meccsünk....

Úgy is lehet...

...dolgozni, hogy nem szólunk egymáshoz....

Nem az enyém....

A mai nap sem volt az enyém. A "Kedvenc" kolléganőmmel vagyok összezárva egy műszakban egész hónapban. A két év alatt nem dolgoztam ennyit vele, mint most augusztusban és ez a hét lesz a leghúzósabb, mert négy azaz 4 (!) műszakom van/lesz vele. Már első nap kiakasztott. Mindig mindennel foglalkozik, amivel nem kellene és ami még véletlenül sem az ő dolga.

Mondok egy példát.....van bent egy 4 éves autisztikus jellemű gyermek hányás-hasmenéssel. Reggelről nem is volt probléma, de aztán a délelőtt folyamán nem akart se inni, se enni, aluszékony volt. Vettünk tőle vért, mert a cukorja nagyon alacsony volt és megbeszéltük a Drnővel, hogy ha meglesz az eredmény akkor eldönti milyen infúzió kell neki é lement császárba. Eltelik pár perc, amjd a nagyszülő elkapta a kolléganőmet aki arra járt, hogy akkor mi lesz az infúzióval.....majd  akollegina közölte velem: " szerintem tegyél fel neki egy infúziót, emrt nem akar inni és alszik egész nap az a gyerek, kell neki a folyadékpótlás". Hmmm.....mondtam neki, hogy majd ha visszajön a Zs., akinek a neve előtt ott a Dr és megnézte  a gyerek laborját, akkor majd megmondja mit is tegyek fel neki. Hát a faszom kisnyúlért vauzik bele az én dolgomba.  És akkor ez csak egy példa a sok közül.....

Még három műszak van hátra.....

PixWords

Ismeritek? A Facebookon  bukkantam rá. Egy szókirakós játék, s ha megakadsz akkor a közösségi oldalon kiposztolva lehet segítséget kérni. Kíváncsiságból letöltöttem a telefonra és elkezdtem vele játszani. Nem rossz, de a Fb-re biztos nem fogom kiposztolni, volt amin két napig gondolkoztam, már papír-ceruza volt a kezemben és alkottam a szavakat. Este aztán Gábor is letöltötte, meg is jegyezte, hogy jó hülye játék, de azóta is nyomkodja. Ha megakadunk, akkor telefont cserélünk, de volt, hogy az anyósom jött rá egy-egy szóra. :)

Már megint

Miért kell nekem mindig megnyernem a buliból hazafelé tartó fiatalokat útitársnak? Miért? Nem az a bajom, hogy sokan vannak, hanem egyszerűen nem tudnak kultúráltan viselkedni.

Nem volt egyszerű éjszakánk. Nem volt zűrös, de dolgoztunk, hol egy ambuláns jött, hol a telefon csörgött. Az éjszaka közepén feltámadt a szél, a hetediken pedig borzalmas olyankor nyitott ablaknál, Ha becsukom akkor meg megfulladunk.....

Alig vártam, hogy felüljek a buszra és egy kis csend legyen. Mr akkor tudtam nem lesz sima utam mikor megláttam a rengeteg fiatalt várakozni. Tanultam a múltkori esetből, ezért nem is mentem hátra, hanem elől, a negyedik ülésbe ültem le. De valószínű Murphy is lesben állt, mert én mindig kifogom, hogy egy idiótabarom nemnormális a közelembe helyezkedjen. Persze késéssel indultunk és még ki sem értünk a városból, amikor iszonyatos hangerővel felhangzott valami zene. Na ettől egyből készen voltam, de tartottam magam és nem szóltam. De a mellettem ülő csajszinál is elszakadt a cérna, mert hátrafordult és szólt a tömegnek, hogy legyenek kedvesek kikapcsolni...nyilván tojtak rá....

Valamelyik aztán jó poénnak tartotta a leszállásjelzőt is nyomogatni. A sofőr ekkor unta meg, félreállt és felhívta figyelmüket, hogy jó lenne ha úgy csinálnának, mint akik tudnak viselkedni. Nagyon nem hatotta meg a tömeget, de egy kicsit visszavettek a lendületből. Mondanom sem kell,  alig vártam, hogy hazaérjek. Itthon aztán felhívtam Gábort és elpanaszoltam neki mindent, mondta is, hogy utálja az ilyeneket és Ő fix, hogy lepakolta volna aki nem tud viselkedni, mert nem csak a többi utast zavarja az ilyen viselkedés, hanem Őt is vezetés közben, mert fél szemmel mindig a tükröt kell lesnie mit baromkodnak. Hát kár, hogy nem Ő szokott járni akkor amikor én utazom. Én biztos bevezetném a szondát ilyenkor az utasoknak. Egyszerűen nem engedném felszállni azokat akik ittasak. 

És megkérdeztem...lakott területen bárhol le lehet rakdi a delikvenst, ha zavarja az utazást.

Dorog

Nem tudom mennyire volt hirtelen ötlet, de a haverok kérdezték van-e kedvünk menni Dorogra strandolni  egyet. Én nem vagyok semmi jónak elrontója, csak felhívtam Gábor figyelmét, hogy nekem osztályon kell lennem este fél 6 körül, tekintve, hogy éjszakás leszek. 

kép forrása

11 körül indultunk, dél után értünk oda. Összeverődött a csapat. Én a tavakkal és egyéb élő vizekkel tartom a három lépés távolságot. Nem azt mondom, hogy nem megyek bele, de sokkal inkább biztonságban érzem magam egy olyan medencében, ahol látom az alját, akkor is, ha a lábam nem ér le. Tudok úszni. 
Most is bementem, de csak ott a szélén ücsörögtem, ami arra volt elég, hogy abban a nagy melegben kicsit hűsöljek. Sokáig mi nem maradtunk, mert du 4 után el kellett induljunk, egy óra volt az út és Dorog - Vác távolságon én vezettem. 

Gáborék kipróbálták ezt.

Jó a hely, szerintem fogunk még ott strandolni, de a srácokat is visszük majd. Ha nem kellett volna dolgozni jönnöm, akkor maradtunk volna bográcsolni is. 

Előny

A koránkelés egyik nagy pozitívuma, hogy az ember lánya így augusztus tájékán akár hullócsillagot* is láthat.

* na nem ám kicsit, szép nagy volt.

Igen. Kívántam.

A jóból nem elég

A srácok ma nyaralni indultak Sárvárra a nagyszülőkkel. Tudnak élni, na. 

Vissza a munkába

Ahhoz képest, hogy szabadság után, hétfő és nappal nem is volt vészes. Sokkal rosszabbra számítottam, mert a hétfő nálunk akkor is zűrös, ha alig van gyerek az osztályon. Nem voltak most sem sokan, de azért lézengtek egy páran. Igaz, hogy a nap végére egyetlen egy maradt, ő is csak azért, mert az anyukája a neurológián fekszik - szülés közben zajlott valami agyi történés - és a kiscsaj nálunk van megőrzésen, édesanya szoptatni feljár. Nagyon cuki egyébként a kislány, eszik-alszik, időnként igényli a társaságot.

Kábé ennyi történt az első napon. 

Családi vasárnap

Délelőtt a konyhában voltam, összedobtam némi ebédet és ha már annyira ki volt ürülve a hűtő, hát kipakoltam a maradékot és jól kisikáltam. Öröm rá és belenézni.

Délután a nappaliban heverésztünk, míg a gyerekeink nagy egyetértésben a szobájukban játszottak, addig mi tv-t néztünk, a Gótika című filmet felvételről. Ezután kilátogattunk Anyósomékhoz, hogy azért levegőn is legyünk egy kicsit.

Kb ennyi történt ma.

Hazaút

Mondhatnám, hogy eseménytelenült telt. Szerencsére nem volt dugó. Egy helyen volt baleset - két autó koccant -itt egy kicsit lassabban haladtunk és Pest előtt volt némi döcögés útmunkálatok miatt, de ennyi. Áron be is aludt.

Itthon aztán a Pasik felhurcolták a csomagokat, majd elmentek lejelentkezni Anyósoméknál, amíg én kipakolta, kimostam, még takarítani is jutott idő - na nem nagy takarítást végeztem, csak a porszívót vettem elő. Meg elugrottam üzletbe, mert senki nem vásárolt be nekünk, a vasárnapi zárvatartásoknak köszönhetően mindig előre kell gondolkodjak.

Hajókázós

Sokmindent mára sem terveztünk. Délelőtt a medence mellett voltunk. A mai nap folyamán én a napot és a vizet is a hátam közepére sem kívántam már. Míg Gábor Bencével a nagymedencében úszkált, addig én Áront tartottam szemmel. Minden nap volt gyerek-foglalkozás, csak mi nem vettünk részt rajta, mert valahogy így alakult, de ma elcsíptük és Áronnak kedve támadt egy Mickey egeret alkotni amit én rajzoltam körbe és vágtam ki, majd megrajzoltam a fejét is és ragasztottam hurkapálcára.

Ezután belevette magát a habokba medencébe, én pedig a napágyból, szigorúan az árnyékba húzódva figyeltem Őt és olvastam. Kicsit később Bence is csatlakozott, Gábor pedig barnult.

Kora délután autóba pattantunk és megtámadtunk látogattunk egy fagyizót - ami szigorúan légkondícionált volt - és jól befagyiztunk (még szerencse, hogy kihagytam az ebédet).

 Ezután lementünk a Balaton partra - Keszthelyen - sétáltunk, nézelődtünk, 18.30-kor meg indult a hajó. Vagyis indult volna, csak épp volt aki késett. A Hableány nevű hajón tettünk egy 45 perces kört a Balatonban. A hangszóróból mesét is lehetett volna hallani, ha nem lett volna nagy az alapzaj. A gyerekek egy fénykép erejéig odaállhattak a hajókormányhoz és még diplomát is kaptak. 

Vacsora gyanánt kaptak egy hot-dogot.

Visszaérve a szállásra hozzáláttam a bepakoláshoz, hogy ne maradjon holnapra.

Vizes

Az úgy volt, hogy a szüleimnek egy korábbi nyaralásból maradt még X értékű kuponja, amit abban a szállodában lehetett beváltani. Ez történetesen Hévízen volt, és ugyebár itt nyaralunk egy köpésre a szomszédban. Szóval ezzel a kuponnal bebocsátást nyertünk a szálloda medencéibe. Nem vitték túlzásba, volt egy nagy medence, kellemes 29 fokos vízzel és egy kisebb, ami még melegebb volt, ebben jött mindenféle vízsugár. A benti részben volt még egy jakuzzi, szauna, gőzkabin... Itt a link

Természetesen reggelről nem maradhatott el a tenisz az illetékeseknek, majd dél körül indultunk. Én nem vágytam csak az árnyékba, még a vízben is elvoltam. A gyerekek természetesen ha már egyszer betették a lábukat a vízbe csak annyi időre jöttek ki, míg átgaloppoztak a másik medencébe. A nekikvaló pancsolót meg sem közelítették.   :D

Este nagy Activity partyt rendeztünk, Csajok a Pasik ellen. 1:1 lett az eredmény, de csak mert a Pasiknak mázlijuk volt. Nyilván.

Nem vidám

Nyakig betakarózva feküdni a kánikulában, mert ráz a hideg, nagyon nem az.*


* megmértem a hőmet...37,9. Nem, még nem láz, de tekintve, hogy 4 éve mikor lázas voltam orvost kellett hívni hozzám, bekaptam egy algoflexet.**

**hihetetlenül rövid idő alatt letttem jobban.

Kirándulós

Esküszöm Gábor egy gondolatolvasó. Épp azon morfondíroztam magamban, hogy a srácok már éppen elég nagyok ahhoz, hogy akár nyaralások alkalmával is némi kultúra ragadjon rájuk. Nem vagyunk egy nagy múzeumból ki, múzeumba be család, de ne csak strandolásról szóljon a nyaralás. Szóval ezen gondolkoztam éppen mikor Zalaegerszeg felé autóztunk, s Gábor ki is mondta hangosan amit én gondoltam, miszerint nincs messze tőlünk Sümeg, akár el is mehetnénk. Én meg simán rábólintottam.

Okostelefonnak és adatforgalomnak hála, rákerestünk a neten egyáltalán érdemes-e nekivágni. 

Érdemes volt. Egész évben programok várják az arrajárókat. Tizenegy órára terveztük az érkezést, mert akkorra volt írva a bábjáték, gondoltuk a fiúknak tetszeni fog. Azt nem mondom, hogy felfutottam a Várba, mert nem, sőt igazság szerint már reggel egy algofelx-el indítottam, mert olyan furcsán éreztem magam.

Odaérvén pont a Sólymászbemutató ment, fél szemmel azt lestük, a másikkal meg körbenéztünk, hogy hol is kezdjük a nézelődést. A bejáratnál állt egy strázsa és G. épp azt mondta Áronnak (mert ő már előre félt a katonáktól), hogy ne ijedj meg, csak egy bábu, s az éppen abban a pillanatban mozdult és szólalt meg...

A bemutató után végre elkezdődött a Bábelőadás - Mátyás király egyik meséjét dolgozták fel, némileg rövidített változatban adták elő, ami nem volt baj, tekintve, hogy a 34 fokot ezernek éreztük.

Ezekután előpattant egy Ceremóniamester vagyis A Ceremóniamester és átvette az irányítást, levéve a vállunkról a mitnézzünkmeg terhét. Volt Tűzzsonglőr bemutató, Boszorkányüldözás, Zsonglőrök, Tornászkislány, Hastáncos, Kisállatsimogató, Íjászbemutató....volt Kürtős kalács, limonádé és egyébb italok, vásárfia, stb. Egészen délutánig ott múlattuk az időt, közben persze bejártuk a Várat is. A várbörtönben a boszorkányt alakító leány hozta a frászt az arra tévedőkre, mert erősen homály volt bent, alig világították meg a helyiséget, jó nagyot sikoltott. Épp bemenni készültünk, mikor a bentlévőket ijesztette meg, szegény kissrác el is kezdett sírni, és idősebb volt Árontól. Mázli, hogy nem az enyém gyerekre hozta a frászt, mert különben hat ökörrel sem lehetne többen még a várnak a közelébe sem vonszolni.

Összegezve azt mondanám, hogy nagyon jól sikerült nap volt. Érdemes meglátogatni a Várat, ha már arra jártok.

Délután még arra is jutott idő, hogy fürödjenek az itteni medencében.