Amikor elgurul a gyógyszerem

Mert van ilyen is. Igaz, ritkán. Vagy legalábbis nem kommunikálom az illető felé. 

A csereműszakokkal mindig gubanc van :)  Kevés gyerek volt az osztályon, egészen pontosan 3. Ebből nekem jutott kettő, de igazából nagyon nagy teendő éjszaka nem volt velük. z egyik egy műtött nagyfiú, aki köszönte szépen panaszmentes. A másik egy majd 6 hónapos kislány, aki hugyuti fertőzést szedett össze. Ehhez tudni kell, hogy ilyen-olyan vizsgálatokkal jár, úgy mint labor, vizelet, hasi uh, és vénás gyógyszer beadás kiírt időpontban. 

Már a nappalos kollegina jelezte, hogy az anyuka nem egy egyszerű történet, képtelen együtt működni, a vérvételnél úgy hisztizett, hogy az apuka kizavarta. 
2x próbáltam bejutni a szobába hozzájuk. Először nem tartózkodtak bent, másodszor meg a munka szólt közbe, majd mire sikerült a manőver, addigra majdnem aludt a gyerek. Ezzel még nem is lett volna gond. Benyitottam a szobába, majd még be sem léptem mikor az anyuka felháborodott hangsúllyal elkezdett pisszegni. Na ekkor már úszott felém a lila köd...ezért normál hangerővel annyit mondtam: bocsánat, de nekem ide be kell jönnöm.....s eddig jutottam, mert aztán a kedves szülő rámzúdította a panaszáradatát, miszerint a gyereke itt nem tud aludni, mert valaki mindig macergálja vagy éppen ilyen-olyan vizsgálat van és "maguknak nincs szívük". Na ez volt az a pont amikor legszívesebben kibasztamvolnaazablakon átigazoltattam volna valamelyik pesti kórházba, ahol ülhet a széken a gyerek mellett. Nem álltam le vele vitatkozni, mert jobbnak láttam, ha nem süllyedek le  a szintjére, ezért sarkon fordultam és annyit mondtam: "viszontlátásra", majd az ajtóból visszaszóltam. este 11-kor kapja a gyógyszert a gyerek. És becsuktam az ajtót. 

A doktornő pont elérhető közelségben volt, így jeleztem is neki, hogy sajnos nem tudok a gyerek közelébe menni, mert a szülő ellenséges, így a vénás gyógyszer beadásánál legyen jelen. 

A gyógyszert végül a doktornő adta be, a szülő panaszkodott, hogy megy fel az Ő láza, mert fáj a füle. Hát én elengedtem a fülem mellett, mert qrvára nem érdekelt, de a doktornő sem reagálta le. Aznap már neki is volt némi összetűzése vele.

A nappalos kollegina, aki engem váltott az már ismerte az anyukát, s ennek megfelelően kezelte is aztán...


Hát álljon már meg a menet....szerintem elég rugalmasak vagyunk, a vizitelés alkalmával sem keltjük fel az alvó gyereket, hanem visszamegyünk, ha felébredt...a szülő ágyat és étkezést is kap, ki vannak szolgálva, nekem meg engedtessék meg, hogy végezzem a munkám....

Rövid Túra

Bevállaltam egy csere éjszakát az egyik kolléganőm helyett, ezért nagyon messzire nem tervezhettünk kiruccanást. Illetve a másik alternatív az lett volna, hogy arrafelé megyünk és utána engem kidobnak a kórháznál.

A választás a szomszéd falu kilátójára esett. Először ki akartunk tekerni, de egyrészt az időfaktor, másrészt pedig az tartott vissza bennünket, hogy a sógornőmnek nincs bicaja. Még. :)
így autóval  indultunk neki, majd hol máshol, mint a falu központi helyén, a kocsmánál parkoltunk le. Innen aztán sétában tettük meg az utat. Nem volt sem meredek, sem hosszú. Persze sok időnk nem volt, ezét Gábor fel is ajánlotta menjek autóval dolgozni :P

Magát az utat jobban élveztük, mint azt az időt amit ott töltöttünk. Valami vadállatok repkedtek és haraptak. Bence zsebéből kiesett az apja bicskája, persze neki a búnak, s addig nem nyugodott, míg meg nem találtuk. A kilátás az valami gyönyörű.

Lefelé menet meg is beszéltük, hogy eljárhatnánk túrázni, csak valami alapfelszerelést szerezzünk be (cipő).

Elballagott

Akiktől búcsúzunk:

Próbáljunk meg csoportképet csinálni :D

Utolsó ovis

Az oviban is megtartották az Anyák napi ünnepséget. Sejtettem, hogy megható lesz, de azért azt nem gondoltam vonalas, hogy ennyire. Szerintem ebben most benne volt az is, hogy az utolsó ilyenen vehettünk részt, s kicsit más szemmel is néztük, más érzéseket váltott ki. Nagyon szuper és színvonalas műsorral készültek. Eddig mindig az évzáróval volt egybekötve  a műsor, de idén, miután ballagnak külön vették. Hagyomány, már Bence ovis korában is így volt ez. 
Természetesen megható zenével indítottak,ahogy bementünk, már akkor könnyezett egyik-másik szülő, nagyszülő, s itt egy fecske is nyarat csinál - elég, ha egyvalaki elkezdi, a többi meg folytatja, ahogy illik. 
Az Óvónénik is csavartak még rajta egyet, az utolsó dalt ők énekelték, a gyerekek csak a refrénbe szálltak be.

A papírzsebekendő gyárak forgalma szerintem ilyenkor igencsak emelkedik :)

Ajándékba egy szál gerberát kaptunk és egy saját készítésű virág képet:

Ez is Anyák napjára készült

Egyik nagyszülő sem maradt ajándék nélkül. A másik mamának is készült meglepi, igaz kicsit csúszásban voltunk vele. Áron lerobbanása miatt is el kellett napolni. De a lényeg, hogy megszületett, s örömet is okozott.

Sulis ünnep

Szép-szép ez az Anyák napja, de van már benne némi erőltetettség. Pláne felső osztályban. Még alsóban el-elment, bár a gyerekeken éreztem, hogy ez valahol teher nekik, főleg ahogy egyre nagyobbak lesznek. Na, idén meglepetésként ért, hogy nem estek túlzásba, igaz, szerintem ez annak is köszönhető, hogy férfi az osztályfőnökük :)  Nyilván nem is ő foglalkozott velük, hanem a felesége, aki szintén ott tanít, a srácoknak is ő a magyartanáruk. 
Elmondtak két verset - egy-egy önként jelentkező, majd énekeltek egy közöset aztán ennyi. Aranyosak voltak, szépek voltak, én örültem, hogy nem estek túlzásba, nem ragozták. Na meg a gyerekek is. Kaptunk cserepes virágot és sk készítettek egy fakanalat. Bence fondorlatos módon palacsinta forgatót barkácsolt össze, gondolta majd így sűrűbben nekiállok sütni :D 

Áron is

A kisebbik gyermekem sem akart kimaradni a sorból, ezért vasárnap délután a hasfájást nyomatékosítandó nekiállt hányni. Ezt elkezdte du 3 óra tájban, majd egészen éjfélig művelte.
A végefelé már csak öklődött, mert nem volt mit kiküldeni. Bónuszként még a hasa is elkezdett menni, de ez aztán gyorsan át is ment rajta. Éjfél felé aztán nagy nehezen elaludt, majd reggelre jobban lett. A biztonság kedvéért itthon tartottam. De már feszegeti a határokat :D

Anyák napja

Amikor leterít a vírus

Az egész szerdán kezdődött, de csak utólag raktam össze.Miután reggel felkeltem, megszédültem, gaz, nem kicsit, de hamar rendeződtem, s azt gondoltam a reggeli szokásos tejeskávé segített rajtam. Egész délelőtt kicsit kóválygott a fejem, szédelegtem is, de emellett egész nap szaladgáltam, elvoltam.

Másnap reggel kelnem kellett, mert nappalos voltam. Igen ám, de amint felültem olyan szédülés jött rám,, hogy ihajj. Így ment ez percekig. Gábor szólt is, telefonáljak be, hogy rosszul vagyok, ne menjek sehova. Én viszont nem szeretem, ha miattam borul a rend, na meg kit rángatnak be helyettem nagy hirtelen. Négykézláb kimásztam a szobából, mert a szédülésem mellett pisilnem is kellett, de egyszerűen nem bírtam felállni, le kellett feküdjek a földre, mert qrvaszarul voltam. Ittam egy korty vizet, amit aztán viszont is láttam. DE. Jobban lettem. Azt nem mondom, hogy gyorsan, de összekaptam magam, megcsináltam a reggelit a családnak. Gábor kérte, hogy ne menjek, mert mi van, ha rosszul leszek útközben, de én azt gondoltam, átment rajtam. 
Szerencsésen beértem, a reggeli rosszullét rossz álomnak tűnt. A biztonság kedvéért vetettem egy labort. A vérnyomásom a béka feneke alatt volt :) A laborban semmi eltérés nem mutatkozott. A kollégák felvetették a terhességet is, mint opciót, de ezt negáltam, bár teljesen, 100%-ig kizárni azért nem tudtam. Persze nem nézettem meg, már csak azért sem, mert ha esetleg kiderült volna, hogy az vagyok - amúgy nem - akkor azt az egész osztály tudta volna még aznap. Ezt meg nem akartam. A nap folyamán aztán jobban lettem, azt gondoltam, huss, ennyi volt.

Másnap reggel ért a meglepetés. Igazság szerint éjjel 2x ébredtem arra, hogy rosszul vagyok, de inkább a víz vert le, mint szédültem. Mikor az óra csörgött, nem tudtam felkelni. Amint megemeltem a fejem iszonyatos szédülés jött rám, majd már ivás nélkül is tudtam hányni. Persze a semmit. 
Végül Gábor vitte a srácokat oviba-suliba, hozattam vele egy terhességi tesztet is. Betelefonáltam a főnővérnek, hogy kerítsen valakit éjszakára, mert nem tudok bemenni. 
A teszt egyébként negatív lett. Felhívtam a háziorvost, hogy jöjjön ki, mert nem tudok bemenni, annyira szédülök. Nem is a hányás, inkább a szédülés aggasztott, de az nagyon. 

Egész délelőtt szundikáltam, meg leginkább feküdtem. A doki semmit nem talált, vírus és igen, szédülhetek ennyire, amihez az alacsony vérnyomásom is hozzájárul. Kaptam egy Cerucal-algopyrin- No-spa injekciót ami qrvára fájt, aztán vagy ez hatott vagy amúgy is megállt volna a hányás, de tény, hogy némileg jobban voltam. 

A srácokat anyukám logisztikázta, de estére Bence is hányt. Ma aztán már olyannyira jobban voltam, hogy részletekben ugyan, de takarítottam meg mostam is egy adagot. Délután pedig lesétáltam az üzletbe is. Azért a nap nagyrészében pihentem is, meg az anyáknapi ajándékokat készítettem. 

Május elseje

Terveztük, hogy valamerre elcsavargunk, de végül annyit filóztunk, hogy sehova nem mentünk. Gábornak nem volt kedve olyan helyre menni, ahol sokan vannak, s ezzel igencsak leszűkítette a kört, mert ugye ilyenkor mindenki nekiindul. Ami még korlátozott bennünket, az az időfaktor volt, mert én meg éjszakára mentem dolgozni...

A közös családi program az egy indulás előtti fagyizás volt, s sétáltunk egyet a ligetben is.