Gyereksereg

Az úgy volt, hogy az anyám felajánlotta elviszi a kisebbik gyerekemet egy napra magához, mondván alig van ott. És tényleg, mert általában a nagyobb van nála a kisebb, meg anyósom felügyeletére van bízva ha éppen dolgom van. Arra gondoltam, ha már egy gyerekkel kevesebb van itthon, akkor ez a nap alkalmas arra, hogy Bence két csoporttársa és egyben legjobb barátja az oviból eljöjjön egy össznépi játszásra.  Nosza fel is hívtam az illetékes szülőket és elmondtam miféle merényletet tervezünk mi ketten Bencével a gyerekeik ellen.

Engedélyt kaptunk a két nagycsoportos egyed ebéd utáni elhozattalára az ovodából. A két gyermek már nagyon várta a bandázást harmadik társukkal.
Így esett, hogy miután leszállítottam a kiscsit, délelőtt nyakunkba vettük a várost és elintéztük a dolgaink kábé felét (a többi sem rajtunk múlott), majd egy gyors ebéd után összeszedtük a két srácot. Először nálunk játszottak (értsd: panelben), míg összerámoltam a lakást, majd kifuvaroztam őket anyósomékhoz, hogy a kertben is dorbézolhassanak. Nem, nem hagytam őket az anyósomra, ott voltam velük én is.

Futottak pár kört a kertben, majd beengedtem őket a medencébe srandolni. Sokáig nem lubickoltak a vízben, mert bár sütött a nap és meleg is volt, kis idő elteltével  tiszta libabőr volt mindegyik, vacogtak, lilult a szájuk.
Szárítkozás után bevetették magukat a homokozóba és nekiálltak építkezni. Teljes volt az egyetértés közöttük, úgy kellett kiimádkozni őket a homokból, hogy haza tudjam fuvarozni őket.

Nagyon jól érezték magukat, Bence is örült nekik és én sem bántam, hogy itt voltak. Gond nem volt velük egy szál se, jöhetnek máskor is. :)

Születésnapomra...

Meglepő mennyi mindenki köszöntött fel az egyik közösségi oldalon. Még olyanok is akik simán elmennek mellettem a városban. Örülök neki, mert jól esik. Nem vágyom drága ajándékokra, sőt ajándékra sem, elég ha egészségesek vagyunk és boldogok. De ha mégis arra kíváncsi valaki mindek tudok örülni akkor azt mondom, hogy mindennek. A legeslegjobban viszont könyvvel lehet meglepni. Teljesen minegy miilyen alkalomra kapom, annak minidig tudok örülni. Az persze nem mellékes milyen könyv.:) Mióta gyerekeink vannak erről mondok le, a családi költségvetésbe nem fér bele a havonta több kötet, ezért ilyen alkalmakkor ezt szoktam kérni. A másik amivel örömet lehet okozni, az a gyöngy. Mindegy milyen, csak fűzhessem (igaz, most a nyáron nem volt rá időm, de kezdődik az ovi Bencének is, remélem hozzájutok a suli mellett*)
Szerintem nem vagyok nagyravágyó: egészség, boldogság, könyv meg gyöngy......

......és persze világbékét is szeretnék :D

* : nem Bence hanem én fogok iskolába járni ha minden igaz.....

Babanézős

3 hete született a leendő keresztlányunk, s még nem voltunk meglátogatni. Ennek egyik oka az, hogy nem a szomszédban lakunk, a kórházban a látogatókat csak a folyosón lehet fogadni (pénteken született, vasárnap hazamehettek) és nyaralni is voltunk. Mielőtt valaki hűűűű-zne meg háááááá-zna, előre ledumáltam a sógornőmmel, hogy majd akkor látogatunk ha otthon lesznek és helyrerázódnak. Nos ez az időpont most vasárnap jött el.

Lebeszéltük az időpontot és tegnap délelőtt kocsiba vágtuk magunkat. Itt jegyzem meg, hogy hosszútávú autóútra a kisebbik gyerekünket a; vagy nem visszük, b; vagy füldugóval utazunk. A gyereknek esze ágában sem volt aludni az autóban. Pedig éppenséggel fáradt volt, mert előtte az éjszaka minden volt csak csendes és nyugodt sem. Annyira fújt a szél, hogy be kellett csukjam az ablakokat, viszont csukott ablaknál meg meg lehetett dögleni. Áron sem aludt valami jól, köszönhetően annak is, hogy előttevaló nap sikerült a szeme fölött bevernie a számítógépasztal sarkába. Szép kilátásaink voltak az útra vonatkozóan.

 Vácon megálltunk a barátainknál, pont időben, mielőtt elkezdett volna üvölteni. Kivettük, jött-ment, gondoltuk, hogy halleluja, bíri fogja a hátralévő utat. Ááááá dehogy. Egy darabig bírta, aztán elkezdődött a kanosszajárás. Ismét meg kellett állnunk, mert nem találtuk a cumiját. Még a gyereküléseket is kiszedtük, mikor bevillant hátha belepottyantotta a hátizsákba. Szerencsére ott volt. Nagyon nehezen, a cél előtt kb 15-20 perccel aludt be. Mikor megérkeztünk nem is vettük ki, hagytuk aludni.

A kiscsaj éppen fent volt. Elvileg aludnia kellett volna, de nem nagyon akart, nézelődött a mózeskosárban, már amennyit látnak 3 hetesen. Nem szokásom engedély nélkül felvenni a gyerekeket ( sógornőm nem tiltaj amúgy),  egy darabig elnézegettem úgy, hogy feküdt, de pont visszajött neki a tej, ezért felemeltem. Olyan könnyű, olyan picike, mint egy játékbaba. Annyira aranyos és szép, nem győztem csodálni. Picit dajkáltam, aztán letettem őt, el is aludt.

Mi megebédeltünk, majd Áron nyomában voltam, mert ez a gyerek kész életveszély. Megy mindenbe bele, végül betettem őt a homokozóba, na ott eljátszott szépen csendben. Nóri sokat aludt, addig mi beszélgettünk, Áronra felügyeltem, stb. Mielőtt inultunk még jól megdajkáltam a kisasszonyt, Áron is csak úgy vigyorgott rá, simogatta volna ő is.

Este inultunk el, Áron be is aludt a sarkon. Kb 45 perc után ébredt és amíg félkómában volt addig nem is volt gond. Na de utána, volt sírás. Egyszerűen nem bírja a kötöttséget. Nem lenne semmi baja, ha nem kellene bekötözve ülnie az autóban, kéreckedett kifelé. Végül hátra ültem hozzá, de a sírást így sem hagyta abba csak mikor bealudt ismét. Olyannyira bealudt, hogy koszosan, piszkosan került az ágyába. Hajnali 1-kor kezdett mocorogni, ekkor adtam neki tápszert (mert a vacsora is kiamaradt), pelust cseréltem. de innentől nyűgösen aludt.

Nem volt egyszerű a nap. Mondtam is, ha legközelebb megyünk akkor egy egész hétvégére cuccolunk. :)

Korinna

Küzdelmek

Mostanában sokat küzdök....


1. Hőséggel. Jó, ezzel nem vagyok egyedül. De akkor is. Én szeretem a nyarat és utálok fázni, na de akkor is, ez már tűrhetetlen. Hogy nem lehet felhúzni a redőnyöket, hogy nem lehet ablakot nyitni. Hogy nem tudunk aludni. Perzse, persze, van klímánk*. De azt sem szeretem. Ha bekapcsolom akkor Bence vacog, sokáig nem bírom ám én sem. Ha meg csak 10 percekre van bekapcsolva semmit nem ér.

2.Hisztivel. Vagy lehet, hogy nem hiszti, de akkor is küzdök vele. Áron olyan jól elvan amikor elvan. Amikor meg nincs akkor kapaszkodik belém sírva. És nincs mese, fel kell venni (előbb szabadulok ha felveszem). Vagy ledőlünk a nappaliban az ágyra és pihen rajtam míg kedve tartja vagy leülünk a földre és játszunk valamit, amíg meg nem unja (vagy ezt, vagy azt) és ott nem hagy, s mehetek a dolgomra.

3.Fotószerkesztő pigrammal. Mert nem akarja azt amit én. Nem tudom miért. Lehte le kellene törölnöm és újratelepítenem. Majd meglátom, most nincs hozzá hangulatom.

4.Filmletöltéssel. Vagy két napja küzdök ezzel is. Nem értem, G.-nek olyan könnyedén megy. Vagy nem található a file, vagy  letöltöm és szar nem nyitja meg.

És még biztosan van amivel küzdök csak most nem villan be. De nem baj, mert úgy szép az élet, hogy zajlik. Viszont küzdeni fogok még az ovival is. Vagyis a gyerekkel aki majd nem akar oviba járni. Alig várom már....

*: csakis azért van, mert szinte hozzánk vágták. Soha de soha nem rakattam volna, mert nem bírom. A kocsiban sem. Evvan.

Várlátogatás

2011.08.12.


Napok óta próbálom szerkeszteni a képet ehhez a blogbejegyzéshez, de az a krva fotósprogram nem akar dolgozni.

Pénteken is kimentünk a strandra, merthát a nyaralás nem nyaralás strand nélkül. Én  ugyan már ellennék nélküle, de emlékszem még mikor gyerek voltam, a nyaralás akkor igazi nyaralás ha strandra járunk. Annakidején jártunk is szorgalmasan. Két hétig tartott a nyaralás és ilyenkor nekünk gyerekeknek komoly feladatunk volt: úszótanfolyamra jártunk. Minden áldott nap. Sose felejtem el Laci bácsit aki a korlátnál állt és mindig azt kiabálta: "hozzádvágom a fapapucsomat" ha éppen nem azt csináltuk amit ő kért.

No nem erről akartam nosztalgiázni. Szóval kimentünk a strandra, fürödtünk jó sokat ahogy azt kell. Strandolás után pedig ellátogattunk a várba. Későn isnultunk neki, de szerencsénk volt, mert este 9-ig nyitva volt. Bencének nagyon tetszett. Meg nekünk is. Ehhez szerettem volna a képeket összeszerkeszteni, de nem sikerült, így csak úgy idedobálom őket. A Várról bővebben itt. Több és jobb kép pedig itt.

Strandolós

2011.08.11.

Csütörtökön ismét a strand felé vettük az irányt. Már csak azért is, mert gatyarohasztó hőség volt. Bence is jól érezte magát, az előző napi rosszullétnek szerencsére nyoma sem maradt. Ők élvezték a legjobban a pancsolást. Főleg a welness részlegben pancsoltunk, ott mindenki egyszerre lehetett bent a medencében és Bence meg az apja is le tudtak nyomni a víz alá. Együttes erővel:D

Képek következnek....

A paradicsomot (is) szereti

Pihenős

2011.08.09.


Ez a nap a pihenésről szólt az előző esti chips zabálásnak evésnek köszönhetően. Bence ugyanis azzal indította a reggelt, hogy megkergette a kisrókát. S ezután a délelőtt folyamán többször is megismételte. Gondolom közrejátszott a hétfői strandoláson elfogyasztott medence vize, a keddi ugrálóvár és a szintén kedd esti chips elfogyasztása. Jól elcsapta a gyomrát. Az idő jó volt, strandra készültünk, de ez ugye stornózva lett.

Mi is hibásak voltunk, mert késő este már nem szokott chipset enni, főleg nem egy zacskóval, de valahogy elkerülte a figyelmünket. Délutánra jobban lett, egy sétát is bevállalt. Igaz, hogy többször meg kellett állni pihenni, mert nem volt ereje, de tekintve, hogy alig evett aznap, nem is csodálkoztam rajta. Estére visszatért a szófosásamenése is. :)

Bence nap

Borongós

2011.08.09.


A nyaralás második napján borongós, esős időre ébredtünk. Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, tudtam a srandnak lőttek. Időben ébredtünk, erről Áron gondoskodott, minden áldott reggel 7-7.30 között megelégelte az alvást és ébresztőt csinált. :))

Kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk és vártunk. Az eső elállt, időnkét szemergett egy sort. Hidegnek nem volt hideg, ezért elindultunk sétálni. Körbejártuk a belvárost, ellátogattunk a 100éves cukrászdába, sütizni.

Délutánra kisütött a napocska is, de a strandot már elvetettük, így sétáltunk ismételten, de most a másik irányba indultunk, a Várhoz. Séta után Bence élvezhette az ugrálóvárat is. Anyukámék ottmaradtak vele míg mi elléptünk egy üzletbe (csoki és cola utánpótlás kellett). Az ugrálóvár nem volt éppen olcsó mulatság, fél óra 1000ft, de végül nem bizonyult olyan drágának, mert az ott kapott karszalaggal Bence ingyen utazhatott a városnéző kisvonaton. (Felnőtteknek 600ft volt a jegy/koponya).

Várni kellett  a vonatra, így beültünk a Vár alatti sörözőbe és megkóstoltuk a meggysört. Áron lelkesen nyomkodja azóta is a cumiját, de nem csak a sörbe, hanem bármilyen pohárba :D
A vonatra csak mi száltunk fel Bencével, a nagyszülők sétáltak még Áronnal. Egy fél órás utazáson vettünk részt, körbevittek a városon és megtudhattuk hol milyen nevezetességek találhatóak.

Vacsora után füredés volt majd Bence a szintén ott nyaraló kisráccal társasozott és közben chiset majszoltak (ez a következő bejegyzés miatt lesz érdekes).

Kerti-party. STOP.

Kaja jól sikerült. STOP.
Pia volt bőven. STOP.
Hangulat szuper volt. STOP.
Bővebben majd később. STOP.
Képeket szintén később. STOP.

Hosszúújjú nadrág. STOP.
Fffffilás táska. STOP.

Nyolc

Immáron 8 azaz nyolc darab foggal rendelkezik a gyermek. Na jó, az egyiknek még éppenhogycsak a hegye látszik ki. Tegnap vettem észre, hogy valami világít a szájában. Egy ideje már nem tudom neki akármikor megnézni, mert önálló akarattal rendelkezik (hehe) és nem engedi :)

Gyanítottam, hogy előbb-utóbb lesz neki, mert ugye időnként az éjszakai alvása nyugtalan, többször ébred vagy éppen csak egyszer, de fekszik nyitott szemmel és les. Az elmúlt pár hétben jól aludt, de most a héten volt két ilyen nyűgösebb éjszaka ezért tegnapelőtt este kapott kúpot és hatott is, mert ébredés nélkül aludtunk. Tegnap este viszont nem adtam neki, hát kelni is kellett hozzá. Ezzel nem aza a baj, hogy fel kell kelnem, netán nem alszok egy másfél órán keresztül, hanem az, hogy ő sem alszik és ez a nappalra is rányomja a bélyegét, mert kialvatlan, nyűgös és semmi sem jó.

Viszont reggel belekukkoltam a szájába és mintha  a kilencedik fogacska is áttörte volna az ínyét :)

Folytatom a nyaralós beszámolót is csak ma kerti-party lesz és nincs időm a képeket megszerkeszteni hozzá.....

Strandolós

2011.08.08.

Az előrejelzéssel ellentétben ragyogó napsütésre ébredtünk, kihasználva a jóidőt strandolást szavaztunk meg. Miután megreggeliztünk, anyáékat átköltöztettük egyik szobából a másikba, összeszedtük a cuccunkat és elindultunk a strandra. Szerencsére nem volt messze a szállástól.

Odaérve némi várakozásnak néztünk elébe, mert lefagyott a számítógép. Bence nyűglődött mikor megyünk már be, Áron fészkelődött a hangját hallatta, mert ő is pasi és türelmetlen. Nagy nehezen végre bejutottunk (üdülési csekkel fizettünk, ezért kellett a számítógép). Megcéloztuk a gyermekmedencét és a környékén kerestünk olyan helyet ahová letelepedtünk.

Bence azonnal startolt a medencébe. Őt már be lehet engedni egyedül, de azért nem hagytuk őt sem felügyelet nélkül, valaki mindig ránézett. Áront bevittük a Gyerekparadicsomba. Mondanom sem kell mennyire élvezte a vizet. De. Oké, hogy picike, meg gyerekparadicsom, de egyáltalán nem picibaba barát. Ahhoz elég mély volt a víz, hogy úszóalkalmatosság nélkül legyen benne, viszont ha beletettem akkor csak ült/állt nem tudott pancsolni. Ha kivettem akkor foghattam őt kétrétgörnyedve, mert a felnőttek csak bele álhattak a vízbe, de beletérdelni netán ülni szigorúan tilos volt. Hát köszi.

Volt két nagyobb medence ahová bemehettünk volna csak épp a víz volt irtózatosan hideg. Ezért bementünk a családi medencébe ami kellemes hőfokkal rendelkezett viszont fedett volt. A gyerekek élvezték nagyon. Abban a vízben Áron is tudott pancsolni úszóakármiben ülve is és ki is tudtuk őt venni, mert volt padka (vagy mi) és rá tudtuk állítani.

Bence rengeteget változott egy év alatt. Tavaly még hallani sem akart arról, hogy beletegye a fejét a vízbe, idén viszont már úgy kellett rászólni, ugyan maradjon már a víz felett is egy kicsit. Már biztonságosabban érzi magát a vízben, ügyes is, jól használja a kezét és lábát a tempózáshoz, bár lenne mit tanulnia.
Apukám szerette volna beírtani őt úszótanfolyamra (tesómmal mi is itt és Berekfürdőn tanultunk meg úszni), hajlott is rá a gyerek csak a csjazika nem hívta vissza a papát. Pedig a hétvégére megtanult volna úszni a gyerek. No de majd jövőre....

Fürdés után Áron benyomott egy üveg bébiételt, majd a babakocsiban aludt. Addig én olvasgattam a többiek lubickoltak valamelyik medencében. Lángosoztunk, ismét pancsoltunk. Jól elfáradtunk  a nap végére.

A gyerek nem hülye

Tegnap felhívott az anyósom, hogy vigyem ki a kisebbiket (a nagy nincs itthon), mert jön sógorom a kisfiával, had játszanak a gyerekek. Mondtam, nem tudom kivinni, mert az apjuk elvitte az autót (nem, nem vagyok ennyire kényelmes csak messze laknak még városon belül is ahhoz, hogy kisétáljak), de aztán leesett, hogy a sógorom le is tud jönni érte, a kisfiú ülése jó Áronnak is. Miután ezt megbeszéltük le is tettem a telefont, majd a gyerekhez fordulva mondtam neki:

- Jön érted T. és kivisz Icamamához.- s mentem a dolgomra.

A gyerek térült-fordult és megállt előttem kezében a szandáljával s nyújtotta felém, hogy akkor nosza rajta menjünk.

Ekkor bizonyosodtam meg róla, hogy a gyerek nem süket, max szelektív a hallása, mert azt, hogy NEM na azt nem ismeri. :D

Minden kezdet nehéz

2011.08.07.

Avagy ismét nyaralni készülünk.


Sok gondolkozás után sikerült végre döndtésre jutnunk abban a kérdésben, hogy vasárnap délután vagy hétfőn reggel induljunk-e útnak. Hosszas hezitálás után a vasárnap mellett döntöttünk. Szombaton még mostam, késő estig vasaltam, úgy gondoltam a pakolással ráérek majd az indulás délelőttjén. Gyerekeket G. összeszedte majd leszállította  a nagyszülőkhöz, hogy én csendes magányomban tudjak készülődni. Naivan azt gondoltam, hogy a hajmosás és az epilálás is belefér majd az időmbe. Végül belefért, de az a délelőtt......szívesen kihagynám az összepakolás szertartását nyaralás előtt.

Először is rendet raktam a lakásban miután a három pasi elhúzódszkodott itthonról. Összeszedtem a ruhákat, amiket feltétlenül vinni szerettem volna. Gondolnom kellett az esetleges rossz időjárásra is, így gyerekekenk több váltás nyári és meleg ruhát készítettem elő.  Gábor összeszedte az övéit, én kiraktam az enyémeimet. Négyünknek 8db törölközőz szedtem össze, ez meg is töltött egy táskát. Kispárna nélkül nem indulok sehova, így ez is 3 db-ot jelentett. Tettünk még be egy plédet a strandra, Áronnak kistakarót, vékonyplédet meg egy vastagabbat az utazóágyába.

Játékok a gyerekeknek, piperecuccok majd konyhai dolgok. Nem sok csak egy pár. Jó sok cuccunk lett - mint mindig. Gábor meg is jegyezte: nem fogunk beférni. És csak ezt hajtogatta, hogy sok a cucc. Pedig azt kell mondjam, hogy ruhából sem vittem a fél szekrényt egyikőnknek sem.  De kellett egy utazóágy a legkisebbnek, egy babakocsi szintén a legkisebbnek, már ezzel szinte tele lett a csomagtartó. Pedig kölcsönkértük a sógoromékét, a sportkocsit. Oké, volt bent 2 fólia ásványvíz is.....

Annyiszor ismételte G. a "sokacuccunk"-at, hogy jól összevesztünk. (Mint mindig). Mondtam neki, jövőre Ő fog pakolni én csak nézem.
A másik dolgo amiért még összemorogtunk az az volt, hogy a hajmosáson és epiláláson kívül még fel is takarítottam  a lakásban. Nem kell nagytakartíásra gondolni, csak felsöpörtem, porszívóztam és felmostam, hogy mikor hazaérünk akkor egy tiszta, rendezett laksá fogadjon.  Miután sikerült bepakolnunk (jutott anyukámék autójába is a cuccunkból) és rendben hagynunk a lskást kimentünk ebédelni anyósomékhoz.

Ebéd után indulás volt. Áronnak belesett az alvásideje, így Ő  be is szundított ahogy kifordultunk a sarkon. Kb egy órát aludt mikor megálltunk tankolni, na ekkor fel is ébredt a lelkem. Innentől viszont kínlódott. Fáradt volt még, semmi nem volt jó neki. Megálltunk, hogy egy kicsit mászkálhasson, evett is, ivott is. Kb fél órát állhattunk. Alig indultunk útnak máris nyűglődött. Már olyannyira volt nyűgös, hogy hagytuk had sírjon egy kicsit, aztán nagyon nehezen de elaludt. Mosntam is Gábornak most taposson a gázba 'oszt haladjunk. A cél előtt ébredt fel, nem mondom, hogy virágos jókedve volt, de viselhető volt a nyűglődése.

Szerencsésen megérkeztünk.

Folyt.köv.

Ajándékot kaptam

Niki barátnőm lepett meg vele. Már régóta szerettem volna begyűjteni egy ilyet, mert a teázások alkalmával kedvencemmé vált a Nagy Bögre.Niki megígérte, hogy hoz nekem Pestről, persze nem ajándékba gondoltam. Sokáig nem jártak arrafelé ahol látott már olyat amilyet szerettem volna, aztán a nyaralás előtt egyszercsak meglepett vele. Nagyon-nagyon tetszik.( Sőt G. is lecsapott rá, mert mióta eltörtem a nagy coca-colás poharát azóta nem tudtam még pótolni.)

Kép

Ami elmaradt

Még adós vagyok egy születésnapos post-tal. Ez volt a harmadik alkalom, hogy első születésnapot tartottunk Áronnak (s lesz még egy negyedik is). Tesómék pont akkor értek haza a nyaralásból, mikor ünnepeltünk, ezért velük külön tartottuk a mi nyaralásunk előtt egy nappal. Egy gyors tortát készítettem, de valamit elbaltálztam (szerintem túl sokáig kevertem a pudingba a vajat), mert puha lett a krém, de így is nagyon élvezték a gyerekek, felnőttek egyaránt.

Előzetes

Megvagyunk, jól vagyunk. Az eltűnés oka a N.Y.A.R.A.L.Á.S. volt. Augusztus 7-én indultunk Gyulára és tegnap délután érkeztünk. Bence még ottmaradt anyukámékkal, ráhúz még egy hetet. Ma szaladgálós napom volt, ezért csak egy gyors bejelentkezésre futotta, de jövök az élménybeszámolóval és képekkel is.

Folyt.köv.

Képszerkesztős

imikimi - sharing creativity

Gólyahír

Ma éjjel, 1óra 50 perckor megszületett a leendő keresztlányunk Nóra, 3000gr-mal és 54cm-vel.

Homokevő

Tegnap kint voltak anyósoméknál a gyerekek. Szokás szerint. Áron letelepedett a homokozóban és köszönte szépen ott érezte magát nagyon jól. Egy szál bodyban homokozott a gyerek, persze, hogy világos színű volt rajta. Miután ott nem nyávogott a mama hagyta, had játszon. Természetesen nem bírt ott ülni egy kép erejéig, de azt sikerült félig-meddig elkapnom, hogyan nézett ki miután megkóstolta a homokot.




Miután olyan nagyon koszos és homokos lett, az idő meg jó volt, így  a kertben történt az esti fürdés. Bencének megtetszett az ötlet, Ő is bemászott a kiskádba Áron mellé. Íme a bizonyíték arra, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.

Egyéves státusz

A száraz adatok:

Súly:                   9850  gr
Hossz:                    76 cm
Fejkörfogat:            45 cm
Mellkörfogat:          48 cm
Fogak száma:            6 db

A vizsgálatot jól tűrte, nézett huncut félmosollyal oldalrabillentett fejjel a drnő szemébe. Egyedül az nem tetszett neki amikor lefektette őt.

Apa ajándéka

Ismét egy születésnapos

Enikőnek első születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk.

kép forrása

A torta

Feketeerdő tortának indult, mert G. azt szereti, Áronnak meg olymindegy, ő mindent megeszik amit a szájába teszünk, egy feltétele van, ehető dolog legyen.
Kutakodtam a netem a recept után és nem tudom hányat böngésztem át, de szinte mindegyik ugyanazt írta. Találtam egy oldalt ahol a piskóta készítését írja le és nagyon tetszik, mert nagyon ügyes és nagyon szép tortákat készít a lány.

Szóval e piskóta recept alapján láttam neki a munkának és nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen ügyes vagyok. Lépésről lépésre haladtam, majd elégedetten dőltem hátra mikor betettem a piskótatésztát a sütőbe.

Egészen kettő percig tartott a nyugodtságom meg a hátradőlésem is, ugyanis leesett a nagy tantusz, hogy a feketeerdő tortának csak az egyik alapvető hozzávalóját sikerült kihagynom. A kakaóport. Szóval itt dőlt meg a feketeerdő torta sütése. Késő bánat, gondoltam jó lesz az sima piskótának is.

A krém összeállítása volt a soronkövetkező lépés. Na itt egy kicsit újítottam a recepten. A végeredmény nem lett ám rossz. Sőt! Finom lett. A piskóta három részbe történő vágását mégy gyakorolni kell, mert kissé ferde lett, de evvan. Vasárnap fejeztem be, még egy réteg krémet kentem kívülre, majd tejszínnel, meggyel és reszelt csokival díszítettem. Tesóm kijelentette, hogy ő bizonya meggyes tortát nem szereti, de azért két jó nagy szeletet betolt és megjegyezte, hogy ízlik neki.  Miután egy negyed maradt belőle olyan rossz nem lehetett.

Most legyen névnap

Igazából tegnap lett volna esedékes, de addig-addig molyoltam meg halogattam, hogy aztán teljesen elmaradt. Gondolom nem haragszik az illetékes, de nemcsak a blogban való megemlékezés maradt el, hanem még sms-t sem küldtem  Most pótolom a mulasztásomat.

Drága Bogi!

 Névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk!