Saját kárán tanul az ember lánya

Végre nekifeszültem a jognak. Beadandót kell írni. Töltelék tantárgy, tulajdonképpen sok értelme nincsen, hogy tanuljuk, de valamiért mégis kell. Ráadásul szoros összefüggésben van az etikával és e mellé jön még a kommunikáció és a pedagógia, így tesznek ki egy mudult. kell, hát kell. Nem lenne ám rossz, mert érdekes is csak hát nem ez a fő profilja ennek a képzésnek...
Gyerekeket kipateroltam és nekiláttam. Jegyzeteket előszedtem, interneten kutattam, próbáltam összehozni egy esszét, merthogy ezt kért a Bíróúr. Lassan haladtam vele, próbáltam felépíteni ahogyanazt kell, késő délutánra jutottam el a feléig kábé mikor megérkezett a kiccsaládom. Ekkor már ugye szó sem lehetett pötyögésről, kutatómunka végzésről, ezért a papírhalmot és gépet jó magasra pakoltam a legkisebb elől, hogy ne tudjon belemászni. Igen ám, csak éppen a gép zsinórját nem tettem gyerekboztos helyre, így amikor a törpebetyár jött meg ment a szobában egyszercsak beleakadhatott és széthúzta minek következtében a gép ugye kikapcsolt, mert áramforrás nélkül nem műkszik. Naná, hogy nem volt benne az aksi. És naná, hogy nem mentettem el az irományomat. Kinek volt az eszében.....Nem is akkor kaptam ám észbe. Mert azt láttam, hogy a gép kihúzva, gondoltam is, hogy na de frankó, de ugye a chrome-nak van olyan jó tulajdonsága, hogy újra bekapcsolva felajálnja a megnyitott oldalak visszaállítását. Ezzel nyugtáztam is magamban, hogy nincs gáz, mejd újra megnyitogatok mindnet. Ühüm. A tantusz akkor esett le mikor este újra bekapcsoltam a gépet. Na akkor homlokon csapott a felismerés, hogy hoppá a dokumentum nincs elmentve. Még ekkor sem vert le a víz teljesen, mert abban reménykedtem, hogy talán volt automaikus mentés. De nem. Mikor aztán eljutottam a felismerésig, hogy bizony kezdhetem előről, mint nándoriak a táncot, hát akkor nem voltam boldog na. Már előre örültem, hogy talán be is tudom fejezni egy nap alatt, de korai volt az az öröm, mert nem. Odáig sikerült eljutnom, mint délután, a feléig köbö. De most már folyamatosan nyomtam a mentés gombot. Asszem megtanultam a leckét.....

Tizennyolc hónapos

Immáron tizennyolc hónapos, azaz másfél éves. Betyár. Nagyon betyár. De nem lehet rá haragudni akármilyen roszaságot is csinál. Mert csinál bőven. Bepótolja azt is amit Bence annakidején kihagyott.
Okos, értelmes, mindent megért és mindent megértet, de nem beszél. Az elmúlt napokbankezdte el mondogatni, hogy mama. Igaz most minden mama. De ha megkérjük, hogy mondjad, na akkor a megváltónak se. Csak rázza a fejét, hogy nem.
Paramétereket nem tudok, mert nem voltam vele védőnőnél (pont alvásidőben van a rendelés) lehet, hogy a jövő héten bepofátlankodok a terhesgondozási időben egy mérésre. Fejlődik, mert eszk renesen meg nő is, ez ugye nagyon jól látszik a ruhákon is. Baj tehát nincs.

Egyébként meg pontosan úgy működik, mint egy egészséges gyerek....

Valamit félreértett...

Áron még nem beszél. Nemhogy nem beszél, de szavakat sem mond, még  a kezdő hangokat sem. Nem mondja hogyan ugat a kutya, hogyan csinál a paci, semmit. Nem vagyok kétségbe esve, Bence ugyanígy volt. Kettő éves volt mikor még csak a baba-mama-autó-apa-anya szavakat használta, aztán a bölcsibe bekerülve egy hónap alatt olyan körmondatokban beszélt, hogy még most 5 év múlva sem lehet lelőni.

Szóval, Áron nem mond semmit. Na jó, azt hogy "aja" azt lehet anyának is érteni ha éppen úgy akarom. Mostanában mondogatja, hogy mama. De kiabált már Bencének is: Bebe!
Este az alábbi párbeszéd (haha) zajlott köztünk:

- Áron kiabáljál apának (ült a számítógép előtt)
Mire Áron:
- Mmama!


Hát van még mit csiszolni, na....

Ígérem az utolsó

Mire jó a legós doboz....

Szenteste

Szenteste napja kicsit szaladósra sikeredet (esküszöm jövőre ki nem teszem a lábam itthonról). G. ugyebár dolgozott. Úgy volt, hogy  a gyerekek kimennek anyukámékhoz reggelről és akkor én még gyorsan becsomagolom amit be kell, meg még G. egyik ajándékát is meg kellett csinálnom. Igen ám, de ónoseső esett így  borult az egész terv, mert a két gyerekkel nem kacsáztam el az autóért. Tesómat riasztottam, aki épp az anyámék autóját mosatta, de ígére jön értük. Hát győztem kivárni......addig ugye semmihez nem tudtam hozzáfogni, mert az aprónép láb alatt volt. Nagy nehezen csak sikerül összehozni a dolgokat, gyerekek el, én pedig gyorsan megcsináltam mindent amit elterveztem aztán újra várakozó álláspontra helyeztem magam. Közben a tesómék kisfia belázasodott, bevitték az ügyeletre, adig öcsém engem elfuvarozott anyáékhoz. Ők végül nem jöttek.

Jó későn sikerült ebédelnünk, aztán gyorsan jött a Jézuska majd Gábor szedett össze minket. Itthon gyorsan rendbe kaptuk a srácokat meg magunkat, vacsoráztunk és ide is elért a Jézuska a sok ajándékkal. Gyerkőcök örültek, mi meg örültünk, hogy ők örültek és aránylag időben el is aludtak.

Jövőre másképp csináljuk.

Újabb ajándék....

Karácsonyra

Ajándékok

Megérdemlek némi vállon veregetést, mert az ajándékok nagyrésze már becsomagova, a képkeretekből kettő készen van és a sütik is a hűtőben pihennek. Főznöm nem kell, mert holnap anyukámékhoz megyünk ki, miután vasárnap elutaznak, Gábor meg dolgozik, onnan hozunk vacsoráravalót, hétfőn anyósomékhoz megyünk így megint nem kell főznöm. Jól jártam idén is, na.

Íme az sk képek és képkeretek:

Anyukáméké:

Anyukámék még kapnak fényképeket a srácokról ezen kívül és mász is hoz nekik a Jézuska, de megbeszéltük, hogy a felnőtt generáció nem vesz egymásnak ajándékot. :)
Fiúkról a karácsonyi képeket majd felteszem valamikor......


Tesóméké:

Karácsonyi készlődés

Nálunk már ma megkezdődött a készülődés a karácsonyra. Első lépésben a fát állítottuk be. Azért ma, mert Gábor szombaton dolgozik, általában 23-án szoktunk díszíteni, idén úgy döntöttünk, hogy akkor legyen 22-én és így pénteken tudok a sütésre koncentrálni.

Délelőtt elmentem még fodrászhoz utána elintéztem még pár apróságot a városban, mire hazaértem, már készen állt a fa a díszítésre. A díszítés Bence segítségével történt. Tudom, tudom,.....egy pár éve már együtt szoktuk díszíteni, mondanom sem kell, hogy mennyire örül neki.

Idén nem matekoltam annyit a díszek felhelyezésével, mint általában (volt olyan év amikor egyik nap feldíszítettem, másnap újrakezdtem, mert nem tetszett). Utána még fel is tudtam takarítani. Pont végszóra érkezett Gábor Áronnal. Neki aztán igazi meglepetés volt. Lekapcsoltuk a villanyokat, az égőket bekapcsoltuk. Hát tátva maradt a szája. Nagyon örült neki, percekig csodálta.

Attól féltem, hogymajd a fa tetején fog lógni a gyerek, de nem. Érdekes módon nem is nyúl hozzá. Csodálja, nézi, tetszik neki, de nem bántja. Remélem így is marad.

Élőben sokkal szebb, kép majd még lesz.

Mézeskalács

Egy jól bevált recept. És azonnal puha. Nem úgy, mint az első mézeskalácsom. Farsangra megpuhult :D Ez tényleg jó, már tavaly is ezt használtam.

Áron anyósoméknál volt a nap folyamán, Bencét elhoztam délben az oviból és délután nekiestünk.

Recept:

125gr méz
125gr vaj
3db tojás
25dkg porcukor (én kevesebbet használtam, 15dkg is elég)
1/2 citrom leve és héja
50dkg liszt
1kk szódabikarbóna
2tk mézeskalács fűszerkeverék

A mézet és a vajat megolvasztottam, majd hagytam kihűlni. A porcukrot a tojásokkal elkevertem s hozzátettem a citrom levét. A lisztet a fűszerrel, szódabikarbónával és a citromhéjjal elkevertem. Mikor kihűlt a mézes vaj hozzákevertem a tojásos cukrot, majd a lisztes keverékkel összedolgoztam. 3 órát kell pihentetni a hűtőben, én bedobtam egy kicsit  a mélyhűtőbe, így kevesebb ideig kellett hűteni.
Az alakzatok kiszaggatásában és díszítésében Bence is szerepet vállalt. Az elejn még nagyon lelkes volt, a vége felé viszont inkább a díszítésre szánt mogyorót ropogtatta :))

S íme a végeredmény:

És még mindig

Ihletet kaptam

Csak siekrült megálmodnom - szó szerint - hogy mi legyen a felnőtt népség ajándéka. Ha már a  kreatív album nem fér bele az időmbe, hát kapnak kreatívan alkotott képkeretet szerkesztett fényképpel. Háháhá....már csak azt kell kitalálnom, hogy melyik éjjel ne aludjak, megvalósítandó az elképzelést.....

Csak sikerült

Igen, sikerült összehozni az ajándékokat a gyerekeknek. Azt hiszem megvan minden, már csak egy mesekönyvet kell beszereznem. Ami fejtörtést okoz még az a felnőttek meglepetése, na meg Gábor ajándéka. Nagy ajándék nincs, mert hát ugye ott a quad. Ja! Hogy erről nem írtam? Khmmm....hát kéremszépen ő az új családtag. Még november végén vagy már december eleje volt mikor megvette. Azon a héten amikor a laptopot meghozta a Jézuska. Szóval valamit azért szeretnék neki a fa alá, csak azt nem tudom, hogy mit. Ezen futok még egy-két kört.....

Még mindig képszerkesztős

Képszerkesztős

Nyakunkon a Karácsony

Idén valahogyan nincsen "karácsonyi" hangulatom. Hogy ez az időjárásnak köszönhető vagy az állandó rohanásnak, esetleg mind a kettőnek, na azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy még gőzöm sincs melyik gyerek mit kap. A felnőttekkel nem vagyok gondban, mert senki nem kap semmit - így beszéltük meg. De nem én lennék ha valami kis jelképes ajándékon nem törném a fejemet, de most semmi nem jut eszembe ezzel kapcsolatban sem. llletve de. A nagyszülőknek fényképes kreatív albumot szeretnék. Az albumokat már beszereztem, viszont nem lesz rá időm, hogy meg is valósítsam, ezért ezt elteszem jövőre és megpróbálom januártól szerkesztgetni, hátha sikerül összehozni mire eljön az újabb karácsony.

A gyerekek azért nehéz esetek, mármint az enyémeim, mert ha nincs legalább két játékboltra való játék akkor egy szál sem. Ráadásul mindegy csak guruljon.....Bence sem egy nagyravágyó gyermek. Nem nagyon tudja megmondani mit is szeretne.
Ja! És nekem kell kitalálnom a család nevében is. Hát innen szép nyerni....
Ami biztos: valami lego, valami társasjáték, valami mesekönyv,  a többit meg remélem megálmodom még időben....

Képek Bencéről

A nagy hiszti

A gyerek egész múlt héten túráztatta az agyamat. Semmi nem volt jó neki, csak nyögött, nyüszörgött érvényesíteni akarta az akaratát ami nem egyezett az enyémmel. És itt kezdődött a baj. Mert a gyerek mindig olyat akart amit nem lett volna szabad. Ráfogtam a fogára meg arra, hogy beteg volt, de vasárnapra világossá vált számomra, hogy ez bizony már nem az, nem lehet mentegetni, a gyerek hisztis. Azt mondta a kommunikációs tanárom, hogy hisztis gyerek nincs, ott a szülővel van a baj (se férje, se gyereke, de egyébként nagyon jó fej, negyon jó tanár). Hát nem tudom. Van összehasonlítási alalpom és a nagyobb a majdnem 7 éve alatt nem hisztizett ennyit, mint a kicsi egy hét alatt (oké, ez enyhe túlzás volt, de tényleg nem volt egy hisztibajnok Bence). Na a kicsi joggal pályzhat dobogós helyre, sőt az első helyre. Lányokat megszégyenítően tud sírni, ha valami ne úgy van, ahogy azt ő kitalálta.....
Vasárnap eljutottam oda, hogy elég volt. Felhívtam az anyósomat és megkérdeztem tőle, elvállalná-e a gyereket hétfőtől keddig, az éjszakát is beleértve. Ennek oka az volt, hogy kedd reggel újból vittem volna és egész héten nem aludtam 3 óránál többet/éjszaka, azt is sokrészletben. A másik alternatíva az volt - ha a mama nem vállalta volna - hogy felteszem a Vaterára és vigye aki akarja. Elvállalta.
Így lett nekem egy nyugodt napom és éjszakám. Aztán mondta is az anyósom, hogy nem is csodálja, hogy ki vagyok bukva, mert amit leművelt neki is a gyerek......csak nézett nagyokat.
Pedig én szóltam.....

Benceszáj

Eljutottam odáig, hogy az iratos szekrényünk legfelső polcán sikerült rendet vágnom. A nagy rendrakási akció közben találtam meg egy pár sajtpapírt amire még anno felvéstem Benceszáját.

bökfőzelék - tökfőzelék
husángolni - kártyázni
sűrűn nézek - nem bírom kinyitni a szememet
megrázott a hideg - fázok
csuszadékony  - csúszik (a medence)


:DD

Van ilyen.....

forrás: facebook

Blog ajánló

Röhögjetek Ti is:   http://tekasztorik.blog.hu/

Mikulás II.

Hátralévő felvonások

Mikulás felvonásból lesz még, leginkább képekben. Csak az asztali géprőlát kellene pakolni a képeket az enyémre. Időt Uram! Időt adj nekem......

A pillangók jól vannak

Tegnap etse anyósom azzal fogadott, mikor a gyerekekért mentem suli után, hogy Áron egész délután hányt, ment a hasa. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű éjszakánk....
Este viszonylag hamar, már fél 8-kor elaludt. Bence egy órával később. S ha most valaki azt hinné, milyen jó nekem akkor elmesélem, hogy nem is. A nagy nyugalom és csend egészen fél 11-ig tartott (előtte dőltem ágyba), mert Áron, mint aki kialudta magát felébredt. S mikor már fel is állt a kiságyban akkor tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Próbáltam  a nappaliban viszaaltatni, de nem sikerült, így őt is bevittem magam mellé, Bence alapból ott alszik jelenleg (Apa jelenleg házon kívül tölti az éjszakákat és nappalokat, nem, nincsen semmi gáz meg válság a gazdaságit leszámítva, béke és szerelem van csak ez most egy ilyen hét).
Bepróbálkoztam némi tápszerrel Áronnál, tekintve, hogy egész délután és este nem evett, de hiba volt, mert visszaköszönt.
Szegénykém nagyon rosszul aludt, csak forgolódott meg nyögött én meg ugrásra készen feküdtem mellette. Be is lázasodott, adtam neki kúpot, de nem sokkal később az is távozott. Ezek után úgy gondoltam, hogy vizet is csak kis adagokban, de annyira szorította az üveget, hogy esélyem sem volt kiszedni a kezéből. Szerencsére ez benne maradt.
Reggel evett némi teába áztatott kekszet, ez is megmaradt benne. Reggelről még hasmenése volt, de szinte csak zöld víz jött belőle. Miután Bencét leparkoltuk az ovodában bevittem őt a drnőhöz, hogy mondja meg a tutit. A diagnózis: valami vírus. A címben említett pillangók pedig a vizsgálóasztal felett lógnak arra várva, hogy megbökdössük őket. Áronnak nagyon tetszik. Vettem neki Lactív baby-t, meg a Hipp-es sárgarépa-rizsnyák italt. Ezutóbbiért körbeszaladtam a várost a beteg gyerekkel mire az X-edik helyen be tudtam szerezni. Hogy aztán négy kikanál után ki se nyissa a száját és sírva rázza a fejét. Ehh....
Enni nem evett csak egy pár darab kekszet meg ropit, inni viszont ivott. Délután még uzsonnáztak az ovisok mikor odaértünk, Áronnak is jutott egy fél kifli. Na ezt elnyammogta míg haza nem értünk. Este boldogan mutogatott egy üveg bébiételre, oda is adtam neki, jóízűn meg is ette, de negyed óra elteltével visszaköszönt a pelenkájában.
A kedve jó volt ma, Bencével elvigyorgott, eljátszott, már alszik. Hogy meddig és hogyan az majd kiderül.

P.S.: nem tudom eldönteni, hogy csak szimplán elrontottam a gyomromat vagy én is benyeltem a vírust, mert RókaKoma engem is meglátogatott. Ehh.....bulímiás tuti nem leszek....

Nemötös

Az első nem ötösöm. Kicsit rosszul érintett. Na nem azért mert én olyan okos vagyok vagy stréber vagy mert mindent tudok. Nem. Közel sem. Az történt, hogy SMK-ból (szervezetek működését károsító tényezők) dolgozatot írtunk. Tisztességgel megtanultam az anygatot és nem csak azért, mert ezzel tisztában kell lenni egy csecsemőápolónak, hanem mert érdekel is.
A dolgozat teszt szerű volt. És ami a lényeg, hogy volt 4 kérdés amihez közünk nem volt még. Le vagyunk maradva az anyaggal a másik csoporthoz képest és miután a tanár hozzánk nem szokott időben odaérni előfordul, hogy kb 10 perces óráink vannak, abban pedig nagyon előre nem jutunk.....
Szóvá is tettem, hogy bizony egyes részek nem voltak a tananyagban és miután se könyvünk, se kapott jegyzetünk nincs még csak készülni sem tudtunk volna. Bizonítéknak odaadtam a saját jegyzeteimet, hogy lássa hol is tartunk tulajdonképpen. Meg is lepődött mennyire nem haladtunk és felvetette azt az opciót, hogy akkor hagyjuk ki, majd azt nem nézni. Ühüm. Valóban nem nézte. Dehogynem. És bele is számította szépen. Így esett, hogy a dolgozatomra "csak" négyest kaptam. Tudom, nem tragédia. És ennél rosszabb jegyem sose legyen, de azért bosszant, hogy amikor tudom, hogy megtanultam és minden egyéb válaszom jó is volt, akkor azért kicsit igazságtalannak érzem ezt a jegyet. Uff.

Dugóban a városban

Magam sem akakrtam elhinni, hogy a délelőtti elintéznivaló futkosása után kb 10 percet álltam a piros lámpánál mire átjutottam. Valószínűleg nem a város lakossága nőtt meg hirtelen, hanem az ünnepek közeledtével egyre többen járják az üzleteket.
Pénteken a "nagybevásárlás" alkalmával ki is akadtam, mert 1, utálok vásárolni mégis minden héten megejtem, 2,  annyian voltak a Tescoban, hogy már rosszul voltam a sok dolgatlan embertől. És áll és bámészkodik, arrébb nem menne, ......és hol van még a Karácsony. Ejj, mi lesz még itt.....

Nem mintha unatkoztam volna......

Mikulás -Első felvonás

A srapbook alapok : innen

Egyik-másik

Amikor végre egyben alhatnék akár 4 órát is, na akkor történik valami amiért mégsem. Úgy alakult, hogy este minden lelkiismeret furdalás nélkül kúpot adtam a gyereknek, mert kezdtem kibukni a sorozatos éjszakai nyüszögésektől, s nyilván ő sem pihente ki magát emiatt. Mikor végre csend, rend, nyugalom, akkor Bence kezdett el hányni. Halleuja. Az éjszaka első felét végigrókázta szegény gyerek, mi meg álltuk a sarat mellette. Háromszor cseréltem lepedőt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ágynemű többi része megúszta a balesetet. Egyedül Gábor jegyezte meg: miért mindig az ágy rám eső felére hánynak a gyerekek? Bár Áron még ezidáig nem produkált ilyet, de a nagypbbik tényleg mindig az ő felét célozza meg. Mondjuk ez legyen a legnagybb baj.
Gyermeknek reggelre kutya baja sem volt, a fáradtságon kívül, egy kis gyomorrontást szedett össze. Ma este már vígan volt. :)

Nem értem

Elsősegélyből itthon kitöltős dolgozatot kaptunk. Oka, hogy le vagyunk maradva, a jegy viszont kell. Mondjuk azt nem értem, hogy a hátralevő 2 hét alatt hogyan fogunk még minden tantárgyból kettő darab jegyet produkálni, de nyilván nem is kell értenem és szerintem sehogy. Januárban viszont már modulvizsgázunk a második héten.  De nem erről akartam írni.
A tanár -aki nem is tanár, hanem mentőstiszt, de okatatni is szokott (akkor mégiscsak tanárféle)- átküldte mail-ben a tesztet, itthon ki kellett nyomtatni majd kitöltve leadni. Nos ez meg is történt. Nem volt egyébként nehéz és a becsületesebbje az előbb tanult és utána töltött. Legutóbbi órán megkaptuk. És ledöbbentem, mert lett olyan akinek 3-as lett. És nem értem, ha otthon mindenféle segédeszközt használhatott akkor hogyan bírt hármast írni?
Be kell lássam ilyen is van.....