Ipolyvece

Ovodai kirándulással telt a mai nap. Bencét elvittük reggel suliba, majd beugrottunk üzletbe, beszerezendő még egy pár dolgot. Volt még időnk az indulásig, addig hazaugrottunk. Áron már nagyon türelmetlen volt. Én meg nagyon fáradt. Ráadásul az időjárás is olyan bizonytalan volt. Ezer cuccot vittünk, mert tudtam, hogy én fázós vagyok, rétegesen is öltöztem.

A buszt Gábor intézte. Még jó, hogy a Volánnál dolgozik. Örül is mindig mikor megkérik. Mintha egy zsák bolhát vittünk volna kirándulni. Sok gyereknek jött egyik vagy másik szülője, esetleg nagyszülő, de volt egy pár, akik az óvónők felügyelete alá tartoztak. A srácok sokkal szófogadóbbak, ha nincsenek jelen a szülők, most sem volt ez másképp. Némelyik anyuka mintha elfelejtené fegyelmezni a gyerekét....szerencsére nekem/nekünk ilyen problémánk még soha nem akadt, ha rá is kellett szólni egyik vagy másik gyerekünkre, azok rögtön vették az adást. 

Egy nagy mezőn oltunk a gátnál. Különböző állomások voltak, különböző érdekes információkkal. Megnézhették a különböző állatok szőrméit, agancsokat, koponyákat. láttunk madárgyűrűzést, akváriumban megtekinthették az Ipolyban élő állatkákat, voltunk kilátóban, kémlelhettek távcsőbe, amin a madarakat kukkolják a természetvédelmisek. Voltak különböző játékok, kirakók, horgászás. Kipróbálhatták a kézműveskedést,

Nem volt rossz program, de azt gondolom, hogy inkább iskolásoknak való volt, mint ovodásoknak. 

Pizza

Le kell véssem a pizza tésztájának receptjét, mert többet is találtam ilyen-olyan cetliken, és arra emlékszem, hogy valami bajom volt mindegyikkel. Fel is akartam írni már akkor, hogy milyen kiegészítés kellene, csak épp halogattam. Egészen addig, míg elfelejtettem. Na de majd most....

Tészta:
- 50 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 3-4 dl tej
- só
- cukor
- 1 db tojás sárgája

Megjegyzés: másfél adagot érdemes készíteni, akkor 2 tepsi tésztát tudunk nyújtani és pont jó lesz, mert se túl vékony, se túl vastag.

Élesztőt langyos tejben felfuttatni, majd a hozzávalókat dagasztani, kelni hagyni. Kinyújtani, megszórni, majd 180 fokon megsütni. Nekem ez vált be. Sőt, sütés előtt még hagytam egy kicsit - összeszedtem a srácokat - addig még kelt egy kicsit. Nagyon jól sikerült. 

Sütés előtt:

Sütés után: 

Gyanús is volt....

...az a nyugodtság és csend ami műszak kezdetekor várt. Két gyerek volt az osztályon összesen. Szerintem azok is csak azért, hogy ne legyen üres az osztály. Egész nap szutyok idő volt, esett az eső, fújt  a szél, elő is vettem a vastagabbik kabátomat.

Egyszer aztán elállt az eső, kiderült az ég és még a nap is előbújt. Nem szoktunk tv-t kapcsolni, de most annyira nyugodt volt minden, vettük a bátorságot, hogy megnézzük, egyáltalán milyen csatornák vannak...na itt basztukcsesztük el. Abban a pillanatban megszólalt a csengő. Az előtér tele volt ambulánsokkal. Szerintem arra vártak, hogy elálljon az eső. 

Hat...azaz hat gyereket vettünk fel. Találjátok ki ebből mennyi volt indokolt. az egyik nagyfiú olyan problémával jött, ami négy (4!) éve áll fenn.....azt hittem hagyatbaszomagamat eldobom az agyamat. És mégis mi mit fogunk éjszakába csinálni vele? Mondanom sem kell, hogy osztályra kerülés után a probléma nem jelentkezett. nyilván nem gyógyult meg, de semmi olyan nincs benne, amiért ezzel kórházba kellene kerülni. Az lett volna a megoldás, ha elmegy házidokihoz majd az szépen átirnyítja megfelelő szakintézménybe.....

Csak egyensúlyba kerültünk úgy éjfélre. Hajnal négyig elszöszöltem egy újabb karkötővel, majd akkor úgy gondoltam, hogy most jött el az a pillanat amikor majd felteszem a lábam. Hát mégsem. Az egyik sírt, mert éhes volt, a másiknak olyan hasmenése lett, hogy az egész garnitúra ágyneműt cserélni kellett.....de eljött a reggel 6 :)


S ha azt gondolnátok, hogy itthon kockásra aludtam a fejemet, hát közlöm, hogy nem. Megkezdődött a fűnyírási szezon, ezt most heti 3x hallgatni fogom. 

Fejetlenség napja

Egy hétköznap akkor is zűrös, ha alig van gyerek. Nem még akkor mikor majdnem tele az osztály. Utálom a kialakult helyzetet. Miszerint megbízott osztályvezető főorvosunk van január óta. Az aki addig is volt, csak közben elment házidokinak és mellette jófejségből maradt fél állásban. Mit mondjak...ki vagyunk ám segítve. Pláne, hogy csakazértis ellentmond mindenkinek, beleköt mindenbe, de álcázza ám. 

Május elsejével viszont változás fog beállni. Jön egy osztályvezető főorvosnő hozzánk. Én speciel sokat várok, lehet túlzott elvárásaim is vannak. Mondjuk én csak rendet szeretnék. 

Most pl úgy zajlott a napunk, hogy az ügyeletet teljesítő ügyeletes főorvossal végig kellett vizitelni. Mert nem elég ám, hogy a kis orvosok mennek vele. Ó nem. Nekünk is kell. Bementünk minden szobába, gyorsan elmondta, hogy "ez is mehet haza, az is mehet haza, őt is elengedhetitek"...szólt ez az orvosoknak. én halkan odasúgtam az egyiknek, hogy ne firkálgasson a lapján a gyerekek neve mellé H betűt, mert ezeknek a negyede sem fogja elhagyni az osztályt...

Ez csak azért nem jó, mert ugye a szülő is hallja, mit mond a főfő, csak utána meg nem biztos, hogy úgy van és ez kellemetlen az orvosainknak is meg nekünk is, mert magyarázkodnunk kell.

A külsős ügyeletes doki egyébként nagyon nagy szaktudással rendelkezik csak ő intenzíves orvos, mi meg ugye pszichiátria belgyógyászat vagyunk. 

Az ilyen napokban azt utálom, hogy délután a mi főokosunkkal is vizitelünk. Délelőtt beállítanak egy terápiát, hoznak egy döntést, majd jön az Apánk és egy laza huszárvágással megváltoztat mindent. Csakazértis. 

Nem volt ez másként most sem. A vizit vége felé mondtam is a rajzolgató doktornőnek, hogy m.e.g.m.o.n.d.t.a.m :D

Kezdtem örülni, hogy valami csoda folytán sikerült időben levizitelni, elengedni azt aki hazamehetett, bár a délelőtt elég kaotikus volt, mert szerintem csak azt nem szúrtuk laborra aki nem volt ott. Nem győztünk szaladgálni, mert nem ám egyszerre találják ki. Túl egyszerű lenne....du meg is kérdeztem az egyik gyerek laborját mire D. doki közlte: "na azt pont nem szúrtuk". Hát csak ennyire volt zűr meg zavar.

Gondoltam majd délután nyugodtan megiszom a kávémat és kicsit összeszedem magam. Hát majdnem sikerült is. N. drnéni készítette be  a kávét -alapvetően az én dolgom, ha dolgozok - és, mint mindent ezt is el lehet cseszni. és, amit el lehet cseszni, azt el is csesszük. Nem jól tette fel azt a bigyót, így sikerült zaccos kávét főzni, ami ömlött a gépből mindenhonnan csak épp onnan nem, ahonnan elméletileg kellett volna. Amit aztán úgy otthagyott mint eb a szaharát így megnyertem a feladatot, rendbe kellett tennem a gépet. Ráadásul annyira eldugult, hogy ecettel is át kellett mosnom. Mire végeztem, D. drbácsi jelezte, hogy akkor elengedné még az egyik gyereket...óyeee...pont az hiányzott még váltás előtt, hogy egy szoba is  a nyakamba szakadjon. Nem tehetek róla, de nagyon utálom amikor du 3 után engedik el a gyereket. mert olyankor vannak a délutáni gyógyszerek, vérnyomás és hőmérőzés, vacsoraosztás, rendrakás és az ambulancia is ilyenkor indul be....Most azért szerencsénk volt, hipp-hopp sikerült rendet varázsolni. 

Egy nyugodt, egyensúlyban lévő osztályt adtunk át. 

Még egy kép

A múltkori karkötőről

Túrós lepény

Nagymamám tudott isteni túrós lepényt sütni. Azóta sem ettem olyan finomat. Hogy mi volt a titka nem tudom, már kiskoromban sem vonzott a sütés lehetősége, így nem sertepertéltem körülötte. Igaz, mire megérkeztünk hozzá mindig készen volt a 3-4 fajta sütemény, pláne, ha valamilyen alkalom volt.

Anyósom nagyon jól tud sütni, tőle érdemes lenne órákat vennem, de lusta vagyok, na. S amíg olyan finomakat süt, addig miért toporogjak én a konyhában? Elég csak kiejtenem a számon mit szeretnék és süti is. Biztosan az is közrejátszik, hogy szeret sütni.

Mostanában nem tudom mi lelt, de olvasgatom a recepteket. Valószínűleg a férj részéről érkező nyomás is belejátszik, hogy képes vagyok a sütésbe is belevetni magam. Az a gyanúm, nem fog ez a lelkesedés nálam sokáig tartani, 2-3 hét és lecseng, de addig ám legyen, sütök.

Tegnap még szinte el sem fogyott ez a süti, de már azon gondolkoztam mi legyen a következő. Igazság szerint a facebookon leskelődtem, mikor szembejött velem az egyik bejegyzés, miszerint az illető a frissensült túrós lepényről készült képet posztolt, mikor jött a felismerés, hogy ezt már ki akartam próbálni. Uccu neki, gyorsan kerestem egy receptet. 

Reggel fáradtan ébredve már persze halogattam....majd a hétvégén....azért csak megvettem hozzá a ami kell, mondván eláll az a hűtőben.

Hazaérve viszont annyira felpörögtem, hogy miután megsütöttem a baconbe csavart aszalt szilvás - feta sajtos csirkemellet, nekiláttam a tészta dagasztásának, majd a tölteléknek. 

A végeredmény:

És ízre sem rossz.    Receptet itt találtok. 

Egy újabb recept

Megsütöttem ezt itt. Hááát.....hogy kinézetre abszolút nem volt köze hozzá, az fix. És nem is sikerült túl jól, mert a krém meg a hab lemászott a piskóta tetejéről, pedig hűtőben volt. Ízre nem volt rossz és kiskanállal meg is lehetett enni. A családnak mondjuk ízlett - nekem annyira nem - nem is maradt belőle csak két kis kocka.
A recept sem írta, hogy pl a felvert tojásfehérjét még a meleg pudinghoz kell hozzákeverni. Én, laikus, kihűtöttem (anyósom mondta később, hogy úgy kellett volna). Nem cukrászhabot használtam, mert azt annyira nem szeretem, hanem másfajta tejszínt, eddig nem volt gondom vele. Az ilyen módon készült piskóta sem ízlik, nagyon tömör volt, bár a képen másmilyennek látszik.

A lényeg, hogy elfogyott és nem a kukának sütöttem.

Doppingszer

Nem kell ide energiaital. A kávé - kóla kombináció verhetetlen. Én mondom.

Nem szokásom energiaitallal doppingolnom magam. Én vagyok az, aki kávéval a kezében is tud aludni. Viszont mostanában ha kávét iszom és kólázom, akkor simán pillogok éjszaka. Ami valljuk be, egy éjszakai műszak alkalmával nem jön rosszul. na nem kell itt nagy mennyiségre gondolni, két tejes kávét szoktam inni - bár ez is változik, attól függ a kolléganő kávézik-e vagy sem - és 2-3 pohár zero colát iszom. 

Éjszaka nálunk szó sincs alvásról. Hivatalosan. Van olyan munkatársam, aki simán ki tudja aludni magát. Én nem. Akkor sem, ha nyugi van és lehetőségem is lenne rá. Olyan volt, hogy beszundítottam (nem voltam túl jól), de az éjszakás társam fent volt és figyelt. 

Szóval ez a kombináció bejött. 

Egy újabb karkötő

Minta innen

Karate Kids

Siekres öv- vizsgát tettek a srácok. Bence boldog narancssárga öv tulajdonos (lesz, amint be tudjuk neki szerezni). Áron pedig megkapta az első piros csíkját.

Ne csak panaszkodjak

Azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy vannak ám nyugis nappalok és éjszakák is. Érdekes, orvosfüggő. Van egy külsős ügyeletes középkorú orvosunk, ha ő ügyel, akkor az ambulánsok messzire elkerülik a kórházat. Nem tudom az okát, szerintem már tudják a rendszert és azt is mikor van ő, mert ez általában fix, s olyankor inkább nem jönnek, mert úgyis haza vannak küldve. 

Persze, ez így nem igaz. Mert megvizsgálja őket, csak feleslegesen nem fekteti be az osztályra és feleslegesen nincs vérvétel és Uh sem. A többi dokinál az  a baj, hogy egyik-másik annyira nem biztos magában, hogy megkéri a vizsgálatokat, pedig a házidokinál sincs ám ilyen. Na mindegy, ez nem az én kompetenciám. A lényeg, hogy azért vannak nyugis műszakok is. 

Nem akarom elkiabálni, de remélem a mai is ilyen lesz.

Málnás rizskocka

A zuram küldött egy kinket a facebookon, hogy jó lenne, ha ilyet varázsolnék. Egy próbát megért, bárt feltételhez közöttem.....régóta szeretnék két polcot a konyhába, mert már annyi  szar gépem van, hogy nem tudom hova tenni (turmix, aprító, gyümölcsprés). 

A süti sikerült, bár ban még hová fejlődni. Érdekes, hogy mikor megcsináltam  a tejberizst, akkor puhának tűnt a rizs benne, most viszont azt gondolom lehetett volna még tovább főzni. És több tejszínt is elbírna. Na majd második nekifutásra :)

Recept innen

Egyébként ízlett a főnöknek :)

Tudom fokozni

El is felejtettem mesélni....

Délután megjelink OMSZ - nem az időjárás jelentők - kisgyerek, e napja nem volt széklete. Anyuka úgy gondolta bejönnek egy beöntésre. Hátaf@szom.

Doktorbácsi felírta a pezsgős kúpot és ment haza, mint a parancsolat.

Iskolás

Áront ma hivatalosan is be kellett íratni az iskolába. Az más kérdés, hogy marad még egy évet ovodás. Eszembe sem jutott 6 évesen beadni, de egyre inkább látom, hogy nincs is még ott a helye. 
Mostanában nyünyüke reggelente. Nem tudom ma is mi lelte, de nagyon nehezen vált el, sírt is. Pedig nem szokása, csak egy-egy hosszabb itthonlét után. Napközben persze nincs gond, játszik, eszik, alszik és du megkapom: jöhettél volna kicsit később is értem....

Megint egy...

Néha egyik-másik orvost sem értem

"Édesanya lázasnak érezte. Hőt nem mért (????). Jelenleg 37,5 a testhőmérséklete (2 hónapos csecsemőről beszélünk, szóval rectalis érték). Vizeletvizsgálat céljából zacskóval elláttunk, lázas állapot miatt osztályos vizsgálatát kérjük."

Tisztázzuk már:

- ha lázasnak érezi, akkor tessék hőt mérni
- láz: 38,1°C-tól felfelé
- a 37,5°C, pláne rectalisan (amiből ugye le kell vonni 0,5-öt) az NEM láz


A vizelet egyébként totálisan negatív. Nem vettük fel a gyereket. Mert nem beteg. 

Ha már orvoshoz fordul bárki, akkor annyit tegyen meg, hogy megméri azt a kurva hőt és nem kézrátétellel érzékel.

Fagyizós

Délután sportorvosnál jártunk, hétfőn öv vizsga mind a két srácnak. Áron az első piros csíkért küzd, Bence a narancssárga övért hajt. A jó időt kihasználva miután végeztünk elmentünk fagyizni és a közeli ligetben múlattuk az időt: 

Elkapott az ihlet

Minta innen

Aranygaluska. Mégegyszer.

Még a végén megtanulok sütni. Recept itt. Jól sikerült. Finom is lett. Srácoknak is ízlett. 

Ellentét

Már azelőtt kialakult az ellentét az újszülött és a gyerekosztály közötti ellentét, mielőtt én odakerültem. Nem akarom magasztalni a mi Főnővérünket, mert neki is vannak hibái, mint minden embernek, de az újszülött osztály főnővére szerintem igen nagyban felelős ezért a helyzetért. Nincsenek parázs viták, de érezni lehet a feszültséget a két osztály között. 

Nem segített a baráti iszony helyreállításán az sem,  a főorvosunk kiharcolta, hogy az újszülöttek, ha fertőzést kapnak vagy adaptációs zavaruk van, akkor is lent maradjanak. Ezidáig úgy volt, hogy volt egy külön szobánk erre kialakítva inkubátorokkal és minden egyébbel, s nálunk kezeltük illetve figyeltük meg őket. Igen ám, de mi azért csak egy belgyógyászati osztály működik mindenféle betegséggel és nővér műszakonként kettő, tehát az újszülötthöz is ugyanaz a nővér szaladgál, aki a hányós-hasmenős gyerekhez is. Persze, nyilván igyekeztünk úgy megoldani, hogy a legminimálisabbra csökkentettük  a rizikót. 

Az újszülött osztályon is lehet légzést, pulzust számolni, egy vénás gyógyszer beadásához sem kell külön végzettség, szúrni meg az orvos szúr, a protokoll szerint. Igen, így több munka hárul rájuk, nem tudnak egész nap a net előtt ülni vagy épp filmet nézni, kicsivel több az adminisztráció is, van, hogy óránként le kell olvasni a monitorról az értékeket....Nem mindenki kerüli  a munkát, megszokták, hogy ez a feladatuk, de volt hőzöngés meg felháborodás rendesen. Sokszor előfordult, hogy hárították, megtagadták a munkát. Pl nem vettek le egy astrupot, mert majd jön a másik drnő és eldönti kell-e...
Amit a mai napig nem tanultak meg - egyesek - az az EKG készítés, pedig valljuk be, ehhez sem kell egyetemi végzettség. Persze, nyilván nehezebb megcsinálni egy izgő-mozgó gyereknek, mint egy nagyobbnak, aki már megérti, hogy ha nyugodtan fekszik, akkor pikk-pakk készen is leszünk. 

Kért a Főorvos egy 200gr-os kisbabának egy EKG-t. Borítékoltam volna, hogy szólni fognak, valamelyikünk menjen le és csinálja meg. Eldurrant az agyam, mert ugyanaz a két nővér dolgozott, akiknek még november végén én mutattam meg hogyan is kell kivitelezni. Fel is jött az egyik nagy duzzogva - telefonon már közöltük, hogy sajnos nem érünk rá - és morgott is, hogyan fogja feltenni  a tappancsokat, mire én persze csípőből válaszoltam: keresztben lehetőleg....
Erre flegmán odaszólt:
- Láttál már két kilós csecsmőt?
Mire én:
-Persze hogy láttam (azt nem kérdezte csináltam-e ilyennek ekg-t)*

Még pattogott egy darabig, hogy igazánmegmutathatnánk** meg perszemihármanvagyunk*** és nekik mennyiadolguk**** Aztán elment. Kis idő múlva megjelent a kolléganője az eredménnyel. És képzeljétek: Meg. Tudták. Csinálni.


*: egyébként igen, csináltam már ilyen picinek ekg-t
**: Én. Mutattam. Meg. Novemberben. Nekik. Pont ők voltak az éjszakások
***: van amikor ők vannak hárman, sőt hétközben ott a főnővér és a védőnő is
****: egyszer nem jönnek fel ők sem, amikor mi vagyunk elhavazva. Soha nem akartak segíteni mikor ott álluk egy gyerek fölött egész éjjel vagy nap, mert szarul van.

Azt csak halkan jegyezem meg, hogy 5 újszülött van az osztályukon jelen pillanatban. Mi meg tele voltunk. Az csak mázli volt, hogy senki nem volt nagyon szarul. 
Lehet vitatkozni, csak felesleges, mert egyszer fent, egyszer lent. Ők egész éjjel alszanak, mi nem. Oda nem mennek az ambulánsok, hozzánk igen. Mi ezt vállaltuk. Ők meg azt. 

Még ez is

Áron éjjel iszonyatosan rosszul aludt. G. többször is volt nála, 1x én is, a többire nem emlékszem. Megint el volt dugulva az orra. Köhög is még. Olyan érces a köhögése. Ez a majdmeggyógyul....

Azt hiszem kijár mind a kettőnek egy laborvizsgálat....

Edzés itthon

Azt gondoltam volna, hogy már nem tudom fokozni, aztán rá kellett jönnöm, hogy de. épphogy sikerült magamhoz térnem a fene nagy izomlázamból, erre tegnap Gábor kitalálta, hogy súlyzózzunk majd hasizmozzunk és lábazzunk is. Na a hasra mondtam, hogy én azt a gyilkos feladatot nem csinálom, akkor inkább felülés.

A lábazás sem volt kíméletesebb, kettő feladatot ignoráltam is egyből. Na de a másik kettő sem volt sétagalopp. Ennek hatására most olyan érdekesen megyek. 

Hogyminemtudunkatvelőttheverészni

Srácok

Biciklis kalandok

A családfő megígérte a srácoknak, hogy amíg én vasárnap próbálok magamhoz térni, addig ők elmennek kerekezni. Közbeszóltam, hogy engem sem ér kihagyni a buliból, így átették délutánra  a programot. Bence ugye tavaly kapott egy igen komoly bringát, Áron a nyáron tanult meg kétkerekűn tekerni, most pedig már a bátyja régebbi bicaján nyomja a kilométereket. 

Miután feléledtem telefonon egyeztettünk, elég képlékeny volt még a dolog, hogy velük tartok-e vagy sem, mert ugyebár azért itthon is volt dolgom, amit nem biztos, hogy a két kiskorú meg bír várni, míg végzek velük. A teendőkkel, nem a kiskorúakkal.

Úgy alakult, hogy még az autót takarították mikor indulásra készen álltam. Anyósomékhoz kellett kitekernem, ott volt a család többi tagja. Nemrégiben letöltött Futótárs című alkalmazás kipróbálására remek volt az alkalom. Igen, azzal a céllal töltöttem le, hogy majd én, valamikor elkezdek futkározni, ha már az edzőterembe nem jutok le....

Első körben, 3.25km-t tekertem. És ez egy rövidebbik útvonal volt. Mikor aztán összeszedtük magunkat, Gábor vezetésével nekiindultunk. Az  fejében sem volt meg az útvonalterv, mentünk, amerre láttunk.
Srácok ügyesen vették az akadályt, főleg Áron. Volt, hogy toltuk a bicajt mert olyan emelkedő vagy lejt esetleg homok akadályozta utunkat. Kitekertünk a közelünkben fekvő, kirándulók által kedvelt Nyírjesbe, ami a városunkhoz tartozik, pihenő és üdülő övezet, 7 mesterséges tóval.

Innen aztán még tovább kerekeztünk arra, amerre Gábor futni szokott. Most persze minden fel volt túrva, mert az ivóvíz csöveket cserélik. Úttalan utakon tekertünk, vagyis inkább toltuk a bicikliket, mert olyan homok volt, hogy azon képtelenség volt áthajtani. Sokszor leginkább Áron miatt voltunk erre rászorulva, mi azért leküzdöttük volna az akadályt. Nemsokkal Ipolyszög előtt fordultunk aztán vissza, két okból is: 1. nem akarunk Áronnal a műúton hazakerekezni, mert elég forgalmas egy szakasz, 2. Gábor kapott egy defektet.

A táv oda - vissza kb 12 km volt. Visszafelé Apa edzett a nyáron megrendezésre kerülő futós versenyre, mert a bicaját hol tolta, hol a vállára véve futott vele. Időnként besegített a kisebbik fiunk biciklijének cipelésébe is, ott ahol nem bírt tekerni a gyerek, ott tolta az övét is. Áron becsülettel, tekert, futott, gyalogolt. 

Jó kis túra volt nem mondom. nem terveztem, hogy elsőre ennyit tekerek majd. Én még hazafelé is tekertem, a srácok kocsival jöttek a mamától. Izomlázam nem kicsi és minden bajom van, ha le kell ülni. Este természetesen senkit nem kellett erőnek erejével alvásra bírni.

Kreatív a csapat

Az úgy volt, hogy az egyik dr nő, P. nagyon jó kézügyességgel rendelkezik, fantasztikusan rajzol. Egyik hétvégén nagyon unalmasnak találta az ügyeletet és a falat meg nagyon fehérnek, nosza gondolt egyet, hogy akkor oda rajzol valamit.

Volt, hogy középiskolások jöttek rajzolni, hogy valamivel feldobják a fehér falakat, csak a "jó munkához idő kell" elv alapján elég sokáig tartott míg elkészültek, azóta meg oda sem dugták az orrukat, a festékek viszont nálunk maradtak.

P. megrajzolta a mintát, a festésbe pedig az segít be akinek kedve van. Egy-egy csendesebb hétvégi napon vagy éjszakás műszakban pingálunk. Egyszer csak készen lesz.

Amúgy is megy nálunk a felújítás. Tavaly a szobákat elválasztó ablakokra vettünk plakátokat, idén kapunk minden szobába fali órát, a három különítőbe plakátot, minden szoba ki lesz festve, vettünk LCD tv-ket, talán fel is lesznek hamarosan fúrva azok is. 

Van ami elsőre is sikerül

Hétköznap munkaidőben mindig előkerül a ki mit sütött, ki mit főzött téma. Vagyunk elegen, úgyhogy simán össze lehetne állítani egy két hetes menüt egymás ötleteiből. Na a sütés részét én el szoktam engedni a fülem mellett, mert bár a sütiket nem vetem meg, jobb szeretem, ha készen teszik elém, és nem nekem kell egész nap a konyhában baszkódnom állnom miatta.

Úgy alakult, hogy annyit beszéltek a Vienetta szeletről, hogy elkértem a receptet. Ma pedig - éjszakás műszak előtt - annyira fel voltam pörögve, hogy meg is sütöttem. Piskótát tudok sütni, gondoltam nagy baj nem lehet. Annyit változtattam rajta - mert nem volt itthon kemányítő és elfelejtettem venni - hogy a sima vizes piskóta receptemet sütöttem meg.

Az eredmény kérem szépen ehető és vállalható is. 

Majdnem gyógyult

A srácok megkapták az igazolást, hétfőn mehet ki-ki a maga nevelési intézményébe, bár a gyógyszert még be kell szedniük. Sőt, Áron kapott még egy üveggel. Nagyon szépen visszahúzódott a mandulája, Dr nő meg is volt lepődve, ennek kapcsán gondolta, nyújtsuk meg a terápiát és nézzük meg mire jutunk.

Azért lehet egy gégésznek megmutatom, bár nem akarom kiszedetni a manduláját, hacsak a szakorvos nem javasolja erőteljesen. 

Olyannyira jól vannak, hogy az idegrendszeremet rendesen nyírják, pedig nem sokat vagyok velük, mert közben én dolgozom. Bence az el is lenne, de Áron....folyamatosan unatkozik szegény gyerek.

Hétfőtől talán visszatalálunk a régi kerékvágásba.