Reggeli úszás

 Lehetőség van a városi strandon reggelente az úszásra. Ma reggel fel is kerekedtünk Bencével, miután aludni úgysem tudtunk a nagy meleg miatt és negyed 8-kor már a strandon voltunk. Vennünk kell majd úszóbérletet, de pénztár csak 10 óráról van, viszont jó fej volt a pasi, mondta, hogy akkor maradjunk és legközelebb lehúzza a mostani alkalmat is.

Nem mondom, hogy kényelmes a medence, mert 1 van belőle és mélyülős, de ha valaki sportolni akar, ez is megteszi, pancsolásra meg kiválóan alkalmas, ha már nem bírja valaki otthon a nagy hőséget, igaz a víz hideg. 

Leúsztuk az 1000 métert, én némileg gyatra idővel, 38 percen túl ( tavaly 30 perc alatt ment a nyaraláson), de nem is az volt a lényeg, hanem a sport, ha már a kánikulában nem futok. 

Imádom a munkámat

 Pláne akkor, amikor éjjel 0 óra 23 perckor az OMSZ beállít egy 12 éves lánnyal, akinek szívdobogás érzése volt és szédült.

Nem tudott elaludni, ezért videókat nézett...

Még mindig nem értem, hogy a szülők miért alszanak el előbb, mint a gyerek? Nekem is 12 éves a kisebbik, én is fáradt vagyok esténként, már 8-kor simán tudnék aludni, mégis tudom mikor fekszenek le a gyerekeink. És nem, nem engedem meg, hogy ha nem tud aludni akkor nézze a tv-t. 

Az éjszaka csúcspontja hajnal 3-kor jött el, amikor szintén OMSZ beállított egy 15 éves eszméletlen részeg sráccal. Első körben legszívesebben benyomtam volna a hideg víz alá, de hát ilyet nem csinálunk. Eszméletlen, fájdalomra se nagyon reagál, hány a világba, bekötöttük, kapja a cukros infúziót és még a feje de fog fájni ha magához tér. Én nevelési célzattal bent tartanám 3 napig, csakhogy érezze a törődést. Falunap volt az egyik környező településen, oda ment ottalvós buliba és természetesen még soha ennek előtte nem fogyasztott alkoholt  olyat se látott aki igen, mégis pálinkával indított (szerintünk Tétra tea volt). Szerencsére már nem sok van a váltás érkezéséig....

Tizenegyedikbe léphet

 Bencének tegnap volt az évzárója, s bár nem az idei a legjobb év végi bizonyítványa, lett két hármasa (anatómia, biológia, de ennél a tanárnál én is majdnem elaludtam fogadó órán) én azért roppant büszke vagyok rá. 

Áronnak még mindig nincs bizonyítványa, mert sosem jó az időpont amikor mennék érte, de az osztályfőnökénél van, szólval jó helyen.

Még mindig...

 ...szétfelé verjük a házat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lassan megy majd minden, fejben tök gyorsan lezongoráztam a felújítást. Az agyvérzéseket lábon hordom ki naponta.

Voltunk beltéri ajtó vadászaton, mit ne mondjak vannak árak. Már azon kiakadtam, hogy nem dér be a szabványméret, viszont nem kell egyedit gyártatni, mert találtunk olyan tokot, ami jó, csak hát iszonyatos ára van. A két beltéri ajtó kb 300 ezerbe fog fájni. Még barátkozom a gondolattal, mert oké, hogy ezt a kettőt most megvesszük, de fog még kelleni 8 db a házban összesen...nyilván nem egyszerre, de hát na...

Ráadásul ennyi pénzért már azt gondolnám a világon az összes létező színben meg lehet venni, de ó nem...kb 2 szín jön szóba a 6-ból. 

A héten kiverte Gábor még azt az 50 cm-s falrészt is. Még a csempét is felveri az étkezőben meg az előszobában, alsó wc-ben. Jövő héten meglesz a járólap és a csempe és még a gipszkartont is meg kell venni, aztán nagyon remélem, hogy már összefelé rakjuk a házat. Legalább az alsó szinten tervezett munkával haladjunk. 

Összefoglalva

Terveim szerint naponta szerettem volna beszámolni a családi történésekről, de annyira nincs időm vagy, ha van, akkor erőm nincs. 

A múlt héten végre vége lett az iskolának, nem tudom ki viselte nehezebben az utolsó napokat, én vagy a gyerekek. Áronék szerda délután strandon voltak, Bencének diákjuniális volt. 

Munka szempontjából laza hetem volt, bár hétfőn azért sikerült jó sokat dolgozni, 5 gyereket vettünk fel és cártuk az ikerpárt a Klinikáról, de ők késő este érkeztek meg, már az éjszakásokat érintette a felvétel. Kedden éjjel én voltam velük és volt egy másik 11 napos kisbabám is, így újra átélhettem a 3 óránkénti etetés gyönyörűségét. Szerencsére az anyukák is részt vettek a saját gyerekük ellátésában, én az ikerpárból a fiúcska etetését vállaltam magamra, szorosan együtt dolgozva az anyukával. Miután csak súlyfejlődésre jöttek hozzánk, így az anyuka tervei szerint történt minden én csak asszisztens voltam, persze ha tanácsra volt szüksége, akkor megbeszéltük én hogyan gondolom, aztán vagy alkalmazta vagy nem. Amúgy nagyon jó fej, kellően laza, nem gprcsölt rá a dolgokra, öröm volt együtt dolgozni vele. Az ikrek meg nagyon cukik voltak.

Csütörtökön a városban intéztem Bence pénteki vizsgájára a dolgokat. Bevásároltam, virágot rendeltem, terveztem. El is ment vele a napom. A virágishoz 2x kellett mennem, mert délelőtt áruért volt.

Délután tesómékhiz mentünk, mert szülinapja volt. Végre ő is betöltötte a 40-et.

Pénteken korán reggel szólt az ébresztő, még a mélyhűtött pogit is megsütöttem, aztán egy kávé védelmében bepakoltunk és elindultunk. Bence kicsit nagyon izgult. 4-en voltunk szülők, pikk-pakk megcsináltuk a szendvicseket, rengeteg sütemény jött össze. Sok dolgunk nem volt, csak drukkolni a gyerekeknek. Először az írásbelin estek túl. Erre volt másfél órájuk, majd következett a gyakorlati vizsga. Érdekes, hogy ettől jobban tartottak, mint az elméleti résztől. Névsor szerint mentek. Egy kicsit megkönnyebbültek, mikor kijött az első vizsgázó és látták, hogy a bizottság nem erre meg őket, de mindenkiben ott volt a drukk azért. Bence pont felkészülési szakaszban volt, mikor megéreztem az írásbeli eredmények. Megnéztem, ügyes volt. Jól sikerült neki, és lehetett volna jobb is, ha nem csapja össze 35 perc alatt.

Időben sorra került mindenki, így a dllután nagy része szabad volt. Mindenkinek sikerült a vizsga, még a vártnál jobban is. 3 tanulót kínos elemét az elnökasszony, Bence is köztük volt. Büszke is vagyok rá nagyon.

A szombati nap sem a pihenésről szólt, mert délben kezdődött a IV. Robin kupa itt a városban. Legalább utazni nem kellett érte. 

Mind a két gyerek indult a küzdésen. Nagyon jól szerepeltek, nem csak a mieink, hanem az egész dojo. Bence első, Áron második helyen végzett. Szerintem Bencének élete egyik legjobb küzdése volt ez. Remélem ez ad neki egy kis lendületet a továbbiakban. 

Vasárnap én már dolgoztam és nem csak vasárnap, hanem hétfőn is nappal és megyek még holnap meg péntek nappal is, szombaton meg éjjel. Hát a hétre elegem is van a koránkelésből.

A gyereknek edzőtábor kezdődött tegnap, itt a Dojo-ban. Ma elugrottunk Dunakeszire, hogy megvesszük a 2 beltéri ajtót, de hát nem úgy van az...már kiért lenne jó ide a szabványméret. Ettől borulok ki, hogy ide soha semmi nem passzol ... Nemcsak a pénz az ami zavar, mert ugye még véletlenül sem ússzuk meg jó áron, hanem mind-mind idő is. Esküszöm nyugodt életem volt a panelban...egyelőre nem élvezem ki a xsaládi ház és a kert adta lehetőségeket, mert vagy a munkahelyemen dolgozom vagy itthon robotolok, a pihenés szót a P betűnél találom csak a szótárban....

Elsőáldozás

 Vasárnap elsőáldozásba voltunk hivatalosak* sógoromékhoz. Idén a keresztlány volt soron. Tavaly a nagyobbik gyereknek volt és az jól is sikerült, maga a szertartés is szép volt meg utána a "buli" is.

Idén semmi kedvem nem volt hozzá, az egyetlen szabadnapok ment el vele, előre kellett gondolkozom, főznöm, mert tudtam este fogunk hazaérni, én meg másnap nappalos vagyok (tegnap).

Silerült időben indulnunk, az úton sem volt fennakadás, így jó korán oda is értünk. Időben elkezdődött, mi fel is mentünk a karzatra (vagy hová, az orgonista mellé), onnan ki lehet sunnyogni...

Lecserélték a papot, ez eleve kedvünket szegte. A régi nagyon jó fej volt, humoros, érdekes előadásokat tartott, a tavalyi elsőáldozás is nagyon szépen össze volt rakva, a gyerek is énekeltek, verset mondtak,megható volt, minden percét élveztük, igazi előadó módján vezényelte 

A mostani pap, egy idősebb bácsi, nem lehetett érteni mit mond, unalmas volt, ráadásul nekem úgy tűnt kicsit össze van csapva az egész, nem volt ünnepi hangulat vagy jelleg, az áldozási résznél kihívta a gyerekeket meg a szülőket, félkörbe állította az oltár előtt őket (nekünk háttal álltak, semmit nem lehetett látni belőle) és ott nyomorogtak szegények míg elmondta a pap a szöveget, ők meg ismételték. Roppant unalmas volt.

Mellettem állt egy nő, aki fejhangon, gyorsan és hamisan énekelt mindent, de szent meggyőződése volt, hogy gyönyörű hangja van. Én már befogtamna fülemet, mert annyira zavaró volt. Olyan érzés volt, mintha egy csavarhúzót forgattak volna az agyamban.  Megkönnyebbülten mikor vége lett az egész ceremóniának.

Utána kimentünk sógoromékhoz, grillezést terveztek, de ekkor már mindenki kb majd éhen halt. Későn sikerült ebédelni. Nagyon sokáig sztán nem voltunk, bár Áron csak bement a többiekkel a Dunába** fürdeni. Minden gyereken mentőmellény volt, úgy eveztek be a folyó közepére és ott lubickoltak. 

Viszonylag időben indultunk, de megálltunk Dunakeszin így este volt mire hazaértünk. Persze mindenki elfáradt a nap végére. 

* anyósom szólt méjus közepén, hogy amúgy elsőáldozás lesz, vajon tudunk-e róla....

** A Duna holtágánál laknak, itt nincs akkora sodrás 

Jegyzetek

 Már megint elmaradtam az írással.

Június 1. 

Fogszabályzáson volt jelenésünk. Én vittem Bencét, mert Gábor reggel tette le a 24 órás szolgálatot. Bence szeretett volna a Decathlon-ba is elmenni, de én még sohasem vezettem odáig. Jó ez így nem igaz, mert talán 1x már volt olyan, hogy én vezettem, de akkor Gábor is ott ült mellettem.  Időben indultunk, mert sosem lehet tudni mi történik az úton, inkább előbb érjünk, mint elkéssünk. Olyannyira értünk időben, hogy már fél órával előtte odaértünk. Szerencsénk is volt, mert gyorsan be is hívtak és az eredeti időpont előtt végeztünk is. Közben a gyerek rékeresett az útvonalra, így sikeresen elnavigáltunk a bevásárlóudvarba. Ha már ott voltunk nem csak a Decathlon -ba jutottunk be, elmentünk az Auchan -ba is, majd hazafelé vettük az irányt. Én olyan, de olyan büszke voltam magamra! Gábor persze csak vigyorgott rajtam, de nem baj. 

Június 2.

Nappalos voltam, s bár nem volt vészes napunk estére azért elfáradtam. Hazaérve azzal szembesültem, hogy az én férjem kiszedte a falat. Tudtam, hogy bontani fog, mert már szerdán délután is arra mentünk haza Áronnal, hogy hiányzik a falból, de nem gondoltam, hogy ilyen jól fog vele haladni. Persze a takarítás nagyrésze rám maradt, de sebaj, szeretek takarítani. A nappali helyén tégla díszelgett.

Június 3. 

Éjszakás voltam aznap, egész nap vártuk a konténert, hogy ki lehessen hordani a törmeléket és a mindenfélét, de csak nem hozta a srác. Gábor, hogy hasznossá tegye magát elkezdte leverni a csempét a lenti toalettben.  Emellett az epret is vártuk egész nap, lassan vége a szezonnak és bár ígérte a srác, csak nem jutott el hozzánk, márpedig eperlekvár nélkül nincs szezonzárás. 

Áronék ma színházba mentek, A Pál utcai fiúkat nézték meg, nagyon nehéz volt rá jegyet szerezni. 

A konténert végül délután hozták. 

Június 4. 

Délelőtt folytatták a sitt kihordását, a mellékhelység bontását. Ebéd után neki is foghattam a rendrakásnak. Áron egész héten a nyársalást beszélte, az idő is kivackolta magát, így este nekifogunk szalonnát sütni. Hát van egy feelingje, na. Nem vagyok egy nagy ivós, de ittam egy laza rosé fröccsöt, mondjuk szerintem a bor még 1 dl sem volt. 

Június 5.

Reggel Gábor elment dolgozni, a Mamát levittem a buszhoz, mert ment sógoromékhoz segíteni festeni, Áron Marcihoz volt hivatalos szülinapi buliba, ami 11-kor kezdődött. Azzal telt a napom, hogy nekifogtam az igazi, rendes takrításnak. Az emeleten kezdtem a pakolással, portörléssel, porszívózással, ami ilyenkor a szokásos. Közben a mosógépet töltöttem újra és újra. Az egész napom ráment, de a ház alaposan ki lett suvickolva, bár nem látszik, mert a finom por száll a falmaradványból, de maga a tudat engem boldoggá tesz. 

Este mi is csatlakoztunk a szülinapi bulihoz és nem akartunk sokáig maradni, de csak éjfél után értünk haza...

Június 6.

Időben kellett kelnem, egyrészt mert Gábornak nem volt kulcsa, másrészt főznöm is kellett ma. D ahogy az lenni szokott vagy minden egyszerre történik vagy semmi nem történik.

Ma hozták az epret, de úgy boltoltuk le, hogy maradt a srácnak 22 kg, jó áron oda is adná. Na egy gyors telefonos segítség után rábólintottam. A szomszéd is vett át belőle 5 kg-t, tettem a fagyasztóba is, sütöttem egy epres pitét, a többiből meg lekvér lesz. 

Folytattam a mosást is a főzés mellett, közben kikérdeztem Bencét, mert lassan itt  vizsga ideje, izgul már rendesen, ő kérte, hogy kérdezgessek bele a tananyagba. Szerintem nem lesz gond.

Mindezek után még beballagtam éjszakára. A műszak első fele volt mozgalmas, mert az ambulánsok szépen sorakoztak aztén meg türelmetlenkedtek, de volt egy szállításunk, ami elsőbbséget élvezett (nagyobbacska fiúcska lett rosszabbul, át kellett helyeznünk a gyereksebészetre, mert vakbélgyulladása lett, meg is műtötték).

Június 7.

Némi pihenés után találtam magamnak elfoglaltságot a házban. Kezdtem a takarítással, mert Gábor kivéste a vízvezeték  helyét, majd folytattam az eper árválogatásával és leszedtem a zöldjét is. 

Áronék kirándulni voltak Ipolytarnócon, délután volt érkezés, a vonat persze késett vagy 20 percet. Nagyon fáradtan érkezett haza, de jól érezte magát. 

Este aztán hirtelen ötlettől vezérelve összegyűlt nálunk a vendégsereg. Jó, ez barokkos túlzás, de Kornél jött Andival meg Attila a családdal. Régen gyűltünk már így össze, volt miről beszélgetnünk. Végül elég későn mentek haza, már mi is fáradtak voltunk, de nagyon jó volt, hogy eljöttek. Remélem a nyárin több alkalmunk lesz bandázni.

Június 8. 

Beszerelték az új kazánt. Mire hazaértem nár ott voltak az emberek, neki is láttak a munkának én meg a gyors főzésnek. Közben az epret is kimértem, lecukroztam, igyekeztem minimélis cukrot tenni hozzá és még sütöttem egy epres máglyarakást is. Szerintem isteni lett. 

Ebédelni nem volt időnk, mert nagyban folytak a szerelési munkálatok, én kb minden órában sírva tudtam volna fakadni. Tudom, hogy egy felújótás ezzel jár, de akkor is. Délutánra csak elkészültek vele én meg ismét takaríthattam a házat. Közben szaladgáltam a gyerekekért, a mamáért...

Bence ma kirándulni volt a Tátrában. A tanároknak lett szervezve, de kiváltságos tanulók is mehettek. Nagyon elfáradt, de nagyon élvezte, gyönyörű helyen jártak, el is kellene mennünk családilag is...

Június 9.

Esküszöm pihenni járok be a munkahelyemre. Ma nyugalom volt, az összes betegek hazament ma. A legnagyobb izgalmat az okozta, hogy mikor indultam volna a buszhoz, leszakadt az ég. Kolléganőm nem engedte, hogy gyalog vágjak neki az útnak, a vasútállomásig levitt autóvsl, néhol inkább úsztunk, mint gurultunk, de szerencsésen lejutottam. Utána természetesen el is állt az eső. Arra értem haza, hogy az új kazánt éppen üzembe helyezik. El is költöttem gyorsan még 250 ezer forintot rá...

A nap fénypontja: unokahugomnak megszületett a kislánya, Anna.

Június 10.

Holnap a Nógrádi várjátékonra készültünk volna, de Gábornak be kell mennie dolgozni, így azt most jegeljük, de ezt még reggel nem tudtam, úgyhogy bár volt még kaja, nekiálltam főzni,  mert vasárnap meg elsőáldozásba megyünk, de hétfőn én nappalos leszek, így muszáj volt készülnöm. Végre utólértem magam a vasalásban is, még arra is volt időm, hogy az ajándékutalványnak kis lapot gyártsak, de miután holnap szabad lesz a délutánom, lehet nekifutok mégegyszer.