Gyereknapos

Lenéztünk a városba, milyen programok vannak gyereknap alkalmából. Volt ugrálóvár, körhinta, mobil játszóház jóóóóó sok pénzért, meg voltak logikai, ügyességi játékok is. Meseleőadás, táncbemutató...persze az enyémeket egyik sem nagyon érdekelte. Pár ügyességi játékot kipróbáltak, majd kaptak egy-egy vásárfiát és indulhattunk a Mamáékhoz, mivel le kellett pattintanom őket, lévén, éjszakára megyek.

Karatéra várva

Ballagtató

Mint középsős ballagtatta a nagycsoportosokat. A csoportjukból egy kislány megy ősszel iskolába, a  többi 6 éves marad még egy évet, köztük Áron is.

Fel sem merült, mint opció a szeptemberi iskolapad koptatása. A barátai is maradtak, igaz náluk döntő volt, hogy Áron is marad, így lesz majd akivel egy osztályba fog járni, ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük.

Hátna

Azért obszerváljuk mi az éjjel háromkor bejövő majd' 18 éves, mandulaműtött* nagylányt reggelig, mert a füll-orr-gégész lusta disznó megnézni. Majd reggel. 

Van az úgy, hogy a qrva életbe.

*: arra ébredt, hogy bevérzett a torka

Most komolyan. Fel sem kellett volna jönnie, leküldjük, megnézi, ellátja és hazaküldi. Ehelyett szegény ott töltötte az éjszakát.

Ovis-képes

Minden reggel integet az ablakból, én ilyenkor rák járásban közlekedek, szigorúan lassan...

Mint a zsíros kenyér

Áron prezentált egy akkora esést, hogy öröm (nem) volt nézni. Szerencsére én nem láttam. Saját lábában megbotlott vagy nem tudom, de esett egy akkorát.....az anyaföldnek szüksége volt egy ölelésre...
...lezúzta az orrát meg vérzett a még ki nem bújt foga. Remélem nem lesz gond ezutóbbival. Épp elég volt, hogy két éves kora előtt zakózott a kismotorral s az első két foga felcsúszott az ínyébe...

Jávorszky nap

Nem kapkodtam el az indulást. Időben felkeltem, csak elszöszögtem az időt, indulás előtt még ki kellett szaladnom anyósomékhoz, tankolnom kellett, beugrottam üzletbe.
Nagyon jó időt futottam, pedig nem is mentem gyorsan, általában betartom a sebességkorlátozásokat is, az úton viszonylag kevesen voltak. 
Emlékezetből mentem, mert nem emlékeztem a pontos címre, gondoltam, majd útközben kérek telefonos segítséget, ha rászorulok, de nem kellett, mert elsőre jól tippeltem hol kell lehajtanom.

Javában folyt a munka mire odaértem, az egész hóbelebanc 8-kor kezdődött, én háromnegyed tíz felé értem oda, de volt aki még utánam érkezett.
A jelenlétemmel emeltem a színvonalat, nem kontárkodtam bele a főzésbe, hagytam érvényesülni a szakácsokat. A hangulat nagyon jó volt, laza volt mindenki. A főorvosnő nem tudott úgy felengedni, de azért sokat beszélgettünk. Szerintem nem tudja még mennyire legyen baráti a viszony, elvégre mégiscsak ő a Főorvosnő. De majd alakul ez is. Jó volt, hogy az összes orvosunk jelen volt, még az a kettő is, akik most hagytak itt minket, és nem csak ők, de a párjuk is eljött. Nagyon sokat nevettünk, viccelődtünk, beszélgettünk. Többször kellene ilyen rendezvényeket tartani, osztályos szinten. Főorvosnő kérdezte is, hogy lenne-e rá igény. Lenne hát!

Idén se a tombolán, se a főzőversenyen nem nyertünk semmit, pedig a menü: Burgundi marharagu volt és szerintem messze vitte a prímet a nyertes csülökpörkölttel szemben, de ízlés dolga. Szerintem nagyon finom volt. 

Péntek

Az elcserélt műszakok általában elcseszettek, olyankor mindig fennforgás, zűr meg zavar szokott lenni, de most a csillagok állása kedvezett, minden rendben ment. Nem mondom, hogy a lábunkat lógattuk egész nap, mert nem lenne igaz, és az igazat megvallva, dolgoztunk is rendesen, de egy jó kis nap volt. 

Már korán reggelről kaptam az ívet, mert holnap lesz a Jávorszky nap, Sződligeten. Főző és karaoke verseny, az osztályok nevezhetnek be, asszem 2013-ban voltunk, akkor jó kis buli volt, annak ellenére, hogy majd' szétfagytunk.

Annyira nem akartam menni, nem is iratkoztam fel, de az egyik kolléganőm gondoskodott róla, hogy ki ne maradjak. Később úgy voltam vele, hogy egye kutya, úgyis szabadságon leszek előtte, hát legyen. Még az sem zavart, hogy másnap nappalra lettem beosztva. Igen ám, csak itt jött a képbe, hogy 20-án be kellene mennem. Aztán az, hogy előtte nappal, utána nappal, az egy kicsit sok lett volna.

Az éjszakások rögtön rágni kezdték a fülemet, hogy "deugyejössz", "deugyenemmaradszotthon", "hatenemészakkorénse", ....stb.
A nappalos kollegina is bepróbálkozott, rebegtette a szempilláit is, majd következett a Főnővér, aki mindjárt azzal indított: "remélem nem teszed meg, hogy kimaradsz a buliból". Én nem tudom, ezek tán gondolatolvasók...gondoltam majd kikerülöm a témát, elkummantom osztjónapot...S ezekután következett a Doktorbácsi aki egész álló nap ezzel basztatott húzott, hogy: ott a helyed, nélküled nem buli a buli, sütnöd is kell valamit, stb, stb....

Na most őszintén? Lehet erre nemet mondani? Közben a kedvenc kolléganőm küldött még egy sms-t is: "na ki szereti Diuskát a legjobban? Eruska".
A mázlim az lett, hogy vasárnap nappalra beírta magát még egy kollegina nappalra, így megkértem a főnökömet, hogy ugyan írjon ki nekem arra a napra egy szabit és akkor itthon maradnék, s így akkor el is megyek a buliba. 
Közben lebeszéltem a zurammal is, hogy szeretne-e jönni (de parkettázni fog a szüleinél), a srácokat is kérdeztem, de ők meg nagyobb bulinak tartják a parkettázást, így egyedül maradtam. Viszont kocsival fogok menni.

S innentől kezdve béke honolt az osztályon. Mindenki megnyugodott.

The end

A szabadságnak. Igaz, hogy szerintem legalább annyit, ha nem többet dolgoztam, mint a munkahelyemen, de mit számít. Meg vagyok elégedve magammal, mert a hétre betervezett teendőket elvégeztem. Igaz, most szívesen maradnék még vagy két hetet itthon, akkor talán a dolgom végére is érnék és még pihenésre is jutna idő...

Ma befejeztem a srácok szobájában az ablakokat. S ha már arra jártam, akkor pakoltam is. Messze vagyok még a teljes rendtől, de alakul az. Átvariáltam a szekrényeket is, kicsit megújult így a szoba és mintha kicsit világosabb is lenne. 

Elképesztő mennyire ragaszkodnak a gyerekeim minden játékhoz.  Isten ments kidobálni bármit is, legyen az kerék, ajtó és ablak nélküli kisautó...az nekik kell. Igazából olyan játékokat szánok elpaterolni ami már nem az ő korosztályuknak való, csak még azt nem találtam ki, hogy óvodába vigyem be vagy bölcsibe, esetleg a gyerekotthonba. Talán az utóbbi lenne a legmegfelelőbb hely. Egyelőre a szekrény tetején pihenve várják a sorsukat, s ha majd a srácaim sem keresik már, akkor elcuccolom. 

A ruhásszekrényük tartalmára is vár egy alapos szortírozás, Áron kinőtt ruháit el kellene adogatni, s lenne még egy pár cucc, amitől megválnék, de csak úgy odaadni valakinek nem akarom (pl mellszívó, légzésfigyelő, etetőszék, babakocsi hordozóval,  gyerekülés)

Ami még alapos kacatolásra vár az a nappali. Hát itt is lesz mit kidobálni az fix.

A múltkor mikor a konyhát pakoltam, rábukkantam a szekrény tetejére száműzött dolgaimra, amik csak porosodtak. Most leszedtem őket. Mit matekoltam mibe kellene teát főznöm itthonra, mert ami van kancsóm az nagy. Én nem iszom cukorral a teát, a gyerekeknek viszont sok volt az egy kancsó, mert vagy elfogyott vagy nem.  Kiöntözni meg sajnáltam. Az ideális kancsóméret az az 1l-es lett volna, de olyanom nem volt. Vagyis de, csak fel kellett volna kukkantanom a szekrényre. Na pl erre is jó volt ez a nagy takarítás-pakolás. 

Anyák napja II.

Évzáróval egybekötött anyák napját tartottak, mint minden évben. Csak nagycsoportban van külön. Idén valahogy gyorsan lezavarták vagy rövidebbnek tűnt, na nem mintha annyira bánnám. Aranyosak voltak, szépek, ügyesen mondták a verset, énekeltek, táncoltak, mindenki tudta mikor kivel van párban, ki-ki után jön. 

Ki korán kel..

...nos az hamar elfárad. Igazából nem helytálló a cím, mert ma pont, hogy később keltem egy jó órával, mint szoktam. Bencének ma fellépése volt a zeneiskolában, így nem ment suliba, oda meg fél 9-re kellett vinni. S ha már így alakult, szóltam az oviban, Áron is csak ezután érkezik.

Tegnap elfogyott a kakaóscsiga, s miután nagyon ízlett, megígértem, ma sütök megint. Reggel felkelés után gyorsan összedobtam - tudom, levelestésztából nem nagy kunszt- mire felébredtek már a sütőben volt. Reggeli után ettek is belőle. Indulás előtt gyorsan bepácoltam a csirkemellet is. Miután szétszórtam a srácokat, gyorsan összedobtam a mézes-mustáros csirkemellet, köret volt, s nekifogtam az ablakoknak. 
Az időjárást hagyjuk...változékony. Egyik perceb süt a nap, a másikban el van borulva. a nagytakarítás, kacatolás itt elmaradt, majd folyamatában egy-egy szabadnapon, mert nem fér bele a héten. Majd szépen, lassan....Most várom, hogy lejárjon a mosógép a függönyökkel, még átvasalom, felteszem, aztán Bencének szolfézs, Áronért meg mehetek az oviba. És ez a nap is elment. Tök jó, hogy szabadságon vagyok a héten.  :)

Még mindig

Ha már ennyire lendületbe jöttem, gondoltam kihasználom és folytatom a nagytakarítást. Fürdő-toalett-előszoba-hálószoba vonalon mozogtam. Az ablakpucoláson elgondolkoztam, mert igencsak borulgatott, de végül annak is nekifogtam. Mire végeztem vele, esett is pár csepp eső. Nem sok, de annyi épp elég volt, hogy összemaszatolja az ablakokat. Azért sem rántottam fel magam rajta. Majd ha vége ennek a szeszélyes időjárásnak, átnyalom az üvegeket osztjónapot. 

Estére már mindenem fájt, kellett nekem fogkefével a járólap fugáit sikálni. Ha már nekifogtam akkor minden szekrényt kipakoltam, áttöröltem, selejteztem. A zuramnak annyi kibaszott cipője van....persze nyilván nem hordja mindet, szerintem tudok neki olyat mutatni, amire rácsodálkozna...

Az előszobából egy helyre pakoltam az átválogatni való papírokat, kacatokat, majd szépen apránként kiválogatom, elpakolgatom. 

Nagy dolgokat nem vittem véghez, a srácok az enyémek voltak, s ha kedd akkor karate, ami másfél óra, de Áront még nem szoktuk otthagyni (előbb végez egy fél órával), vagyis ilyenkor szoktam elugrani vásárolni, de azt reggelről már megejtettem, így inkább néztem őket. 

Szabadság első napja

Fejben már nagyon készültem, hogy majd a nagy szabadságomban jól utólérem magam a nagytakarításban meg rendrakásban. Aztán ahogy közeledett a napja, úgy alkudoztam magamban, hogy majd valamikor nekifogok....

Na, a valamikor az most lett. Reggel a jobbik bal lábammal ébredtem, s miután megsütöttem a csigákat, nekiugrottam a konyhának. Úgy alaposan. Mert azért szoktam ám takarítani, de a szekrény tetejére nem szoktam minden alkalommal felmászni. S ha már ennyire benne voltam, az ablakokat is megpucoltam. Elment vele a napom, de öröm bemenni a konyhába :)

Leveles tészta

Hogyan élhettem eddig nélküle? Ezentúl mindig tartok majd itthon. Már tegnapelőtt megfordult a fejemben, hogy van egy a mélyhűtőben, megcsinálom kakaós csigának, így lesz a srácoknak nasi és kedden Bence vihet tízórainak vagy uzsonnának, mellé teszek még be valamit neki.

Szándékomban áll keresni töltelék ötleteket, mostanában úgyis rákaptam a sütögetésre. Jó, túlzásba nem fogok esni, de lényegesen többet használom süti sütésre a sütőmet, mint eddig.

Mert megérdemlem

A héten szabadságon leszek. Nagy terveim voltak, bár megtanultam, hogy sosem szabad előre tervezni, mert biztos, hogy nem tudom teljesíteni és akkor az fusztrálni fog. Olyan dolgokat kellene csinálni, mint:
- ablakpucolás
- nagytakarítás
- szekrénypakolás
- pihenés

Ahogy elnézem az időjárást, ablakot nem most fogok pucolni, pedig már nagyon, de nagyon kellene. 
Ma még nem sok érdemlegeset hajtottam végre, csak felsöpörtem, felmostam, mindjárt lejár egy adag mosnivaló. Jó, nem kapkodtam el a felkelést, éjszaka után. Ritka alkalmak egyike volt, hogy nyugodt éjszakánk volt. Három gyerek várt az osztályon, egyet vettem fel, de ezenkívül béke és szeretet volt. Volt időm pöszmögni egy medállal, utánaolvasni egy-két dolog után, megváltani a világot megvitatni  a tapasztalatainkat az új Főorvosnővel kapcsolatban.

Áronéknak még csak majd most lesz az anyáknapi műsor és évzáró az oviban, ez lesz a hét fénypontja.

Pénteken a terveimmel ellentétben be kell mennem dolgozni, bár soha nem csinálok belőle problémát, de most egy kicsit zokon vettem. Mert egyrészt engem szabadságról be lehet rángatni dolgozni. Más kijelenti kerek-perec, hogy ő bizony nem hajlandó, legyen a másiknak akármilyen elfoglaltsága is. Nem terveztem semmi nagy dolgot, de olyan hülyén jön ki a hétvége így. És ami igazán rosszul esik az az, hogy olyankor amikor baj van vagy kell valami, akkor elő tud rángatni a kolléganő, de amikor minden rendben van, nyilván le vagyok ejtve. Igen, közei barátságban voltunk egészen az elmúlt időszakig, de jelen pillanatban nincs szüksége  a barátságomra. És ha még csak én látnám így, de sajnos nem. Érzékelem másnak a részéről is, hogy megváltozott és sajnos nem a jobbik irányba. 

Szombaton Jávorszky nap lesz, Sződligeten lesz főzőverseny és az osztályok képviseltetik magukat. Tőlünk az egész osztály kivonul, kivéve ugye azokat, akik dolgoznak aznap, de ez meg úgy működött, hogy jelezni kellett ki szeretne menni. Mindig van egy-két kolléganő, akik nem szívesen vesznek részt ilyen rendezvényen. Nemcsak a nővérek jelentkeztek, hanem az orvosgárda is, ami szerintem külön jó, mert ez alkalom az összekovácsolódásra. A Főorvosnő is jelen lesz, ez mindenképpen pozitív.

Vasánrap nappalos vagyok. Úgy imádom, hogy minden ilyen rendezvény után én vagyok beosztva nappalra. Nyilván én lakok a legmesszebb. 

Viszont így, hogy pénteken is be kell mennem, meg vasárnap is, azt hiszem kihagyom a csapat bulit, mert van két gyerekem meg egy férjem és háztartásom is, szóval gondolnom kell rájuk is. Persze, családostul is lehet menni, de nem tudom Gábornak mennyi kedve lesz hozzá (annyira nincs oda az ilyen jellegű megmozdulásokért, pedig eléggé társasági ember, könnyen barátkozik), a srácok el is lennének, mert lesznek más gyerekek is, csak hát hétfőn suli, készülni, tanulni, mosni, összekészíteni, stb....2-3 óra hossza erre nekem nem elég. Azt hiszem majd aznap fog eldőlni épp milyen ábbal kelek fel :)

Naplemente

Naplemente a hetedik emeletről. Tényleg csodálatos a kilátás, nemhiába a csúcson a legjobb :)

Így pihenünk mi

Munkánkból adódóan a hosszú hétvége nálunk soha nem hosszú hétvége, valamelyikünk mindig dolgozik és naná, hogy nem ugyanaznap. 

A mostani hétvégére sem terveztünk különösebbet, sógoromékhoz készültünk, mert a legnagyobb keresztgyereknek születésnapja is van. 

Minden évben kardinális kérdés van ám belőle, mert sógornőm szereti, ha az egész bagázs család egyszerre van jelen. Ezzel csak az a probléma, hogy a;   több, mint 100 km választ el minket egymástól, b; Gáborral kettőnknek nehéz összeegyeztetni egy-egy napot, ha program van, nem még másik 3 családhoz is alkalmazkodni, c; a kicsik (Áron és a két kisebb keresztgyerek) szülinapja még sosem volt megünnepelve úgy, hogy ők vagy mi jelen lettünk volna.

Most sem tudtuk összehozni, mert Gábor dolgozik mind a két nap (vasárnap-hétfő), én szombaton nappalos lettem volna. Elég bonyolult, na. A lényeg, hogy cserélnem kellett, így ma el tudtunk menni hozzájuk egy kicsit. Srácok ottmaradtak, én a nappalomat éjszakára cseréltem. A buli viszont vasárnap lesz, mert a család nagy része akkor ér rá. Nyilván megint mi lógunk ki a sorból, de már megszoktuk. 
Nincs bajom a sógornőm rokonságával, a két bátyja jó fej nagyon, de azért nagyon nem sírunk, hogy nem kell résztvennünk a nagy bulin.

Egyébként én szeretek náluk lenni, ha nincs nagy családi összeborulás, mert a Duna partján laknak közvetlenül, csend, jó levegő. egyetlen hátránya van, kicsit mindig hűvös van náluk, én meg fagyos vagyok :D 

Srácok nagyon jól elvoltak, sógornőm kivitte őket a céges buliba (a tesóinak van kamionos-buszos vállalkozása, 20 éves volt a cég és azt ünnepelték), én felügyeltem a szülinapi tortához a piskótát, a két tesó meg elvitte sétálni a legkisebbet és el is altatták. S amíg csend volt kiballagtam a stégre lazítani :)

Megsütöttem

Köszi Kri az ötletet. Pont volt egy csomag túró a hűtőben épp azon tanakodtam mit kellene....hát ezt: (mondjuk én levelesből csináltam)

Egyperces

- az Mp3 lejátszóm meghalt.

- a vasam 2 hónap után: 5.9 (ref.. 10-től) (most tartottam pár nap szünetet a tabletta bevétele és a vérvétel között)

- a hemoglobinom 117 (ref: 120-tól)

- minden már értékem rendben van

- az időjárás kikészít

Roller brigád

A tanítás és a zeneiskola közötti fél órát ezzel ütötték el a srácok:

Alakul...

... a gyerekosztály kinézete. Kreatív doktornénik ügyesen rajzolgatnak meg festegetnek, így szépülnek a csupasz falak. Igaz, tavaly óta folyamatosan újulunk megfele. Kaptunk az üvegablakokra szép disney mintás plakátokat, a három különítőt mot rakták rendbe, úgy, mint festés, oda is lett feltéve poszter, és minden szobába bekötetett a tv. Kis, monitor nagyságú Lcd tv-k, szóval feltörtünk, mint a talajvíz (mégis volt az egyik apukának egy megjegyzése, hogy hogy néznek már ki a szobák (majd fotózok egyet, hogy azért annyira nem gáz). 

A folyosón is mesefigurákkal van tele a fal, igyekszünk minél színesebbé és barátságosabbá tenni az osztályt, elvégre nem börtönben vagyunk. 

A felvételi melletti fal már elkészült (múltkor félkész állapotban mutattam).

Már megint szőke voltam

Kimostam az Mp3 lejátszómat. Vajon fog-e még működni?

Hétfőn elmentem tekerni és futni, zsebre vágtam, de végül a telefonon hallgattam a zenét, bennemaradt, kimostam. Már megint kinyírtam egy kütyüt. Hogy fog a zuram ennek örülni :)

A legújabb szerzemény

Roller. Ez a legújabb a srácok körében. Nyilván a mieink is megőrültek érte. Nem ám csak a Nagy. Ónem. A Kicsi is. Alkut kötöttünk. A felét kifizetik a zsebpénzükből. 

Tegnap meg is érkezett, csak épp az időjárás miatt esélyük sem volt kipróbálni. A terv az volt, hogy ma reggel ezzel mennek oviba, suliba, de az időjárás most sem kedvezett nekik. Rollereket bepakoltuk a kocsiba, Bence bevitte a suliba, Áron pedig az autótól berollerezhetett az oviba (messzebb parkoltam). Egész ügyesen közlekedik vele. 

Zsófi karkötője

Zsófi az egyik nagyon kedves doktornénink. Akinek most lesz a szülinapja és a névnapja is. És elmegy tőlünk másik kórházba dolgozni. Amit nagyon sajnálunk többen is, de én meg pláne. Tavaly is kapott ajándékot a szülinapjára, ő is meglepett engem. Mindenképpen szerettem volna adni neki valamit. Fűztem nemrégen egy karkötőt, de mint kiderült, a rózsaszín a kedvenc színe, a lilát annyira nem kedveli, de ez már csak akkor derült ki mikor kész volt a karkötő. Épp valamit fűzőcskéztem mikor kiválogatta a színeket, hogy neki ez mennyire tetszik...nosza volt 2 napom összedobni egy karkötőt neki. 

Volt öröm. Majdnem sírás is :)

Anyák napja - iskolás

Szépek voltak. Ügyesek voltak. Verset mondtak. Énekeltek. Meghatódtunk egytől egyig. Cserepes virággal, sk pillangóval és egy jellemzéssel leptek meg minket. 

A nagyon bátrak

Anyósom keltetett ki kiscsibéket. A srácok izgatottan várták, majd mikor meglettek alig merték megfogni őket. Jó, én sem vagyok nagy barátságban az állatokkal. csak messziről. Egyedül a kutya az amelyik közel jöhet hozzám. A macskáktól rosszul vagyok (elnézést kérek a cica imádóktól). 
Áron sem mer a tyúkok közelébe menni.  Hosszas rábeszélés után merte csak a kezébe venni a csibéket, de akkor is figyelni kellett nehogy véletlenül megreptesse őket, s azok agyrázkódást szenvedjenek...

Újítások

Május elsejével új időszámítás kezdődik a munkahelyen. vagy legalábbis szeretnénk ezt gondolni, hogy lesznek újítások, méghozzá pozitív irányú újítások.

Január elsejétől lógtunk a levegőben, tekintve, hogy az osztályvezető főorvosunk elhagyott minket. Aztán mégis maradt, de csak 4 órában, megbízottként. Semmi bajom vele, mint emberrel, bár a csalódásom mérhetetlen volt. 
A kialakult helyzet azért nem volt jó, mert borult minden. Délután ért oda, délután volt a nagyviztit, ha beállítottak egy terápiát délelőtt, azt ő délután megvétózta, stb....Idegörlő volt a helyzet.

Május elsejével viszont új osztályvezetőnk lett. Osztályvezető Főorvosnő méghozzá. Kíváncsian vártam az első találkozást. Tegnap nappalos voltam, ekkor nyílt alkalmam megismerni. Egy szolid, csinos, negyvenes nő. Férj, gyerek, pasi nincs. Ceglédről jött át. Határozott, erős volt a kézfogása, ez mindenképpen pozitív. Humora van, jókat mosolygott a hülyeségeinken. Úgy vettem észre, egyelőre csendesen megfigyel. 

Nincs állományoztatás (a gyerek papíron bent fekszik, de hazaengedjük és másnap visszajön záróért plusz megejtünk egy kontrollt).

Nincs ambulálás. Vagy hazangedjük vagy felvesszük. Nem lesz olyan, hogy bekötünk egy infúziót és ha megtáltosodott, akkor mehet haza. Ez mondjuk nem rossz, mert akkor is dolgozunk vele. Igaz a papírmunka megnő és ha hazamegy másnap akkor is pluszmunkát jelent, de majdmegszokjuk. 

Aki betéved és felvételre kerül, annak szükségeltetik egy alap labor, függetlenül attól, hogy milyen betegsége van (értsd: agyrázkódottat is meg kell szúrni)

Nagyjából ennyi.  A többi menetközben alakul. 

A Főorvos úr is nálunk van még, 4 órában, de arra még nem sikerült rájönnöm, hogy vajon mit profitálunk mi ebből. tegnap pl kijött du 1-kor és 3-kor már ment is. Gyereket nem látott el, nagyviziten nem volt ott...szóval ezt a részért még nem értem, de lehet nem is nekem kell érteni. :)

És most rohanok, mert éjszakás leszek, de ha lekésem a buszt a nappalosok nem fognak röhögőgörcsöt kapni :)

Dia sportol

Újra és újra nekiszaladok a sportolásnak. Tavaly igen határozottan lecsörtettem az edzőterembe, hogy akkorénmostnekiállok. Igen. Csak épp mindig közbejött valami. Tudom, gyenge kifogás, ha valaki valamit nagyon akar, akkor semmi nem állhat útjába. 

Nincs különösebb napirendem, de év közben, amíg tart a suli meg az ovi szeretem úgy intézni a dolgaimat, hogy miután lepakoltam a srácokat megejtem a bevásárlást, majd itthon nekiállok a teendőimnek. Jobb szeretem délelőtt megcsinálni amit kell. A szokásos menetrend van: főzök, ha kell, ki- és elpakolok, mosok egy adagot, vasalom az előzőt, felsöprök, porszívózok, felmosok. ehhez szokott még társulni a fürdőszoba takarítás, portörlés, itt-ott rendrakás a szekrényben, stb. Aki háztartást és családot navigál az tudja....

Na ebbe kellett még beillesztenem az edzést. Jobban szeretek délutánonként edzeni csak akkor a srácokat le kell pattintani. Az azért nem jó, mert szegények így is mindig hol itt-hol ott vannak, a munkabeosztásunk miatt. Így ezt is a délelőttbe kellett beiktatnom. Az elmúlt évben annyira fáradékony voltam, hogy szinte minden nehezemre esett, ráadásul ha lementem a terembe, a második alkalom után fix, hogy közbejött valami ami miatt aztán ki kellett hagynom egy-egy edzést. Később pedig kifogásokat kerestem most épp miért nem jó.

A fáradékonyságom okára aztán fény derült, ami nem volt meglepetés, inkább az döbbentett meg, hogy ennyire. Mióta vasat szedek sokkal energikusabb vagyok. Nem igénylem a napközbeni szundikálást, simán végignyomom a napot, igaz délután egy tejeskávéval rásegítek.

Gábor nagyon belehúzott az edzésbe. Nemcsak edzőterembe jár lassan olyan, mint egy kétajtós szekrény, hanem futni is elkezdett. Lazán nyomja az 5-10-20 és 25 km-es távot. Hogy ne nézzek ki túl szarul roszul mellette, így elővettem a bicajomat és a hullahopp karikámat is. S vettem a bátorságot a futáshoz is. Na, azt tudni kell, hogy utálok futni. Mert nem bírok. A füleimen szedem a levegőt már az első méterek után.
 A mottóm: 

"Ha futni látsz, legyél biztos benne, hogy kergetnek."

Az első alkalommal pár méter híján egy kilométert sikerült futnom kocognom. Rém büszke voltam magamra, bár levegőt alig kaptam. Nem akartam elárulni senkinek, mert milyen ciki már, hogy mindenki 5-10 kilométereket nyom én meg alig egyet, azon is majd meghaltam. Nyilván nem posztoltam ki egy közösségi oldalra sem, amúgy is ritkán teszek ki bármit is.

Ma miután lerendeztem a dolgaimat reggelről és délelőtt 10-re mindennel készen voltam, fogtam a biciklimet és útnak eredtem. Kitekertem a Nyírjesbe (majdnem 6 km), majd ott futottam kocogtam 1,1 km-t, mindenféle fuldoklás nélkül, s utána hazatekertem (újabb 6 km). 

Hihetetlenül jól esett. Egészen addig fogok egy kilométereket szaladgálni, míg mindenféle meghalás nélkül sikerül végigkocognom. Majd esetleg utána emelem a távot. De egy biztos: Maratonra nem készülök ;) 

És készen van

Fűztem egy újabb karkötőt. A technika ugyanaz, mint itt csak a színvilág más. 

Anyák napja

A nagymamáknak készített ajándék: 

 És amit én kaptam: