Fightin Challenge

 Albertirsán rendezték meg az első Kyo Team Fightin Challenge Day-t. 

A Kyokushin Karate nem csak a Kata- ról szól, hanem a Kumite-ről, azaz a küzdésről is. Az utóbbi időben megcsappant a küzdeni vágyók száma, ezért Tibi Sensei arra gondolt csinál egy küzdő kihívást, ahol a karatékák korcsoportok szerint hívhatják ki egymást küzdésre. Aki 4 küzdelmet végigvisz, azt éremmel jutalmazták. Nem vesztes vagy nyertes, itt mindenki egyformán nyert, felmérhették egymás erejét, tudását. 

Engem meg egy másik anyukát berántottak időt mérni és a részvételi kártyákat aláírni. A küzdelmet bíró vezette. Azt gondoltam nagy lesz a fejetlenség, de nagyon jól lezajlott az egész. 

Bence még nem küzdhet a szemműtét miatt, Áron viszont remekül helytállt. Négyet kellett küzdeni, ő ötöt ment, mert egy srácnak nem volt meg a negyedik ellenfele. Rengeteget fejlődött az elmúlt években, számomra is meglepő volt milyen ereje, technikája van. El nem tudom mondani mennyire büszke vagyok rá. 

Tervek

 Kellene még vagy 2 hét szabadság, hogy mindent meg tudjak csinálni, de nem baj, majd szép lassan csak a helyére kerül. Mire eljutunk oda, jön a következő feladat. 

Nagyon bízom benne, hogy egy év múlva ilyenkor már szép új konyhában fogok sürögni-forogni és jó időben a teraszon kortyolgatom a kávémat ebéd után. Igen, ez a jövő évi terv és olyan Mission Imposibble-nek tűnt még nem is olyan régen, de aztán beszéltünk az egyik ismerőssel aki most újította a konyhát és ledöbbentem milyen baráti árat mondott. Azt gondoltam sokkal drágább, ha asztalossal csináltatod. De nem. Ők is nézelődtek Ikeában, az fél millióval több lett volna, persze gépek nélkül. 

Nyilván konyha és konyha között is nagy különbségek vannak, de szerintem beszélni fogunk az asztalos sráccal is. Nem mondom, hogy olcsó lesz, de talán nem is lesz annyira drága a konyhafelújítás, hogy ne vághassunk bele. Bízom benne. Már csak az van hátra bent. Kint még lesz munka bőven, de az is alakul. 

Hogy el ne felejtsem

 Ma pizzát sütöttem vacsorára, de egyszerűen nem emlékeztem, hogy az alaprecept másfélszeresét vagy dupláját szoktam sütni.

Másfélszeresét. És elég 5 felé szedni és nem kell nagyon nagyra nyújtani, hogy ne legyen túl vékony. 

Reggel voltam üzletben. Már megint van aminek emelték az árát. Ajóédesqnyjukatmár.

A lelkem is felmelegszik

 Elkészültem a pop up albumkámmal, amivel nevezni szeretnék a novemberi játékra. Kiről szólna, ha nem Mexről. A gyerekek már nagyok , nem mindig lehet őket fotózni, bár Bence nem szokott ellenkezni, ezért (is) jó egy kutya a háznál, mindig kéznél van, mint modell. 

Őszi díszítés kellett, ahhoz meg őszi képek kellettek, idén nem voltunk kirándulni, de kutyát se sétáltattunk mostanában családilag, így adott volt, hogy Mexről készül egy kis album. A héten megérkezett a rendelésem is, benne a halloweeni tökökkel, így fel is tudtam használni. Szerintem cuki albumka lett, de nyilván én elfogult vagyok. 

Amúgy tegnap este próbálgattam a telefonom kameráját, mostanában egy csomó posztba belefutok ami fotózási ötleteket ad, jobban bele kellene mélyedni. Este Áron elaludt a tv előtt lent, róla lőttem egy képet, szerintem tök jó lett. 

Kezdődik....

Minden évben az utolsó pillanatban szoktam észbe kapni, pedig gondolni időben szoktam rá, lassan itt a december, elő kell szednem az Adventi kalendáriumot, mert hiába nagyok már a gyerekek, nem csak ők, de még Gábor is minden nap várja, mit rejt a zsák. Örök gyerek mindegyik. 

Miután ma nem nagyon kellett vásárolnom, csak felvágottért ugrottam be a Kék Abc-be, de ha már ott voltam, vettem szaloncukrot és megvettem a Mikulás csomagba való édességeket is, na meg már elkezdtem gyűjteni a napi nasinak valót is. Annyira büszke vagyok magamra, hogy most időben kapcsoltam. Az jutott még eszembe, hogy veszek karácsonyi zoknikat is. Meg még pólókon gondolkozom (mint minden évben, csak sosem veszek, mert mindig van más kiadás is, de már egyszer csak vége lesz ennek a felújításnak). Majd még megnézem azt is játszanak-e a moziban valami jó filmet, amire családilag el tudunk menni, az is lehet éppen egy ajándék. 

Reggelről el akartam menni úszni, de aztán eszembe jutott, hogy nem fogok végezni időben, Bencét pedig később kellett ma suliba vinni, így inkább hazajöttem, lenyomtam a hullahoppot, s miután elvittem suliba, elmentem az uszodába. Csak 1500 métert úsztam, s most egy darabig ennyit is fogok, jelen pillanatban elég ez nekem, heti 2x, mellette meg a hullahopp. Egész nap jövök-megyek úgyis.

Korán ebédeltem, mert az úszás után már majd éhen akartam halni. Viszont ebéd után nekiálltam a pakolásnak a padláson, előszedtem egy csomó cuccot, amit a felújítás előtt bezsúfoltunk oda és elpakoltam őket Áron szobájában (annyi játékuk van még kisebb korukból, persze semmitől meg nem válnának és megmondom őszintén nekem sem lenne szívem odaajándékozni őket senkinek, majd jó lesz az unokáknak). Még van hová fejlődni rendezkedésben, de ahhoz az kellene, hogy Bence átvigye végre a cuccait a saját szobájába. Ott majd az egyik szekrényajtót le kell cserélnünk üvegesre és oda tudja akkor tenni a kupáinak egy részét. Kell még irattartó papucsot is vennem neki. 

Ma megkaptam a scrapbook csomagomat is, már nagyon várom, hogy legyen egy kis időm gyorsan befejezni az albumot, mondjuk most mindjárt neki is fogok, hátha van még annyi időm mielőtt Áront vinném edzésre....

Hétfő

 Ma bevásárlós, főzős napom volt, így reggel gyorsan letudtam a vásárlást, aztán itthon rögtön neki is álltam főzni. Elfogyott a leves is tegnap, mellé stefánia vagdaltat kértek meg krumplipürét. Mindemellett bedobtam még egy Lusta asszony cukormentes rétesét is a sütőbe, Áron (is) nagyon szereti. 

Úszni ma nem mentem, de helyette hullahoppoztam 50 percet. 

Ebéd után elmentem Áronnal bakancsot nézni, de azt még nem gyártották le, ami neki tetszene....anyjára ütött a gyerek, mert nekem se tetszik soha semelyik cipő, ezért gondban is vagyok mindig amikor szükségem lenne rá.

Délután Gábor kiválogatta a munkásruháit, így azokat a fenti folyosón lévő ideiglenes polcra tettem, de oda majd kell venni valamit, aminek van ajtaja, mert csak addig lesz rend, míg a ruha tulajdonosa egyszer hozzá nem nyúl. 

Megrekedtem az MP-vel, illetve kinyomtattam a maradék oldalakat, lefűztem őket meg a képeket néztem át, mert a nyári hónapokban lusta voltam még blogot is írni, így meg annyira nem emlékszem mi történt egy-egy héten. 

Közben csinálom a novemberi kihívásra az albumot. Az a feladat, hogy a halloweeni tököt meg kell jeleníteni. Lehet azt a színekkel, faragott tökről való képpel vagy díszítőelemmel, az mindegy. Mexről készül egy pici album, pár képpel, mert most őszi kirándulós képünk nincs. Rendeltem tegnap tök chipboardokat, remélem megérkezik a héten, akkor rá tudom tenni, amúgy pecsételtem, kivágtam és varrtam tököt, amit díszítésnek szánok. Szerintem cuki lesz amúgy. 

Semmit nem csinálós nap

 Miután éjfélkor értünk haza és még később kerültünk ágyba, nem is keltünk ma korán, bár én fél 9-kor már kimásztam az ágyból. Már akkor éreztem, hogy a fejem elkezdett tompán fájni, biztosra mentem, be is vettem egy fájdalomcsillapítót, de nem sokat ért. 

Nem terveztem nagy dolgokat ma véghez vinni, mert tudtam fáradt leszek és megengedhettem magamnak ezt a luxust, mert a jövő héten még szabadságon leszek. Azért sütöttem krumplit az ebédhez, kivasaltam a tegnap kimosott és megszáradt ruhákat. Bosszantott, hogy az öblítőt nem szívja ki a  gép a tartályból és nem tudtam miért. Már kivettem, átmostam a rekeszt, a gépet is átmostam mosógép tisztítóval, utána sima ecettel is, de nem javított a helyzeten. Ma az egyik mosás után megint kiszedtem a rekeszt, alaposan átsikáltam, utána a mosógép rekesztartó részét is befújtam tisztítóval utána ecettel is sikáltam, majd elindítottam egy 20 perces mosást úgy, hogy az öblítős részbe ecetet öntöttem. nem tudom melyik vezetett sikerre, de megoldotta a problémát, mert a következő mosásnál rendesen használta az öblítőt és a ruhákon is érezni lehetett a kellemes illatot. Lehet gyakrabban kellene tisztítanom a gépet ilyen módon.

A fejfájásom nem nagyon akart csillapodni, úgyhogy később még ráküldtem egy másik fájdalomcsillapítót, ettől sem múlt el, de kicsit jobb a helyzet. 

Kihasználtam a Blacfriday-t és a kedvenc webshopomból rendeltem egy pár scrapcuccot. 

A délután filmezéssel is telt, megnéztünk egy kutyás filmet, amin természetesen bőgtem egy sort, pedig semmi szomorú nem volt benne. 

Jahh, meg a padláson 3  zsák ruhát megint átnéztem és kiválogattam, ebből egy zsákba dobáltam azt ami még kell, csak majd át kell mosnom őket, kettőt meg sikeresen kidobáltam. Ha lassan is, de haladok. 

Meglepetés szülinap

 Hivatalosak voltunk egy meglepi buliba, ahol az ünnepelt 14 éves lesz. Semmiről nem tudott a srác. A barátai nem szólták el magukat, a tortát az anyukája sütötte, de még véletlenül sem esett le neki, hogy az az övé lesz. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy a nap amikor született a jövő héten lesz, csak akkor meg verseny van nekik, ezért lett előbb tartva. 

A Dojoban volt a buli, s bár felöltöztem, de iszonyú hideg volt, teljesen átfagytam.

A sztori az volt, hogy Senseinek valamit pakolnia kellett bent, és az anyuka meg a srác mentek érte, onnan pedig moziba mennek. Na, volt nagy meglepetés, olyannyira, hogy az ünnepelt meg is könnyezte. Szóval jól sikerült. 

Voltak pici gyerekek is, kislány mind, olyan 1-1,5 év körüliek. Annyira cukik voltak, ahogy ott jöttek-mentek, barátkoztak mindenkivel. 

Bár szerettünk volna időben hazajönni, ezt éjfélkor sikerült teljesíteni. 

Hóesés és kontroll

 Szkeptikus voltam tegnap este, nem hittem a beígért hóesésben és  hajnalok hajnalán (4.45–kor) amikor Gábor kelt, azt hittem viccel azzal a kijelentéssel, hogy esett a hó. És tényleg esett. Amíg ő kiásta az autót a hó alól, addig csináltam még neki szendvicset, majd levittem őt dolgozni, ilyen időben mégse menjen biciklivel. Igaz, mondta elmegy gyalog, de hát én meg rendes vagyok és úgysem tudtam volna visszaaludni, 6-kor meg keltem volna én is. 

Ilyenkor amúgy olyan szép a táj, a baj csak az, higy ez a hó aztán nem tart sokáig. 

Pestre készültem Bencével a 2 hónapos kontrollra, de ahogy a FB-n néztem az útviszonyokat, elbizonytalanodtam, eszembe jutott lemondani az időpontot, mert Rétságnál megállt az élet meg a forgalom is. Konzultáltam Gáborral, ő azon a véleményen volt, hogy mire mi odaérünk addigra rendeződni fog minden, mert olvad is a hó, a forgalom is haladni fog. Így hát készültünk szendviccsel meg innivalóval és miután Áront kitettük a sulinál mentünk is a buszhoz. 

Az út eseménytelenül telt, kb 5 percet késtünk, de nem volt jelentősége, mert nekünk 11-re kellett menni. Ehhez képest már 10 előtt ott voltunk, de nem volt gond, gyorsan meg is nézték Bencét, így a következő buszt el is értük hazafelé. 

Itthon aztán még beugrottunk a CC-be, mert Bence kinézett egy bakancsot magának. Ahogy körbenéztem találtam olyat,  ami nekem is tetszett. Amit tavaly vettem beázott, itthon vettem észre, higy oldalt el is van repedve. Frankó, mert nem is volt olcsó…😕

Mikor itt végeztünk beugrottunk anyukámékhoz is. Bence meg is ebédelt. Itthon aztán már nem is csináltam semmi érdemlegeset. 

Áron délután cirkuszban volt a sulitól, este ért haza, még érte kellett mennem. Előtte elmentem Gáborért, aki 18-kor végzett, hazajött, átöltözött, evett és vittem a barátaihoz. Ma este póker est van. 

Nyílt nap

 Ma volt a nyílt nap abban a középiskolában, ahová Bence is jár és ahová Áron is - nagy valószínűséggel - menni fog. Regisztráció után beültünk a sportcsarnokba és egy másfél órás előadás keretében mutatták be az összes ágazatot ahová jelentkezni lehet. 

Igazából nekem nagyon újat nem tudtak mondani, miután Bence is ide jár, meg a szülői értekezleten is meghallgathattam az összes középiskola programját. Áron látóterében a sport szak és a mentőápoló szak van, még nem tudjuk melyiket részesíti előnyben. Én meg Gábor inkább a mentőápolás felé löknénk, mert érdekli a rendészeti vonal is, itt van lehetőség kadét programra, a sportra meg egy hajszállal ő hajlik jobban, ami nem is lenne rossz, csak látom Bence mennyit kínlódik az aerobikkal, ami valljuk be, egyáltalán nem az ő világa, de muszáj teljesítenie, ha már Welness-Fitness Instruktor képzésre jár. Az már más kérdés, hogy egy Testnevelési Egyetem Áronnak is jól állna, az edzősködés nem áll messze tőle, de Bence jobban megtalálja a hangot a kisebbekkel. Február 20-ig egyébként van ideje megálmodni :)

 

A fitness ágazatról Bence tartott egy pár perces előadást. még soha nem hallottam Őt ennyi ember előtt beszélni, de olyan szépen megfogalmazta, kerek mondatokban és választékosan, szóismétlés őőőzés nélkül beszélt. komolyan büszke vagyok rá!

Így telik a szabadság

 Iszonyúan élvezem, hogy nem kell dolgoznom mennem, s bár korán kell kelnem a gyerekek miatt, mégis más, hogy tudom, csak az itthoni teendőket kell ellátnom. Bár sokmindent terveztem, na nem kőbe vésve, csak a szokásos ezt is meg kellene csinálni, meg azt is majd, ha itthon leszek....viszont most úgy vagyok vele, hogy amihez kedvem lesz, azt megcsinálom, amihez meg nem, az úgyis meg fog várni. 

Sokat dobna a hangulatomon, ha egy kicsivel jobb lenne az idő is, nem ez a szürke, nyálkás hideg köszöntene minden reggel és tartana ki estig, de nézzük a jó oldalát, legalább utaznom nem kell. Ugye. 

Ma is úszással kezdtem a napot, szigorúan miután elvittem a srácokat suliba és beugrottam üzletbe is. Jött egy kisebb csoport középsulis diák is, na ők aztán kavarták a vizet rendesen mindkét oldalról, meg is kellett osztoznom a sávon egy idősebb hölggyel, szerencsére nem okoztunk egymásnak fennakadást, aztán amikor az egyik sáv felszabadult, ő át is ment oda. leúsztam a 2000 méret. Itthon aztán nem volt sok teendőm, ugye, aki előre gondoskodik az ebédről, annak ma csak a sütőbe kellett tolnia a kaját. Vállon is veregettem magam érte. 

Lazításképp megnéztem a Házasság első látásra című műsor második részét. Tudom-tudom.....az első évadba véletlenül lestem bele, aztán csak ott felejtettem magam a műsor előtt, számomra érdekesek voltak a pszichológusok beszámolói  és észrevételei. Nyilván nem lepett meg, hogy egyik pár sem maradt együtt, pedig volt akinek drukkoltam volna. Érdekes, hogy kit kivel párosítanak össze és milyen meglátásaik vannak. 

Műsor közben azon gondolkoztam, hogy minek is fogjak ma neki. Végül úgy döntöttem, hogy a kisebbik padláson próbálok némi rendet rakni. Egy kupacba toltam a gyerekeke kinőtt ruháit, ezt majd még át kell nézzem és rendbe kell raknom (mi az amit megpróbálhatok eladni, elajándékozni, mi az ami kuka). Összepakoltam az ilyen-olyan cuccokat, rendszereztem őket. Egyik nagy dobozba kerültek a mindenféle táskák (szerintem innen is lehetne mit kidobni), egy másik dobozba pakoltam a papír ajándék táskákat. Összeraktam az üres dobozokat, mert ugye mindent csak úgy lehet visszaküldeni, ha eredeti dobozás teszed vissza. És ami a legnagyobb kihívás volt ma, az a Gábor munkás cuccainak rendbetétele. Szépen összehajtogattam és csoportosítottam őket, volt amit azonnal egy szemeteszsákba tettem, a többit holnap átnézi és eldől a sorsuk. Azt még nem tudom hová tesszük azokat, amik maradnak (ötletem persze van éppen). 

Egész gyorsan végeztem ám, de úgy elfáradtam, hogy azóta rögtön el tudnék aludni. Amúgy én nagyon szeretek a kupiból rendet varázsolni. De tényleg. Buli utáni takarítást kellene vállalnom....

Délután még összeszedtem a srácokat és ma már ki sem akarom dugni az orromat. Most jutok oda, hogy scrapbookozzak egy kicsit. Viszont tök jól haladok visszafelé a hetekkel. Most azt csinálom, hogy a képeket, papírokat, kommenteket megcsinálom, a dekor pedig marad későbbre. 

Csak a szokásos

 Ma főzős napom volt, ezért az úszást is kihagytam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy heti 2-3 alkalmat szeretnék menni és ha lehet ne egymás utáni napra essen. Reggel eldugult orral ébredtem, egész nap az enyhe nátha tüneteit produkáltam, hogy szofisztikáltan fogalmazzak. 

Miután elvittem Áron, megejtettem a bevásárlást is, aztán hazaérve elpakoltam és neki is álltam a főzésnek. Tegnap elfogyott a leves, ezért csontból meg csirkeaprólékból csináltam újat, de főztem hagymakrémlevest is. Készítettem krumplipürét, meg volt még csirkemell a hűtőben, amiből mi más születhetett volna, ha nem rántott csirkemell ( még jó, hogy az összes pasi bármikor meg tudja enni). Viszont, hogy holnap el tudjak menni úszni és utána ne kelljen a konyhában ácsorognom, ma előkészítettem a rakottkrumplit is (még össze kell állítanom, hogy holnap csak be kelljen tolni a sütőbe). Konkrétan a délelőttöm ment el vele. 

Hogy ne maradjon ki a sport ma sem, ezért 50 percet hullahoppoztam. 

Délutánra olyan fáradt lettem (nem aludtam túl jól sem az éjjel), hogy nagyon nem volt motivációm a pakoláshoz. 

Az kimaardt, hogy délelőtt elvittem még Bencét suliba (9.40-re ment, cserébe 17.25-ig volt órája), majd miután nem költöttem még elég pénzt ma, beugrottam a DM-be is, Bencének szemcseppért, meg az összes pasinak tusfürdőért és ha már arra jártam bejelentkeztem egy szemvizsgálatra is, december közepére kaptam időpontot. 

Gábor egy hős, ő vitte Áron edzésre, aztán lehet ő is ottmarad nagyedzésen is, majd meglátjuk. Így nekem jutott időm a scrapbookra is. 

47 hét

 Úszással indítottam a hetet, igaz később mentem, mint szoktam, mert Gábor 8 után végzett az ügyeleten. Elvittem a srácokat suliba, elmentem bevásárolni, utána mentem érte. Hazafelé még beugrottunk a pékségbe, így kb 9-kor kezdtem el a szokásos 2000 méteremet. Gondolkoztam rajta, hogy csak 1500-at úszok, de az a 20 hossz a végén már nem osztott vagy szorzott időben. 

Főznöm nem kellett ma. Miután hazaértem Gábor még aludt, nem akartam zörögni, addig kivasaltam, mikor felkelt elindítottam a mosógépet, rendet raktam.  Amikor elment edzeni, nekiálltam hullahoppozni, aminek Áron érkezése vetett véget. 

Ebéd után már nem fogtam bele semmibe, inkább leültem a MP mellé. 

Estére megint megfájdult a fejem, szemem…

Az elkészült 46 hét:

Vasárnap

 Kényelmesen keltem reggel, bár alhattam volna akármeddig is, már 7-kor felébredtem, de 8-ig még heverésztem, vissza is szundítottam. Váltottuk egymást Gáborral, ő akkor feküdt le mikor én keltem. 

Nyugalomban megittam a reggeli kávémat és megreggeliztem, majd utána nekiálltam az ebédnek, ami gyorsan el is készült, rizibizit főztem meg rántottcsirkemellet sütöttem, illetve ezt még csak előkészítettem. 

Bence magától ébredt, Áront 10 körül ébresztettem, ekkor Gábor is felkelt, így beindítottam a moaógépet is. 

Már ebéd előtt nekiálltam a scrapbook ak, az MP múlt hetét fejeztem be, délután pedig az eheti eseményeket dolgoztam fel és készen is lettem vele, már csak be kell majd fotóznom. Előkészítettem a 38. hetet is, a képek ki vannak nyomtatva és a kommentek egy részét is megírtam már. 

Mostanában igen sűrűn fáj a fejem, gyanítom, hogy a látásomhoz vagy inkább a nem látásomhoz van köze. Közelre és távolra is kell szemüveg, de nem tudom állandóan cserélgetni, így mindig a közeli van rajtam, de abban közlekedni nem tudok. Itt az ideje időpontit kérni egy vizsgálatra és megcsináltatni a multifokális szemüveget. Húzom-halasztom már vagy 2 éve…

Omikron Kupa Baja

 Nem tervezte a versenyen való indulást Áron, de az edzője még az EB-n mondta neki, hogy nevezzen be erre a versenyre is és minden egyéb Kata versenyre ezután, hogy legyen némi rutinja a versenyzésben, mert az EB-n kicsit túlizgulta és ezért ejtett apró hibákat. Eddig minden versenyére mi vittük el vagy legalábbis elkísértük, ez volt az első amin mi, szülők nem voltunk ott. Egyrészt örülök, hogy elmegy nélkülünk is, másrészt meg lelkiismeretfurdalásom van, hogy basszus elmehettem volna, hiszen itthon voltam ma, igaz Gábor ma dolgozik, de csak befértünk volna valakihez. 

Áron nagyon ügyesen szerepelt, a dobogó legfelső fokára állhatott, így újabb kupával gyarapodott a gyűjteménye. Igazán büszkék vagyunk rá.

Szombat

Nem terveztem koránkelést, de mégis korán kellett kelnem, mert Áron versenyre indult Bajára és az edző 5.50-re tervezte az indulást. Nem voltam valami boldog, de nyilván felkeltem és Áront is keltettem. Miután elindultak visszafeküdtem, de alig bírtam visszaaludni, így aztán fél 9 után másztam ki az ágyból, na nem mintha sietnem kellett volna bárhova is. Mára nem is terveztem nagy dolgokat, de kitakarítottam, ment a mosógép is, csináltam egy mákosgubát a megmaradt zsemlékből. Délután elkezdtem visszapakolni a srácok cuccait a padlásról, amivel nem végeztem, de első körben ennyi pont elég volt. Ezután megnéztem egy részt a sorozatomból, ami alatt hullahoppoztam egyet, most pedig még a MP-vel szeretnék haladni, a múlt hetet befejezni, már nem sok hiányzik hozzá. Holnap pedig összerakom ezt a hetet a terveim szerint. 

Szabadság

 A mai nap igazából nem számít, mert az éjszaka utáni nap az az alvónap, de végre eljött a szabadság ideje. 

Voltam szabadságon nyáron 2 hétig, de akkor utaztunk is, nem voltunk itthon. Mindenki szabadságolása csúszott, mert az egyik kolléganő vállát műteni kellett, megéreztük az egy kiesett ember hiányát. Szerencsére kollegina visszatért a munkába, így a főnővér ki tudja adogatni a bentragadt szabikat. 

Én most 2 hetet leszek itthon és el nem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte. Lenne egy csomó dolgom ám, de nem fogok a kardomba dőlni, ha valamit nem fogok megcsinálni, szeretnék magamra is időt fordítani: eljárni úszni, hullahoppozni, Mexel nagyokat sétálni, scrapbookozni, aztán a srácok cuccait visszapakolni, alaposan kitakarítani, esetleg ablakot pucolni. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Délután el is vittem Mexet egy kis körre, fáradt vagyok meg hideg is volt, így nem mentünk messzire. Utána kivasaltam Áron gí-jét, holnap versenyre megy Bajára. Meg mostam egy adagot. 

Lassan csak készen vagyunk

 Reggel csak Áront vittem suliba, Bence később kezdett, de végül nem is ment, mert már este sem érezte jól magát. Elugrottam vásárolni s amíg Gábor összeszedte magát meg elment csavarokat (sosincs itthon elég) venni, addig főztem egy paprikás krumplit és kezdődhetett a móka.

A gyerekek szobájába tettük fel a szekrényeket, ezzel el is ment a délelőtt. Utána a takarítást sem úsztam meg, s ha már így alakult, ágyneműt is cseréltem nekik. Szerintem szuper lett így a szobájuk, még pár dolog hiányzik, pl szőnyeg meg tároló kosarak bizbaszoknak. Na meg vissza kell majd cuccolni azt a sokmindent ami a padláson várja sorsát. 

Ami még hátra van, az az emeletre vezető lépcső lecsiszolása és lazúrozása. 

Ez történt ma

 Áron ma nyílt napra ment, a rendészeti szakot nézte meg közelebbről. Utána még bement a suliba is.

Gábor nem nagyon haladt itthon, az ablakost várta, hogy kicseréljék az elrepedt üveget, azért Bencének felrakott két szekrényt, a többit majd holnap együtt.

Én ma nappalos voltam, utoljára keltem irtó korán a szabadság előtt, holnap megyek még éjszakára aztán 2 hétig itthon leszek. 

Lego felnőtteknek

 Tegnap estefelé Gábor bedobta a kérdést: elmegyünk Pestre az Ikeába? Első körben mondtam, hogy majd ha itthon leszek szabadságon a hónap vége felé. Aztán a következő percben gyorsan átgondoltam és rá is bólintottam, mert akkor a szabadságom alatt már tudok hová pakolni. A padlás tele van még a gyerekek cuccaival, ezeket kell átválogatni, szortírozni és visszapakolni a szobába. 

Miután ezt így meg is beszéltük, ma elvittem a gyerekeket iskolába, elmentem bevásárolni és amíg Gábor az edzőteremben izzadt, addig én főztem egy borsófőzeléket, készítettem hozzá rántottpárizsit és hajat mostam. Mikor mindezzel végeztem, addigra  a Zuram is hazaért es indultunk is. 

Az Ikeát rekord idő alatt végigjártuk. Én felszaladtam a gyerekrészlegre, mert műanyag kanalat akartam venni a kórházba, addig Gábor lement és elkezdte összeszedni a cuccokat. Összesen 42 percet (se) töltöttünk bent, mert dél volt mikor leparkoltunk és 12.42-kor már kifelé hajtottunk a parkolóból. 

Hazafelé még beugrottunk a Decathlonba, mert Gábornak eszébe jutott csak kellene neki egy kabát (amúgy van neki, több is). 

S ha már kabát, akkor Bencének megérkezett a télikabát, amit a netről rendeltem. Jó a méret, tetszik is neki és viszonylag drága sem volt.

Itthon aztán a gyerekek elmentek edzésre, mi pedig összelegóztuk a bútorokat. Vagyis Gábor legózott én csak kibontottam meg elpakoltam a csomagolást. Ha minden igaz holnap felvarázsolja a falra őket, ma bejelöltük azt is melyik hová megy. 

Ezt pedig a Facebook dobta fel, mint 12 évvel ezelőtti emléket:

Olyan cuki volt ❤️

Hétkezdés

 A hetet egy jó kis úszással nyitottam. Leúsztam a 2000 méteremet, kellemesen elfáradtam. Takarítást terveztem, mert úgy volt, hogy Gábor ma az ügyeletről továbbképzésre megy, de ugye Murphy nem alszik, így reggel ki kellett menniük helyszínre, későn végzett, így nem ment továbbképződni, majd megy máskor. Hazajött pihenni. Még aludt mikor hazaértem, nem akartam zúgni, helyette kivasaltam a ruhákat. főznöm nem kellett ma, csak kisütöttem a húst meg maradt még a hétvégéről némi kaja, majd holnap főzök csak. 

Olyan nyálkás, ködös, hideg idő van, hogy kedvünk nincs kitenni a lábunkat, a bevásárlást is holnapra halasztottam, csak pékségben voltam reggel. Napközben a gyerekeket szedtem össze különböző időpontokban. Délutánra pedig scrapbookozást terveztem, haladni szeretnék a MP-vel. 

Pihenőnap

 Éjszakai műszak után próbáltam aludni, de csak fetrengés lett belőle, felnis adtam egy idő után. Ilyenkorra nem tervezek semmi házimunkát, de általában úgy alakul, hogy csinálok ezt-azt. 

Családilag játszunk egy szókirakóval, mindig megbeszéljük kinek milyen betűk vannak a napi kihívásban, ha kell segítünk is a másiknak. 

Ma csak mostam, teregettem, ebédre volt kaja, főznöm nem kellett. Néztem az NCIS Los Angeles-t, egyik kedvenc sorozatom.

 Utána még segítettem Áronnak a vers utolsó 4 sorát megtanulni- Radnóti Nem tudhatom című verse van feladva nekik. Bevallom élvezem, hogy ilyenkor én is újra tanulom a verset.

 Jutott ma időm a MP-re is, befejeztem a 39. hetet, még neki akarok állni az aktuális hétnek is, most nagyon lelkes vagyok, a csoportnak hála. Közben már gondolkozom a havi kihíváson is. 

Ma megkóstoltam a sütőtökös túrórudit, nekem ízlik, bár inkább a fahéj a dominánsabb. 

Délután egy újabb részt néztem a sorozatból, közben pedig 45 percet hullahoppoztam. Nem mondom, hogy nem fáj a derekam, mert de és még szép lila is a bal oldalon, de majd elmúlik. 

Szombat

 Szerencse, hogy ma nem kellett főznöm, “csak” levest készítenem meg egy kis krumplipürét, volt még a hűtőben bepanírozva két csirkemell, azt is kisütöttem, mert holnap Gábor dolgozik. Főzzem még ki spagettit. Na, hát így is majdnem  egész délelőtt sikerült a konyhában tartózkodnom. 

Közben bedobtam 2 adag mosnivalót is, olyan szép idő volt napközben ki is  tettem a teraszra a szárítót. 

Bence elvitte Mexet egy kiadós sétára. 

Szakítottam időt egy 40 perces hullahoppozásra is, ment volna tovább is, de vége volt a filmnek amit néztem közben😎

Későn ebédeltünk, mert a fiúk még átgumizták a kocsit. Ebéd után pedig indulnom is kellett dolgozni. 

Memory Planner

 Alakult egy csoport a Fb-n, amiért annyira hálás vagyok, mert így van erőm, energiám, kedvem leülni és megörökíteni a mindennapjainkat. Olyan ez, mint a blogolás csak papíralapon, igaz kevesebb vagy rövidebb kommentekkel és ha lehet sok képpel. Nagyon bízom benne, hogy visszamenőleg be fogom tudni pótolni az évet. Egyik évet végigvittem, bár a végén a dekoráció már elmaradozott, de olyan jó fellapozni. 

Sűrű a nap

 Ma fogszabályzásra volt időpontunk, Gábor dolgozott, így csak én mentem a srácokkal. Időben indultunk, mert nem tudtam milyen lesz a forgalom, milyen lesz az időjárás és még tankolni is meg kellett állni. Kértem tegnap az én drága férjemet ugyan tankoljon már meg, mert azt utálok, bénának érzem magam benne, attól félek valamit elrontok és azt a bizbaszt sem tudom soha kiakasztani...Viszont nagyon ügyesen abszolváltam ezt a feladatot is, simán ment minden és az úton sem volt semmi különös, attól eltekintve, hogy egy kamion ott tipródott mögöttem, ha véletlenül ráfékezek, belém is jön, pedig nem cammogtam az úton, de a sebességkorlátozást betartottam. Meg is előzött az első adandó alkalommal, de utána ott baktatott csak előttem, nem is értettem, mert még a kilátást sem zavartam. Úgy alakult, hogy Vác magasságában visszaelőztem, aztán már nem eredt a nyomomba. 

Időben végeztünk is, Áronnak az év végéig még heti 2 napot kell hordani, utána még 1-et, aztán szépen el is hagyhatja, Bence megkapta a harmadik napot is pihenőnapnak. legközelebb februárban van jelenésünk. Komolyan mondom hiányozni fognak, ha nem kell majd járni. 

Ezután természetesen elgurultunk a bevásárló negyedbe is, mert ez is kellett, meg az is kellett. Találtunk mind a két gyereknek cipőt. ráadásul le is volt akciózva mind a kettő 30%-al, így még barátságos is volt az ára. Bence kapott még egy pulcsit meg egy farmert, Áronnak nem sikerült melegítőnadrágot és farmert vadászni szerintem ebből Pest lesz majd. 

Én vettem magamnak egy sporttáskát, hogy az úszós cuccom elférjen és vettem egy hullahopp karikát. Volt nekem egy sima, rizs volt beletöltve, most súlyozottat vettem. Régen szerettem és bírtam is csinálni, minden nap hullahoppoztam 10-30 percet, mikor hogy jött ki. Majd meglátjuk mennyire leszek aktív.

Megebédeltünk a Mekiben és megkoronáztuk a napot egy fagyival is. Megkóstoltam az új pisztáciás fagyit. Valami isteni egyébként, csak az árához képest elég kicsi az adag. 

Beugrottunk még az Auchanba is, vettem egy-két dolgot, amit hazafelé bevittem a kórházba (mert oda kellett). 

Bár azt gondoltam időben hazaérünk, így is volt, de már itthon bárminek is nekifogni nem volt értelme, igaz, egy mosást elindítottam. Most, hogy hamar sötétedik semmihez nincs már kedve az embernek. 

Ma még csomagom is érkezett, az új Memory Planneremet hozta a GLS. Kivételesen rendeltem egy 2,25-ös naplót, hogy ne nekem kelljen nyomtatni, vágni és dátumozni. igaz, hogy itt a méret és a vastagság adott lesz, de majd spórolok a díszítőelemekkel.