Az elmúlt hetek

Címszavakban:

- nappal
- éjjel
- család
- szakmacsoportos továbbképzés
- nappal
- nappal
- éjjel
- család
- MESZK szakdolgozói taggyűlés
- család


stb.

Hollókőn kirándulós

Tökjóhét

Minden évben megrendezik a "Tökjóhét" ovis programot. Idén sikerült mind a kettőnknek részt venni rajta. Én megrajzoltam, Gábor kifaragta, áron meg feszített vele. Elég sok szülő eljött, volt aki már otthonról készen hozta a kifaragott tököt. Lehet jövőre mi is így teszünk. 

A barátnőmnek készült

Állati

Van az a helyzet, amikor belőlem is kijönne az állat....Ma a kisvizitről ki kellett jönnöm, mert igen komoly késztetést éreztem, hogy  a 3-4 éves gyereket berakjam a hidegvíz alá párnát szorítsak az arcára. Nem viccelek. Tényleg elgondolkoztam rajta, hogy vagy egyik vagy másik módszert vetem be.

Azzal kezdődött, hogy az egyik "tanult" kolléganő (a kedvencem, igen) sikeresen mély nyomot hagyott a gyermekben még valamikor a múltkorában. Na azóta ez a gyerek fél. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik meg az, hogy hisztis. Nem kicsit. Esküszöm, ilyet még nem láttam. Reggel még jófej voltam, de ez azért a kora délelőttre kiveszett ám belőlem. Megharcolt érte a gyerek, nem vitás. Obstruktív bronchitise van neki, ami annyit jelent, hogy puffolva kapja  a gyógyszert. Már amikor beléptem a szobába, hogy beadjam a vénás antibiotikumot a mellette fekvő csajszinak, akkor kiabálta, hogy "menjélki"...hát baszki ez nem jött be neki. Na mikor hőt mértem és szaturációt, pulzust, légzést ellenőriztem csúcson volt az ordításban. Egyre csak küldött kifelé na meg azt kiabálta: "megfogokhalni". Mármint ő. Nem én. 
Ekkor azért vészesen csökkent volt már a türelmem, de még mindig jófej voltam. Kértem szépen, hogy működjön együtt, de hatástalan volt. Végül aztán hosszas küzdelem után az Anyuka segítségével sikerült a gyógyszert a szervezetébe juttatnom.

Kisviziten megismételte  a műsort. Mikor a torkát akarta a Dr nő megnézni akkor mégjobban rákapcsolt. Na ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, jobb lesz mindenkinek, ha én kimegyek. 
Kint meg röhögtek a többiek....

Részben hibásnak tartom a szülőt is, mert oké, ilyen a gyerek alaptermészete, volt egy nagyon kellemetlen élménye. DE. Akkor sem a gyerek diktál. Én vagyok a szülő, megfogom a gyereket és közreműködök a gyógyszer bejuttatásában. Nem azt mondom, hogy durván kell, csak határozottan. 

EZ a gyerek olyan hisztit levágott délután is, hogy bementem a szobába szólni az Apukájának, hogy öltöztesse fel és menjenek ki egy kicsit a levegőre. Erre az Apuka azt mondja nekem, hogy fejezzem be, merte z csak rosszabb lesz akkor.....Hátnebassszálmárfel. A sráctól zengett mind a hét emelet és akkor én fejezzem be...rá sem néztem a gyerekre...meg is modntam a szülőnek. Nyilván nem leszek a szíve csücske, de álljon már meg a menet....az, hogy őt irányítja egy kis taknyos oké...otthon...kórházban meg tessék kicsit alkalmazkodni.....vagy mi

Ortopédia

Bencét kellett ma ortopédiára vinni. Múlt héten egészen más miatt vitte anyukám a háziorvoshoz, de napok óta fájlalta a lábát, így rögtön kapott egy beutalót. Múlthéten mikor nappalos voltam, átszóltam, mára tudták berni őt, gyanítom, hogy az időpont annak köszönhető, hogy a tűz közelében vagyok. Reggel fél 9-re mentünk, rögtön elsők is voltunk. Drnő nagyon kedves volt, Áronnal is nála voltunk még tavaly. 

Járhat továbbra is karatéra, folytassa a gyógytornát és szednie kell Calcium Sandoz-D-t másfél naponta (asszem) 6 hétig, plusz venni kell neki szilikonos talpbetétet is. Kontroll fél év múlva....

Miután végeztünk felszaladtunk az osztályra. Nem igaz. Lifttel mentünk :D Ott elbeszélgettünk még egy kicsit majd lementünk a Duna-partra, Áron kíváncsi volt hol szedte az apja a gesztenyét. Szedtek most is egy fél szatyorral...... Játszótereztek is egyet.

Megnéztük még a kompot meg jött arra egy nagy hajó aztán elléptünk cipőt venni Gábornak. Belebotlottunk egybe Bencének is, így neki is ki van pipálva az őszi cipő. 

Mire jó a gesztenye

Nem elég, hogy a srácok úton-útfélen gyűjtik még Gábor is csatlakozott a gyűjtők táborához. Valamelyik nap azt vettem észre, hogy egy fél szatyor gesztenye van a cipős szekrényen. Először azt hittem a srácok szedték, de kiderült, hogy Gábornak volt rengeteg ideje mikor dolgozott és meglepte a gyerekeket. Meg engem. 

Tegnap nagyon kreatív napom volt, ha már nem mentem dolgozni...a mécsestartó mellett este összedobtam egy ajtódíszt is a gesztenyékből:

A szalagot még kicserélem rajta csak jussak el a hobby boltba venni egyet :)

Variációk egy témára

Ar-any-ga-lus-ka

A srácok nagyon szeretik a Télapó 12 hónapja című mesekönyvet. Szinte egész évben ebből kell mesélni és nem unják. Én sem. 
Az egyik nagy kedvenc a Hová tűnt a tej? Ebben van szó az aranygaluskáról. Már régóta terveztem, hogy ki kellene próbálni. Ugyebár nem vagyok egy nagy sütögetős, de időnként szoktam próbálkozni, max a kukába kerül. Ma volt a napja, hogy desszertként megpróbálkoztam vele. Nem mertem nagy mennyiségbe belefogni.
Recept: innen

Többször is sütöttem-főztem már erről az oldalról, nekem bevált. Legközelebb nyugodtan nekifoghatok dupla adagnak is, mert jól sikerült, gyerekeknek is ízlett, sőt még Gábor is megette. 

Osztálytalálkozó

Tegnap volt a 25 éves általános iskolai osztálytalálkozónk. Gyors szervezés volt és elég sokan összegyűltünk. Volt aki azért maradt el, mert elszólította a kötelessége, volt, aki megsértődött egy a szervezés alatt elhangzott megjegyzésen, volt, akit nem érdekelt és olyan is akadt, akinek nem sikerült a nyomára akadnunk. 

Nagyon jól sikerült, bár fáradt voltam az éjszakai műszak után, de végül, mint, ahogy az lenni szokott jól éreztem magam. Nagyon jó volt találkozni velük, megtudni, kit merre sodort az élet és kiből mi lett, hol találta meg a boldogulását. Kiderült, hogy olyan nagyon messzire senki nem szakadt. 

Megfogadtuk, legközelebb nem várunk 25 évet, előbb összeverődünk. Én minden évben is el tudnám viselni ezeket a találkozásokat.

Képeket majd átküldik, ha megkapom és vállalható, akkor teszek is fel.

Mécsestartó

A legújabb alkotásom. A mintát ismételten átvariáltam, csak az alapötletet tartottam meg. 

Lefoglalva

Még Karácsonyra kaptunk a szüleimtől egy utazási ajándékutalványt. Már egy pár napja nézegettem, hogy hová lehetne beváltani. Nem akartam messzire utazni, két éjszakáról van szó. Múltkor belebotlottam egy ajánlatba, ma megbeszéltem Gáborral és le e-mail-eztem a szállodával. Eger. November 20-22 között egy hétvége. Gyerekek nélkül :)

Az iskoláról

Nagyon úgy néz ki, hogy be kell menjek az iskolába és újfent szóljak a gyerek ültetésével kapcsolatban. Már marhára unom, hogy állandóan hátul ül a renitensekkel körbevéve. 
És kérdésem is lesz a legutóbbi tollbamondással kapcsolatban, mert nem egyértelmű számomra, hogy mi a hiba. Vagy ez a nyuszika és a sapka esete.....szerintem a gyereken kívül én várom a legjobban, hogy vége legyen a negyediknek, pedig most kezdődött.

Nem hülye a gyerekem. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem kitűnő és nem is elvárás és ne is legyen, mert annak nem látom értelmét, hogy kínszenvedve, sírások árán kapjon ötöst. Inkább legyen egy erős négyes, de élvezze az iskolát, ne legyen teher a tanulás a számára.

Matekból az apja segít neki, Ő gyakorol vele, mert az az Ő terepe. Én magyarból segítek neki, ha kell, de leginkább magától tanulja. Ritkán kell segítenem. Szorgalmas. A felmérői, kisdolgozata mind négyes-ötös. Amit gyakorolni kell az a másolás és a tollbamondás......szerintem másolni  a legnehezebb és elég egy hiba, máris csak négyes. A tollbamondás....hát ezen felhúztam magam.....oké, hogy tudni kell, de akkor tanítsa már meg előtte  a gyerekeknek mikor kell vesszőt tenni....

A környezetismeret a legnagyobb mumus nálunk. Mert azt nem elég 2x elolvasni...azt bizony tanulni kell. Na, ebben mind a ketten segítünk. Legutóbbi dolgozata ötös lett, és ez szerintem adott neki egy pozitív élményt, mert a következő anyagot egyedül megtanulta és egyedül mondta fel, nem kellett kérdezgetnem. Remélem kapott egy kis kedvet hozzá.....

Felmerült még a kérdés, hogy ötödikben átíratjuk-e a nyolcosztályos gimnáziumba. Nos, nem. Én nem szeretném, ha átmenne. Szerencsére az apja is így gondolja. Kérdeztük Bencét is. Láttam rajta, nem tudja mit mondjon, és azt szeretné, amit mi szeretnénk. Egyrészt nem gondolom, hogy ott a helye. Másrészt, ha benne van a diploma, akkor lesz diplomája. ha meg nem, akkor teljesen mindegy hová iratom. Így is iszonyatosan le van terhelve, esténként alig bír ébren maradni, előbb elalszik, mint az öccse. Nem kényszerítjük a különórákra, csak arra és addig jár, amire és ameddig bírja. Heti 2x karate, 2x szolfézs, 2x szintetizátor óra....mellette pedig a tanulás. Azt sikerült vele megértetni, hogy ne csak másnapra készüljön vagy hétvégén ne csak hétfőre tanuljon. Szorgalmas. Pénteken napköziben megírja az összes háziját, kevés marad, ha marad hétvégére és a szóbeli nagyrészét is megtanulja. Nem lehet egy szavam sem, és nincs is. 
Nem is bánom, ha a puncsolós szülők gyerekei átmennek és kevesebben lesznek. Legalább több idő és figyelem jut a gyerekekre. A felső tagozatot meg dícsérik. Remélem jó osztályfőnököt kapnak.

Meglepetés

Kiderült van még egy csomó szabim...cirka 13 nap, ha jól számoltam......

Egészségesebben

Ma rakott karfiolt/brokkolit csináltam és barnarizst használtam hozzá. Nem is lett rossz, sőt.....
Aztán nekiálltam palacsintát sütöttem, fele sima liszt és fele teljeskiőrlésű tönkölylisztet kevertem össze. A különbség nem feltűnő, olyannyira nem, hogy  a srácaim csak úgy tolták befelé az arcukba. 

Azt mondjuk nem tudom meddig fog nálam tartani ez a mizéria, mert én ugyan szívesen eszem ilyen dolgokat, csak hát pöntyögni vele.....

....a családnak meg nem lehet felhívni a figyelmét rá, mert mindjárt a fúúúúj kategóriába esik az így készült étel, attól függetlenül, hogy kóstolták-e vagy sem.

Harc

Éjszaka volt egy lázgörccsel bekerült gyerekem, akinek délelőtt 10 óra óta nem tudtuk lenyomni a lázát egészen éjjel fél 12-ig. Kapott cataflamot, mexalent, nurofent, diclofenacot, hűtőfürdőt......csepp, szirup, kúp formájában majd végül egy kúp és hűtőborogatás segített a láz lenyomásában cirka 6 órára, mert hajnalban újra kezdte.....

Tetkó

Gábor - bevallása szerint - régi vágya volt egy tetoválás. Igazából sosem hangoztatta, az utóbbi időben kezdett róla egyre többet beszélni. 
Én nem nagyon örültem neki, mert annyira nem vagyok oda érte. A tetkóért, nem Gáborért. Kezdetben azt gondoltam, majd csak felhagy vele, csak nem gondolja komolyan. Tévedtem. Augusztusban el is ment a haverjával, én nappalos voltam. Hazafelé fel is vettek. Aznap nem került rá sor, a srácnak volt több munkája, s bár időpontjuk volt, azért egy ilyen nem két perc.  Kicsit meg is könnyebbültem, hogy na akkor ez most nem jött össze, lehetőleg jelnek tekinti G. is. 

Nem is tévedhettem volna nagyobbat.....szeptemberben újra játszott és akkor már sorra is került, pedig azt mondta, ha most nem jön össze, akkor befejezte, lemond róla. 
Nagyon furcsa a karján, de azt el kell ismernem, hogy igényes, nagyon szépen kidolgozott mű lett.

A srácoknak is tetszett. Rajta van a születési dátumuk, a mi házasságkötésünk időpontja, valamint a szüleinek és bátyjának a születési éve. 

Áron szülinapja előtt vagy két nappal elmondta a srácoknak mit szeretne, vajon mit szólnak hozzá. Áron beszólása:

- Ha öt éves leszek, nekem is lehet tetkóm?


Ahh...

Még megy majd javításra valamikor....

Egyveleg

Igaz, hogy ráment az egész délelőttöm és alig voltam itthon, sőt, merő rohanás volt az egész napom, de megvan. A telefon. Végre. Nagyon remélem, hogy ezúttal ez volt az utolsó köröm ezzel kapcsolatban. 

A hétvége gyorsan elment, tekintve, hogy vasárnap nappalos voltam, ezért szombaton mindent meg kellett már csinálnom, hogy ne maradjon semmi másnapra, mert este nulla kedvem lesz bármihez is. Na úgy is volt, pedig nem volt rossz a napunk, csend volt és nyugalom és kellett ugyan dolgozni, de egyensúly volt. Vettünk is fel gyereket mégsem volt észnélküli kapkodás. Ilyen az, amikor csak egy orvos van és nem öt....

Találtam egy mécsestartó mintát gyöngyből. Elkezdtem megfűzni, de annyira megerőltettem  a kezemet, hogy a bal karomat nem bírtam emelni. Szerintem rosszul támasztottam. Egy voltaren dolo, egy algoflex és a fásli segített rajtam.

Találtam egy kenyér receptet. Most azt próbálnám ki, de ahogy elmézem a tészta nem nagyon akar kelni. Vettem előre összeállított kenyérlisztet, amit csak vízzel kell összekeverni és keleszteni...hát nem tudom....

Órát vadászok   a neten. Karórát. Magamnak. Ezt kértem szülinapomra csak még nem tudtam kitalálni milyet. Na de most belebotlottam egybe. Persze nem a neten, hanem az egyik helyi üzletben. 

Utálom ezt a borús, hideg időt.

Breaking News

Hívtak az LG-től...tekintve, hogy már ennyi minden baja volt szegény telefonáltak, kicserélnék a készüléket. Hétfőn lesz még egy köröm Pestre. S elég az itteni Telenorba bemennem, a Facebookon már le is cseteltem a Csajjal. :)

Ez annyira jó

Hardcore

Iszonyú volt a szerdai napunk. Pedig egy kis odafigyeléssel szerintem nem is lett volna rossz, de.....Nemrégen még alig egy-két gyerek lézengett az osztályon, most meg...elérkeztünk a "hova tegyük a gyereket" dilemmához. Ha ez így marad, akkor a szülők csücsülni fognak a gyerekeik mellett, mert nem fogunk tudni helyet biztosítani*.

Elég sok gyereket vettünk át reggel. Ez önmagában még nem indikálja a zűrös napot. Mindehhez volt 4 Dr előjellel rendelkező egyén plusz a Főorvos. A Dr-ből kettő most kezdte a rezidens-képzését, tehát újak, tapasztalatlanok - bár meg kell jegyeznem, hogy elég hamar belerázódnak a dolgokba és nagyon ügyesek. 
Azt utálom nem szeretem mikor az X számú gyerekem Y számú Dr-hoz/hez/höz tartozik. Akkor nem tudok menni vizitelni, mert vagy egyikkel, vagy másikkal....fontossági sorrend van, azzal megyek amelyik gyerek betegebb, egyébként nem nagyon igénylik a jelenlétünket a kisviziten, mert előtte is és utána is átbeszéljük, tehát nem feltétlenül kell felette álljak....

Egész nap mentünk, de nem haladtunk. Lázasodtak, nem ittak, infúzió kellett, de  a branül nem vezetett, újra kellett szúrni, ami nem sikerült...mire sikerült betenni, utána para ment.....az osztályos munkával sem végeztünk, de az ambulánsok már hőbörögtek odakint, fel kellett venni egy-két-há-négy gyereket...vissza kellett fektetni az állományost**....vegyek astrupot, de nem egynek, háromnak, örültek sz SBO-n***........számoljak pulzust 2 óránként, nézzek vérnyomást (gyerek üvölt...vajon van-e értelme?)...Dia főzzél kávét****......állandóan pakoltunk az orvosok után, csésze itt, pohár ott, a tányér amott......ebédelni ebédeltem, de azt is úgy, hogy a Főnővér szólt rám: akkor most leülsz...fel akartam tenni egy gyógyszert, de azt mondta 10 percen nem múlik. Naná, hogy Anyuka jött és szólt, hogy gyógyszer...Na Főnővér beszélt vele, mondta, hogy egy kis türelmet.....a kávéra nem jutott időm....iszonyatosan szar nap volt, mert fejetlenség volt. Az orvosok persze 4-kor leléptek, mi meg nem győztük utólérni magunkat, hogy  a váltásra mindennel meglegyünk. el sem tudtam jönni, mert félbehagyott osztályt nem hagyok ott, hétköznap úgyis  a későbbit érem csak el....Az éjszakások így is örültek nekünk, mert mindjárt a  munkába cseppentek ők is....

* erről már akartam írni, mert a Facebookon nagyon terjengenek  a különböző cikkek, hogy milyen körülmények vannak az osztályokon és a hozzátartozók maradhatnak-e vagy sem. Nos nálunk 12 éves korig maradhat bent a szülő a gyerekkel, van olyan eset, amikor a nagyobbakkal is. Ha hely van, akkor biztosítunk, de előfordult olyan, hogy annyira tele voltunk, hogy a szülőnek a fotel vagy szék jutott, jobbik esetben a gyerekkel osztozott az ágyon. Napi háromszori étkezést kapnak a szülők is, a kaja minőségébe viszont ne menjünk bele. És ige, Apukák is maradhatnak, amíg meg tudjuk oldani, hogy külön legyenek az Anyukás szobáktól. És nem a gyerekkel vagy szülővel akarunk kitolni, hanem volt már probléma a koedukált szobákból...viszont nálunk maradhat nagyszülő, nagynéni, felnőttkorú tesó is....nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. És itt kell megjegyeznem azt is, hogy bizony van olyan szülő, aki simán benthagyja a gyerekét és látogatni sem mindig ér oda.....

** volt egy kislány akit megcsípett a lábán valami és iszonyatosan feldagadt neki, ezért került osztályra. Javulni látszott mikor hazaengedtük, de papíron még bent tartottuk. Jöttek vissza kontrollra és bizony csúnyább lett a csípés, be is gennyesedett neki, így a sebésznek kellett megnyitnia. A fertőzés miatt vénás antibiotikumot indítottunk, ezért vissza kellett feküdjenek, mert branüllel senkit nem engedünk haza. Na, pl ő az apukájával maradt bent, mert otthon a kistesóval anya volt...

***az astrup elemzéséhez szükséges gépünk lent van az intenzív osztályon. Mi a sürgősségire szoktuk lehordani. Azért örülnek nekünk odalent, mert mindig feltartjuk őket a munkában. Nekem rossz az aurám, ha a géphez nyúlok tuti elfogy a papír, kalibrál, beszívja a vérmintát, de nem elemzi, stb...ezért én nem nyúlok hozzá, mindig megvárom mikor odafárad valaki és megcsinálja. Már többen is próbálkoztak, hogy megmutatják hogyan kell, mindig el is mondom, hogy meg tudom csinálni, nem nagy kunszt, nem vagyok én hülye, csak.....na most ismerős volt lent a sürin, dolguk is volt, én siettem is, így nem vártam rájuk, de azért a csaj ott volt velem dumálni.

****: én vagyok az ügyeletes kávés-kisasszony, ha dolgozom, mert állítólag olyan pont jó kávét szoktam csinálni. Fogalmam sincs miért, csak összedobálom mindig. Mondjuk az orvosokat odaengedni nem szabad, mert a múltkor is úgy tették fel, hogy mind mellé ment, így mondtam nekik, hogy akinek DR előjele van, az csak megnyomhatja a piros gombot. Szoktak is szempillát rebegtetni reggelente, már olvasok a tekintetükből, kérdés feltevése nélkül szoktam szólni: "nyomj egy piros gombot". 

A tegnap éjjelünk sokkal nyugisabb volt, mint az előtte való nappal, pedig sok gyerek volt és vettem is fel egyet, és pulzust is néztem 2 óránként, és lázasodott is az egyik...mégsem volt annyira fárasztó, mint  a nappal. Igaz, egy ügyeletes doki volt csak.

Már megint

Szar a telefonom. Nem hiszem el. Kb 2 hétig működött. Nem, nem kapcsol ki és nem fagy le. Most "csak" a hang megy el. Ha engem hívnak beszélgetés közben egyszercsak huss....rá kell nyomnom a hangszóróra, ha hallani akarom a másik felet. de ugyanígy vagyok ha én hívok. Már azt sem hallom, hogy kicsöng, hacsak nem hangosítom ki a készüléket.

Felhívtam a szervizt. Első körben rendszer visszaállítást javasolt, ezen nyilván túlestem, de semmi változás. Ma újra felhívtam őket. Annyit mondott az ügyintéző, hogy mindenképpen be kell vigyem a készüléket a szervizbe, de kérjem a készülék cseréjét. Persze majd elbírálják, hogy esetlegesen belefér-e egy javítás még vagy inkább rábólintanak egy újra.

Ma megint mehetek Pestre. És majd onnan éjszakára. Ehhh...

Jelenléti ív

Legyetek kedvesek tegyétek már fel a kezeteket egy komment erejéig, hogy ide szoktatok kukkantani :) 
Kösziiiiiii

Nem, nem zárok be, csak kíváncsi vagyok ennyi az egész.

Magos Ropogós

Hozzávalók:

- 1 dl napraforgómag
- 1 dl szezámmag
- 1 dl tökmag
- 1 dl lenmag
- 1 tk só
- 1 tk sütőpor
- 1,25 dl olaj
- 2 dl víz
- 3,75 dl teljeskiőrlésű tönkölyliszt

Először a nedves hozzávalókat elkeverjük, majd  a szárazakat szépen sorban hozzáadjuk. Két sütőpapír között kinyújtjuk és derellyevágóval érdemes bevagdosni, hogy sütés után könnyebben lehessen széttörni. 220 fokon, 8 perc alatt készre sütjük.

Igen, segítségem is volt :)

Áhh...lehetetlen....

Állítólag az új szőnyegeket nem szabad porszívózni 2-3 hétig. Keresgettem a neten erre vonatkozó információt és meg akartam kérdezni az üzletben csak elfelejtettem. Ha esetleg kompetensek vagytok a témában, akkor rajta, ne tartsátok magatokban. :)

Pénteken hoztuk el a szőnyeget, ki is cseréltük, én már  ma (vasárnap) nehezen álltam meg, hogy ne essek neki porszívóval....hogy fogom én kibírni 2-3 hétig???

Szabad szombat

Gábor szerencsésen megjárta az utat. Azzal kezdődött, hogy bement, úgy volt 23 órára kell kiállnia. Na, volt a felsőbb körökben aki nem tudott róla, így stoppot mondtak. Haza is jött fél 12-kor, hogy mégsem kell mennie. Miután magába döntött némi energiaitalt, nem volt fáradt én viszont alig vártam, hogy alhassak.

 Na nem sikerült bealudnom, Áron közben megébredt, de az apja rendezte. Fél egykor viszont megcsörrent a telefonja, mennie kellett. Kiderült, hogy nem volt légbőlkapott infó a 23 órási indulás, csak éppen az illetékes vezért nem érték el, aki lefele továbbította volna az infót.

Áron szemei kipattantak, így átvándorolt mellém, innentől a nyugodt alvásnak integethettem. Fél 7-kor már kukorékolt. Akkor ránéztem a telefonra, 6-kor jött egy sms, hogy mindjárt indulnak...

Haza is ért, fél 10-kor hívott, hogy a városban van, de fertőtlenítenie kell a buszt meg takarítani meg stb, majd jön.

Addig én futottam a szokásos köreimet, úgy mint mosás, főzés, rendrakás....

Hazaérve mesélte, hogy nem volt nagy gond az úton, két rendőr is kísérte a buszon. Odaérve volt valami kisebb nézetletérés  a menekültek között, de hamar rendeződött a dolog. Mikor  elindult verték a busz oldalát.....

A buszon  a menekültek között egy, azaz egy nő és egy gyermek utazott, a többi mind férfi volt......inkább nem kommentelem ezt az információt. És inkább magamban tartom a véleményemet ezzel az egész menekültkérdéssel kapcsolatban, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy sajnálja-e őket (nyilván, valamilyen szinten én is, de mindennek van határa).

Srácokat kivittem anyukámhoz, hogy az apjuk tudjon pihenni. Én be voltam esve a konyhába. Csináltam tiramisut, amit sikerült jól megbonyolítanom....nem is én lennék, ha nem.... Este szomszédolni megyünk, tavaly költözött egy fiatal pár a szomszédunkba és már egy jó ideje beszélgetjük, hogy összebandázhatnánk. Hát most jött el a napja. 

Kis Hírek

- megérkezett az új szőnyeg, s bár csak holnapra terveztük kicserélni, megejtettük még ma

- voltam ma is az edzőteremben

- Bence iszonyatosan ki van fáradva a hétvégére, amit nem is csodálok, hiszen minden napra jut valami különóra és nem, nem kötelezzük rá, ő szeretné. Amíg bírja nincs ellenvetésem, de ha ez  ígymarad akkor valamit le kell tenni. Nehéz ez, mert a zeneiskolát ő választotta, teljesen ő intézett mindent, egyszercsak közölte, hogy szolfézsra fog járni, amit hittem is meg nem is, de jár és szereti. A karate is az ő választása volt és azt is nagyon szereti. Majd alakul még, remélem összeszedi magát. 

- Áront péntekenként hazahozzuk délben, ebéd után, ha valamelyikünk vagy mind a kettőnk itthon van. Ez az egyezség, ha egész héten ügyes.  

- Gábor ma ügyeletes, bármikor jöhet a telefon, hogy be kell mennie

- és jött is  a telefon...kétféle opció létezett: a; vagy Vámosszabadiba kell a migránsokat szállítani (és ez a jobbik, mert így holnap valamikor haza is ér; b; a rendőröket kell a határra vinni, de akkor 4-5 napig neki is maradni kell 

- Vámosszabadiba megy...

Plusz egy év

Múlt héten volt szülői értekezlet az óvodában és többek között szó volt az iskolaérettségről valamint a tankötelességről is. Már nem most döntöttem el, hogy Áron marad még egy évet oviban, de fel voltam készülve, hogy majd meg kell küzdenem ezért a plusz egy évért.

Bencénél anno nem volt ilyen "gond", mert még minicsoportban visszafordítottam őt, így 2x járta, s így nem volt kérdés, hogy megy vagy marad. Szerencsére az óvónéni a család barátja, így ő súgta az ötletet, hogy így csináljuk. Amúgy sem lett volna érett lelkileg az iskolára. Hihetetlen mennyire félt minden új dolgoktól. Egy biztos, nem bántam meg azt az egy évet, mert az iskolakezdéskor nem volt különösebb probléma. Zökkenőmentesen beilleszkedett és nem kellett harcot vívni  a tanulás terén sem.

Nos Áron ugye nyár közepén született és behozták az augusztus 31-es határidőt. Nem hülye a gyerek, sőt, ilyen téren teljesen érett lenne a sulira. Csak olyan kicsi még. Itthon már nem, de az oviban alszik ebéd után. Nagyon nagy terhelést jelentene a számára, ha el kellene mennie iskolába. Persze, van még még majd' egy év, behozza a hiányosságait. Én mégsem szeretném, ha menne.

A csoportban kilencen vannak, akik töltik a hatot augusztus végéig. A szülőin kiderült, hogy aki december 31-ig tölti annak tulajdonképpen mennie kell, csak a nevelési tanácsadóban kért szakvélemény alapján maradhatna vagy pedig akkor, ha az óvónők javasolják.

Így, hogy július végén lesz hat, eldönthetem, hogy hagyom-e még egy évig gyereknek lenni vagy beültetem az iskolapadba. nyilván meg fogom hallgatni a szakember véleményét is, de 99%, hogy ovis marad. Beszéltem a többi szülővel is, aki némiképpen érintett a dologban és nagyon úgy tűnik, hogy senki nem akarja iskolába adni a gyereket szeptembertől. ennek azért is örülök, mert velük bandázik Áron. Örülnék neki, ha majd egyikkel-másikkal egy osztályba is kerülne. 

Kedd...

....talán inkább hagyjuk is. Három nővér, öt orvos, nyolc beteg....egész nap a kezelő és  a labor között rohangáltam. Pedig semmi extra nem történt, csak valahogy zűrösre sikeredett az egész.
A hab a tortán az OMSZ volt, aki egy 14 éves erősen ittas leányt hozott......

13 év

Haladás

Van egy-két sok dolog ami már felújításra szorul, nem mintha nem tudnám az egész lakást újratervezni csakhát a pénz ugyebár....
Most jött el az ideje a nappaliban lévő szőnyeg cseréjének. Már tavaly nézegettem, hogy erősen kopik ki, nézegettem is  a szőnyegeket, de csak olyan tessék-lássék módon, mígnem idén tavasszal már tarthatatlanná vált a dolog. Fejben mindig el is döntöttem, hogy akkor elugrok az itteni Diego-ba, csak a lustaság...mindig volt kifogás miért majd holnap/holnapután/jövőhéten/egyszercsak.

Na a múltkor Gábor is pont itthon volt, gyorsan el is ugrottunk. Éppenséggel találtam volna, ha nagyon akarok szőnyeget, de úgy igazából egyik sem kiabálta: "vigyél haza". Arról amilyen elképzelésem volt, Gábor lebeszélt és igaza is van, hamar kikopna nálunk. Nézelődtem a neten is, de ha nem látom élőben az nem olyan. 

Múlt héten aztán bedobtak egy szórólapot, az épp aktuális akciókról, Diego-s mi más. Na ott rögtön meg is láttam többet is ami tetszett, és aminek az árát a múltkor kissé sokalltam, most viszont jó áron kínálják. El is mentünk, csak már zárva volt az üzlet. Ma volt a napja, hogy elugrottam, mert a héten megint váltásban dolgozunk és küldet át képet G-nek, ő rábólintott és azt mondta, ha nem tetszik neki, majd max nem porszívózza. Nem, mintha a jelenlegit olyan sokszor porszívózta volna....

Meg is rendeltem, csütörtökre megérkezik, de majd csak pénteken tudunk érte menni. Annyit mondott a hölgy, ha nem tetszik, nem kell elhoznunk. Nekem tetszik. 

Ilyen egyébként:

Egy kép rólam is

Az esküvő előtt a sminkes csajszi lőtte rólam: 

Képek

Még esküvő

Sokkal rosszabbra számítottam. Nem mondom, hogy nem voltam már jobb lagziban is, de nem volt vészes. A szertartás nem volt túl hosszú, a kaja sem volt rossz. A süteményes kínálat gyengére sikeredett, gondolom egy csomó sütit fel sem tettek, nem mintha  a kilóimnak hiányzott volna, de ha már ott voltunk.

Az esküvő 5-kor volt, ott helyben, a vacsora csak 8 után, na ezt nehéz volt kivárni többeknek is. 
A zene...hát a zene...DJ volt, egyveleg....nem éppen kimondott lagziba való, de szódával elment az is. 

Sokáig hezitáltunk, ottaludjunk-e vagy sem. Szállás volt foglalva, de nem hiányzott a pluszkiadás még erre is. Áron fél 10 magasságában elfáradt, kint  a kocsiban el is aludt. Tesómat ugrasztottuk jöjjön érte, mert ha igénybe vettük volna  a szobát, akkor is egyikünk (én) kiesek, mert egyedül nem lehet őt otthagyni. 

Végül 3-kor úgy döntöttünk, hogy eljövünk. Én vezettem,  iszonyatosan lassan, mert arrafelé elég sok a vad. Tapasztaltam is. Először egy őzikét láttam beugrani a bokorba, majd valamilyen másik állatot - nem ismertem fel. Majd az egyik falut elhagyva egy szarvas meg egy őz állt az úton. A két pasi aludt ugyan, de ekkor Gábor felébresztettem, mert az állatok az istennek nem mozdultak, hogy most ilyenkor mit is csináljak? Nem mentem gyorsan, ekkor még lassítottam is, aztán Gábor rányomott a dudára és az út szabaddá vált előttem. 

A változatosság kedvéért nem csak állatok nehezítették a pályát, hanem a köd is.  Szuper volt, alig vártam, hogy hazaérjünk. Ezután még egy őzike baktatott át egyik oldalról a másikra.....majd egy macska is a frászt hozta rám. 

Negyed 5-kor szerencsésen parkoltam a ház előtt. Illetve a szomszéd ház előtt, mert itt nem volt hely. Kényelmesebb volt ám itthon ébredni, tudva, hogy nem kell kapkodni, sietni elhagyni a szobát....

Esküvő

Ma esküvőre megyünk és az utána tartandó buliba is hivatalosak vagyunk. A hátam még mindig fáj, mozdulni is nehezen bírok. Hideg van. Fáradt vagyok. Többtényezős a dolog amiért olyan nehezen indul, a tipikus "senkinek nincs kedve hozzá" kategória, mármint a baráti társaság csaj-tagjainak véleménye alapján. Kíváncsi leszek ilyen  indulás után hogyan sikerül majd. Bízzunk a legjobbakban. A banda egyébként mulatós társaság, szóval ha a zene jó lesz.....én meg veszek be egy marék Voltaren Dolo-t.

Párbeszéd

Laza napunk volt, hamar elkészültek az orvosok a kisvizittel és az a halálom, hogy amikor alig van gyerek és flottul megy minden, akkor a nagyvizittel csúszunk el, mert a Főorvos még bogarászik az irodájában. Most is úgy hagyott ott minket, ha készen vagyunk csörögjünk be neki. Na hát rajtam aztán nem múlt. Minden orvos - 3 - és mi nővérek - 3 - plusz a főnővér is a pultnál álltunk és még volt vagy 4 tanuló mikor megemeltem a telefont: (közeben mondták, hogy 10-kor még úgyis korai -11-kor szokott lenni, elvileg - de megjegyeztem, úgyis lesz 11 mire kiér)

- P.K., tessék
- Dia vagyok Főorvos Úr, készen vagyunk a kisvizittel, mehetünk
- Máris megyek, 2-3 percet kérek még, elintézek egy telefont
- Rendben, várjuk, mérem az időt - Főorvos röhög (ismer már, na)

Az idő telik-múlik, Főorvos úr nem jön...eltelt vagy negyed óra...közben visszajött egy visszarendelt beteg a Főorvos Úrhoz. Na ekkor megint megemeltem a telefont, hogy szóljak neki, várják.

-P.K., tessék
-Főorvos Úr Dia vagyok...
- Ó Dia...igen,  tudom, a 3 percből letelt másfél, máris megyek (közben vigyorgós a hangja)
- Hát igen, épp szólni akartam, de most azért hívom, mert megérkezett a beteg, akit a Drnő rendelt vissza
-Máris megyek.

És tényleg jött.
Majd úgy gondolta előbb megnézik a beteget a rezidensekkel, de ismerjük már mennyire szeret oktatni, ami tök szuper, csak akkor meg mi nem haladunk és volt két olyan beteg aki már fél lábbal kint volt, szóval ekkor azt mondtam:

-Öööö...előbb nem vizitelnénk le azt a 4 gyereket és utána nézik meg? úgy gyorsabb lesz :)

És úgy is volt. Szerencsére olyan főnökünk van aki érti a viccet, tréfát és partner is benne, így előfordul, hogy vizitelés közben is elsüt egy-egy poént a Főnök :) 

LG

Június végén ruháztunk be két vadonatúj LG  Spirit készülékre.  Az ismeretes, hogy milyen hatással vagyok az ilyen-olyan technikai készülékekre.....leejtem, elhagyom, eltöröm, elrontom, beleejtem.....
Megfogadtam, hogy erre úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Rögtön tettem is rá üvegfóliát, nehogy megkarcoljam, eltörjem. Tokot* is vadásztam rá, de annyira új volt a készülék, hogy még nem volt piacra dobva, ami meg véletlenül akadt, na az egy kicsit sem tetszett.

Már rögtön újkorában kikapcsolt, de akkor még nem volt gyanús a dolog. Bekapcsoltam és slussz. Aztán előfordult, hogy nem kikapcsolt, hanem lefagyott, mert ilyenkor csak az volt rá hatással, hogy kiszedtem az aksit és úgy indítottam újra. Ez az állapot akkor vált tarthatatlanná amikor elaludtam. Na ekkor felhívtam a szakszervízt, mert azt gondoltam mindenképpen gyorsabban a végére jutok az ügynek, ha magam intézem és nem bízom a Telenorra. (nem azért mert nem bízom bennük, hanem mert azt macerásabb útnak gondoltam).

Az ügyintéző nagyon kellemes hagú fiatalember volt, ellátott mindenféle jótanáccsal, elmondta mit és hogyan tegyek, hátha megúszom szervíz nélkül. Lementettem, elmentettem, visszaállítottam. Majd újra személyre szabtam. A probléma annyiban oldódott meg, hogy most már nem napjában többször kapcsolt ki éspervagy fagyott le, hanem csak úgy egyszer. Ez mondjuk kevésé vígasztalt, mert nem tudtam mihez kötni, így megbízhatatlan volt, arra meg időm nulla, hogy ötpercenként csekkoljam a készüléket.

Nyaralás után Gábor egyik Pesten lakó barátját kértük meg vigye el a készüléket. Eltelt 2 hét, mert közbejött az augusztus húsz, majd örömömre jött a hír, hogy elkészült a javítás. Pont éjszakás voltam, így csak másnap késő du raktam össze a készüléket. Na az öröm úgy vasárnap reggelig tartott, mert mire felébredtem a telefon kikapcsolt. Pipa lettem. Ezután alig tudtam használni, mert állandóan kikapcsolt. Szerdán volt utam Pestre, akkor bementem a szervízbe és elregéltem a kínomat, hogy a javítás nem sikerült, nem aksi hiba okozta a fagyást és akkor fussunk neki még1x ha lehet. Szimpatikus fiatalember biztosított róla, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy mielőbb használhassam végre  a telefonomat.

Általában max 5 munkanapot mondanak a javításra, de én azt sem bántam volna ha két hét csak legyen működőképes és használható. A héten kedden du jött az sms, hogy elkészült, rá fél órára pedig fel is hívtak, hogy mehetek, csak a kolléga sikeresen összecserélte  a garanciajegyet, majd vigyem  a hozzávalót. 

Szerdán mentem meg jöttem. Egyik busszal fel, másikkal meg haza, kb 5 perc alatt elintéztem a telefon átvételét. Kicserélték az alaplapot. Itthon aztán alig vártam, hogy összerakhassam. Ma reggelre beállítottam az ébresztőt, de biztosítéknak a rádiót is élesítettem, bár ma itthon vagyok, de azért a gyerek ne késsen miattam. A telefon egyelőre működik, nem kapcsolt ki, nem fagyott le. Kopp-kopp. 
Remélem most már minden rendben lesz és minimum két évig nem kell cserében gondolkoznom.


* tokot meg gyártottam hozzá. 

Úttúrás

Jelen pillanatban a város majdnem egészében fel van túrva.  Mindez szeptember elején kezdődött, mert hát nyilván meg kellett várni az iskola indulását, hiszen olyankor sokkal többen közlekednének, mint a nyáron. Kezdték itt nálunk a főúton. állítólag vízvezetéket cserélnek. A város irányába nem is nagyon tudunk közlekedni, mert ugyan van kitéve egy behajtani tilos tábla, csak épp nem egyértelmű, hogy  a főútról nem tudok behajtani az utcánkba vagy épp az utcánkból tilos kihajtanom a főútra. Először még jobbra nem akadályozta semmi, de most...hát nem vagyok biztos benne, hogy arra szabad közlekedni. Bár ahogy elnéztem, ez a korlátozás nagyon sokakat nem tart vissza attól, hogy erre menjenek.

A meglepetés az az évnyitóra menet ért. Az iskola utcájában is dolgoznak. vagyis dolgoznának vagy mi. Eddig sem lehetett reggelente megállni vagy qrva nagy mázli kellett hozzá, ezért én is, mint a legtöbb szülő,-  nyilván helytelenül - iskola előtt megáll-kézifék behúz-gyerek kilökszáll-anya elindul, technikát alkalmaztam. No, most ez sincs, mert amerről mi járunk, behajtani tilos van. Kerülőúton juttatom a gyereket a suliba. Még jó, hogy az ovi is arra van és oda még be lehet hajtani, bár azt csiripelik a madarak, hogy nagy valószínűséggel ott is dolgozni fognak majd. Óyeee.

Ma bepróbálkoztam, hogy a város felől behajtok, nem túl szabályosan az utcánkba, de nem sikerült, mert valami munkagép foglalta el azt a kevés helyet is, ami volt. Sebaj, majd akkor egy utcával arrébb....aham....a város széléig nem tudtam jobbra fordulni, mert végig csak a túrás van, így mennem kellett egy plusz kört és kerülővel jutottam csak haza. 

Értem én, hogy ezt meg kell csinálni, de senki ne akarja nekem megmagyarázni, hogy erre a szeptember és az iskolakezdés volt a legalkalmasabb időpont. Azt meg ne is mondjam, hogy a tipikus magyar munkamegosztás van érvényben: egy dolgozik, öt nézi.....

Kaptam egy virágot

Kaptam egy virágot a szülinapomra Zsófitól, az egyik Drnénitől. Nagyon jól ismeri a virágokhoz fűződő viszonyomat, mégis próbára tesz, hátha sikerül megtörni a jeget. A két gyerekem felnevelésen nem akkora kihívás, mint egy virág életben tartása. Ez nálunk valami genetikai kód lehet, mert az anyukámnál sem maradtak meg a virágok, bár inkább volt az köszönhető a lakás fekvésének, mint a hanyagságnak. Tesómék viszont a halakat nyírják ki folyamatosan :) 
Szóval ő a versenyző:

Vagy mégsem

Olyan jól elterveztem, hogy mit fogok csinálni ezalatt a három nap alatt míg itthon vagyok. Mára kilőttem az edzőtermet, mert már tegnap du világosan láttam, hogy át kell toljam szerdára. Ma a bevásárlás napja volt, ami alaphangon 3 üzletet jelentett és még csak nem is nagybevásárlást tartottam. Na volt negyed 10 mire hazaértem. De kaja is kellett, mert nem volt főzve és egy -egy nap csak elvagyok főtt étel nélkül, de a hosszú évek során hozzászoktam, hogy ebédelek rendesen. Na a csirkemelles rakottésztára esett a választásom. Miután nekiláttam megvilágosodtam, hogy csak épp a főzőtejszín mennyisége nem elég és tészta sincs itthon annyi, így újra le kellett mennem az üzletbe, tiszta szerencse, hogy itt van a sarkon.

De előtte.....bekészítettem már reggele gy adag mosnivalót a gépbe, így mire hazaértem e is járt. Kiteregettem, összepakoltam és...és.....nem tudom mikor és nem tudom hogyan de faszán meghúztam a derekam, alig kaptam levegőt, a mozgásról meg ne beszéljünk. A zoknimat és cipőmet tartott annyi ideig felvenni míg le- és visszaértem a boltból. 

Kaját összedobtam. Most úgy csináltam, ahogy írták, a tésztát nyersen tettem a tepsibe. Jelentem legközelebb megfőzöm előtte, mert így van benne olyan ami csak megkeményedett a sütőben.

Nem szoktam harc nélkül feladni semmit, ezért derékfájás ide vagy oda én bizony nekiálltam takarítani. Kicsit lassabban ment, de megoldottam. Régen takarítottam ki így mint most. Mindig csak takarítottam valamit. Hol port töröltem, hol porszívóztam, hol felsöpörtem, felmostam. Na de most. Most mindent. Látszik is. Affelől nincs kétségem, hogy mindez kb este 6-ig tart, amikoris majd mindannyian hazaérünk.

Már csak a vasalás meg a papírok közötti rendrakás van hátra. Viszont ilyen derékkal nem tudom holnap tudom-e abszolváni az edzőtermet.....

Dupla éjszaka

Mert én így szeretem. Na jó, igazából ez nagyon ritkán fordul elő, viszont dupla éjszaka között többet alszom, mint dupla nappal között és ez utóbbira nagyobb az esélyem. 
Sok kedvem nem volt menni. 4,5 órát alhattam, kipattantak a szemeim és ismerve magamat inkább felkeltem, mert ha megpróbálom visszaerőszakolni magam az alvásba, abból sok jó nem származik. Mint ahogy az lenni szokott a fejem iszonyatosan fájt, így az algoflex a barátom lett. Tartalékoltam egy energiaitalt és a kávé is kihagyhatatlan ilyenkor.

Szerencsére egy nyugis osztály várt, a reggel otthagyott betegek megvártak, sőt kaptam újakat is. Mégis jobb éjszakát zártam, mint előtte. Egyensúly volt, igaz volt teendőm, de nem kellett kapkodni. 

Itthon aztán bezuhantam az ágyba és viszonylag sikerült is kialudnom magam, nem keltem fel idő előtt. Még tegnap este Gábor is megérkezett a legénybúcsúból, természetesen szerencsésen, se tetoválás, se másik feleség, se hiányzó fog :D Minden rendben volt, nagyon jól érezték magukat, du élménybeszámolót tartott és meglepit is hozott. 

És most nem megyek csak péntek nappal. Egy mázlista vagyok. Tudom.

A fiúk...

... a bányában dolgoznak Prágában söröznek. Legénybúcsú. Három napos. 

Én meg dolgozom. 

Dupla éjszakát nyomok*.

Kérdés?


* az meg külön bónusz, hogy mindíg, érted mindíg belenyúlok, hogy a legdurvább nagylányos napjaimon a legdurvább műszakokat produkálom.

Rendet akarok

Szeretnék 3 hónap szabadságot, de úgy, hogy a családom sincs láb alatt. na akkor talán sikerülne úgy rendbekapnom a lakást ahogy szeretném, mert jelenleg csak tüzet oltok. Az alaptakarítást nyomom, az alaprendrakást, de rosszul vagyok, mert tudom mekkora kupi van mindenhol. 

Tegnap végre eljutottam oda, hogy Bence ruhásszekrényét megcseréljem a játékossal, majd ha már ennyire benne voltam Áron ruhatárát is átnéztem. Hogy ezeknek mennyi cuccuk van......télire nem sok mindent kell venni. Szerencsére. Áron Tesco, gazdaságos gyerek, mert Bencéről sokmindent örököl, persze azért vásárolok neki is, pláne ha meglátok egy-egy olyan darabot. A héten pl egy mellényt vettem neki a Lidl-ben, aztán itthon a pakolászás közben találtam kb 4-et ami még jó rá....
Áron kinőtt ruháinak egy részét lefényképeztem, majd csinálok ide is egy fülecskét, amitől megválnék. nem meggazdagodni akarok rajta csak már nem tudjuk hová pakolni, harmadik babát nem tervezünk, a családsegítőbe szoktam bevinni ami olyan, de hát azért mindent mégsem adok oda. Hátha sikerül elpasszolni ami felesleges. 

Próbáltam a játékok közül is szortírozni, de ezektől nem lehet, mert minden kell, mindennel játszanak, de szerintem a fele sem hiányozna, ha egyszercsak eltűnnének. 

terveim között szerepelt, hogy a délelőtt folyamán a szobájuk másik felében is rendet vágok, de most épp ott játszanak. 

Menekült-ügy

Tegnap este Gábornak kellett volna Pestre mennie, de szerencsére már nem fért bele a vezetési idejébe. Három, igen három busznyi menekültet kellett lehozni a városban működő szállóba.....
Igazából nem akarok itt sem észt osztani, sem megmondani a tutit, csak szimplán örülök, hogy nem neki kellett menni még annak ellenére sem, hogy rendőri felvezetéssel jöttek volna és a buszon is tartózkodott volna egy rendőr. 

Nem történt kirívó eset a városban, mármint olyan amiben így vagy úgy érintett lettem volna, bár tavaly, mikor még suliba jártam egyik este jött mögöttem két egyén aki a menekültszálló lakója volt és kicsit sem voltam nyugodt, fel kellett hívjam Gábort, hogy legyen telefonvégen míg haza nem érek, mert a város kihalt volt.

Az viszont tény, hogy a gyerekemet nem engedem nyugodt szívvel egyedül közlekedni a városban. Reggel ugye nem gond, mert Áront is vinni kell oviba és a suli meg az ovi szomszédos utcában vannak - ha pontos akarok lenni, akkor az egyik utca merőleges a másikra.
Még a délután sem lenne megterhelő, mert majdnem egy időben végeznek. Viszont Bencének a szolfézs egyik nap a suliban van, másik nap pedig a zeneiskolában. Ugyanígy heti 2 alkalommal kell a zenesuliba mennie órára. Csütörtökön nem gond, mert 5-re kell odaérnie, de hétfőnként fél 2-től van órája. Ez még mindig megoldható, ha én vagy Gábor itthon vagyunk (bár mennyivel könnyebb lenne, ha már egyedül mehetne), csak mikor a nagyszülőkre hárul a gyerekek szállítmányozása, akkor macerás. Szóval ezt még majd ki kell logisztikázni. Beszélnem kell az osztálytársaival, hátha össze tudnak verődni egy páran és akkor mégsem egyedül mászkálna.

Nahh....szóval nekem semmi bajom velük, amennyiben békén hagyják a családomat (és a városban élőket) és tudnak viselkedni.

ByÁron

Áronék kaptak gyümölcslésűrítményt az oviban. Nem nagyon szereti. Mondta is Bencének, hogy nekiadja. A nagyobb először nem értette mi az, Áron pedig magyarázta:

- Tudod, olyan gyümölcs, ami olyan, mintha hányott lenne, de mégsem hányott.


******


Valamelyik nap beáztattam a fésűket, majd kisikáltam őket és a hajkefe végéről leesett az a kis piros bogyóka. Áron zuhanyzik, felemel valamit, majd azt mondja:

- Anya! Itt a szemölcs, ami Apa hátáról leesett....

:D

Jelölés

Ma részt kellett vennem egy szakdolgozói taggyűlésen. Eddig a Főnővér járt, de nemrégiben azt mondta, hogy át szeretném vállalni ezt a feladatot.....Hát Ő már csak tudja. Egyetlen kikötésem volt csupán: ne kelljen megszólalnom. 

Mint utóbb kiderül ezen a napon választották meg a jelölteket. Én a gyerekápolási szakágazatot képviselem a mi régiónkban. Ne kérdezzetek, lövésem sincs miről volt szó (a semmiről), a választáson kívül, semmit nem kellett csinálnom, csak ott ültem és próbáltam nem elaludni, mert ugye még szavazati joggal sem rendelkeztem. Na de majd november 11-én....ikszelhetek én is.

Az a gyanúm, hogy rajtam kívül egy páran még belezavarodtak ott a dolgokba, mert azok a körmondatok, amik elhangzottak....na mindegy, felteszem a szemüvegem és majd okosan nézek. Az még megy.

Azt meg látni kellett volna, hogy előttevaló nap Gábor magyarázta merre kell mennem és röhögött, hogy el fogok tévedni. Nem lett igaza, mert simán odataláltam. Jó, nem mondom, visszafelé egy kicsit bizonytalan voltam, de rendben ment minden. 

Egészen addig míg rám nem telefonált, hogy kapkodjam magam, mert ha elérném a 14.30-as buszt, akkor pont a az a kollégája jön a járattal, akikkel barátok is vagyunk. Na azt a rohanást látni kellett volna. El is értem a metrót, mikor leszálltam a Városkapunál kilőttem, mint a nyíl, nem néztem én semerre....akkor ért a meglepetés mikor felértem az aluljáróból...nem volt ismerős a hely. Rám is telefonált merre vagyok, de mondtam, hogy passzolnám a kérdést, mert lila segédfogalmam sincs. Sikerült rávezetnie, hogy nincs nagy gond, csak rossz irányba indultam el. Közben hívott a haverja is, hogy akkor merre vagyok, mert már ugye el kellett volna indulnia a járatnak, de megvárt, nekem meg végül sikerült felugranom a buszra. Gondolom az utasok nagyon örülhettek nekem, az anyám meg csuklott egyfolytában.....

Gyanítom bennem van a hiba...

...amelyik buszra felülök, az lerobban. 
Mostanában munkába menet mindig akad valami probléma a járművel, már lassan félek buszra szállni. 
Ma reggel is a 7-kor induló busszal utaztam (volna) Pestre....ment is minden egészen addig, míg a 2/A-ra nem értünk. Ott aztán egyszercsak félreállt a busz, majd szólt a sofőr, hogy akkor sorry, de nem megyünk tovább. Még jó, hogy 11-kor kezdődött a taggyűlés.....

Szeptemeregy

S Bence ezennel megkezdte a 4.b osztályt, Áron pedig a nagycsoportot.

Ez ám a meglepetés

Amikor  a kolléganőm meglep egy S.K. készítésű tortával szülinapomra. :)

A rókák ide is elértek

Még szerdán mondta anyósom, hogy a keresztgyerekek benyaltak valamit, mert mind a kettő hány és bizony ők sincsenek a helyzet magaslatán.
Bíztam benne, hogy az enyémeket elkerüli...

...de nem. Csütörtök délután - amúgy is húzós napom volt a kórházban - Bence telefonált, hogy mind a ketten hánytak. Az osztályon is volt hányós, ambulánsan is futott vagy kettő, így őket telefonon navigáltam.

Mire hazaértem Bence már jól volt, rajta átment. Áron viszont kutyául nézett ki. Aluszékony volt, semmi nem maradt meg benne. Nem is kapott inni, hátha megnyugszik a gyomra, szegényke a végén már csak öklendezett meg a nyálát köpte ki, mert nem volt már ami kijöhetett volna. 

Éjszakára megosztottuk a srácokat. Gábor nyerte meg Bencét, mert ő már stabil volt és G. másnap kelt hajnalban, mert dolgoznia kellett menni.

Áron velem aludt. helyesebben nem aludt. Mire bealudt volna jött a hányinger.....Annyira okos volt, mert megértette, hogy nem ihat, pedig nagyon szomjas volt. Öblögette a száját, vizeztem is neki. Be-be szundított 10-15 percre és kezdtük előlről. Meg-meg kérdezte, hogy "ugye várni kell még, nem ihatok".....éjjel aztán eltelt egy óra is, na akkor adtam neki 2ml vizet...na ki is jött. Szerencsére sikerült bealudnia valamikor 1 után és csak reggel ébredt meg. Akkor is megkérdezte kell-e még várnia. Mondtam, hogy most kaphat, erre azt felelte: "inkább várok még" és visszaaludt.

Reggel aztán kortyonként kapott vizet, ami stabilan benne is maradt. Étvágya nem volt. És beindult a hasmenés is. Gyorsan megküldtem ENEROL-al és délutánra kutya baja volt neki. Persze diétázott mind a kettő. 

Már jól vannak.

Harminckilenc

Szerzemény

Bőrgyógyászat

Bence hátán van egy anyajegy születése óta. Illetve valamivel születése után alakult ki. Együtt nől a gyerekkel, a felszíne kicsit kiemelkedő. 2011-voltunk, akkor azt mondta  a Drnő, hogy majd előbb-utóbb le kellene vetetni, de még kicsi hozzá. Na ezért mentünk.


Korán keltünk, korán indultunk, reggel 7-kor kezdtek el sorszámot osztani. Minden nap 60 db-ot osztanak. 7.10-kor szálltam ki Bencével az autóból, kb 10 percet álltunk sorba és a 28-ast kaptuk. Ha később megyünk esélyük sincs.
Persze okos anyuka (értsd: én) itthon hagytam a gyerek TAJ kártyáját...pedig ki volt rakva a pultra. Annyira nem aggódtam, hiszen fel van írva, na meg már jártunk ott, így benne volt a gépben. Nyilván megkaptam a "kedves" beszólást a hölgytől, majdnem mondtam is neki, hagyjuk a kioktatást és haladjunk....

A sorszámon rajta volt, hogy kb 10-11 óra között számíthatunk a behívásra, de miután ott a közelben semmi nincs ahová érdemes lett volna elmenni és még a bevásárlást sem tudtuk megejteni, így sétáltunk egy kört, ücsörögtünk a téren, de reggelről azért elég hűvös volt, így bementünk  a kórházba. Készültünk mindenféle gyerekszórakoztató eszközzel, úgy, mint táblagép, enni és innivaló. Nem is volt probléma. Elég sokan várakoztak és azt kell mondjam elég kultúráltan viselkedett mindenki, pedig valljuk be, hogy nehéz lekötni egy örökmozgó gyereket. egyetlen egy dologra vontam fel a szemöldököm és meg is jegyeztem Gábornak, hogy egy másfél év körüli kislány ült a babakocsiban, az anyukája  a telefonján indított el valami mesevidót vagy éneket.....na én ezt egy csöppet hangosnak találtam.....

Zavaró volt, mert volt egy alapzaj ugyebár, név szerint szólítottak és az asszisztens sem tudott mindenkit túlkiabálni. Gondolom mennyire kifulladhat minden nap. Nyilván amikor már sejtettem, hogy lassan sorrakerülünk, azért csak figyeltem kik álltak előttünk sorba reggel, akkor közelebb mentem...

10-kor be is hívtak minket. A Drnő egy tünemény volt. Nagyon kedves, helyes, megnézte  a szóbanforgó anyajagyet Bence hátán, s azt mondta nem kell levetetni, ő egyáltalán nem javasolná, emrt a háton lévő sebek nehezen és csúnyán hegesednek. Semmiképpen nem javasolja addig, amíg növésben van a gyerek.

 Évente kontroll.

Pipa

Nem marad a srác sulis cuccok nélkül. Orvoslátogatás* után beszabadultunk az Auchanba és beszereztünk mindent ami kelleni fog. Egy vagyont hagytunk ott, de vettünk mást is. 

*beszámóló később

Becsöngetnek

Itt a suli a nyakunkon, de a gyereknek még nem vettünk semmit. Se füzet, se ceruza, se semmi....Igaz negyedik osztályban már nincs lista, úgyhogy nem is nagyon aggódok, a kapkodásról meg ugye szó sincs.

Holnap Pestre készülünk, a Heim Pálba*, ha végeztünk megejtjük az Auchant és megvesszük amit kell oszt'jónapot.

Áronnak már beszereztem a szokásos beadandó csomag egy részét (pzs, szalvéta, toalettpapír, fogkefe, fogkrém), kiegészítésre szorul még, úgy mint folyékony szappan, rajzlap. Minden más ki van mosva, el van téve, pénteken szándékomban áll beballagni és bevinni a cuccokat, hogy ne kedden kelljen és persze szólok is, hogy akkor elsejétől dolgozni jár ő is. 

*majd megírom

Röhej

Komolyan mondom nem értem egyes emberek viselkedését. Tegnap mikor beértem az osztályra nagy volt  a fejetlenség, a nappalosok hallhatóan fellélegeztek mikor megláttak, mondván megjött a felmentősereg. Fél 6 után 5 perccel tettem be  a lábamat és este fél 10 után ültem le adminisztrálni (!). Konkrétan 10 gyereket vettek fel asszem,  - de számokban nem vagyok jó - olyan indokokkal, hogy az valami nevetséges. 

A szakrendelőben egy sokdiplomás drnő volta aznap, aki a 11 gyerekből 7 (!) küldött fel felvételre úgy, hogy sem megszúrva, se lelaborálva nem voltak. Az osztályon egy rezidens Drnő ügyelt aznap, a szakrendelőben meg egy szakorvos ült. Kell magyarázzam a különbséget? Ugye, hogy nem....

Felvételre került egy 2 év körüli kissrác, akinek az ujját megharapta a tesója és ő annyira sírt, hogy elájult, ezért fel kellett venni megfigyelésre, nehogy apnoézzon...WTF?  A gyerek konkrétan labdázott a szobában lévő kislánnyal......nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja is lenne, de mi azért szurkáltuk feleslegesen. Még nekem is le kellett venni egy astrupot. A gyerek, köszöni, jól van.

Bekerült egy olyan gyermek, akinek kötőhártyája van (fel sem vehetnénk, ha kórházi kezelést igényelne, akkor irány a szentlászló), mert a szakorvos szerint ez az agyvelő gyulladás egyik tünete is lehet. Hát bassza meg, akkor innentől minden kötőhártyásat fel kellene venni. Kell-e említenem, hogy  meningiális tünete nulla volt. A csillárról csak azért nem lógott a gyerek, mert az konkrétan nincs a szobában.

Szerencsére a srácok jól töltötték az éjszakát, egy testvérpárra kellett kicsit több figyelmet fordítanom, mert náluk tényleg zajlik valami infekció, bár kórházi kezelést ők sem igényeltek volna, de éppenséggel elfértek.

Ma viberen kommunikáltam  a nappalos Dr-vel....10 gyereket hazaengedtek. 

Volt-e értelme felvenni tegnap a nagyrészüket?


És akkor még azt is megjegyzem, hogy  a kolléganőm is folytatja a haragszomrádot....elkezdtem tegnap felvenni egy gyereket, de nem volt hely, így az ő szobájába kellett tenni, erre  a félig kitöltött papírt felmarkolta míg vártam a Drnőre és befejezte, majd közölte, hogy az ő szobájába, amjd ő felveszi a gyereket. Szegény anyuka csak pislogott. Én meg ráhagytam, nem álltam le vele vitatkozni. Duzzogjon. Ovodás. A múltkori eset után sírós hangon hívta fel a Főnővér helyettest, hogy felvettem a gyereket és nem adtam át neki, pedig neki nem volt egy sem. Kaváncsi leszek a visszahngra, mert most én vagyok Az Egyes Számú Közellenség. Viszont még mindig úgy gondolom, hogy nem én fogok sírni. nem megyek bele  a játszmáiba, normális emberi hangon beszélek vele, ő az aki érezteti a haragot és nem szól hozzám. 

Ja és akkor még azt is gyorsan leírom, hogy  atestvérpár volt bent szombaton is és akkor beszélgettem az anyukával, aki mesélte, hogy voltak ott 3 éve a nagyobbal és pont a kolléganőm volt bent, rögtön le is cseszte őket, nem volt valami kedves. Erre tegnap este jön az anyuka a cuccokkal, meglát majd félve kérdezi, hogy hozzám fognak-e tartozni. Igen válaszomra szélesen elmosolyodott és csak annyit mondott: hála az égnek....   Kell még ehhez fűzni valamit?

Ugyehogyugye

Mondtam én, hogy valami nem kerek ott azzal a busszal. Ma is azzal utaztam a munkába, ugyanazzal a sofőrrel. Kérdeztem is felszálláskor, hogy jó-e  a busz, mire a sofőr vigyorogva: "éjjel megcsináltattam"

A Majré

A nagyon unalmas nap vége kicsit izgalmasra sikeredett, bár nyilván simán túléltem volna, ha eseménytelenül zajlik a hazautam.

Gábor hívott, hogy majd siessek már haza, mert egy spontán szalonnasütés van kilátásban. Mintha rajtam múlna mikor érek haza. Jó, nyilván arra gondolhatott, hogy az előbbi buszra pattanjak fel és ne negyed 10 legyen mire beérek. Hétvégén és ünnepnap kimarad a 18.55-ös járat, így ha nem lépek le időben, akkor szívás van későn érek haza.

Szerencsére az osztály is rendben volt, a váltás is időben érkezett, a taxiért sem kellett könyörögni (van személyzeti taxink) és a busz is időben elindult.

Nahát Tereskéig minden rendben is volt, legalábbis úgy tűnt. Akkor ugyanis megálltunk és csak álltunk és álltunk...először nem gyanakodtam, azt hittem le és felszállás van folyamatban (bár kicsi falu, akkora utasforgalom azért nincs, hogy ennyi ideig tartson)...már kezdtem éppen mérgelődni, hogy miazatyaúristenértnemindulunkmá mikor a sofőr csapott egyet jobbról, csapott egyet balról.....majd végre elindultunk. Na de hogy. Hát kérem kapaszkodtunk, mit állat. Olyan sebességgel robogtunk a szar kanyargós úton, hogy csak pislogtunk. Ezután minden megállóban ezt játszottuk. Busz megáll. Sofőr csap egyet jobbról. Csap egyet balról. Busz száguld. Na, gondoltam ennek fele sem tréfa, itt valami gebasz van. Szátokról felhívtam Gábort, ugyan jöjjön már értünk Érsekvadkertre, mert én ezzel a busszal nem megyek hazáig, még a végén az árokba kötünk ki. A férj próbálta magyarázni, biztos azért megy gyorsan, mert a sofőr be akarja hozni a lemaradást. hát én meg pont nem ezt gondoltam. Nagyon olyan volt, mintha nem lenne uralma a sebesség felett, tiszta Féktelenül feeling volt. Végül sikerült meggyőzni....Gábort.

Igaz nem Ő, hanem a barátjának a barátnője jött értünk, velük készültünk az esti programra. Szerencsésen hazaértünk, az este jól sikerült, bár én azért fáradt voltam, srácok élvezték.

Unalom

Ma konkrétan délelőtt fél 10-től a falat tudtam volna kaparni unalmamban. A Dr-vel felváltva ásítoztunk....

Újra itthon

A csavargók hazatértek. Tele élménnyel. Fél óra beszámoló után zsongott a fejem.  :)

És náthásak. Mindketten.