2014. augusztus 31., vasárnap
2014. augusztus 29., péntek
2014. augusztus 28., csütörtök
Vajon fáradt vagyok-e?
Miután tegnap reggelre az éjszakai alvást sikerült ignorálnom, nem gondoltam, hogy könnyű éjszakai műszakom lesz. Az osztályon nyugi volt szerencsére, mindenki javuló tendenciát mutatott és az ambulánsok sem özönlöttek el minket. Hajnali negyed 5-kor hoztak egy egyéves kisfiút, kimentem, apuka kezembe nyomta a papírt, ránéztem és nem láttam a betűket. Azt, hogy bronchitissel jött a légzéséből állapítottam meg....
2014. augusztus 27., szerda
2014. augusztus 26., kedd
Mintha magamat hallanám
Egyik szokásom, hogy ha mondok valamit Áronnak, Ő visszakérdez:
- Miiii?
Úgy a negyedik újraválaszolás után megunom és megkérdezem:
- Melyik részét nem érted annak, hogy......?
Áron Bencével a nappaliban játszott, én a konyhában voltam, a következőt hallom:
- Bence....meg kell fordulni...Benceeee........meg kell fordulni......Melyik részét nem érted???? - kiabálta fennhangon a legkisebb.
- Miiii?
Úgy a negyedik újraválaszolás után megunom és megkérdezem:
- Melyik részét nem érted annak, hogy......?
Áron Bencével a nappaliban játszott, én a konyhában voltam, a következőt hallom:
- Bence....meg kell fordulni...Benceeee........meg kell fordulni......Melyik részét nem érted???? - kiabálta fennhangon a legkisebb.
2014. augusztus 24., vasárnap
Kipihenten
Szabadság után majdnem kipihenten vetettem bele magam a munkába. Úgy volt, hogy vasárnap leszek nappalos, de a barátnőm cserélni szeretett volna, így a szombat éjszakát nyertem meg, amit egyrészt azért nem bánok, mert szeretek éjjel dolgozni, ha sok a munka, akkor is kicsi az esély a fejetlenségre, másrész nincs bajom a nappallal sem, pláne nem hétvégén, de a vasárnap-hétfő nappal kombináció mindig húzós. Akármennyire is nincs gyerek, a hétfő akkor is zűrösebb.
Már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy nem lesz egyszerű az éjszaka, amikor a kórházhoz érve láttam a helikopter leszállását (örök szerelem, helikopter, repülő le és felszállása), plusz mentőautó rendőri kísérettel. Az mindjárt tiszta sor volt, hogy nem hozzánk hoztak gyereket, de ha egy üzlet beindul, akkor ott az egész kórházban megy ..... nyilván ezért vagyunk.
Várakozásommal ellentétben nem az ambulánsok miatt volt sok dolgunk, mint általában. Nem várt sok gyerek az osztályon, de azok közül többen is tényleg betegek voltak. Igen, mert nálunk azért vannak olyanok is, akik nyugodtan kezelődhetnének otthon is, de nem az én kompetenciám ezt megállapítani, az meg csak külön öröm, hogy ha nincs nagy gáz. És nem azért, mert nem szeretek dolgozni...
Átadás után kicsit megsűrűsödtek a dolgok, két gyerekem is lázasodott és ebből az egyik 2 és fél hónapos, akinek igen nehéz volt lenyomni a lázát, hajnali negyed ötre sikerült is. A nagyobbik szerencsére gyorsan leláztalanodott a megfelelő csillapítás hatására. EZenkívül volt még egy nagy gyerek, akinek a háta fájt, meghúzta - a kolléganőm felügyelete alá tartozott - egész nap feküdt, mint egy darab fa, nem volt hajlandó megmozdulni és ahhoz képest, hogy orvos a nagypapa, és állítólag ő írta fel, 5 éve lejárt gyógyszert hoztak be otthonról, amit szedett (WTF?) a srác, fájdalomcsillapítás gyanánt. Kapott fájdalomcsillapítót is, de elmondása szerint hatástalan volt, őszontén szólva, volt abban egy jó nagy adag hiszti is, mert az éjszakát meg nyikk nélkül aludta végig.
Egy 15 éves nagylány volt az aki még fejfájást okozott nekünk. Na ő tényleg beteg volt. Igazából nem tudtuk kisakkozni mi a baj, mert minden elvégzett vizsgálata negatív lett, de nagyon fájlalta a hasát, derekát, vakbélgyulladása nem lehetett, mert már kisebb korában megműtötték.....a belei fordított helyzetben helyezkednek el, mint ahogy normális lenne, a nyirokkeringése is egy shunt-tel van elvezetve, de szegénynek minden baja van és volt, ödémásodott rendesen. Sebészt hívtunk, aki azonnal gyereksebészeti osztályra irányította tovább, így éjjel még szállítást is intéztünk. Szegénynek nagy fájdalmai voltak, de nem kaphatott csillapítót, hogy odaérve ki tudják vizsgálni. Holnap el ne felejtsek utánakérdezni.
Ambuláns kettő jött, egy székrekedéses kisfiú, szegénynek nagyon fájt a hasa, pedig csak 2 napja nem volt széklete, kapott egy kúpot, de nem nagyon akart hatni. Már előkészültem a beöntéshez, csak a szállítás miatt nem jutottunk oda, mire a kúp mégiscsak hatásosnak bizonyult. Na azt az örömöt! A kissrác teljesen ki volt cserélve, élénken csacsogott.
Bónusznak még egy egynapos újszülöttet is felhizott a Drnő, akinek alig bírtunk vénát biztosítani, de szerencsére nem volt nagyon rosszul, leginkább megfigyelés szempontjából került fel és preventív céllal kap antibiotikumos kezelést. Azt most nem részletezem, hogy az újszülött osztályon mennyire nem értenek a pelenkázáson és fürdetésen kívül semmihez...vagyis lehet, hogy értenének, csak nem akarnak. Ha már egy gyerek légzését 2 óránként számolni kell, akkor sápítoznak....
Éjjel kettő körül álltunk meg először, onnantól kezdve nagy munka nem volt, csak a hőket ellenőriztem és az adminisztrációt végeztem, de reggel nem kellett könyörögni, hogy aludjak :)
Már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy nem lesz egyszerű az éjszaka, amikor a kórházhoz érve láttam a helikopter leszállását (örök szerelem, helikopter, repülő le és felszállása), plusz mentőautó rendőri kísérettel. Az mindjárt tiszta sor volt, hogy nem hozzánk hoztak gyereket, de ha egy üzlet beindul, akkor ott az egész kórházban megy ..... nyilván ezért vagyunk.
Várakozásommal ellentétben nem az ambulánsok miatt volt sok dolgunk, mint általában. Nem várt sok gyerek az osztályon, de azok közül többen is tényleg betegek voltak. Igen, mert nálunk azért vannak olyanok is, akik nyugodtan kezelődhetnének otthon is, de nem az én kompetenciám ezt megállapítani, az meg csak külön öröm, hogy ha nincs nagy gáz. És nem azért, mert nem szeretek dolgozni...
Átadás után kicsit megsűrűsödtek a dolgok, két gyerekem is lázasodott és ebből az egyik 2 és fél hónapos, akinek igen nehéz volt lenyomni a lázát, hajnali negyed ötre sikerült is. A nagyobbik szerencsére gyorsan leláztalanodott a megfelelő csillapítás hatására. EZenkívül volt még egy nagy gyerek, akinek a háta fájt, meghúzta - a kolléganőm felügyelete alá tartozott - egész nap feküdt, mint egy darab fa, nem volt hajlandó megmozdulni és ahhoz képest, hogy orvos a nagypapa, és állítólag ő írta fel, 5 éve lejárt gyógyszert hoztak be otthonról, amit szedett (WTF?) a srác, fájdalomcsillapítás gyanánt. Kapott fájdalomcsillapítót is, de elmondása szerint hatástalan volt, őszontén szólva, volt abban egy jó nagy adag hiszti is, mert az éjszakát meg nyikk nélkül aludta végig.
Egy 15 éves nagylány volt az aki még fejfájást okozott nekünk. Na ő tényleg beteg volt. Igazából nem tudtuk kisakkozni mi a baj, mert minden elvégzett vizsgálata negatív lett, de nagyon fájlalta a hasát, derekát, vakbélgyulladása nem lehetett, mert már kisebb korában megműtötték.....a belei fordított helyzetben helyezkednek el, mint ahogy normális lenne, a nyirokkeringése is egy shunt-tel van elvezetve, de szegénynek minden baja van és volt, ödémásodott rendesen. Sebészt hívtunk, aki azonnal gyereksebészeti osztályra irányította tovább, így éjjel még szállítást is intéztünk. Szegénynek nagy fájdalmai voltak, de nem kaphatott csillapítót, hogy odaérve ki tudják vizsgálni. Holnap el ne felejtsek utánakérdezni.
Ambuláns kettő jött, egy székrekedéses kisfiú, szegénynek nagyon fájt a hasa, pedig csak 2 napja nem volt széklete, kapott egy kúpot, de nem nagyon akart hatni. Már előkészültem a beöntéshez, csak a szállítás miatt nem jutottunk oda, mire a kúp mégiscsak hatásosnak bizonyult. Na azt az örömöt! A kissrác teljesen ki volt cserélve, élénken csacsogott.
Bónusznak még egy egynapos újszülöttet is felhizott a Drnő, akinek alig bírtunk vénát biztosítani, de szerencsére nem volt nagyon rosszul, leginkább megfigyelés szempontjából került fel és preventív céllal kap antibiotikumos kezelést. Azt most nem részletezem, hogy az újszülött osztályon mennyire nem értenek a pelenkázáson és fürdetésen kívül semmihez...vagyis lehet, hogy értenének, csak nem akarnak. Ha már egy gyerek légzését 2 óránként számolni kell, akkor sápítoznak....
Éjjel kettő körül álltunk meg először, onnantól kezdve nagy munka nem volt, csak a hőket ellenőriztem és az adminisztrációt végeztem, de reggel nem kellett könyörögni, hogy aludjak :)
2014. augusztus 21., csütörtök
2014. augusztus 20., szerda
Csak lazán...
....így délután a nagy házalakítástakarítás közepette összedobtam egy laza cseresznyés (vagy meggyes) piskótát. S ha már így alakult a délelőtt folyamán a telefonomra varázsolt instagram alkalmázassal le is fotóztam....
Evidens
...hogy ha ablakot pucolok, akkor arákövetkező nap esik az eső. Mert nehogy már sokáig legyen neki látszatja. Uff...
Viszont "már csak" alapos rendet kellene rakni a szekrényekben.
Viszont "már csak" alapos rendet kellene rakni a szekrényekben.
2014. augusztus 19., kedd
Még mindig szabadság
Az milyen már, hogy az itthon töltött szabadság alatt jobban kifáradok, mintha dolgoznék? Azt meg nem mondanám, hogy majd a munkahelyen kipihenem magam, mert hát nem.
2014. augusztus 18., hétfő
Szabadság
Az úgy volt......
.......hogy idén nem úgy alakultak a szabadságos tervek ahogy azt szerettük volna. Vagyis leginkább sehogy. Egyrészt a vizsgáim miatt nem igazán tudtam mikor is lenne a legjobb, másrészt meg az életünk alakulása húzta keresztül a számításainakat. Így idén elmaradt a közös családi nyaralás, a srácoknak mondjuk kijutott a pihenésből, mert jelen pillanatban is nyaralni vannak a szüleimmel. Nem is nagyon rugóztam a szabadságon, hogy szeretnék itthon maradni, de tekintve, hogy nagyon jó fej a főnököm, addig rugózott a beosztáson, míg megoldotta, hogy egy hetet itthon tudjak maradni. Igen, sok a szabim, még így is maradt, de majd ősszel szépen kiveszek egy-egy napot.
Gondoltam én, hogy majd jól utólérem magam a nagytakarításban meg rendrakásban és ablakpucolásban is, ha már a suli mellett nem volt időm és igen, mondogattam, hogy na majd ha levizsgázom, na akkor aztán majd időmilliomos is leszek és akkor hejj, milyen gyorsan utólérem magam.....hát meg a francokat. Aki rendelkezik egy, két, esetleg több gyerekkel, az nyilván tudja, hogy ha körülötte vannak az aprótalpúak, akkor aztán nem lehet úgy haladni, ahogyan az kívánatos lenne. Én is csak tűzoltás szerűen takarítottam....
Viszont most, hogy nincsenek itthon úgy gondoltam nekifogok. Gábor is bejelentette, hogy a héten ő is szabadságon van, nem kapkodta el, a legutolsó pillanatban szólt. A hét első napján nekiugrottam a hálószba ablakainak, hogy akkor most gyorsan rendbe kapom. Menetközben a szüleim elfuvarozták a srácokat, én meg gyorsan haladtam az ablakpucolással. Takarítás közben feltettem a sokpontos kérdést a családfőnek, hogy ugyanmár nem kellene-e lefesteni az ablak alatt a falat, ha már itthon van, mert minden évben télen szépen penészedik és fújjuk is szorgalmasan, de márgyalázatosan néz ki és igaz, hogy nem annyira látszik, főleg nekünk feltűnő, mert ugye avendégek nem bejáratosak a hálószobánkba és a radiátor is takarja na meg az ágy igy elfoglalja a szoba 95%-át, na de akkor is.
A lényeg,a lényeg, hogy nem csak ablakot pucoltam, hanem Gábor lefestette a falat, nemcsak a mi szobánkban, hanem a srácok szobájában is az ablak alatt, s ha már ennyire benne voltunk a dolgokban, akkor ablakkereteket is átmázoltuk/tam, mert az is borzasztóan nézett ki. Egyedül a nappaliban nem nyúltunk hozzá és nem azért, mert itt annyira jól néz ki, hanem mert nem akarok felfordulást és itt nem is olyan régen takarítottam meg az ablakokat, úgyhogy ez marad a következő etapra.
.......hogy idén nem úgy alakultak a szabadságos tervek ahogy azt szerettük volna. Vagyis leginkább sehogy. Egyrészt a vizsgáim miatt nem igazán tudtam mikor is lenne a legjobb, másrészt meg az életünk alakulása húzta keresztül a számításainakat. Így idén elmaradt a közös családi nyaralás, a srácoknak mondjuk kijutott a pihenésből, mert jelen pillanatban is nyaralni vannak a szüleimmel. Nem is nagyon rugóztam a szabadságon, hogy szeretnék itthon maradni, de tekintve, hogy nagyon jó fej a főnököm, addig rugózott a beosztáson, míg megoldotta, hogy egy hetet itthon tudjak maradni. Igen, sok a szabim, még így is maradt, de majd ősszel szépen kiveszek egy-egy napot.
Gondoltam én, hogy majd jól utólérem magam a nagytakarításban meg rendrakásban és ablakpucolásban is, ha már a suli mellett nem volt időm és igen, mondogattam, hogy na majd ha levizsgázom, na akkor aztán majd időmilliomos is leszek és akkor hejj, milyen gyorsan utólérem magam.....hát meg a francokat. Aki rendelkezik egy, két, esetleg több gyerekkel, az nyilván tudja, hogy ha körülötte vannak az aprótalpúak, akkor aztán nem lehet úgy haladni, ahogyan az kívánatos lenne. Én is csak tűzoltás szerűen takarítottam....
Viszont most, hogy nincsenek itthon úgy gondoltam nekifogok. Gábor is bejelentette, hogy a héten ő is szabadságon van, nem kapkodta el, a legutolsó pillanatban szólt. A hét első napján nekiugrottam a hálószba ablakainak, hogy akkor most gyorsan rendbe kapom. Menetközben a szüleim elfuvarozták a srácokat, én meg gyorsan haladtam az ablakpucolással. Takarítás közben feltettem a sokpontos kérdést a családfőnek, hogy ugyanmár nem kellene-e lefesteni az ablak alatt a falat, ha már itthon van, mert minden évben télen szépen penészedik és fújjuk is szorgalmasan, de márgyalázatosan néz ki és igaz, hogy nem annyira látszik, főleg nekünk feltűnő, mert ugye avendégek nem bejáratosak a hálószobánkba és a radiátor is takarja na meg az ágy igy elfoglalja a szoba 95%-át, na de akkor is.
A lényeg,a lényeg, hogy nem csak ablakot pucoltam, hanem Gábor lefestette a falat, nemcsak a mi szobánkban, hanem a srácok szobájában is az ablak alatt, s ha már ennyire benne voltunk a dolgokban, akkor ablakkereteket is átmázoltuk/tam, mert az is borzasztóan nézett ki. Egyedül a nappaliban nem nyúltunk hozzá és nem azért, mert itt annyira jól néz ki, hanem mert nem akarok felfordulást és itt nem is olyan régen takarítottam meg az ablakokat, úgyhogy ez marad a következő etapra.
2014. augusztus 17., vasárnap
Rokonlátogatás
Abból az apropóból, hogy megszületett a harmadik leendő keresztgyerekünk autóba pattantunk és meglátogattuk sógoromékat. na nem rohantunk hanyat-homlok hozzájuk, megvan még az az érzés amikor a kórházból hazajőve a hátam közepére sem kívánom a kedves és kevésbé kedves rokonokat, akik csemetenézőbe jönnek.
Hosszú idő óta ez volt az első olyan szabad hétvégénk, amikor mind a ketten itthon voltunk felnőttkorúak, sőt, utána is a szabadságunkat töltjük.
A legkisebb édes és aranyos és üvölt ha felébredve nem kap azonnal enni és jó volt kézbe venni és dajkálni is. De mindezek ellenére sem szerepel a terveink között a szűkebb család létszámának növelése, nem amíg nem lesz a gyerekeken egy volume és egy on/off kapcsológomb.
Hosszú idő óta ez volt az első olyan szabad hétvégénk, amikor mind a ketten itthon voltunk felnőttkorúak, sőt, utána is a szabadságunkat töltjük.
A legkisebb édes és aranyos és üvölt ha felébredve nem kap azonnal enni és jó volt kézbe venni és dajkálni is. De mindezek ellenére sem szerepel a terveink között a szűkebb család létszámának növelése, nem amíg nem lesz a gyerekeken egy volume és egy on/off kapcsológomb.
2014. augusztus 16., szombat
2014. augusztus 14., csütörtök
2014. augusztus 13., szerda
2014. augusztus 12., kedd
Nem fér össze
Kórház. Tizennégy éves. Pasija van. Hosszú műköröm. Sír, hogy haza akar menni az anyukájához.
2014. augusztus 4., hétfő
2014. augusztus 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)