És függyöny!

Utálok ablakot pucolni. Helyesebben azt utálom ami vele jár. Mert az üveget megpucolni, na az nem nagy kunszt, mondjuk a házimunkák közül az egyik ez ami nem a szívem csücske. A másik meg az edénytörölgetés. A többivel jóban vagyunk. Az ablakpucoláshoz hozzátartozik a redőnylemosás (már akinek van, nekünk van)
 a keretek lesikálása és csak utána jön az üveg tényleges pucolása. Ráadásul nekünk dupla ablakaink vannak, ami azt jelenti, hogy szét is kell(ene) csavarozni, de most csavarozás nélkül zajlott a dolog, mert úgy ítéltem meg, hogy annyira nem vészes, majd pótolom.
Úgy esett, hogy Áron ismételten kikerült a mamához, íyg gondoltam, gyorsan előkapom a porszívót és végigmegyek a nappalin, aztán felsöpörtem az előszobában is. Előtte meg vasaltam. S míg vasaltam, azon tanakodtam, hogy csak fel kellene tenni az új függönyöket a konyhába, mert ami fent volt eddig az már elöregedett (értsd: szakadozott). Igen ám, de ahhoz, hogy feltegyem illik megpucolni az ablakokat, mert hogy néz az már ki, hogy koszos ablakra új függöny? Az ablak pedig koszos volt, mert ugye nemszeretemmunka, és mint olyan halogatom amíg csak tudom. Nem árulom el, hogy mikor volt utoljára ablak pucolva.  Na addig-addig nézegettem, míg gyorsan nekiugrottam.
Az eredmény szép, tiszta ablakok, redőnyök, öröm rájuk nézni és mintha a konyha is tágasabb lenne. Persze nem az, de olyan, mintha....
Gábor segítségével felraktuk a függönyöket. Vitrázsra váltottunk át, így a rudak kampóját azt Ő jelölte be és tette fel. A függyönyöket az anyósom varrta meg, szóval csapatmunka volt.

Már csak a lakás többi ablakát kellene tisztára varázsolni, ami késik nem múlik, de nappaliba már esedékes a függönycsere, de olyat még nem találtam ami megfelelne. Vagy horribilis volt az ára. De igyekszem.

Etika

Aki kitalálta a konzekvencionalista elméleteket, na az egy nagy barom volt. Pont.

Tizenöt hónapos

Áron tizenöt hónaps nagy betyár. Sablon, de hihetetlen. És miket produkál....néha  a hajam az égnek áll. És nem attól, hogy elaludtam. Tudom, nem hasonlítgatunk össze gyerekeket, de Bence hozzá képest egy angyal. Pedig ugyanúgy neveljük, és mégis teljesen más. Jó, tudom két egyforma gyerek nincs és nehogymár nekem mindenből csak a jó jusson......
Nem beszél. Ö-ö-ö-ö ez megy. Nem hajlandó mondani hogy ugat a kiutya, stb. Mondjuk ebben hasonlítanak. Hehe. Mindent megért és mindent megértet. Nem "hülye" gyerek. Egyetlen egy dolgot nem ért: ha azt mondom: NEM SZABAD. Na ezt valahogy nem fogja. Valamelyik este nem bírt elaludni, pedig már alig bírta nyitva tartani a szemét. Csak kínlódott. Lefeküdt, majd rámmászott, utána vissza és ezt csinálta hosszú-hosszú percekig, mígnem egyszer ráült a hasamra és mutogatott a pelusára. Többször megismételte ezt a műveletet, de a szőke anyjának csak később esett le. Megszagoltam de nem éreztem semmit. Aztán belekukkoltam és bizony tele volt. Gyors pelenkacsere majd pár perc múlva már aludt is. :D
Mindenre felmászik, viszi a fellépőt és rááll, győzzünk figyelni rá. Nem egyszerű este. A nagyszülőknél nagyon szeret lenni, itt is, ott is. Ordítás van ha eljövünk. Én egyáltalán nem bánom. Sokat van náluk. Van, hogy ott is alszik. Mint pl, tegnap este is. Mert ma Gábor dolgozik, Bence anyukáméknál van, anyósom meg vállalta a kicsit, így nekem van egy szabadnapom és ma  a tanulásra koncentrálok. Délután persze összedem őket.

A ygerek szép, meg okos csak nagyon zsivány. De a miénk és szeretjük.:) Így is. Naná.

Kontroll

Bencét kontrollra kellett visszavinni a gyerekosztályra. Meg is jelentünk adott időpontban. Megírták a beutalót a röntgenre. Fent aztán hamar sorra kerültünk, vagyis inkább soron kívül, de egyébként sem voltak sokat. A drnőnek nem volt éppen jókedve. Nagyon gyorsan végzett az uh-val, Bencének most nem fájt, viszont csikis volt, mert végig röhögött. Már attól féltem, hogy a drnő kidob minket.

Eredmény: folyadék már nincs neki, de még mindig vastagabb a tok-nyak távolság a bal oldalon, mint a jobb oldalon. Ezután vissza a gyerekosztályra a papírért. Még 5 napig kapja a Cataflamot, és pihenő, kímélő életmód. Nincs szaladgálás, futkosás és feküdnie kell(ene). Vissza már nem kell menni.

Jövő héten őszi szünet az oviban, így még pihenhet, de utána ha beteg, ha nem én bizony viszem. Na jó, betegen természetesen nem vinném, de elég már. Még alig járt 2-3 hetet oviba és már november van.....

S ha már bent jártunk a kórházban, akkor szerencsénk is volt, az elveszettnek hitt pizsamafelsője is előkerült. :)

Képek következnek

Ez is tetszik

A hiba az én készülékemben van

Be kell lássam az elektronikai kütyük nem szeretnek engem. Hiába próbáltam homokba dugni a fejem, hogy nem, nem így van csak valami véletlen folytán alakul mindig így, de tegnap megvilágosodtam. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy feladom a harcot. Nem, nem adom fel. Azért sem.
Sok, nagyon sok telefonom volt már. Ha jól számoltam, akkor összesen 9, azaz kilenc darab. És igaz, hogy a legtöbbnek nem volt komolyabb baja csak épp kisétált a divatból. Aztán lett egy nagy kedvenc. Mp3-at még ez sem játszott le, de nagyon szerettem. Csakhogy megszökött tőlem. Igen. Nem én hagytam el, nem. Megszökött, mert úgy eltűnt, hogy azóta sem találom, ennek már maj' 4 éve. Viszont akkor lehet, hogy az a kilenc nem is kilenc, hanem tíz....Mert akkor gyorsan frissiben vettünk egy másikt, egy ócsót, de azt utáltam. Nehezen szoktam meg, sőt nem is igazán szoktam meg. A Jézuska abban az évben meglepett a mostani telefonommal. Ezt viszont még 2 hetes korában megfürösztöttem egy kanna forró teában. Nagy nehezen leheltek bele életet. De azóta is megvan és működik, bár a nyáron majdnem, de csak majdnem kinyiffant. Nem tudom mi lelte, de gondolom volt némi köze Áron nyálához, mert miután megnéztem a kínálatot tettem egy utolsó próbát és meghajszárítóztam és azóta működőképes.

Nem csak a telefonokkla vagyok ám így. Két éve kaptam a szülinapomra egy MP4-et. Na nem sokáig működött a kezeim között. Nem tudom mi lelte, de nem lehetett bekapcsolni cirka 2 hónap után. Kicserélték. Vigyáztam, óvtam az újabbat. De két év után feladta a küzdelmet. Pár hete rá akartam másolni a nyomtatandó anyagot (mert a nyomtatónk sem funkcionál a nyomtatásban, ez viszont nem függ össze velem) és hipp meg hopp letörlődött róla minden. Főleg zenék voltak rajta, de huss....elvesztek. Akkor a tesóm egyik haverja megnézte, megcsinálta. Volt öröm. Viszont nem tartott sokáig. Mert valamelyik nap ugyanaz történt. A különbség csak annyi volt, hogy kevesebb zene volt rajta. Elvittem annak a bizonyos ismerősnek, ugyan leheljen már belé némi életet, de kíméletlenül kimondta az ítéletet: KUKA.  Hát ez van. Nem szeretnek engem ezek a kütyük. De nem adom fel. Bepróbálkozom továbbra is, mert zene nélkül mit érek én?!

Mert tetszik

Számonkérések időszaka

Most ezt éljük. Így tanulok gőzerővel. Jegyzetekkel a kezemben szaladgálok a lakásban, a múlt héten még az edzőterembe is jött vlem a pszichológia. Múlt héten csütrötökön megírtuk, eredmény holnapra várható. Holnap egészségmegőrzésből írunk, de már a sterilizálás tanár is jelezte, hogy visszakérdezi az anyagot. És akkor a többiről nem is beszéltem. Nem könnyű így két három gyerek mellett plusz a háztartás ugye. Na de majdcsak lesz valahogy.
Azon mondjuk nem fogok csodálkozni, ha Áron első szava a binokuláris diszparitás* ( a háromdemenziós látás egyik feltétele) lesz.




*:  a két szem egy tárgyra konvergál, és annak képe a két foevára (éleslátás helye) esik 

Korinna

Ha nagy leszek

Ha nagy leszek akkor csecsemő és gyermek ápoló leszek. Kezdem az elején. Beíratkoztam egy OKJ-s képzésre, ami a Csecsemő és gyermek gondozó, nevelő címre hallgatott. Az évnyitón mondták ugyan, hogy Csecsemő és gyermek gondozó, ápoló, de nem nagyon foglalkoztam vele, elkönyveltem magamban, hogy rosszul mondták. Aztán szépen lassan, hétről-hétre derült ki, hogy nem, nem gondozó lesz belőlünk, hanem ápoló. Nos ezzel nem is lenne/lett volna semmi gond, ha az igazgató rögtön az első alkalommal közli:
Kérem széepn, azt a tanfolyamtot nem tudtuk indítani, mert főiskolai háttér kell hozzá, és a főiskola az utolsó pillanatban visszalépett, de helyette indítjuk ezt, és ezzel itt meg itt lehet elhelyezkedni.
A harmadik héten derült ki, hogy nem bölcsödében lehet dolgozni ezzel a képzéssel, hanem kórházban, -gyerekosztály, csecsemőosztály, újszülött osztály,- csecsemőotthonban, családi napköziben. Sokan gondolták úgy, hogy köszönik szépen nem kérik. Hezitáltam én is, de igazából annyira tetszik, hogy maradtam. Azért is, mert a másik képzésnek is ez az alapja. Valami csak kijön belőle.
Miután megjártuk a héten a gyerekosztályt és bepillanthattam a nővérek munkájába, azt kell mondjam, hogy éppen kedvem lenne hozzá.

Irány haza

Köszönöm a kedves szavakat, jókívánságokat, nagyon aranyosak vagytok. a helyzet az, hogy kissé nagyobb volt a füst, mint a láng, de jól van ez így. és a jóhír, hogy ma hazaengedik a fiatalembert, így mindenki a saját ágyában fog aludni már. Illetve a meggyógyult az lehet a mamánál tölti az éjszakát, majd még meglátjuk. Nem azért, mert útban van otthon, hanem, mert délután suli van nekem, így anyukám vigyáz rájuk, s ha akar akkor Bence ott is maradhat.
Most ennyi, pakolok és várjuk a zárót meg apát, hogy minél előbb mehessünk innen. :)

Ilyen sem volt még

Ne is legyen. Tegnap délelőtt hívtak az oviból, hogy menjek Bencéért mert nagyon fáj a lába, nem bír ráállni és rettenetesen sápadt, rosszul van. Kocsiba vágtam magam és érte mentem. Míg a többi gyerek odakint játszott, addig ő bent feküdt és nagyon rosszul volt. Rögtön felhívtam a drnőt, hogy mit tegyek, azt tanácsolta adjak neki fájdalomcsillapítót és másnap vigyem el őt hozzá. Oké.

Kivittem a mamához őt is a tesója mellé. szegény gyereknek olyan fájdalma volt, hogy csak sírni tudott. Ha csak ránéztem a lábára már az fájt. A csípőjét fájlalta, de a végén már a hasa is fájt neki nyomásra a bal oldalon. Filóztam egy sort, aztán úgy gondoltam ennek fele sem tréfa, bevittem az ügyletere a kórházba. Drnő megvizsgálta majd elküldte röntgenre. Ott kiderült, hogy a csípőjénél folyadék van, de találtak a hasában a vakbélnél begyulladt nyirokcsomókat. Biztos ami biztos alapon felvették az osztályra. Meg engem is. Ő sírt, hogy nem akar ittmaradni és menjünk haza én meg nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj és hipp-hopp meggyógyul. Vettek tőle vért, betettek neki egy branült, és bekötötték az infúziót is.

Délután anyukám jött be hozzá, én bementem a suliba, de utána jöttem vissza és én is itt töltöttem az éjszakát (borzalmas volt).  Estére már jobban volt, a suliból is állandóan telefonálgattam, hogy mi újság. Éjszaka pont az egyik rokonunk volt az ügyeletes nővér, így megfelelő kezekben volt a gyerek. De le a kalappal a tegnapi és a mai nappalosok előtt is. A dokik is nagyon rendesek, úgy néz ki, hogy holnap a saját orvosunk lesz az ügyeletes, de ez majd reggel kiderül. :)

Ma már jól volt, délelőtt leállították az infúziót is, ami egyébként azért kellett, mert tegnap hányt is, szerény véleményem szerint nagy szerepet játszott az izgalom is benne. Fel is kelhetett, de főként ágynyugalomra van intve, de elég nehéz betartatni vele. Van laptop, dvd lejátszó, kártya, kisautó, repülő, színesceruza, nem unatkozik. Igaz, hogy a bal kezében van  a bigyó, szegény gyerekkel jól kitoltak, mert balkezes.

Még nem tudjuk mikor mehetünk haza, van egy sanda gyanúm, hogy a holnapi napot még itt töltjük, na meg az éjszakát is, de nagyon bízom benne, hogy pénteken kidobnak innen.

Tulajdonképpen...

....tanulnom kellene. És fogok is csak életjelet adok. Az úgy történt, hogy ugyebár iskolába járok. És jó ez a felnőttképzés, mert heti 2x van óra és  modulvizsgák vannak. DE. Atanárok szerint a diák csak akkor tanul, ha számonkérés is van. És most ők számonkérnek. Szerencsére jófejek mind, így előre meg van beszélve, hogy ez mikor történik és a pontos kérdések ugyan nincsenek megadva, de azért megsúgják, hogy mégis mire lehet számítani.

Első számonkérés kedden lesz pszichológiából. Amúgy marha érdekes a pszichológia, de hogy ennyien voltak akik valami nagyot alkottak.....hát a nevekkel kissé hadilábon állok, de nagyon igyekszem. Éjszaka álmomban is a megtanultakat idéztem fel. Ez most komoly. Úgyhogy most megyek is nekiülök a hátralévő két anyagrésznek, hogy holnaptól már csak ismételni kelljen.

:)

Szőke vagyok, na

Tegnap történt. Se meleg víz, se fűtés, se áram. Ez utóbbi fontos momentum az alábbiakban. Épp beszélgettünk Gáborral egy smsről, amit nem tudom mi okból küldözgetnek nekem, s pénteken már hívta a céget ezügyben, de tegnap megint kaptam. A lényeg az, hogy mondta felhívja őket megint, csak adjam oda az én telefonomat, mert az övé le fog merülni. Én készséggel odaadtam, de megjegyeztem neki:
- És akkor miért nem töltöd fel?


Nahh, vajon miért nem töltötte fel? Haha.

Jónapot meg Csókolom

Suliba mentem éppen mikor is a kapuban összefutottam az egyik csoprttársammal. Ő ki, én meg épp befelé haladtam, mind a két kezem tele, egyikben a mappám volt. Jónevelt volt, mert köszönt: "jónapot". Hát azt hittem hanyatesek. Mert oké, hogy fiatalabb tőlem, ráadásul jóval fiatalabb, de nehogymár olyan vén legyek, hogy "jónapot"-ot köszön. Ha első pillanatban felocsúdok, lehet nyakon vágom a mappámmal, de csak menet közben ért a döbbenet.
Tanítás után gyalogosan vettem hazafelé az irányt. A fentebb említett csajszi épp előttem bandukolt a barátnőjével. Megelőztem őket, s köszöntem nekik. A másik csajszi simán letegezett (hála az égnek), a "jónapotos" pedig visszaköszönt: "csókolom". Na ez volt az a pont mikor nagyon szépen megkértem ne köszöngessen már nekem se "jónapot"-ot, se "csókolom"-ot, tegezzen.
Oké, hogy jólnevelt, meg nem bunkó, mert nem tegezett le, de könyörgöm egy csoportba járunk, ilyenkor evidens, hogy tegeződünk.

Bmg

Az történt, hogy tegnap este nem volt sem meleg vizünk, sem fűtésünk. S ez a helyzet nem változott reggelre sem. Őszintén szólva kissé bosszús voltam. Délelőtt még elvoltunk, bár nem volt melegünk. A pumpa akkor ment fel bennem amikor az áram is elment. De nem elég, hogy elment, vissza sem jött. Áron éppen elaludt, gondoltam kényelmesen megebédelek, jegyzetelek, ehhez ugye kell a net, de áram nélkül az sem működik. Egy ideig tűrtem, aztán elegem lett. Első körben a barátnőmet hívtam, ő mit tud. Már jelezték többen a közösképviselőnek és az illetékesnek is, hogy mi van. Vagyis, hogy mi nincs. Ezek után felhívtam az illető pasit aki fűt, hogy oké, hogy dolga van, de tegnap estétől nem bírtak ideérni, az azért már több, mint sok. Ezek után az Émásznnál érdeklődtem ugyan mi a fene van. Ezek után záros határidőn belül lett áram, lett fűtés és lett melegvíz is.

Valami van

Péntekre Áron kiütődött. Úgy néz ki allergiáa az Amoxicillinre. Én meg a Cifran-ra. Addíg míg be nem vettem egészen jól elvoltam. Miután lenyeltem elkezdtem szédülni. De olyan szinten, hogy az valami csoda. Felhívtam az asszisztenst, szerinte nem a gyógyszertől van, szerintem meg de, mert benne van a mellékhatásokban is. Igaz, hogy nem nagyon szoktam olvasgatni a lehetséges mellékhatásokat, de annyira szarul voltam, hogy az már gyanús volt.
Szombaton a gyerekek ismét anyukámnál kötöttek ki én meg megpróbáltam összeszedni magam. Végeztem a házimunkát is, de két etap között feküdtem. Késő délutánra lettem jobban, el is határoztam, hogy nem szedem tovább a gyóügyszert, akár kell minimum 5 napig szedni, akár nem. Igaz az is, hogy rögtön dupla dobozzal írt fel a doki, de ez van.

Bár még köhögök, azért megmaradok. És Bence lába  is helyre jött :)

Még mindig túlélek

Mintha jobb lenne. De nem. Csak addig érzem ezt míg fel nem kelek. Lázas is vagyok, bár már csak 38 a hőm. Esélyem sincs iskolába menni. Próbálok erőt gyűjteni.....

Túlélésre játszom

Vasárnap óta a túlélésre játszom. Szó szerint. Először azt gondoltam, hogy nem való már nekem az, hogy szombat este felkerekedjek és baráti társasággal beüljek valahová ahol beszélgetni és alkoholt fogyasztani is lehet.Csak az volt gyanús, hogy nehezen tértem magamhoz, na meg az, hogy minden tagom fájt. Nem volt másnaposságos tünetem. Nem is lehetett, az este folyamán elfogyasztott kettő darab citromos sörtől meg pláne nem.

Hétfőn kezdődött minden előről. Nem voltam ugyan nagyon rosszul, de olyan jól sem. Még mindig nem gyanítottam semmi különösebbet csak fáradt voltam. Kedden aztán robbant a bomba. Olyan rosszul ébredtem, hogy elmondani sem tudom. Ekkor már világos volt számomra, hogy valami bajom van. Miután letettem a gyerekeket, egyikat oviba, másikat a mamához, első utam a gyógyszertárba vezetett és nagyon szépen kértem ugyan adjanak már valamit amitől rögtön jobban leszek. Na ugye ilyen szer még nincs a világon, de valami hasonlót tudtak ajánlani. Gyorsan hazajöttem és bekapkodtam  atablettát s vártam a csodát. Addig is míg a csoda megérkezett, lefeküdtem. Rázott a hideg, fájt mindenem, ha felkeltem némi szédülés fogott el. Kicsit később a gyógyszer és a tea hatására mintha jobban lettem volna, aztán megint visszaestem. Ezt játszottam egész délelőtt. Suliba azért elmentem, de alig vártam a végét. Gondoltam ennek fele sem tréfa, beterveztem egy dokilátogatást.

Estére Áron is belázasodott, Bence pedig olyannyira megrántotta a alábát, hogy nem bírt ráállni. Halleluja!

Miután reggel Bence még mindig fájlalta a lábát úgy döntöttem inkább megmutatom őt is a drnőnek. Felkerekedtem a két gyerekkel, szerencsénk is volt, mert nem kellett sokat várni. Áronnak a torka piroslott, Bence pedig kapott fájdalomcsillapítót. Leszállítottam őket a megőrzőbe (anyukámhoz) én pedig hazaestem egy kis pihenésre a doki előtt.

Nehezen szedtem magam össze, de csak eljutottam én is a megfelelő kezekbe. Megvizsgált, semmi különöset nem talált, de ha nem mentem volna akkor egy szép kis tüdőgyulladás büszke tulajdonosa lettem volna rövid időn belül. Kaptam antibiotikumot, mindjárt dupla adagot, meg köptetőt és ágynyugalom. Alig vártam, hogy hazaessek. Bekapkodtam a gyógyszert és már feküdtem is. Egész nap. Be is lázasodtam így felkelni nem bírtam csak este, de úgy szédültem, hogy sokáig nem tébláboltam akkor sem.

Gyerekek végül anyuláméknál aludtak, nemhogy őket nem tudtam volna ellátni, de magamat is alig vonszoltam.

Folyt. köv.

Lehet, hogy hozzánk költözik a FogTündér?

Annyit jár már hozzánk, hát ezen sem csodálkoznék.  Újabb fogváltás történt. Bence volt az alany. Már vasárnap úgy jött haza anyukáméktól, hogy a bal felső egyes úgy lógott, azt hittem meneten kiesik a szájából. Nem reklámoztam neki mikor újságolta, csak azért fohászkodtam, hogy kerülje el az ezzel járó hiszti őt is, engem is.

Nem engedte az apjának sem, hogy hozzáérjen, nem még ki is húzza. Szerencsére nem nyávogott annyit, mint legutóbb, de nagyon reménykedtem benne, hogy hamar túlleszünk ezen a fogváltáson is. Ez a fog még a hétfői ovisnapot is túlélte, nem esett ki egész nap.
Este Gábor ismét bepróbálkozott hátha ki tudja  neki szedni, de még csak ránézni is alig lehetett.

A megváltás reggel érkezett. A FogTündér nálunk járt az éjjel, s most nem a párna alól hanem egyenesen a gyerek szájából vitte el a mozgó fogat. Mikor ébresztettem akkor mondta, hogy kiesett a foga és nem találja.....Hálát adtam a magasságosnak, hogy ezt ilyen könnyen megúsztuk. A fogacskát persze megtaláltam ágyazáskor a párna alatt. :)