Óraállítás

Óraállítás. Nyertünk egy órát. Majdnem unatkoztam. Aztán mégsem. ☺

Egy újabb történet

Még kedden este történt, már  a váltás is megérkezett, csak volt még időm, így besegítettem.
Csengettek. Kimegyek. Az ajtóban áll egy apuka egy nagyobbacska sráccal, mint kiderült 13 éves volt. A szokásossal indítottam "hát te barátom mit követtél el, hogy idekerültél?". Mire apuka már mosolyra húzódott szájjal mondta, hogy fáj az oldala. Rutinkérdések jöttek, úgy, mint tesi óra, edzés, felülés, meghúztad-e, volt-e megfázva mostanában vagy bármi egyéb panasz...minden negatív.

Ezután mondta az apa, hogy tulajdonképpen elesett. Rá egy gesztenyére. Na ekkor már felhúztam a szemöldökömet, majd próbáltan nem nagyon röhögni, de a gyerek apja már látta, ebből nagy vigyorgás lesz :D

Én, természetesen visszakérdeztem:

- Elesett? Rá, egy gesztenyére? - na itt már nagyon vigyorogtunk, még  a gyerek is. Mire az apa:
- Egy hete történt az eset.....- na itt már kész voltam, nem is próbáltam leplezni a vigyort az arcomon...

- És miért most tetszettek jönni?
- Mert most kezdte fájlalni.....- jött a válasz :D

Szerintem a gyerek, ott, abban a pillanatban meg is gyógyult, mert ő is nagyon röhögött. 

Sanszos, ha nem én megyek ki, akkor nem vigyorogtak volna ennyire, mert a kolléganő az eligazította volna őket és biztos nem lett volna vigyorgás...

Tegnap este ambulálgattunk szolidan, majd késő este betalált egy kisgyerek, nagy vödörrel, kihányta a lelkét szegényke.
Dokronő megvizsgálta, már akkor láttam, amikor megérkezett, hogy ez bizony a vendégszeretetünket fogja élvezni, mert igen szép sárgás színe is volt neki. Kiscsávó megkérdezte a doktornénit, hol van az a kedves nővérke aki a kedvence....mint kiderült ez voltam én.

Volt már nálunk márciusban, akkor is én voltam vele, s emlékezett rám. Ez annyira jól esik :)

Uhhh

Megkérdőjelezem annak a háziorvosnak a szakmai tudását, aki beküldi osztályos felvételre a 4 hetes csecsemőt lázzal és tüdőgyulladás gyanújával, aki a rendelőjében 37, 1 fokot mér fülben a babának.

Először is...egy éves korig popsiban mérünk hőt, de egy ilyen picinek mindenképpen.

A 37,1 fok az nem láz.

Osztályos felvételre nem küldünk olyan babát, akit nem muszáj, mert ha megfázáson kívül nincs baja, majd lesz.

Nem, nincs tüdőgyulladása a babának. Köhög, orra folyik és nem lázas. Szerencsére. 

Igen, ha egy ilyen picike lázas, az kórházi megfigyelést igényel, mindig gyanakodni kell húgyuti fertőzésre, tanuljuk már meg mi a láz és mi nem az. 

Agyameldobom

Miért van az, hogy ahol kettőnél több nő dolgozik, ott a hiszti felüti a fejét?
De nem csak a hiszti, hanem a nyígás, nyafogás, áskálódás...olyan jó csapat lehetnénk, ha nem lenne senkiben rosszindulat. De nem. Ennek a sok hülye picsának könnyebb, ha az ember háta mögött pletykálhat, kibeszélhet. Minden apró hibába belekötnek, pl: "az éjszakások nem írtak hűtőhőt" - most komolyan ez probléma? De ez legyen a legnagyobb hiba, amit valaki a munkája során elkövet. Ebbe nem hal bele senki, nem hátráltatja a gyerek gyógyulását sem, nem süt kevésbé a nap és nem sötétebb az éjszaka sem...

S mindenki mindent visszahall...én is....most pl azt, hogy a "Főnővér engem futtat"....jön a hosszú hétvége és képzeljétek el micsoda kivételes helyzetbe kerültem....a 4 napból csak egyszer dolgozom. Ez nagyon nagy bűn, fejek fognak a porba hullani... (bezzeg amikor szombat - vasárnap nappalos vagyok, akkor nem irigyel senki)....nem kértem, hogy szabad legyek a 4 napos ünnepben, szívesen bemennék én elseje nappal dolgozni (ebből is mindig cirkusz van, mert akkor mikor fog kimenni a temetőbe...basszuskulcs....hát nem tök mindegy? előtte vagy utána, pláne, ha évközben meg nem is nagyon jár...), mert szerencsére a szüleim még élnek, persze a nagyszülőket én is elveszítettem már, de hogy elsején megyek vagy másodikán...oly mindegy.

Tegnap el is beszélgettem a Főnővérrel...mondtam neki, ha már futtat, akkor tegye rendesen, mert ez így nem van jól...a jövő hónapban kétszer is akad dupla nappalom és különben meg, nekem minek is kell bejárnom dolgozni??? :D Ha már kivételezett helyzetben vagyok...akár itthon is lehetnék, a fizetést meg ugye megkapnám....
Erre ő meg azt mondta, oké, futtat ő engem, de akkor hol a pénz, amit keresek? :D 

S mindez olyan egyéntől származik, aki minden hosszú hétvégén pont elutazik valahová...se férje, se gyereke, se kutyája, se macskája. És nyíg.  Nekem viszont nem meri mondani....

És elég 2-3 ilyen kollegina  a csapatba, s már bomlik minden.

Kipattant a fejemből, hogy kellene a srácoknak valami őszi cipő, mert az nincs nekik. Futottam egy kört a városban, de vagy a méret nem stimmelt vagy nem tetszett, mondjuk nagy választék az nincs mifelénk, de az is drága.

nehéz ezt nekünk összeegyeztetni, mert az eltérő munkabeosztásunk és a srácok különórái is közbeszólnak a családi programok szervezésébe. Felvetettem a családfőnek, mi lenne, ha szombat délután megcéloznánk a Decathlont. Nagyon csavarogni és pénzt költeni nem akartam, csak célirányosan gondoltam a vásárlást. Nos a szombat délutánból, délelőtt lett, mert du focimeccsre készültek a pasik. Ha már Dunakesziig elmegyünk, akkor ugorjunk már el az Ázsia Centerbe, Pest szélére, körül is nézhetünk akár. Mondanom sem kell, hogy utálok vásárolni, az ilyen jellegű helyeken való lófrálás az nekem büntetés. Sokat nem mászkáltunk, megvettük Gábornak ami kell, aztán átvágtattunk a Decathlonba. Ott is célirányosan haladtunk, nagy választék nem volt, sokezret nem akartam kiadni egy szezonra, így megalkudtunk a színben, szerencsére elsőre is tetszett a srácoknak. Utána még körbenéztünk, majd átirányultunk a Mekibe, mert Dunakeszire érve, Áron hirtelen nagyon majd éhen akart halni :D Viszont így az ebédet is kipipáltuk.

Egész nap olyan fejfájásom volt, hogy én az algoflexet toltam befele 4 óránként, de azt is alig bírtam kivárni, legszívesebben az egész dobozzal beszedtem volna. Mire hazaértünk a fejfájásom is csillapodott, így itthon nyugodtan nekiállhattam összetakarítani, mosni és vasalni :) 

Nagy látszatja nem volt neki, mert ma is mostam 2 adagot, főztem, takarítottam,  a vasalás még vár rám, mint ahogy a gyerek történelem leckéje is, mert van amit nem ért...pedig ma színezni szerettem volna. Úgy egész nap. De ez már reggel megdőlt :) 

Tök Jó

Ismét Tök Jó hét volt az oviban. Pénteken délután szülős tökfaragás volt a program. Már előre készültünk, itthon kifaragásra került 2 tök, s ha lett volna időnk, akkor még valami kreatívabb művet is produkálhattunk volna, így viszont csak erre futotta az időnkből: 

Random kellett egyet ott is faragni, mert Áron nehezményezte, hogy otthon előre elkészítettük, s bár nagyon tetszett neki, de ő ott is szeretett volna egyet, így hát én rögtönöztem :)

Hánydogálós

A hörgőgyulladással küzdő kislány egész délután hányogatott, s ezt folytatta nekem estében is. Igaz, hogy csak a slejmet küldte kifele, de végül kapott egy palack infúziót. Kicsit később a szobatársa "megirigyelhette", mert ő is beszállt a "játékba". Vénás antibiotikum kezelés alatt áll, nem szoktak hányni, gyanítom, összeszedett valamit mellé, mert hiába szajkózzunk, hogy "anyuka/apuka tessék a szobában tartózkodni, mert még összeszed valamit a gyerek", a szülők csak vonogatják a vállukat, hogy "demostmitcsináljonagyerekkel"....

Ezekután a különítős kislány is folyamatosan kergette a rókákat, már mondtam neki, hogy ha így folytatják, akkor bizony én is beállok a sorba...

Viccnek szántam, de hajnali 2 óra felé a viccből valóság lett. Beszélgettünk a kolléganőmmel, mikor éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok, forgott velem minden, fájt a fejem, majd egyszercsak nekilódultam....utána jobban éreztem magam, de a gyomrom továbbra is forgott, gyanítottam itt még nincs vége a bulinak.

Szerencsére az éjszaka hátralevő részében nem ismételtem meg a műveletet, igaz se enni, se inni nem mertem, majd kicsit tartottam a hazaúttól, tekintve, hogy a buszok állapota siralmas és mintha minden gödörbe kötelező lenne belehajtani.

Végül mázlim volt, minden gond nélkül jutottam haza, majd 3 óra alvás után futottam neki a délutánnak

Már megint dolgoztam

Még át sem öltöztem, mikor már megérkezett az első ambuláns, egy cuki 6 éves kislány, aki nehezen vette a levegőt. Na, ha valakinek, akkor neki ott volt a helye. Gyorsan néztem egy légzés-pulzus-oxigénszaturációt, majd szóltam az ügyeletes doktornőnek. 

Amíg megvizsgálta, addig gyorsan elvégeztem a reggeli adminisztrációt, konstatáltam milyen vizsgálatok esedékesek aznap. két kamaszlányt menedzseltem, egyiknek a mellkasa, másiknak a hasa fájt. Mondanom sem kell, "iszonyú beteg" volt mind a kettő. Pszichológus konzílium volt az egyiknek, a másiknak meg diéta....

Közben szólt a doktornő, hogy akkor kúp és körpuff, majd ugye felvétel. 

Tegnap az egyik kolléganőm a "kedvencem" volt, a másik az az, akivel tényleg szeretek dolgozni, mert soha nem tolja rám a munkát, segítünk egymásnak. A "kedvencem" meg sem mozdult, kavargatta a kávéját bőszen és nem szólt egy mukkot se, nehogy véletlenül neki kelljen felvenni a gyereket, pláne puffolgatni a nap folyamán...

Kávézgatás közben megjegyezte, hogy az éjszakásoknak biztosan nem volt ideje hűtőhőt írni. Csak annyit reagáltam, hogy ez legyen a legnagyobb bűn vagy probléma az életben.....ő a vénás gyógyszereket felejtette el a múltkor átírni másnapra...  :/

Gyereket felvettem, szobába bepakoltam, elláttam, megbeszéltük a gyógyszerelés menetét....sok gondom nem volt vele, együtműködött, lecsepegtettem neki egy infúziót. Meg is táltosodott, sokkal élénkebb lett és jobban is érezte magát :) 

A nagyobb lányokkal sok gondom nem volt, igaz nem zavartam a  köreiket, ilyen esetben csak akkor megyek, ha szükséges. Ugyanis mindig kérdezésre fáj a hasuk/mellkasuk. Hát én meg nem szoktam kérdezni :) Így nem is fáj. A hasfájdalmas mondjuk szólt, hogy fáj a hasa, kisvizit után kapott egy tabletta Rutascorbint (c vitamin), meg is gyógyult tőle......

Szintén ő bepróbálkozott a maga 16 évével, hogy lemenne cigizni...hát sajnos kiskorúként nem hagyhatja el az osztályt egyedül, így legnagyobb sajnálatomra (nem) nem engedtem le. Nem is tetszett neki, de különösebben nem hatott meg a kínja.

A másikhoz meg jöttek az osztálytársak, na őt meg nem engedtem ki az előtérbe hozzájuk, mert a másik is ment volna vele (unokatesók), én meg nem most jöttem a 6.20-al....felhívtam fegyelmüket, hogy a látogatók kettesével bejöhetnek a szobába.

Kicsivel később jött a mellkasfájós bátyja, hogy: helló...én meg: csípőbőlanyád - gondoltam magamban. Nem szeretem, ha valaki letegez, pláne, ha olyan stílusban teszi....előadta magát egy lekezelő hangsúllyal, hogy mi az,hogy én nem engedem ki a hugát a barátaihoz és egyébként is tegnap meg lett neki engedve. Nos, erre felhívtam figyelmét, az tegnap volt, ma meg ugye már ma van, és én nem vagyok a tegnapi orvos, amíg az én felelősségem a gyerek, addig sajnos a házirend be lesz tartva. És egyébként meg nem tetszik a stílusa. Igen, ezt is megmondtam. Így. Nem volt több kérdése. 

Komolyan gondolkozok azon, hogy az ilyenek figyelmet felhívom, el lehet menni pesti kórházba körülnézni, milyen helyzet uralkodik ott, nálunk meg körbe vannak ugrálva ahhoz képest. 

Nem bírom mikor lekezelően  beszélnek velem, velünk, amíg én megadom a tiszteletet, addig elvárom, hogy megkapjam. Tudok én kemény is lenni, ha kiharcolják.

A kolléganőm is felengedett, bár volt még egy beszólása...épp  a gyerekemnek kerestem anyagot a neten, mikor közölte munkaidőben nem gépezni kellene. Na megosztottam őt is, amíg elvégzem a munkámat és sokszor más helyett is dolgozom, addig be lehet ám fogni, hogy mit keresek a neten meg mit nem. Nem is szeretek munkaidőben netezni, napközben nem is lehet odaférni az orvosoktól, éjszaka meg lusta vagyok hozzá. Olvasok vagy színezek, ha olyan a kollegina akkor beszélgetünk. 

Hát ilyen volt a tegnapi napom :)

És a kiscsajtól, du, mert lemehetett sétálni, ezt kaptam: 

Csúcs éjszaka

Úgy látszik az ősz beköszöntével megszűnik az osztályon a nyugodt műszakok száma. Az éjszaka mindig nyugisabb szokott lenni, de ezt most nem mondhatom el a mostaniról. Mert minden volt, csak nyugodt nem. Volt éjjel fél 3 mire elcsendesedett mindenki. 

Ha nem az egyik, akkor a másik az amelyiknek problémája van. És itt nem arra gondolok, hogy beteg a gyerek. Mert legtöbbször nem a gyerekkel nehezebb, hanem a hozzátartozó szülővel. 

A neten nem kevés cikket lehet olvasni a kórházakban uralkodó helyzetről, panaszkodnak a szülők, milyen körülmények között lehetnek a gyerekeik mellett. Nálunk ehhez képest Kánaán van és sokszor azt gondolom, szobalánynak néznek a szülők. Azt hiszik a welness szállodában vannak és nem a kórházban. 

Türelmetlenek  a gyerekük gyógyulásával kapcsolatban is, persze vannak kivételek, mint pl az az anyuka aki csütörtök óta bent van a kisfiával (Másfél éves. A gyerek. Nem az anya.) Egyetlen problémája már csak az, hogy belázasodik és 24 óra láztalanság után lehet tőlünk hazamenni. Minden más probléma megszűnt és bár nagyon menne haza a szülő mégis megértéssel viseli, hogy nem mehet. Nem sír, nem nyafog, kellő humorral kezeli a helyzetet.

Azt is elhiszem, hogy rossz nézni a gyerek szenvedését és a tehetetlenség érzésénél talán nincs is rosszabb, de attól, hogy én adom be a gyógyszert/kúpot, attól sajnos nem hat előbb. Ki kell várni, én sem tudok jobbat. Az én gyerekem is szokott inger köhögni, nem tud aludni, bevetek itthon én is mindent és sajnos vagy sem, hát olyankor én sem alszom. Az meg nem segít, ha a szülő a gyereke előtt vagy épp azzal együtt sír. 

Kezelnem kellett azt az apukát is, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem ment a fűtés. Jelzem meg lehetett dögleni az osztályon és kint sem volt hideg....éjjel meg kitakarózva aludt, szóval no comment....

Jutott mindenből éjszakára, na. A csúcs az az volt amikor besétált egy család azzal, hogy a 12 éves srác este valami csempészős filmet nézett, majd gondolt egyet, s a látottakat átültette gyakorlatba is. Egy 8-10 cm-s műanyag lekerekített végű valamit dugott a végbelébe....csak aztán nem tudta kiszedni.

Főorvosnő megvizsgálta, nem tapintott idegen anyagot, de ki tudja hova csúszott az föl, így továbbküldtük Budapestre, előtte telefonon odaszólt a főorvosnő, de a vonal másik végén is csak nagy hümmögések voltak vajon hová tartozik sebészet vagy trauma.....kíváncsi lennék mi lett vele...

Fárasztó

Tegnap este hazahoztam a srácokat a szüleimtől. Éppen elég fáradt voltam, ezért mikor a lépcsőházban tartottunk felfelé a lépcsőkön lépdelve, elhangzott a szokásos mondat a számból:

- Ha felértünk egyből fürdés...

Mire Áron:

- Le se vetkőzzünk? 

Jajjj :D

Feszültség

A szerdai délután után már csak az hiányzott ami pénteken volt délelőtt nálunk...
...alig vitték el az egyik fogyatékkal élő kislányt a pesti kórházba fogászati műtétre, jött a telefon, hogy a fogyatékkal élők otthonából küldenek egy somatometálisan retardált, vízfejő leányt 70%-os oxigénszaturációval. Ójeeee.....egyetlen kérdésem lett volna csupán...vajon miért hozzánk? 

Beteg megérkezett, mentősök levitték a röntgenbe, majd  a beteghordók felhozták, oxigén kellett neki folyamatosan, anélkül nem lehetett. Tüdőgyulladás. Ejtette a vérnyomását, pulzusa ingadozott, oxigén maximumon ment neki....nem volt jól. 

Volt némi kommunikációs zavar a rezidensek és a Főorvos között. A rezidensek tovább akarták küldeni, a Főorvos marasztalta volna, mondván, hogy sajnos itt a vége, nem tudjuk megmenteni, el kell engedni....

Az intenzívnek is ez volt a véleménye, de a rezidensek ragaszkodtak a továbbküldéshez,  adjuk meg a lehetőséget arra, hogy olyan helyen menjen el, ahol van lehetőség a fájdalomcsillapításra is. 
Nos, mi nem rendelkezünk intenzíves háttérrel, nem tudjuk megoldani sem a lélegeztetést, sem az olyan fokú fájdalomcsillapítást, amihez morfium szükségeltetik....

Már fent volt az ITO vezetője, dolgoztunk rajta mindannyian, akik az osztályon aznap voltunk, megérkezett a MOK is (gyermek mentő). Végül sikerült átszállítattni, az egyik ITO-ra, ahol palliatív ellátásban részesült, majd este elhunyt. 
Megoszlottak az orvosi vélemények, a Főorvos szerint és az egyik Főorvosnő szerint (aki konzíliumba jár hozzánk, gyermek neurológus), nem érzett már semmit elég régóta és valljuk be, ez az élet, nem volt neki élet, nem volt tudata sem, még a szemével sem tudott reagálni, ha szóltál hozzá, a rezidensek pedig állították, hogy nem lehet azt tudni milyen fájdalmai lehettek. Hajlamos vagyok a Főorvosoknak hinni, már csak azért is, mert nemrégiben volt hasonlóan fogyatékkal élő nálunk, igaz ő nem volt vízfejű, aki bár nem kommunikált, de ha szúrtuk őt, akkor bizony jelezte, hogy az fáj neki...Ugyanakkor meg abban a rezidensekkel értek egyet, hogy ők még soha nem engedtek el így egy beteget, nem tudják a protokollt és a Főorvos délelőtt 11-kor lelépett, otthagyta volna őket egy haldoklóval. A jogi háttér sem volt tisztázott, ilyenkor újraélesztendő avagy sem.....

Azt gondolná az ember, hogy ilyen esetben hagyni kell eltávozni a  beteget. De nem. Sajnos bonyolultabb ez az egész, mint amennyire elsőnek tűnik. Bent vannak az otthonban az ilyen beteg gyermekek, a szülő nem látogatja, nem is foglalkozik vele, évente 1x betelefonál, így a szülői joga megmarad. A múltkor is amikor kétséges volt, hogy életben marad-e az egyik gyermek, kiderült, hogy a szülő kérte a gyermek gyógyszerelését, újraélesztését, pedig az a gyerek nem keveset szenvedett. Ő tényleg érzett fájdalmat és mégis mindent meg kellett tenni, hogy nem az életét, hanem a szenvedését hosszabbítsuk meg, mert gondolom a szülő elesett volna valamiféle állami támogatástól....de nemhogy nem jött be  a kórházba, de be se telefonált egyetlen alkalommal sem, pedig elég sűrűn feküdt nálunk az a gyerek. (azóta ő is elment már, békésen elaludt).

Nem egyszerű történetek ezek és az egész napra rányomta a bélyegét a délelőtt, feszült is volt a hangulat.

Sürgősségi ellátás

A sürgősségi ellátás az csak a nevében sürgősségi ellátás. Szerda délután jött a telefon Gábornak, Apukáját be kellene vinni a sürgire, mer rosszul lett. Ismert broncitises, bele szokott csúszni a tüdőgyulladásba is. Most is ez történt. A házidoki már nem rendelt, hívta a másik doktornőt, akihez jár emiatt, ő azt mondta nem tudja fogadni, talán majd  a jövőhéten, ha ennyire rosszul van, akkor nincs más, csak a sürgősségi ambulancia.

Be is hozták őt, labor, ekg, rtg, kivizsgálás megtörtént, doki mondta is, hogy tüdőgyalladás, közben OMSZ érkezett egy súlyos-életveszélyes állapotú férfival, aki nyilván elsőbbségi ellátást igényelt. Nem is ezzel volt  a probléma....

...a probléma azzal volt, hogy egy 70 év feletti, fulladozós beteget 9 órán keresztül ültettek a váróban. Igen, 9 órán keresztül, mert délután fél kettő környékén értek be, majd este 10-kor végeztünk.
DU fél 6-kor leváltottam Gábort, ő hazajött pakolni én meg bementem helyette.- Láttam én is, hogy volt dolguk, a doki akkor épp nem is volt ott a beteggel vagy a műtőben voltak, vagy nem tudom. Két nővér volt az éjszakás, ők is dolgoztak, bár szerintem egy kis gondolkodással lehetett volna ezt másképp is. Tudom, hogy a doki 2 órán keresztül telefonált hová tudja a beteget áthelyeztetni, csak épp Pest nem akarta megvenni. Az OMSZ már ott volt, de még nem tudták melyik kórházba induljanak.  Ezt mind intézni kellett, a doki meg egyedül volt. 

Gábor folyamatosan hívogatott, tiszta ideg volt, hogy ilyen nincs, be akart jönni, felborítani az asztalt, alig bírtam megmagyarázni, hogy tulajdonképpen igaza van, csak nem érünk el vele semmit. Nem toltam magam előre, hogy én is eü-ben dolgozom, de a telefonálás alkalmával hallhatták, hogy nem vagyok laikus, sőt, utóbb kiderült az egyik nővérke, az a váci kórházban is dolgozik a neurológián. ő volt  a kedvesebbik :) 

Apósom a branüljét akarta velem kiszedetni :D

Este fél tíz magasságában aztán apósom is sorra került, kapott egy beroduálos inhalációt meg vénásan egy kis szteroidot....

Nos, azt a konzekvenciát vontam le, hogy:

- kb öt órával azelőtt is meg lehetett volna lépni ezt az inhalálós történetet, mert az orvosnak kiadni a feladatot 15 másodperc, a nővérnek összerakni kb egy percbe is beletellhet...

- ha már nem jutott odáig a doki, hogy ezt megcsináltassa, akkor azt a szerencsétlen beteget tegyük már félülő helyzetbe a megfigyelőágyra (volt ott több is és nem feltétlen abban a teremben, ahol a nagy ellátás folyik), mert az a szerencsétlen nem azokon a kényelmetlen székeken vergődik sok órát

- egy telefonjába került volna egy konzíliumot kérni az osztályról (ahová egyébként, mint mondta fel is vehetné, és osztályos ellátást igényelt volna, csak apósom se makacs egy kicsit se és nyilván alig ellenkezett....közölte nem fekszik be)

- felküldi az osztályra felvételre, a papírokat meg utánaküldi, mikor odajut. Slussz-passz.

Szóval lett volna alternatíva nem is egy és akkor én még csak nem is értek hozzá. Szóval hatékonyságból (is) van még hová fejlődni, na.

Esti Áron

Tegnap este miután hazaértünk gyorsan a zuhany alá parancsoltam a srácokat, mert már késő is volt, na meg melegedjenek át egy kicsit és különben is, ha előbb leülnek vacsizni, utána nehezen mozdulnak a fürdőszoba irányába....

Egyedül végzik a tisztálkodás ezen folyamatát, bár Áron ha lusta, akkor kéri, hogy fürdessem meg. Igaz, akkor lényegesen kevesebb víz megy pocsékba :D
Amíg ők zuhanyoztak, gyorsan megkészítettem a kaját nekik. Látom ám, hogy Áron áll a nappaliban és tartja a csurom víz törülközőt a kezében...elveszem  tőle, meg is kérdeztem tőle:

- Ez hogyan lett ilyen vizes?
- Nem emlékszem...- jött a válasz
- Belesett véletlenül a kádba? - kérdezem
- Igen, véletlenül beleejtettem - hangzik  a válasz
- Akkor csak emlékszel, hogyan történet - mondom neki
- Igen, csak egy kicsit elfelejtettem - menti magát :)

Cseppet feledékeny, na :)

Majdnem vicces

A kötelező továbbképzés újraélesztésből. Már az elején sem értettem minek is ez nekünk, mert minden továbbképzésbe be van építve és mindenkinek kötelező továbbképeznie magát, van szabadon választott és van kötelező szakmacsoportos is. 5 év alatt kell x számú kredit pontot összegyűjteni, ebből és abból is.  Nagyon sokan voltunk tavaly ilyenkor, van aki idén vett részt egy ilyesmi képzésen.
Mint kiderült nálunk a Főorvosnő szervezte le ezt az egészet. Délelőtt 11-kor kellett elindulnom itthonról, effektíve semmire nem volt időm előtte. 

Maga a képzés negyed 2 felé kezdődött. Sok újat nem tudott mondani a Dr, aki tartotta. Ami új volt a számomra, az meg nem engem érintett, hanem az orvosokat. Ami az én kompetenciám, az az, hogy kompresszáljak és - ha akarok - akkor befújjak, míg a segítség érkezik. Minden más orvos kompetencia. 
Az elméletet gyorsan ledarálta, majd lehetett gyakorolni a kompresszálást, különböző méretű ambu babákon, az ambu-ballon használatát, volt külön olyan baba, amin az idegen test eltávolítását végezhettük. Ez a része mondjunk hasznos volt, de nem tartott 3 órán keresztül, így már du 3-kor osztályon voltam. Még eldumálgattunk, kávéztunk, majd át is öltöztem és negyed ötkor mondtam a két kollegínának, hogy lehet hazamenni. A harmadik maradt még, míg meg nem érkezett a másik éjszakás nővér. 

Szóval, röhögő görcsöt éppen nem kaptam, de nyilván kibírtam. Igaz éjjel olyan fáradt voltam, de munka akadt, így a figyelem elterelődött és akár szundikálhattam is volna, ha bírtam volna, de mert nem bírtam, így beszélgettünk.

Újraélesztés

Ma kötelező továbbképzés lesz újraélesztésből. Ez annyit jelent, hogy kötelezően meg kell jelenjek a munkahelyemen 13 órakkor, a továbbképzés 17 óráig tart, utána pedig éjszakás leszek. Megint sikerült nekem húznom a rövidebbet. 

Azt mondjuk nem egészen értem, hogy amennyiben ez kötelező, és lent lesz a tanácsteremben, akkor  a nappalos kolleginák hogyan fognak részt venni rajta? Mert, gondolom az osztályt nem lehet felügyelet nélkül hagyni. Viszont, ha nem jönnek le, akkor a "mindenkinek kötelező" kifejezést sem értem. Csupán egyetlen költői kérdésem lenne: nem lehetett volna ezt két részre bontani? És lehet, nekem sem kellene akkor elindulni éjszakára délelőtt 11-kor....

A másik dolog meg az, hogy minden egyes továbbképzés végébe be van építve az újraélesztés, amiből vizsgázni is kell. Nem értem, hogy akkor most külön minek is....

...gyanítom annak Doktor Úrnak, aki tartja nincs egyéb elfoglaltsága...a három gyereke és  amunkája mellett. Ha ennyi a szabadideje, lehet cserélnék vele ;)

Szombat minálunk

Ha egész nap dolgoztam volna, se fáradhattam volna el jobban. Vagyis, ha jobban meggondolom, akkor dolgoztam. Csak itthon. Mert ugye reggelit készíteni, elpakolni, mosást indítani, ebédet varázsolni, teregetni, közben a gyerekkel tanulni. Igen. Most, hogy ötödikes le kell ülni vele tanulni. Nehéz az ötödikes tananyag. Már nem elég, ha órán odafigyel meg elolvasgatja itthon. Nehezen fogadja el, hogy első a tanulás és bizony lesz olyan, amikor egész nap ezzel fog telni az idő.

Tavaly is oda kellett már figyelni, azt gondoltam beépült ez neki, de most kezdjük előről. Érdekes, mert pl a történelem az idén jött be nekik, azt gondoltam meggyűlik a bajunk vele, de nem. A tanár egy fiatal pasi. Vázlatot diktál nekik. Nagyon jó vázlatot. Sőt. Sokszor elég is. Persze, nyilván a könyvet hozzáolvastatom. Érdekli, szereti. Még. 

Az angollal viszont gondok lesznek, bár most elintézte magának, hogy átmenjen a másik csoportba, ott csak heti 3 angol van, szemben a mostani öttel. Hétfőn bemegyek a suliba, beszélni szeretnék a tanárnővel. Nem tudom ő hogyan tanít, a mostani az leginkább sehogy. Nekem legalábbis ez derül ki a füzetéből. Most pl, az volt a házi feladat, hogy kaptak egy fénymásolt lapot, amin 8 db óra volt különböző időpontokat mutatva. Én, aki nem sokat tudok angolul is azt gondoltam, nem nehéz a feladat. Majd kiderült, hogy csak épp nem vették az idő kifejezését. Egy sor, annyi nem volt a füzetükben leírva (egyébként semmiről nincs szinte, legalább íratná le, hogy a Simple Present-et mikor is kell használni, hogyan képezzük, stb). A könyvük (asszem első osztályos még mindig) angolul van írva, egy sor nincs benne magyarul. Az angol tanulás ezért úgy történik, hogy én kiokosodom belőle (ezeket még valamennyire értem is), majd elmagyarázom a gyereknek. Csak mondom, hogy a múltkor ötös dolgozatot írt belőle :)

Értem én, hogy nincsenek megfizetve a pedagógusok (se), meg nincs semmire idő. De könyörgöm, ne nekem kelljen már  a nyelvtant elmagyaráznom a gyereknek. Mert az más, hogy itthon gyakorolnia kell. Még külön tanárhoz is elviszem, de az alapokat kapja már meg ott, órai kereteken belül. 

Nos, nem a gyerek tanulásáról akartam nyígni, csak kijött.  És még ma olvasónaplót is kellett írni a Pál utcai fiúk első két fejezetéből. Igen, én is elolvastam. :)

Szóval ma elfáradtam, na :)

Az eltűnt ruhák esete

Volt már olyan pár évvel ezelőtt, amikor bizonyos ruhákat nem találtam. Most megint így jártam. Áronra akartam ráadni a mellényét, de egyszerűen nem találtam itthon. Miután hol itt-hol ott alszanak, biztos voltam benne, hogy valamelyik nagyszülőnél lapul. Meg voltam győződve róla, nemrégen kivittem, de onnantól fonalat vesztettem.

Hetekig kerestem, már az oviban is szóltam, lehet ott kallódott el, bár erre kevés esélyt láttam. Valamelyik nap fel akartam venni az enyémet, nyúlok a szekrénybe...sehol...ekkor már tudtam ha megtalálom, akkor egyhelyen lesznek. Igen ám, csak épp sehol nem találtam őket. Se anyukáméknál, se anyósoméknál, se itthon.....nem, a kocsiban sem volt.

Miután ma lerendeztük a városban a dolgainkat, gyorsan odadobtam a levest, gondoltam ma kitakarítok, holnapra ne maradjon nagy munka. Nem tudom megmagyarázni miért, de gondoltam benézek az előszobában lévő kis szekrénybe. S mit találtam? Na mit? Hát az elveszettnek hitt mellényeket. Múltkor rámjött a nagy rendrakási mánia, s akkor  frankón elpakoltam a cuccokat, még gondolatban vállon is veregettem magam, milyen remek helyet találtam nekik. Csak ugye aztán ez kiesett a fejemből. Volt is nagy öröm, már majdnem siratta a keresett ruhadarabot a gyerek :)

Mindig is tudtam, hogy ha valamit nem találok, egyszer mikor nem keresem úgyis szembe jön.  :)

Dolgozós

Annyira vártam már ezt a napot, mert hárman voltunk beosztva, s bár elő szokott ez fordulni elég sűrűn, a kivételt a másik két kolléganő személye jelentette. Mind  a kettő utánam jött oda, jóval fiatalabbak is, de bírjuk egymást. Az idősebbekkel sincs bajom, de némelyik egy hisztispicsa. Ők mindig mindent jobban tudnak, ők dolgoznak a legtöbbet, ők dolgoznak a legjobban...stb...

Az osztályon fekvő betegek száma igencsak megemelkedett a hétfő éjjelhez képest. Mindannyiunknak 5-5-5 gyerek jutott. Az én 5 betegemből 4-nek hugyuti fertőzése volt/van. Ez ugyebr vénás gyógyszerelést igényel, kivétel az egyik, akinek a branülje cserére érett, de miután nem volt lázas, szépen javult átállították per os gyógyszerre. Na az 5 betegem 3 doktornőhöz tartozott. Ezt nagyon szeretem (nem). Mindegyiknek más a becsípődése, azt se tudtam melyiknek ugorjak. 

Van bent egy nagylány (15 és fél éves), aki kb egy hónapja esett át abortuszon, élettársi kapcsolatban él egy pasival. Neki ülőcsont gyulladása van. De qrvára nem gyógyul, MRI-n is volt, ott tályogot véltek felfedezni. Ezen diagnózissal  az okos nőgyógyász meg leállt vitatkozni. Merthogy esélyes, hogy az abortusznál csesztek el valamit. Mert ugye egy nőgyógyásznak aztán ám röntgen szeme van...belelát a gyerekbe....A probléma csak annyi, hogy szerintem ez a feladat túlnőtt rajtunk, azt gondolom nem nálunk kellene kezelni, hanem vagy felnőtt osztályon vagy Budapest megfelelő intézményében. Mindenféle vérvétele, leoltása egyébb vizsgálata zajlott, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége...

Közben érkezett egy másfél éves forma gyerek, aki általános tisztítószert ivott. Szerintem nem, mert annak ritka szar íze van, fix, hogy nem nyelte le, max a szájához emelte. Azt hagyjuk, hogyan jutott hozzá....Na meg kellett figyelnünk, elvileg 6 óra a kötelező ilyenkor. Nos a gyerek evett-ivott-nem hányt, élénk volt, jött-ment, alig lehetett az ágyon tartani, végül el lett engedve.

Nehezítette a mai napot, hogy bár  naagyvizit délelőtt 11-re megvolt, a zárójelentések mégsem készültek el csak du....ezt sosem fogom megérteni, hogy mi a jó francért nem lehet azt időben megírni és kiadni, elengedni a beteget. Nekem sem jó, ha ott van késő délutánig és hiába magyarázom az orvosnak, nem érti miről beszélek, de egyszer befogom őt  a munkába oszt' majd rájön...

Természetesen déutánra indult be a buli...költöztettük egyik-másik gyereket A-ból B-be...felvettünk kettőt, jött a szokásos gyógyszerelés és egyébb teendők, ráadásul a legokosabb rezidens meg be is szólt, na de engem sem kell félteni, megmagyaráztam neki miért nem tudok a gyerek mellett ülni és az infúzió csepegésére figyelni, mert amíg ő a telefonján zombikat gyilkolt, addig én bizony dolgoztam és olyan úri huncutságokkal voltam elfoglava, mint vérnyomásmérés a pár hónapos kislánynak, mert nyilván életbevágóan fontos volt (nem) egy teljesen jól lévő, élénk, jól szopizó , láztalan gyereknek kínlódni a vérnyomásával, mint inkább arra figyelni aki tényleg beteg is. Olyannyira kiakasztott (ez a drnéni szereti ám a fődokit játszani...tipikusan az, akinek ha szólsz, hogy oda szúrjon, mert az egy jó véna, ő csakazért se, mert nehogymár egy nővér mondja meg), hogy mikor mondta  a másik rezidens milyen jó, hogy ma ennyien voltunk nővérek, mert sok volt a munka, erre helyeseltem. majd mikor azt mondta mekkora szerencse, hogy ők is ennyien voltak, na akkor mondtam: nem-nem...ez volt a baj...mert egymást viszik bele  a hülyébbnél - hülyébb dolgaikba. :D

Ettől függetlenül szeretem őket, mert mindegyikkel jól lehet dolgozni. Külön-külön. Együtt nagyon kiakasztóak tudnak lenni. Megváltás volt mikor megérkezett az ügyeletes doki :)

Szerda

Reggel letettük Bencét a sulinál, majd átgurultunk a háziorvoshoz. Nem voltak sokan (szerencsére), hamar túl is estünk rajta. Sejtettem, hogy megint a mandulája a ludas, most szerencsére nem vártunk sokáig, kapott is antibiotikumot. Az éjszaka amúgy láztalan volt, s bár azt gondoltam a délelőtt folyamán felszökik majd, de aztán mégsem.

Kicsit keresztbe húzta a napomat ezzel a betegséggel, de gyorsan újraterveztem. Jól elvolt itthon, játszott, mikor elfáradt nézett némi mesét/filmet s be nem állt a szája. 

Ebédidőben a nagyobb is hazaérkezett, miután kapott némi ennivalót, nekiült tanulni. Meg én is vele. Egyrészt már délelőtt nekifogtam, hogy az angolt némiképp megvilágítsam neki, másrészt meg leellenőriztem a matekját. Nem volt egyértelmű a számomra mi a feladat, s miután némi bizonytalanságot véltem felfedezni az állításában, miszerint csak össze kell adni a számokat, arra jutottam, hogy én ennek bizony utána kérdezek. No jól tettem, mert nem egészen az volt a feladat, amit mondott. Immáron magabiztosan ugrottunk neki, mikoris konstatáltam, hogy bizony vagy nem lehet megoldani ezt a feladatot vagy el van b@szva írva az egyik adat. na, ismét körbetelefonáltam, hogy most akkor a feladattal van a baj vagy velem. Mint kiderült a feladattal. 

Négy évig nem kellett leülnöm tanulni a gyerekkel, bár a kikérdezést igényelte. Nos, most oda kell figyelni, a szerencse talán az, hogy nem zokon veszi ezt, hanem örül neki. Nehéz az ötödik. Nem kicsit. Szerintem. 

Logisztika

Áron jól van. Bár be-be lázasodik, de nem magas a láza, olyankor kicsit elfekszik, de eszik-iszik, játszik. Nagy vész nincs, de holnap mindenképpen doki. 

Kicsit szervezni kellett a napot, mert Bencének zeneiskola-karate. A cucca itthon. Ki kellett logisztikázni, hogy akkor hogyan legyen, Áront nem szívesen mozgattam volna betegen, Gáborra délután nem lehetett számítani.  Végül abban maradtunk, hogy Áron marad a szüleimnél, én elmegyek Bencéért, elviszem a cuccát, majd visszamegyek érte és elviszem karatéra is. Közben Gábor bevállalta, hogy este hazahozza Bencét, mert a barátjával mentek, s K. kocsival közlekedik, az ő gyereke is jár karatéra, egy helyen is lakunk, így még csak nem is kell kitérőt tennie. S így Áront is haza tudtam hozni időben. Estére lement a láza is.

Már hiányzott

Reggel ugyan panaszkodott fáj a feje és fáj mindene, de azt gondoltam csak fáradt, bár a fejét nem szokta fájlalni. Kapott egy gyerek nurofent és elvittem az oviba. Még akartam is szólni az óvónéninek, ha bármi van, csörögjön és jövök érte, de aztán elterelődött a szó, így elmaradt. Az óvodába érve, hozta a szokásos formáját, nem nyafogott, nem nyávogott..

A délelőtt hamar elszaladt, tekintve, hogy mindig van mit csinálnom, ráadásul éjszakára készültem. Bence hazajött suli után, egyes napokon nem ebédel ott, kétségbe vonom, hogy amikor igen, akkor eszik is gyorsan megebédelt, majd leült tanulni. A különórái miatt hétfőnként nemcsak keddre, de szerdára is meg kell tanulnia, amit lehet, mert a kedd du nagyon húzós, nincs sok ideje a tanulásra, este 7kor meg kinek van már kedve nekiülni...

Anyukámmal volt megbeszélve, hogy előbb összeszedi Áront, aztán Bencét, utóbbi egy háromnegyed órára egyedül maradt, nekem el kellett indulnom.

Este aztán mikor a szokásos "na mi volt a gyerekekkel" körtelefont rendeztem, akkor szólt a mama, hogy Áron bizony melegszik, valószínű lázas lesz, fájlalja a fejét és eléggé el van kettyenve....remek :/

Gyors tanakodás után arra jutottunk az ovit a hétre ejtjük, majd szerdán elviszem dokihoz, lázasan ne hurcolja őt. 

Olyan régen volt már beteg (nem)...annyira nagyon hiányzott :/

Másfél Perc

Van egy bögrés süti recept. Másfél perc alatt készül el. Na jó, plusz míg összekevered a hozzávalókat.

Kell hozzá:

4 csapott evőkanál alacsony szénhidráttartalmú liszt
2 evőkanál natúr kakópor
1 tojás
1tk édesítőszer
2 ek olívaolaj vagy kókuszzsír
1 tk vaníliakivonat
3 ek tej vagy 2 ek tejszín és 1 ek víz
2 tk szódabikarbóna
csipet só

Ezeket össze kell keverni, bögrét kivajazni és a mikróban a legmagasabb fokozaton másfél perc alatt megsütni. Ha nem emelkedik fel, akkor vissza kell picit tenni, de 3 percnél tovább nem szabad sütni.
Akkor jó, ha a közepe picit lágy marad,
Én dobáltam bele barackot is.

Attention!

Nem tudom hogyan, nem tudom mikor, de valaki ellopta a bloglistámat. Nagyon szépen kérlek titeket, egy linkkel támogassatok meg, és ha meghívó is szükségeltetik, hogy olvashassalak benneteket, azt a

 kiralylany760829@gmail.com 

címre legyetek kedvesek elküldeni. Köszönöm :)

Akiktől mindenképpen számítok egy kis segítségre:

Csilla
Évi
Barbi
Katity
Kriszti
Fenci