A mai továbbképzést én tartottam.
Kötelező.
Szakmacsoportos.
Sok kredit pontért.
Okostelefon használatból.
A két kolléganőmnek.
Volt röhögés.
2016. szeptember 29., csütörtök
2016. szeptember 27., kedd
Beosztás
Szeretem mikor olyan a beosztásom, hogy:
Nappal
Nappal
Szabad
Nappal
Szabad
Nappal
Éjszaka
...és, hogy el ne felejtsem ez milyen is, a jövő hónapban megismétlem :D
Nappal
Nappal
Szabad
Nappal
Szabad
Nappal
Éjszaka
...és, hogy el ne felejtsem ez milyen is, a jövő hónapban megismétlem :D
2016. szeptember 26., hétfő
Barchoba
Van egy esti program, ami bár nem minden este van, de a gyerekek szeretik. Ez a "Bekergetőzés" című játék.
Semmi extra, csak Gábor bekergeti őket a hálószobába, a franciaágyra, s ott csikizés-birkózás zajlik. Van amikor a "Készítsük ki Anyát" programmal bővül. Ilyenkor szoktunk még "Magas Torony"-t játszani, ami megfelel a "Kicsi a rakás"-nak. Természetesen én vagyok legalul. Hát ki más?!
Levezetésképpen Barchobazni is szoktunk. Áron meglepően jó benne, kicsi korától. Igaz, nem a kérdésfeltevésben, hanem inkább abban jó, hogy ő gondol valamire.
Tegnap este is ő volt soron, majdnem fel is kellett adnunk, mert egyszerűen nem jöttünk rá mire gondolt. Nekem az is megfordult a fejemben, hogy folyamatosan változtatja közben, de annyira következetes volt. Nagyon nehezen végül Bencéé lett a győzelem. A megfejtés pedig az autóban lévő illatosító volt. Komolyan mondom eszembe nem jutott ☺
2016. szeptember 23., péntek
Hirtelen Negyven
Kicsit megkésve, de megünnepeltük a szülinapomat, névnappal egybekötve. Igen nehéz volt az időpontot összevadászni, mert hol ennek nem volt jó, hol annak. Végül sógoromék lemaradtak az eseményről, nem tudtak hazajönni.
Nem akartam semmi extrát, kerek évforduló ide, kerek évforduló oda. A családtól kapott ajándék viszont meglepett. Ami igazán szuper, az az volt, hogy mindez Bence fejéből pattant ki, s mint kiderült május óta készítették:
És egy pár kép még:
Nem akartam semmi extrát, kerek évforduló ide, kerek évforduló oda. A családtól kapott ajándék viszont meglepett. Ami igazán szuper, az az volt, hogy mindez Bence fejéből pattant ki, s mint kiderült május óta készítették:
Tesómék bepróbálkoztak egy orchideával is, ami nagyon szép, csak ki fogom nyírni. Ha egy kaktuszt kinyírtam.....
És egy pár kép még:
2016. szeptember 21., szerda
Osztályértekezlet
Hónapok óta - mióta új osztálvezető főorvosnőnk van - várom/várjuk, hogy legyen egy osztályértekezlet. Ahol megfogalmazódnak az elvárások nővéri és orvos szinten, ahol megbeszélésre kerülnek a szakmai protokollok, mikor mi legyen a teenedő, a követendő, mit tartsunk szem előtt, stb...
Én már le is tettem róla, mert nagyon aranyos meg kedves a Főrvosnő, csak nem igazán a határozottságáról híres, mosolyog, de igazából nem egy vezető egyéniség. szerintem. Emberileg nagyon bírom, de ezzel ugye nem nagyon jutunk előbbre.
Nahh...az történt, hogy meglepve konstatáltam az értekezlet időpontját: 2016.09.21. 7 óra 30 perc.
Nos ezzel mindösszesen annyi a problémám, hogy:
1. tegnap nappalos voltam, ami azt jelenti, hogy 3.05-kor kelek
2. ma éjszakára megyek, tehát a 15.45-kor induló buszon rajta kell legyek
3. ahhoz, hogy fél 8-ra beérjek el kell mennem az 5-kor induló busszal
4. ha 5-kor indul a busz, nekem 4-kor kell kelnem
5. a srácokat le kell pattintanom a nagyszülőkhöz, ergo megint nem alszanak itthon
6. dél körül hazakeverednék és ugye du mehetnék is vissza
Nos, ezt most ignoráltam. Szóltam a Főorvosnőnek, hogy sorry, de ez nekem nem megy így. Most nem nyígni akarok, de basszus én járok a legmesszebbről, nem hiszem, hogy egy kis odafigyeléssel nem lehetett volna olyan időpontot választani amikor nappalos vagyok (és mostanában sűrűn leszek az) vagy amikor szabadnapos vagyok, szívesen bemegyek. De hogy hajnalban keljek, utazgassak egész nap, utána meg lenyomjak egy éjszakát, na nem....Minden ilyet én szívok meg egyébként, ezt úgy megfigyeltem a három év alatt. Semmiről nem maradtam le gondolom, bár lett volna hozzászólásom bizonyos dolgokhoz.
Szerveződik egy osztálykirándulás is. A beosztásom: nappal - nappal - kirándulás -nappal....
Nem, nem fogok menni.
Én már le is tettem róla, mert nagyon aranyos meg kedves a Főrvosnő, csak nem igazán a határozottságáról híres, mosolyog, de igazából nem egy vezető egyéniség. szerintem. Emberileg nagyon bírom, de ezzel ugye nem nagyon jutunk előbbre.
Nahh...az történt, hogy meglepve konstatáltam az értekezlet időpontját: 2016.09.21. 7 óra 30 perc.
Nos ezzel mindösszesen annyi a problémám, hogy:
1. tegnap nappalos voltam, ami azt jelenti, hogy 3.05-kor kelek
2. ma éjszakára megyek, tehát a 15.45-kor induló buszon rajta kell legyek
3. ahhoz, hogy fél 8-ra beérjek el kell mennem az 5-kor induló busszal
4. ha 5-kor indul a busz, nekem 4-kor kell kelnem
5. a srácokat le kell pattintanom a nagyszülőkhöz, ergo megint nem alszanak itthon
6. dél körül hazakeverednék és ugye du mehetnék is vissza
Nos, ezt most ignoráltam. Szóltam a Főorvosnőnek, hogy sorry, de ez nekem nem megy így. Most nem nyígni akarok, de basszus én járok a legmesszebbről, nem hiszem, hogy egy kis odafigyeléssel nem lehetett volna olyan időpontot választani amikor nappalos vagyok (és mostanában sűrűn leszek az) vagy amikor szabadnapos vagyok, szívesen bemegyek. De hogy hajnalban keljek, utazgassak egész nap, utána meg lenyomjak egy éjszakát, na nem....Minden ilyet én szívok meg egyébként, ezt úgy megfigyeltem a három év alatt. Semmiről nem maradtam le gondolom, bár lett volna hozzászólásom bizonyos dolgokhoz.
Szerveződik egy osztálykirándulás is. A beosztásom: nappal - nappal - kirándulás -nappal....
Nem, nem fogok menni.
2016. szeptember 16., péntek
Konfrontáció
Újfent megnyertem az egyik kolleginát, zsinórban több műszakra. A beosztást meglátva erősen elgondolkoztam, vajon mit követhettem el ismét. Merthogy tavaly ugyanez volt. És félreértés ne essék, én eldolgozok bárkivel a kollégáim közül. Nehezen ugyan, de megtanultam mindenki hülyeségét kezelni (nyilván én sem vagyok kivétel), de van egy kollegina akivel sajnos nem működik a kémia közöttünk.
Elviselem, s ha egy-egy műszakot viszünk, nincs is gond, de több alkalomra összezárni minket felelőtlenség. Nem miattam. Miatta. Mert kettőnk közül én jobban bírom a megpróbáltatásokat. Az úgy van, hogy ő mindig bepróbálkozik a különböző hülyeségeivel, én meg "sajnos" vagyok annyira talpraesett, hogy tudom kezelni ezeket a dolgokat, le tudom reagálni a hülyeségeit és mindig ő jön ki belőle szarul.
Azt szoktam mondani, hogy lehet velem kezdegetni, csak nem érdemes. Na meg, az utálatomért meg kell harcolni. És Ő erősen harcolt érte. Hát legyen.
Már az első műszakunk alatt volt neki beszólása, mit ugye csípőből reagáltam le. Nem is beszélgettünk az éjszaka hátralevő részében. Én tudok úgy dolgozni, hogy nem szólok 12 órán keresztül a másikhoz. Nem azért mert bunkó vagyok, hanem ha nem akar velem komunikálni, hát engem nagyon nem zavar.
Folyamatosan szívja elfele az energiámat mikor együtt nyomjuk a munkát. Az egy dolog, hogy mindig én férek oda a munkához, csak utána ne verné a mellét, ő mennyit dolgozott. Ez az ami szerintem a pofátlanság teteje....
Az utolsó előtti műszakunk egy éjszakás meló volt. Volt is munka bőven, pont olyan gyerekeket kaptam, akikre erősen kellett figyelnem: vérnyomás mérés az egyiknek, pulzus, légzés, szaturáció a másiknak óránként, infúzió itt is, ott is csepegett, stb Szóval volt dolgom. Közben jöttek az ambulánsok közülük három osztályos felvételt igényelt és ebből kettőt én nyertem meg, mert a kolleginának nem volt kedve dolgozni, hozzáteszem az osztályon is több volt a betegem.
Még éjjel egykor a doktornővel egyeztettünk a gyerekeket illetően, kinek, mikor, mit és hogyan, miközben a kollegina bent csücsült a fenekén és belemerült a telefonjába....majd mint aki jól végezte a dolgát, ledőlt az ülőkére és álomba szenderült.
Csak lett egyszer reggel fél 6 is, amikor belépett a nappalos, s az éjszakást még fekve találta...meg is kérdezte mi történt, mire az felugrott és közölte flegma stílusban: qrvaszar éjszaka volt. Na itt öntötte el az agyamat a lila köd és gyorsan helyesbítettem: nekem meg a doktornőnek qrvaszar éjszakánk volt...neked nem....
Egyébként nem gondolnám, hogy rossz volt az az éjjel. Dolgozni kellett igen, na és? Nem volt fejetlenség, nem volt kapkodás, nem volt életveszély, csináltunk a dolgunkat szépen sorban, ennyi.
Ez a story aztán úgy jött vissza hozzám, hogy ő mennyit dolgozott én meg nem segítettem....na itt lett elegem belőle. Innentől kezdve befejeztem a jófejséget vele szemben. Igen, azt a kicsit is, ami volt. Ha harc....
Elviselem, s ha egy-egy műszakot viszünk, nincs is gond, de több alkalomra összezárni minket felelőtlenség. Nem miattam. Miatta. Mert kettőnk közül én jobban bírom a megpróbáltatásokat. Az úgy van, hogy ő mindig bepróbálkozik a különböző hülyeségeivel, én meg "sajnos" vagyok annyira talpraesett, hogy tudom kezelni ezeket a dolgokat, le tudom reagálni a hülyeségeit és mindig ő jön ki belőle szarul.
Azt szoktam mondani, hogy lehet velem kezdegetni, csak nem érdemes. Na meg, az utálatomért meg kell harcolni. És Ő erősen harcolt érte. Hát legyen.
Már az első műszakunk alatt volt neki beszólása, mit ugye csípőből reagáltam le. Nem is beszélgettünk az éjszaka hátralevő részében. Én tudok úgy dolgozni, hogy nem szólok 12 órán keresztül a másikhoz. Nem azért mert bunkó vagyok, hanem ha nem akar velem komunikálni, hát engem nagyon nem zavar.
Folyamatosan szívja elfele az energiámat mikor együtt nyomjuk a munkát. Az egy dolog, hogy mindig én férek oda a munkához, csak utána ne verné a mellét, ő mennyit dolgozott. Ez az ami szerintem a pofátlanság teteje....
Az utolsó előtti műszakunk egy éjszakás meló volt. Volt is munka bőven, pont olyan gyerekeket kaptam, akikre erősen kellett figyelnem: vérnyomás mérés az egyiknek, pulzus, légzés, szaturáció a másiknak óránként, infúzió itt is, ott is csepegett, stb Szóval volt dolgom. Közben jöttek az ambulánsok közülük három osztályos felvételt igényelt és ebből kettőt én nyertem meg, mert a kolleginának nem volt kedve dolgozni, hozzáteszem az osztályon is több volt a betegem.
Még éjjel egykor a doktornővel egyeztettünk a gyerekeket illetően, kinek, mikor, mit és hogyan, miközben a kollegina bent csücsült a fenekén és belemerült a telefonjába....majd mint aki jól végezte a dolgát, ledőlt az ülőkére és álomba szenderült.
Csak lett egyszer reggel fél 6 is, amikor belépett a nappalos, s az éjszakást még fekve találta...meg is kérdezte mi történt, mire az felugrott és közölte flegma stílusban: qrvaszar éjszaka volt. Na itt öntötte el az agyamat a lila köd és gyorsan helyesbítettem: nekem meg a doktornőnek qrvaszar éjszakánk volt...neked nem....
Egyébként nem gondolnám, hogy rossz volt az az éjjel. Dolgozni kellett igen, na és? Nem volt fejetlenség, nem volt kapkodás, nem volt életveszély, csináltunk a dolgunkat szépen sorban, ennyi.
Ez a story aztán úgy jött vissza hozzám, hogy ő mennyit dolgozott én meg nem segítettem....na itt lett elegem belőle. Innentől kezdve befejeztem a jófejséget vele szemben. Igen, azt a kicsit is, ami volt. Ha harc....
2016. szeptember 15., csütörtök
2016. szeptember 14., szerda
Dupla
A dupla éjszakától csak a dupla nappal a rosszabb. S naná, hogy most van bent olyan gyerek aki felett ott kell állni, mert oxigén igénye van :)
2016. szeptember 13., kedd
Munka előtt
Így kell kezdeni az éjszakai műszakot:
Éjszakára menet korábban ér be a busz, így van egy jó 20-25 percünk. Van, hogy fagyizunk, van, hogy egy kávéra csücsülünk be az egyik cukrászdába, most fagyi kehellyel leptük meg magunkat :)
Éjszakára menet korábban ér be a busz, így van egy jó 20-25 percünk. Van, hogy fagyizunk, van, hogy egy kávéra csücsülünk be az egyik cukrászdába, most fagyi kehellyel leptük meg magunkat :)
2016. szeptember 11., vasárnap
2016. szeptember 10., szombat
Tekerős
Hirtelen ötlet volt, hogy tekerjünk egyet. A Zuram egyik barátja is pont itthon van a lányaival, így egy baráti-családi tekerés lett belőle.
Az egyik szomszédos faluba tekergőztünk, jó kis túra, én kissé el voltam tájolva, miszerint olyan 4-5 km lehet...na volt az majdnem 10 is, csak oda. Tekertem már arrafelé csak nem mentem végig, mert van egy qrva nagy domb. Mint kiderült, visszafelé van az az emelkedő.
Kiérve megpihentünk a kocsmánál. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik ezt a fajta kikapcsolódást választották délutáni programnak. A pasik söröztek én rozé fröccsel hűsítettem magam, a gyereksereg pedig üdítőzött. Hazafelé még megálltunk Z-éknél, srácoknak volt még ereje ugrálni a trambulinban...
Kéretik csak a km-t nézni, időt, sebességet ne, mert az nem valós. Visszafelé leesett a láncom, nem is tudom mennyi időbe telt míg a zuram visszatette. szeretett érte, na.
2016. szeptember 9., péntek
Újra itt
Bár lett volna miről blogolnom, egyszerűen lusta voltam hozzá. Sikerült vírusirtani a gépet, de valahogy nem esik jó bekapcsolni. Még vár rá egy kis javítás, ki kell cseréltetni a CD/DVD írót benne...
A tanévkezdés mondhatni zökkenőmentesre sikeredett. Bence jól vette az akadályt, várta is már. Felső tagozatos lett, ötödik osztályt kezdte - mikornőttmegezagyerek - Az osztályuk létszáma csökkent, ami szerintem nem hátrány. Mégsem 32 hanem csak 21 (asszem). Zömében fiúk maradtak, a sok csipogós kiscsaj átment a gimibe. Nekem nem a csajokkal volt bajom, igaz a szülőkkel se sok, mert nekem aztán se időm, se energiám nem volt állandóan a tanító nénik körül legyeskedni, nem úgy, mit egyeseknek. Ezt a részét viszont nem díjaztam, mert ha nagy ritkán, de beszélni akartam valamelyikkel is, egyik-másik anyuka állandóan feltartotta. Meg engem is.
Pasi osztályfőnökük lett, aki nagyon jó fej, laza, de ugyanakkor fogja is őket, nagy természetbarát, kirándulásokat szervez, szalonnasütést, stb...jól össze fogja őket kovácsolni.
Szülői értekezletre készült ám: pálinka, bor, üdítő, sós süti....
Áronnak már nehezebben ment a kezdés. Első nap előtti éjjel 20 percenként ébredt, sírva....nem is értettem miért, hiszen semmi nem változik, ugyanaz a csoport, ugyanazok a gyerekek és ugyanazok az óvónénik....hajnalban már algoflex szirupot adtam neki, hogy valamennyit azért aludjunk. Reggel volt is sírás, de mikor elfele jöttem, már mosolyogva integetett. Azóta nincs nyávogás, bár azt mindig elmondja siessek érte, délután meg ott könyörgök: ugyan induljunk már...
A héten még nincsenek különórák, a jövőhéten indul: karate, szolfézs, zenesuli....nem fog unatkozni a kölyök, de mi se :)
A héten szabadságon vagyok, nagy terveket nem szőttem, amit akartam azt elvégeztem, jó volt ez a kis lazítás, a múlthéten kijutott nekem is a jóból. Na nem is a munka volt az, ami az agyamra ment, hanem inkább a kollegina személye....legszívesebben kivágtam volna a hetedikről...na de ami késik, az nem siet ;)
Az elliptikus használatban van. Igaz volt egy pont, amikor majdnem visszaküldtem. Kb két hét után elkezdett billegni meg nyikorogni. Gábor olajozta jobbra-balra, húzta a csavarokat, de csak nem lett jó. Már fel is hívtam a szervízt, hogy ez így nem ötös....talán bevinném.
Mondtam a Zuramnak szedje szét és akkor valahogy elvisszük, mert ezt így használni nem lehet. Na a Zuram nem szedte szét, csak kicserélt két csavart benne. S láss csodát....teljesen jó. Most nem azé'...nem vártam én edzőtermi gépet ennyi pénzért, na de azért az sem helyénvaló, hogy a gyári csavarok lóf@szt se érnek....
A tanévkezdés mondhatni zökkenőmentesre sikeredett. Bence jól vette az akadályt, várta is már. Felső tagozatos lett, ötödik osztályt kezdte - mikornőttmegezagyerek - Az osztályuk létszáma csökkent, ami szerintem nem hátrány. Mégsem 32 hanem csak 21 (asszem). Zömében fiúk maradtak, a sok csipogós kiscsaj átment a gimibe. Nekem nem a csajokkal volt bajom, igaz a szülőkkel se sok, mert nekem aztán se időm, se energiám nem volt állandóan a tanító nénik körül legyeskedni, nem úgy, mit egyeseknek. Ezt a részét viszont nem díjaztam, mert ha nagy ritkán, de beszélni akartam valamelyikkel is, egyik-másik anyuka állandóan feltartotta. Meg engem is.
Pasi osztályfőnökük lett, aki nagyon jó fej, laza, de ugyanakkor fogja is őket, nagy természetbarát, kirándulásokat szervez, szalonnasütést, stb...jól össze fogja őket kovácsolni.
Szülői értekezletre készült ám: pálinka, bor, üdítő, sós süti....
Áronnak már nehezebben ment a kezdés. Első nap előtti éjjel 20 percenként ébredt, sírva....nem is értettem miért, hiszen semmi nem változik, ugyanaz a csoport, ugyanazok a gyerekek és ugyanazok az óvónénik....hajnalban már algoflex szirupot adtam neki, hogy valamennyit azért aludjunk. Reggel volt is sírás, de mikor elfele jöttem, már mosolyogva integetett. Azóta nincs nyávogás, bár azt mindig elmondja siessek érte, délután meg ott könyörgök: ugyan induljunk már...
A héten még nincsenek különórák, a jövőhéten indul: karate, szolfézs, zenesuli....nem fog unatkozni a kölyök, de mi se :)
A héten szabadságon vagyok, nagy terveket nem szőttem, amit akartam azt elvégeztem, jó volt ez a kis lazítás, a múlthéten kijutott nekem is a jóból. Na nem is a munka volt az, ami az agyamra ment, hanem inkább a kollegina személye....legszívesebben kivágtam volna a hetedikről...na de ami késik, az nem siet ;)
Az elliptikus használatban van. Igaz volt egy pont, amikor majdnem visszaküldtem. Kb két hét után elkezdett billegni meg nyikorogni. Gábor olajozta jobbra-balra, húzta a csavarokat, de csak nem lett jó. Már fel is hívtam a szervízt, hogy ez így nem ötös....talán bevinném.
Mondtam a Zuramnak szedje szét és akkor valahogy elvisszük, mert ezt így használni nem lehet. Na a Zuram nem szedte szét, csak kicserélt két csavart benne. S láss csodát....teljesen jó. Most nem azé'...nem vártam én edzőtermi gépet ennyi pénzért, na de azért az sem helyénvaló, hogy a gyári csavarok lóf@szt se érnek....
Szilvás muffin
Megkísértett a receptje a Nők Lapjában...asdig-addig morfondíroztam míg végül nekirugaszkodtam.
Hozzávalók:
- 6 dkg vaj
- 8 dkg kristálycukor
- 2 tojás
- 20 dkg liszt
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tk sütőpor
- 1,5 dl tej
- fél citrom héja
- 25 dkg szilva
- 6 dkg vaj
- 8 dkg kristálycukor
- 2 tojás
- 20 dkg liszt
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tk sütőpor
- 1,5 dl tej
- fél citrom héja
- 25 dkg szilva
Elkészítés:
Sütőt előmelegítjük 180 fokra. A lágy vajat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az egész tojásokat. Beleszitáljuk a lisztet, sütőport, fahéjat, majd hozzákeverjük a tejet. Belereszeljük a citromhéjat és simára keverjük a tésztát. Ezután óvatosan beleforgatjuk a szilvát. Kibéleljük a muffinsütőt kapszlikkal, megtöltjük és sütőbe toljuk. 25-30 perc alatt készül el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)