Blogháttér

2015. január 30., péntek

JelmezBálos

Ma volt az óvodában a Farsang. Mikor máskor lett volna beteg a gyerek, ha nem eőtte, ugyebár. Ezt minden egyes ünnepnél eljátsza egyébként, már csak megvontam a vállam, bízva abban, hogy az alkalomra kimászik a lázas állapotból. 

Tavaly már ellőtte a Bohóc jelmezt, de annyira tetszett neki, hogy idén csípőből vágta a választ arra a kérésre, hogy mi szeretne lenni. Mit volt, mit tenni, felemeltem a telefont és ismét kölcsön kértem a nevezett jelmezt. Én mondom mázlim van ezzel a gyerekkel, mert kitalálhatott volna valami kacifántosabbat is és ismerve a kreativitásomat, a kézügyességemet és az időbeosztásomat, okozott volna álmatlan éjszakákat és valljuk be, alvásból mostanság nem állko túl jól. Szóval hálát rebegek ezért a jelmezért. 

Ma szépen beballagtunk tíz óra előtt az oviba, felöltöztettem a gyereket majd betoltam a csoportba, majd kint várakoztam a többi szülővel, míg készen nem álltak a kezdésre.

Nagyon cukik voltak mind, Áronnak csak itthon nagy a szája, ott azért eléggé meg volt szeppenve, gondolom a sok szülőtől meg az egész felhajtástól. Röpke másfél óráig tartott a buli, nekem mondjuk elég is volt utána oszolj, Áron nyilván nem maradt ott, viszont hétfőtől újra az óvodások dolgos napjait fogja élni. 














Bigacsiga



2015. január 29., csütörtök

Jellemző....

....hogy amikor nyugi van éjjel az osztályon és mindenki alszik, akkor mi ülünk, csacsogunk és rengeteget röhögünk az ügyeletes orvossal az élen.

Az igaz, hogy ritkán van ilyen. Mármint nyugalom. Mert a jókedv az nem hiánycikk.

2015. január 27., kedd

A hetedik napon

Láztalan végre. Egészen végig 39 feletti lázakat produkált és nem vagyok egy kétségbeesős szülő és nem rohanok éjjel kettőkor az ügyeletre de azért úgy a hatodik napon már egy kicsit felvontam a szemöldökömet, bár a láza csak 38,6 -ig kúszott fel. Lehet ha később mérem ment az volna tovább is.
A kedve, általános állapota amúgy jó volt, ivott sokat, a kiszáradás nem fenyegette, evett is, igaz kevesebbet, mint szokott. De most már jól van és ez a lényeg, mondjuk oviba így is már csak a jövő héten viszem, mert erre a pár napra felesleges, az utasítás úgy szólt: láztalanság + 2 nap....
Viszont így nem marad le a farsangról, mert pénteken, már mint gyógyultat tudom bevinni arra a 2 óra hosszára :)

2015. január 26., hétfő

Vasalni kellett volna


Igazából semmi köze a vasálasnak a sütéshez, csak nem volt kedvem az előbbihez, az utóbbihoz meg aztán kimondottan ritkán támad kedvem, így gyorsan nekifogtam míg meg nem gondoltam magam.

Keresd a beteget

2015. január 22., csütörtök

Lázban ég

Áron ismét benyalt valamit, de nagyon, magas láza van, hajnalban 39, 5 volt.....a tegnap éjszakát a szüleimnél töltötték, mert G. későn végzett én meg éjszakás voltam. Délután aztán hazahoztuk őt, itthon folytatta a lázongást, 38-nál megkérdezte x-boxozhat-e. A kinect-el.....Este aztán egészen 39, 7-ig ment fel a láza, majd ma hajnalban újra 39, 1-et mértem.

Reggel elvittem Bencét suliba, megejtettem a bevásárlást, majd elvittük a dokihoz Áront. Igen, a háziorvoshoz. Nálunk ez a szokás, nem úgy, mit Vácon.... :D
Influenza-gyanú, de nem panaszkodik végtagfájdalomra, csak fejfájásra, szédülésre...orra folyik, vizes, váladék ürül. Inni jól iszik, eszeget is. Most kedve jó, jelenleg láztalan, de enyhe hőemelkedése van.
Isoprinosine-t írt fel neki a Drnő és tüneti terápia. Nyilván.

2015. január 13., kedd

Tíz év


Tíz éve, hogy megszületett. Hihetetlen, mintha csak tegnap lett volna és már tíz éves. Harmadikos. Önálló. Lassan beköszönt a kamaszkor. Mikor, vajon mikor nőtt meg ennyire....és ilyen hamar.....

Tíz évvel ezelőtt ilyenkor még a kórházban voltam a soronkövetkező ctg vizsgálaton, már tudtam, hogy valami nem stimmel, mert az orvos megkérdezte, hogy úgy érkeztem-e, hogy ott tudok-e maradni.....Nyilván nem, de mikor felvázolta a lehetőségeket, hogy
a; ottmaradok
b; hazajövök, de aláírom a Saját Felelősségre című papírt és reggel azonnal viszamegyek

Nyilván ottmaradtam. Szóltam Gábornak, ott kell maradnom, hozza utánam a cuccot.....én bekerültem a szülőszobára, infúziót kapta, gépre tettek....eredmény nemhogy javult, de talán még romlott is.....Gábor hazajött, nem tudtuk mi lesz. Aztán egyszercsak megjelent az orvos, hogy akkor műtét....Ültem ott a műtőben az anesztesre várva, majd az fordult meg a fejemben, hogy akkor most nekem gyerekem lesz és én erre egyáltalán nem vagyok felkészülve.....és akkor jött és szúrt és én rosszullettem, fújkálták a lábam, hol érzem a hideget, de csak azt hajtogattam, hogy rosszulvagyok-rosszulvagyok.......majd mikor helyrekalapáltak, legszívesebben aludtam volna, olyan fáradtság tört rám, a szememet sem bírtam kinyitni. Szóltak, most kezdik, majd szóltak, hogy nyissam ki a szemem, mutatják a babát. Igen, hallottam, hogy felsírt.....Tíz évvel ezelőtt 22.43-kor....


                                 






2015. január 11., vasárnap

És megint

Meséltem a múltkor azt a telefonos story-t éjszaka...nos volt folytatása. Kolléganőm mesélte, hogy ez anyuka igaz, hogy nem éjjel, de este tíz óra körül hívta az osztályt, mert tanácstalan volt.Elmesélte a történetet, hogy volt háziorvosnál, aki fel is írta a féreghajtó gyógyszert a gyereknek, de most ő úgy tapasztalta, hogy megszűntek a panaszok és akkor most tulajdonképpen az érdekelné, hogy be adja-e a gyógyszert avagy sem....
Kolléganő bátran javasolta a gyógyszer bevételét, mert hát az, hogy a szülő nem lát semmit az még nem jelenti azt, hogy a gyerek kitisztult, amúgy meg aztán ám semmi baja nem lesz tőle.
Válasz:

Óóóó...hát a receptet nem váltotta ám ki.....

WTF???

2015. január 10., szombat

Inkább

Összeszedtem Bencét a suliból pénteken ebéd után és a kocsiban feltettem a szokásos kérdést:

- Mi volt ma a suliban?
- Hát...matekból írtunk egy olyan nem nagy dolgozatot, de senki nem tudta, hogy írni fogunk, mert J. néni nem mondta.....
(szeretem mikor Ádámtól-Évától kezdi)
- Igen?! Éééés? Hogy sikerült?
- Majdnem négyes lett, de inkább hármas (nagyon kellett röhögnöm...nyilván nem a jegy miatt, hanem ahogy előadta)

2015. január 9., péntek

Blog ajánló

Ajánlom figyelmetekbe, ha esetleg még nem ismernétek  EZT a blogot.

Azért nem ölt meg az unalom

A mai nap egy álagosnak mondható nap volt. Reggel miután leszállítottam a srácokat a különböző nevelési intézményekbe, elugrottam vásárolni, majd itthon nekiálltam a főzés-mosás-vasalás című házimunkának és csak azért nem takarítottam, mert azt tegnap megejtettem. Nem estem túlzásba, csak tűzoltászerűen végeztem, nagy gáz nem volt. 

Gondoltam a délutánomat majd azzal töltöm, hogy a fotelbe helyezkedve kényelmesen olvasok...de akkora maradt a hajmosás plusz szárítás. Ebéd után Bencét haza kellett ozni. Vagyis nem kellett csak szeretett volna hazajönni, mert ma helyettesítés volt du és péntek lévén, azt mondták, aki szeretne hazamehet. Hát ő meg szeretett volna. Gondolkoztam egy sort, hogy Áront is elhozom ebéd után, de aztán úgy voltam vele, hogy nem emlegeti, majradjon, addig is csend van itthon  Bencét úgyis vissza kellett vinni karatéra, így G. ment érte. Áront letette, Bencét felvette. Áron csak két percenként bírta feltenni az "apamikorjön"  kérdést...alig ment az agyamra. És ha már annyira ráértem, hát mostam még egy adagot. Most két napig úgysem leszek itthon. Szombat-vasárnap a nappalt nyertem meg, szóval kicsit hazaugrok aludni. 

Jahh halkan jegyzem meg, hogy G. beteg, fáj a torka, alig bír beszélni, alig van hangja legalább csend van,  suttogni tud meg activytit játszunk, mutogat, tapsol...én meg találjam ki teát/levest/akármit szeretne......

Hát ez is előfordul minálunk.

Jégkaparók: 



2015. január 8., csütörtök

Hirdetés

Hangtompítót keresek.  2010-es évjáratú,  egy méter körüli, 16 kg-os Áron nevezetű fiúgyermeknek.

Esküszöm leragasztom a száját. az egy dolog, hogy csak akkor nyomja egyfolytában, amikor nyitva van a szeme, de hogy nem bír normál hangerőn kommunikálni, na ettől már kihullik a hajam.....

.... a másik meg: mondok valamit és csípőből visszakérdez: he? Mi? Mit mondtál? Én nem tudom, baj lehet a hallásával vagy csak alkalmi süketet játszik...kipróbáltam, direkt halkan mondtam neki valamit, ermészetesen visszakérdezett és nem elismételtem, hanem megkérdeztem, na mit is mondtam....és tudta és tudta és tudta.....

Tudom, csak az első húsz év nehéz....



2015. január 7., szerda

1:48

Nem lett volna egy rossz ügyeletünk, ha az újszülött adaptációjában nem lép fel némi zavar ami indikálja az áthelyezést és ezért a Cernyt kell riasztani.....míg erre vártunk éjjel 1:48-kor csörög a telefon....

- Gyerekosztály, jó estét, miben segíthetek?
- Van itt nekem ez a lyány akinek van valami cérnagilisztája, most mit csináljak vele?
- Holnap reggel tessék felkeresni a háziorvost és ír fel neki féreghajtót.
- De már többször volt neki ilyen, normális ez?
- Gyerekeknél előfordul - hangja alapján nem abba a csoportba tartozott amelyiknek erőssége a higiénia
- De allergiás arra a gyógyszerre, a múltkor is feldagadt a szája..
- Tessék szólni az orvosnak és ő tudni fogja mit írjon fel - most mi a bánatot mondtam volna.....hogy éjjel háromenyged kettőkor aludjon, ne  a gyerek fenekét nézegesse. ?!

Komolyan mondom az ilyenek* szívják le az energiánkat.....hol jutna nekem ezért bemenni vagy telefont megemelni? Megmosdatom, bekenem, reggel elballagok az orvoshoz és jónapot.....

*: ha nem lennének akkor min röhögnénk még hetek múlva is, ez igaz :)

2015. január 6., kedd

Vuk

Bencének kötelező olvasmány, a szünetben az X oldalig kellett elolvasnia. El is olvasta, mi  meg az apjával felváltva olvastuk neki esténként. Tegnap este rám jutott az utolsó pár oldal - megjegyzem a könyv és a mese alig vannak köszönővisznyba egymással, elég durván van leírva egy-egy jelenet - és bizony Karak elpusztulását nem bírtam sírás nélkül végigolvasni. Nesze neked kötelező olvasmány....

2015. január 5., hétfő

Azért na

Értem én, hogy hideg meg agy meg akrámilyen műszaki probléma is felléphet, de egy órát állni a mínuszban és várni a buszra, nem olyan móka-kacagás. És még el is késtem, mert kimaradt az a járat amivel menni szoktam. Bízom benne, hogy nem lesz rendszeres, mert a kollégáim nem fogják imába foglalni a nevem.  szerencse az volt, hogy hárman voltunk beosztva nappalra és aránylag egy nyugis osztályt vettünk át. 

2015. január 4., vasárnap

A kiütésekről

Bence kapott Fenistil cseppeket, el ugyan nem múlt, de halványult valamelyest a sok pötty, karja, lába még tele van. Konzultáltam az ügyeletes Drnővel, arra jutottunk, valószínűleg vírus infekció, miután nem evett semmi újat és nemrégen volt megfázva, igazság szerint az orra még most is folyik egy kicsit. Holnap írtanom kell receptet, mert elfogyott a Fenistil......még, jó, hogy nem kell ezért a háziorvoshoz mennem....

2015. január 3., szombat

A hétpontos kérdés

Bence teste tele lett kütéssel, az alsó lábszárán és combján van sok piros kissé kiemelekedő folt, ami nem fáj csak viszket, egyéb tünete nincs, nemrég volt megfázva.....mellkasán, hasán, felső végtagjain elszórtan egy-egy látható

A kérdés:

Vigyem-e vajon az ügyeletre? Mondjuk éjjel kettőkor....*


* a halálom mikor éjjel kettőkor betalálnak, hogy 5 napja meg van fázva a gyerek, vagy reggel negyedhétkor, hogy nem aludtak egész jjel, mert a gyerek köhögött.....

Egyik kedvenc

Ez a kép a szüleinknél készült Karácsonykor. Ültünk egymás mellett, amikro anyukánk ránk nézett és azt mondta: "Király testvérek öregszetek".....a pillanat ami el van kapva, az az, amikor mondtam, hogy "én nem, csak ő" - mármint Öcsém :) 



Újévi Fogadalom

Soha nem fogadok meg semmit és idén sincs ez másképp. Nem készítettem nagy számvetést az elmúlt évről, voltak nagyon mély pontok és voltak jobb időszakok. Ha kívánnom kellene valamit az új évre, akkor az lenne, hogy
- legyünk egészségesek, az egész család, a kisebb megfázásokon túl nagyobb bajunk ne legyen
- legyen munkánk, keressünk annyit, hogy tisztességesen meg tudjunk álni
- ne legyenek extra kiadásaink (elromlik az autó, stb)
- öröm, boldogság, szeretet világbéke

Egyetlen egy dolgot szeretnék "megfogadni":
-  gyakrabban szeretném írni a blogot - mert történés az éppen lenne, csak szokszor olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm pötyögni.

2015. január 2., péntek

Karácsonyi képek










Úgy szép...

....az élet, ha zajlik. Tudom. De úgy szeretnék már egy kicsit unatkozni. El bírnám viselni, ha sem a magánéletben, sem a munkahelyeken nem lenne semmi extra......