Felvételi

 Sejtettem én, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam. Már eleve kacifántosan indult, mert a két felvételi időpontból az egyik nem volt jó, akkor volt a középsuliban a  szakmai vizsga. Fel is hívta Bence az egyetemet, nagy nehezen sikerült az ügyintézővel megértetni a problémát, majd annyit értünk el, hogy akkor menjen a másik viszgaidőpontra és majd egyszerre letudja  a két szakra a felvételi vizsgát. Oké. 

Hogy ne hajnalok hajnalán kelljen Egerbe autóznunk és kóvályognunk az egyetem és az uszoda között, azt találtuk ki, hogy lemegyünk előttevaló nap, ottalszunk, másnap megvan a felvételi és hazajövünk. Le is foglaltam a szállást. majd délután jött az email, hogy akkor a vizsgát átrakták az leső időpontra. Igen, arra, amikor a szakmai vizsga van. Na ekkor már én hívtam fel őket, hogy ez így nem lesz jó. Mire sikerült megértetnem a problémámat, addigra kihordtam egy agyvérzést lábon, mert az ügyintéző nem volt éppen a helyzet magaslatán. Ekkor kapta a gyerek a június 30-at időpontnak. A szállást is átrakattam. Közben kiderült, hogy Bence egyik osztálytársa is akkor megy felvételizni, így megbeszéltük, hogy lemennek ketten, ottalszanak és onnan mennek a felvételire. Én is meg Gábor is úgyis dolgozunk, így akkor nem kell cserélnünk. 

Ez egészen június 27-ig így is volt. Akkor Bence rákérdezett a srácra, hogy vasárnap hogyan legyen. Erre a csávó benyögte, hogy az anyukája szeretne vele menni, így akkor ő lehet mégsem menne vasárnap. 

Na ezzel csak egy problémám volt. Méghozzá az, hogy szerintem lehetett volna benne annyi, jelezze, hogy meggondolta magát és nem csak akkor amikor rákérdezett a gyerekem. Szólhatott volna időben, mert akkor úgy alakítom a munkámat. Nem beszélve arról, hogy anyuka 5 évig egyetlen szülőin sem volt -apuka járt - amivel nincs amúgy gondom, mert én is szívesen kísérem a gyerekem, de meg volt valami beszélve. 

Nyilván pont éjszakás voltam mikor ez kiderült és olyan ideges lettem, előkaptam a beosztást, hogy s.o.s-ben tudok e valakivel cserélni. Tudtam. Nagyon rendes kollégáim vannak, mert tényleg mindig mindenki igyekszik segíteni a másiknak ilyen helyzetben. Fel is hívtam a kolléganőmet este fél 8-kor, hogy ne másnap jöjjön éjszakára, hanem helyettem vasárnap. Szerencsére neki sem okozott gondot a csere, jeleztem a főnővérnek is, aki szintén jóvá hagyta a dolgot. 

Így esett, hogy végül az eredeti felállás szerint én mentem Bencével Egerbe. 

Vasárnap reggel hazajöttem a munkából, némi pihenés és ebéd után beültünk az autóba és elmentünk Egerbe. A szállásunk a vár közelében volt. Miután elfoglaltuk, elmentünk megnézni hová kell másnap mennünk, elsétáltunk az egyetemhez majd onnan az uszodához. Jó kis kör volt, nem mondom. Azért ezt gyalog, cuccokkal nem lett volna mókás neki.

Reggel időben keltünk és kerestünk egy ingyenes parkolót , még jó, hogy Gábor nem sokkal előtte volt ott, busszal vitt kirándulókat így meg tudta mondani hová parkoljak. Innen átsétáltunk az uszodához, ahová fél 9-kor meg is érkeztek a felvételiztetők. Az egyiket ismerem is még gyerekkorunkból. Az úszás gyorsan lement, én azt hittem kicsit komolyabb lesz a vizsga, de szerintem ide elég volt annyi, ha élve kijöttél a medencéből. Volt akitől még én is jobban úszok, csak én nem készülök tesi szakra. Olyan is volt, aki 75 méter után megállt pihenni….

Mikor itt végeztünk átmentünk az egyetemhez. Ott is volt egy gyors eligazítás majd borzoltam a kedélyeket, mert jeleztem, hogy Bence 2 szakra felvételizne. Na ekkor nézett nagyot a pasi, mert a karate edzői felvételi már lement. Mondtam az marha jó, mert az első neki és a tanulmányi osztályon mi ezt az instrukciót kaptuk…nekik sem jelezték, hogy párhuzamosan felvételizne valaki. 

Szerencsére nem kellett asztalt borítanom senkire, nagyon rendesek voltak, mondták, nincs gáz, úgyis van földharc feladat, akkor bemutathatja a formagyakorlatot. A pasi megkérdezte milyen öves, majd mikor megtudta, hogy 1 dan-os fekete, nem is volt több kérdése. 

Sikeresen végigvitte a tesi szakra szóló feladatokat, közben a karate szakra felvételiztető tanár odajött hozzám beszélgezni, mondta megvárja Bencét, ő fogja vizsgáztatni. Mikor Bence két feladat között kijött megírta a karate írásbelit is. Bioszból nem kellett tesztet írnia az ötös szakmai vizsga miatt, ott megkapta a max pontszámot, szóbeli tételt meg nem is kellett húznia, max pontot kapott mindenre. 200-ból 200 pontot. 

A tesi szakra 100 pontból 88-at ért el. Július végén kiderül minden. 

Ronin tábor

 Alighogy vége lett az iskolának már hétfőn kezdődött is a tábor, szerencsére itt helyben, nem kellett utazniuk sehova. Már csak azért is szerencsés volt, mert a középiskolai beíratkozás is június 25-re esett, így nem volt gond Áront elhozni a táborból. Az okmányirodában kezdtünk, mert kellett a NEK adatlap a diákigazolványhoz, majd átmentünk a suliba és gyorsan leadtuk a papírokat, befizettem amit kellett és jelentkezett a Kadét programba is. A leendő osztályfőnöke a Bence volt osztályfőnöke, úgyhogy minden rendben is ment, sőt a tanárok is ismerik már Áront.

Délre vissza is ért a táborba. Remek programok voltak, voltak a strandon is az egyik nap. Na ott volt egy kis baleset, de nem a táborozókkal, hanem Bence egyik barátja is kint volt a strandon, fociztak és olyan szerencsétlenül rúgott össze egy másik sráccal, hogy a kislábujja melletti ujján nyílt törése lett, Bence hívott mentőt, be is ment a kórházba is, a sürgin összefutott az apjával, mert pont az ügyeleten dolgozott. Bálintot be is tolták a műtőbe, de szombaton már haza is engedték.

A tábor hátralévő idejében már nem történt semmi. 

Ő is elballagott

 Áronnak is megvolt a ballagása Június 21-én. Reggel negyed 9-re kellett vinni, utána nemsokkal mi is mentünk. Szegény apukám már nem élte meg, anyukám meg nem bírta volna végigállni, bár akár ülhetett is volna, de ő addig a húst sütötte ki. Na meg tesóméknál is ballagott Ádám, pont ugyanakkor, ketté osztódni meg nem tudott volna. Nyilván én nem sértődtem volna meg, ha oda megy. 

Anyósom jött el egyedül, mert értelemszerűen tesómék sem tudtak jönni, sógoromék meg nem értek ide. Mondjuk ők előtte való nap jól felbosszantottak, mert felhívták Gábort, hogy akkor ők ráérnek 11 után jönni, ugye?! Na én meg ezen kiakadtam, mert egyrészt ha már meghívtuk őket, akkor igazán odatolhatták volna a képüket 9-re, mert amikor az elsőáldozás volt a gyerekeknek, akkor mi sem csak az ebédre mentünk. Mindegy, lenyeltem, de az fix, hogy ezután nem fogom magam törni amikor esemény van náluk és meg kell jelenni. 

A ballagás, bár tartottam tőle, nem volt végtelenül hosszú. Nem tudom mennyire köszönhető ez Áron osztálytársának, aki odaállt az igazgatónő elé az utolsó héten, hogy ő azt szeretné kérni, hogy ne legyen hosszú, ne tartson órákig :))

Kb egy 2 óra hossza volt, de ebben már az is benne volt, hogy megkapták az osztályokban a bizonyítványt és a fotózás is megtörtént. Nekem tetszett az egész műsor, az hogy végül az udvar annyira árnyékos volt, hogy nem dőltek ki sorban a gyerekek és mozgott a levegő is. Áron átadta a zászlót a hetedikeseknek. 

Az ünnepség után tesómékkal ünnepeltünk. Béreltünk egy helyet, a kaja egy részét rendeltük, a többit anyukám csinálta, a sütit meg mindenki hozott, rendeltünk tortát is. Gyorsan eltelt a délután, jó volt így a buli is, nem feszült rá senki. 

Esti séta

 Az utóbbi időben ritkán viszem el Mexet sétálni. Valahogy mindig úgy jön ki a lépés. Napközben már meleg van, reggelről nem tudom elvinni, este meg mindig van valami, így Bence szokott járni vele. Most úgy alakult, hogy időm is meg kedvem is volt. Nem mondom, hogy sokkal hűvösebb lett az idő estére, de legalább a szél fújt, így nem döglöttünk meg. mentünk is 5 km-t, nem tudom ki fáradt el jobban. szerintem én. 

Nincs új a nap alatt

 Ismét egy elbaszottbalázott éjszakán vagyok túl. amúgy hihetetlen, hogy ennyi gyerek életben tartására alkalmatlan szülő van. Hol a telefon csörgött, hol az ügyeletről küldtek gyereket, hol a mentő jött, hol csak úgy besétált az ambuláns. A kedvencem az volt mikor besétáltak éjjel fél 1-kor az 5 éves gyerekkel, hogy férges....És ezt nem fogom soha megérteni, hogy miért nem lehet megvárni a reggel és elballagni a háziorvoshoz? Valószínűleg nem 5 perccel azelőtt lett olyan....az ügyeleten is biztosan boldogok voltak....

Villanyászok

 Szerdán, ahogy ígérték jöttek is a villanyszerelők. Gondoltam reggel gyorsan elviszem áront, elugrok üzletbe, kiszaladok a temetőbe majd megállok a pékségnél és pont hazaérek (-ra, amikorra ígérték magukat.

Na pont a pékségnél csörgött Gábor, hogy a szerelők már ott vannak....Bence itthon volt meg Gábor anyukája is, így bejutottak a házba és pár perc múlva már én is hazaértem. Mondtam is nekik, nemhogy előbb nem szoktak jönni a szakemberek, de még pontosan sem...gyorsan neki is fogtak a munkának, haladtak is szépen a megbeszéltek szerint. nekem volt még egy kérdésem a Led világítással kapcsolatban, ami a felső konyhaszekrény alatt fog futni, de a srác megnyugtatott, hogy megoldja, mert ugye a páraelszívónál meg fog szakadni és nem értettem, hogyan lesz nekem világításom a mosogatónál is. 

Azért csak sikerült elrontaniuk egy dolgot, igaz nem létfontosságú, de nem is értem hogyan sikerült nekik. Mi mindent felrajzoltunk a falra, hol legyen a kapcsoló, hol legyen a konnektorok, melyik konnektor mihez fog kelleni. Gábor nem volt itthon, mert dolgozott én meg nem is figyeltem, mert mikor kérdeztem, akkor mondták tudnak mindent. A főzőlap konnektora mellé terveztük a mosogatógépét is és a mosogató alá meg egy plusz konnektort akartunk betenni, ha esetleg egyszer lesz egy vízszűrőnk vagy konyhamalacunk - utóbbit nem tervezzük, igaz előbbit se a közeljövőben - akkor legyen kiállása. Nos, a főzőlap konnektora mellé nem tettek másikat...lehet, hogy még meg lehetne oldani, de annyira meg nem létfontosságú a dolog.

Egy nap alatt végeztek, még a ledet meg a felszerelvényezést megcsinálják, ha készen lesz a bútor meg a csempézés is, szóval jönnek még. Szerintem viszonylag jó áron meg is úsztuk, mert 350 ezret kértek anyaggal, munkadíjjal együtt, és úgy megcsinálták, hogy a konyhában is van egy kapcsolódoboz, extra biztonságos elosztással, így már nem fogja állandóan leverni az áramot, ha egyszerre megy 2 gép. Nem mondom, hogy nem fájt a szívem mikor ki kellett fizetni, de rengeteg pénzt megspóroltunk a többi munkával, amit Gábor csinált meg. Ezt is meg tudta volna csinálni, de azt mondta a villany nem játék, annyit nem ér, hogy bármi baj legyen belőle, ha ő köti be. Nem beszélve arról, hogy nekik ez egy nap volt, Gábornak meg lett volna egy hét is...

Az élet csak úgy zajlik

Esélytelen, hogy bepótoljam a kimaradt hetek történéseit, de nagy vonalakban jegyzetelek, mert a Memory Planner-ben is el vagyok maradva kb március közepénél tartok, amikor apukám rosszul lett, egyszerűen nem tudom átverekedni magam azon az időszakon, iszonyat megvisel ledokumentálni. 

Június elején futottunk még egy kört járólap ügyben, mert amit kinéztünk, az 30x60-as lap, viszont az előszobában meg 20x60-as van, s miután nincs ajtó olyan hülyén mutatna az eltérő méret még akkor is, ha küszöb is lesz. Elmentünk egy másik helyre, ott találtunk nagyon hasonlót, mint ami az előszobában van, s találtunk a falra is olyan csempét, ami fa hatású és matt is és színben is jó lesz (remélem, mert más bent lámpafényben meg más kint a természetes fény alatt, de amúgy meg majd megszokom). 

A villanyszerelőkre várunk, eljutottunk odáig, hogy a hátralévő munkálatokat csak utánuk tudjuk megcsinálni, s csúszásban vannak. szerencsére nem sokat csúsznak, a múlt hétre mondták, de holnap fognak érkezni. Gábor most úgyis állandóan dolgozik, csak a hét vége felé lesz itthon, igaz, akkor meg áron ballagása lesz. Azért remélem, hogy 2-3 héten belül elkészül a konyha, inkább 3, de nem baj, csak lássam már a végét. 

Gábor június elején elment a haverjaival kicsit kikapcsolódni  Ausztriába, biciklitúrát terveztek. Csütörtöki nap mentek és vasárnapra tervezték az érkezést, de elromlott az idő, így szombaton hazajöttek. A hely nagyon szép volt, remélem egy hétvégére eljutunk kicsit kikapcsolódni, ha vége lesz már itt a felújításoknak, mert gyönyörű helyen voltak. 

Bencének ma volt a szóbeli angol érettségi vizsgája, ami gyorsan lement és jó tételt is húzott meg beszélni is tudott, én annyira nem is tartottam ettől a vizsgától, ő meg pláne nem, könyvet nem is nagyon láttam a kezében, tegnap meg még elment dolgozni is. Még délután vissza kell menni a bizonyítványosztásra.

Itt tartunk most.