Kiskarácsony - Nagykarácsony

Összességében nézve jól sikerült. Gábor miután szombaton dolgozott ezért pénteken (dec.24) kimentünk anyukámékhoz ebédre, vasárnap meg Gábor szüleihez, így nem kellett egy napba belesűrítenünk két nagyszülői karácsonyozást. Mondjuk a péntek kicsit sűrű volt így is.

Mikor különköltöztünk megbeszéltük, hogy a Szentestét itthon töltjük (akkor még) kettesben. Azóta ez így is működött gyerek mellett is. Ez volt a harmadik év, hogy változtattunk a felálláson.

Ebédre mentünk. Persze rögtön nem ül asztalhoz az ember. Még beszélgettünk, gyereke játszottak, Áront megetettem, letetettem aludni. Mondjuk nagyon sokat nem aludt, kábé 30 percet. Ebéd után még megvártuk a tesóm kisfiát az anyukájával (ez egy nagyon hosszú történet) és csak ezután volt ajándékbontás. Mondanom sem kell, hogy a legjobban Bence volt besózva. Megpróbáltunk időben elindulni haza, de így is volt már este 6. Itthon aztán gyorsan elláttam a legkisebbet, aki a fürdéstől felébredt és vigyorgott, mint a tejbetök. Míg eljátszott a földön, addig mi megvacsiztunk - közben becsempésztem az ajándékokat a fa alá - és utána volt ajándékbontogatás.

Bence menetközben szólt, hogy megmossa a száját a fürdőben, de láttam a szemén a huncutságot. A nappali felé vette az irány, így gyorsan közbeszóltam, hogy ha esetleg elfelejette volna merre találja a fürdőszobát. :D

Vacsi után volt csillagszóró, zene, végül ajándékbontás.

A szombatot itthon töltöttük. Vendégeket vártunk, akik Áronnézőbe jöttek. Este pedig az unokahugomék jöttek fel.

Vasárnap pedig Gábor szüleihez mentünk, jöttek sógoromék is. Volt sok ajándék meg egy igazi meglepetés is, mert ismét bővül a család. Nem mi leszünk nagycsaládosok, hanem a keresztgyerekünknek lesz kistesója...:DDD

Karácsony előtt....

MOzgalmas napunk volt tegnap (is). A helyzet az, hogy szerettem volna folyamatosan írni, de a körülmények összeesküdtek ellenem. Na meg mit szépítsem, lusta is voltam. Na jó, inkább fáradt.

Kezdődött azzal, hogy 17-én volt az oviban a karácsonyi ünnepély. Sok szeretettel várták a szülőket is. Ki nem hagytam volna. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak a srácok. Persze csúszással indult ebből kifolyólag csúszott minden. Az ünnepség után haza is hoztam Bencét. A világért ott nem maradt volna, én meg már nem akartam harmadszor is visszamenni az oviba, ráadásul Gábor is dolgozott.

Haza már úgy jöttünk, hogy folyt az orra. Ismét. Őszinte leszek, már az agyamra megy. Nem, nem a gyerek, hanem, hogy megint beteg. Persze Áron is hasonlóképpen volt. A porszívót már egy hónapja nem tudom eltenni, inkább a gyerekek orrára kellene kötni. :/

Az ajándékok nagy résdze már megvolt, csak arra vártam, hogy ki is szállítsák. Még jó, hogy megnéztem a mailjeimet, mert írták, hogy bizony a nagydobozos Lego hiány, nem tudják beszerezni. Akkor gyorsan rákerestem, felhívtam egy játékboltot, karácsonyig vajon megérkezik e. Szerencsém volt. De ekkor még nem volt ajándék Gábornak. Illetve kitaláltuk, hogy mit, csak éppen el kellett menjünk megnézni, kiválasztani. Mondanom sem kell, hogy az utolsó pillanatra lett hagyva és természetesen nem volt választék. Így majd ezt utólag fogja megkapni. Helyette vehettem neki mást. Tiszta szerencse, hogy imádja a csokit, így azzal nem fogok mellé. Perzse más is volt neki a fa alatt.

Áront elvittem még a drnőhöz, nehogy Szenteste napján kelljen őt hivogatni. El kellene kezdeni a hozzátáplálást is, de az én gyerekem azt hiszi, hogy a kanál maga a közellenség. A megváltónak sem nyitná ki a száját, így némi cselhez kell folyamodnom és a cumit ott kell tartsam a másik kezemben. Remélem hamar megbarátkozik vele. Próbáltam én már mindenfélét: kicsit, nagyot, szilikonosat, műanyagot még a különböző színeket is bevetettem, hátha az a baj. De nem....

Azért sikerült mindennel időben elkészülni, ajándékokat becsomagolni, sütiket megsütni, stb.....

Karácsony

Ha meg szeretnéd hallgatni akkor a blogban lévő zenét állítsd le.:)

4 Hónapos

Már betöltötte a 4 hónapot is ez a gyerek. Én nem tudom hova rohan így az idő. Most született. Ici-pici (na jó annyira nem volt az) volt, most meg már mekkora...

Megkapta a soron következő kötelező oltásokat. Kicsit nehéz volt összehozni a dolgot, de végül csak sikerült. December 2-án kellett volna kapnia, de áttetettük 9-re, mert Bencével a kardiológiára volt időpontunk Pestre. Készültünk is, le volt szervezve minden (Áront nem állt szándékunkban vinni), erre szerdán telefonáltak, hogy visszamondanák az időpontunkat. Különösebben nem indokolták, én meg nagyon nem firtattam. A lényegen nem változtatott. Próbált lerázni a hölgy, hogy ha van valami akkor vigyük el ide helyben. Aztán sikerült megértetnem vele, hogy itt voltunk és éppen ennek az eredményeképp vinném oda. Szóü ami szó, január 20-án van jelenésünk.

Visszatérve Áronra: most csütörötkön megkapta az oltásokat, amit egészen jól viselt. Konkrétan az első után még volt kedve mosolyogni :) Na de a második kissdé fájt neki s ennek hangot is adott, de nem volt nagy sírás, hamar megnyugodott. Le lett mázsálva is és a hossza sem maradt titokban.

Jelentem a fiatalember 7000gr és 66 cm. :D

Minden rendben van vele.

Még kint a váróteremben futottam össze az egyik csajszival, az ő kislánya 3 nappal idősebb Árontól. Beszélgettünk miközben a fiacskám hasalt a váróteremben lévő pelenkázóasztalon. A kislány már 3 hónaposan megfordult, míg az én gyerekem max oldalra hajlandó fordulni, de át semmiképpen. Hogyisne! Az már mekkora munkával járna. Éppen ezt ecseteltem T-nek mikor ez a kis betyár gondolt egyet és azzal a lendülettel hanyat vágta magát miközben ezt gondolhatta magában:

- Nesze anyám! Méghogy nem tudok megfordulni. NEM AKAROK! És ez nagy különbség....Hahaha....

Én néztem egy nagyot (konkrétan elfelejtettem becsukni a számat) és nagyon büszke voltam rá. Ezek szerint olyan lesz, mint a bátyja, semmit nem fog elsietni. :D

Megjegyzem a váróteremben az összes ilyen törpeméretűn ott figyelt a borostyán-nyaklánc, persze Áron volt a kivétel. Nem is áll szándékomban felruházni a gyerekem nyakát. Ebben valahogyan nem hiszek. És asszem az egyik ismerős gyerekének a nyakában is hiába van ilyen, napok óta nem alszanak. Jön a gyerek foga.....

Ezt benyaltuk...

Bence 2 hetet volt itthon. Nem volt komoly baja, csak egy kis nátha. Megpróbáltuk antibiotikum nélkül kikezelni, de nemhogy jobban lett, hanem egyre rondábban köhögött, pedig egy hétig gyakorolt :)

Miután nem javult ráhúzott még egy hetet a pihenésre. Mondanom sem kell, hogy ezen kívül semmi baja nem volt neki, viszont engem frankón lefárasztott a 2 hétben. :D Kapott olyan antibigyót, ami egy lórúgással felért, ugyanei 3 napig szedte, naponta egyszer. Már az első adag bevétele után látszott a javulás.

Persze Áron is betaknyosodott. Szerencsére nem vészesen, egy kis orrszívással, némi orcseppel meg is úszta a dolgot.

Hétfőn Bence örömmel ment az oviba, én meg örömmel vittem. Bár be nem vallotta volna a világ összes kincséért sem, de azért már hiányzott neki. Ott is hagyott az ajtóban annak rendje-módja szerint.

Tartott ez az idilli állapot egészen kedd estig. Illetve volt az már szerda hajnal is.

Kezdem ott, hogy a csoportban (nem tudom, hogy más csoportban is előfordult e) felütötte fejét a hányós-hasmenés vírus okozta betegség. Sorra dőltek ki az emberpalánták. Egyik jobbra dőlt, másik balra, néhányan tartották a frontot.

Azt hittem mi megússzuk. Hát a nagy fenét. Említett éjjel arra ugrottunk, hogy a gyerek hányt. Nincs rosszabb, mint szenvedni látni a saját gyerekeset. Azt hiszem ezzel egytértünk. Ez ugye azzal járt, hogy ágyneműt le, gyerek át a mi ágyunkba. Nem sokáig alhattunk, mert ismételten rátört az egyik róka Bencére. Én ugrottam volna ki az ágyból villanyt kapcsolni, de olyannyira megszédültem, hogy mozdulni sem bírtam. Ekkor még azt hittem csak a vérnyomásom szórakozik, de a második ugrási kísérletnél világossá vált előttem, hogy bizony ezt a szemét vírust én is benyeltem. Immáron ketten küzdöttünk a rókákkal. Én nnyivel meg is úsztam, de szegény gyerekemet még megkínozták párszor ezek a vadállatok....

Mondanom sem kell, hogy Bence ezek után már reggelről hozat a formáját. Konkrétan mintha mi sem történt volna, én meg vergődtem.

SOS-ben jeleztem anyukámnak, hogy legalább a legkisebbet menekítse ki, hogy el ne kapja (ha lehet), na meg tudjunk egy kicsit lábadozni. Mármint én.

A lábadozásrtól annyit, hogy életem párja éppen ezt a napot szemelte ki arra, hogy kisziloplasztozza az ablakokat (ki volt, csak hát ugye bepenészedett és most kicserélte) én meg porszívóztam utána. Feküdni konkrétan nem sokat feküdtem. Viszont jobban lettem délutánra. Olyannyira, hogy este én mentem Áronért.

Legkisebb köszöni, jól érezte magát a mamánál és úgy tűnik, hogy megúszta ezt a kalandot a vírussal....

Karácsonyi készülődés

Elkezdtük a Karácsonyra való készülődést. A lakást én nem nagyon szoktam díszbe öltöztetni, a bejárati ajtón figyel egy Adventi csillag (SK), előszedtem a koszorút is, amit idén nem az asztalra tettem, hanem a Tv szekrény tetején kapott helyett pár gyertyával egyetemben. S kiakasztottam még egy 3 db-os csillagfüzéert (szintén SK) az előszobába.

Régebben (mikor beköltöztünk) az ablakokba is biggyesztettem díszeket, de rá kellett jöjjek - igen hamar - hogy ezek bentről azért nem látszanak, mert a függöny takarja őket, lentről pedig azért nem, mert a háromemeltnyi magasságban vannak az ablakok. Így erről nagyon gyorsan le is szoktam...

Bence természetesen minden elképzelhető helyre aggatott volna valami karácsonyi feelinget idéző kütyüt. S már hetek óta azt hajtogatja, hogy majd az Ő karácsonyfája hogyan lesz feldíszítve. Mindezzel azt akarta nekem sugallni, hogy az ő szobájában is legyen fa. Haha. Nem nagyon vette az adást mikor közöltem vele, hogy ez nem fog menni....

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam valamit, ami mindkettőnknek jó. Feldíszítettem az ágyát. Így Ő karácsonyi díszek között alhat (és ettől fenemód boldog), nekem pedig nem kell már elhárítanom a különbejáratú karácsonyfára szóló igényét :D (kecske is, káposzta is)

Idén úgy döntöttem (-tünk), hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, a felnőttek pedig "csak" meglepit. Még Bence születése előtt (mikor több időm volt magamra) elvarázyolt a kreatív hobby. Gondoltam egyet és beszabadultam a hobby boltba. Felszerelkeztem tekintélyes mennyiségű üvegfestékkel, gyertyatállal és egyéb kellékekkel, s nekiláttam az ajándékoknak. :D

Közben Bence ovónénijének és az egyik dadának is névnapja volt, így erre is gyártottam egy-egy meglepit és karácsonyra is valami SK-t kapnak.

Még nem vagyok készen, de azért haladok. Foglalkoznék én ezzel egész álló nap, de ugye a családot is el kell látni....

Mikulás

A Volánnál minden évben rendeznek Mikulásünnepséget. Na nem nagy ünnepélyt kell elképzelni. A gyerekek szülőkkel együtt összegyűlnek, s mikor megérkezik a Miki kiosztja az ajándékokat a névsor alapján. Szokott egy kis beszédet tartani, de a gyerekeket ugye a csomag érdekli igazán. Minden évben van olyan gyermek aki elmond egy verset vagy énekel valamit, de igazából mindegyik emberpalánta a Bátortalan Tintanyúlra hasonlít.

Van egy kisrás (Bencével egyidős), na Ő nem szégyenlős. Tavaly is olyan verset mondott, hogy csak pislogtunk.

Most is miután megérkezett a Télapó, köszöntötte a gyerkőcöket, akik persze meg sem mertek mukkanni. Ezek ut6án azzal az ötlettel állt elő, hogy az kap először ajándékot aki előad valamit. Mondanom sem kell, hogy az a kisrác ugrott ki elsőnek aki tavaly sem volt rest előadni az oviban tanultakat. Nagyon szépen szavalt, majd a huga is kiállt egy verssel.

Ezek után ért a meglepetés minket, mert Bence ugorr oda a Mikulás elé egy pillanat alatt. Átfutott az agyamon, hogy mi lesz ha az apjával költött "zötyög a taliga" vagy a mulatós "ezekkel a sofőrökkel baj van " című számot adja elő, de megkönyörült rajtunk (pedig egy pillanat alatt lesápadtunk az apjával) mert a Kiskarácsony-nagykarácsonyt énekelte el. Hozzáteszem, hogy jobban járt volna, ha valami verset mond, mert az énekhangját tőlem örökölte :/ :D (jobb ha én sem énekelek, főleg nem hangosan), de azért megtapsolta Őt is a közönség.

Büszkék is vagyunk rá nagyon, mert elég szégyenlős (tudom nem látszik ez rajta, de nem szereti produkálni magát, illetve nem így).

Utána lelkesen segített a Mikulásnak kiosztani a csomagokat. Megjegyzem idén nagyon sok gyermek adott elő valamit, a Télapó örült is ennek nagyon. A végén pedig megénekeltette a szülőket-gyerekeket egyaránt. Én csak tátogtam, hogy ne rontsam az összhangot :DDD