Apának...

Zahának....

Drága Zaha Születésed Napján kívánom, hogy álmaid, vágyaid teljesüljenek, kívánok neked erőt, hogy tudd elfogadni az elfogadhatatlant.....

Krisztinek...

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

S szemedben mégis mindörökké

A mának arca tűn elő.

Ezért, ha illan ez az év is,

S a múltba mállva szétomolt,

Lelkedben ott a kincs örökre,

Amely valaha benne volt.

Hétköznapok

Ma reggel nagyon jól vette Bence az akadályt. De előtte megmondta a frankót. Nem fog sírni. Úgy is volt. Reggel jött, mosakodott, öltözött, indult. Aztán az oviban már magyarázott. Kati néninek, Vali néninek, Márti néninek. Mindenkinek. Mára ígérték a bútort nekik a csoportba. Talán hamarosan rend is lesz és birtokba vehetik a csoportszobájukat. Még szünet előtt az egyik kislány szülei felajánlottak egy nagyobb összeget a csoportnak. Ovónénik kitalálták, hogy elég lepusztult már a szoba, fel kellene újítani. S mivel kicsi is, milyen jó lenne a gyerekeknek egy galéria a csoportba. Az elgondolást tett követte és még szünet előtt szétkapták a csoportot. Kifestettek, parkettáztak, új radiátor, stb....A szünet előtt elkészült a galéria is. Csodájára járt mindenki. Nagyon jó lett, én is szívesen járnék oda. Míg folytak a munkálatok, a gyerekek a másik épületbe jártak. Bence ugyan nem várta az ovikezdést, de felhívtam figyelmét az új csoportszobára, s ez hatott is. Kíváncsi volt már. De aztán jött a kopp. Még nem mehettek be a csoportba. Sőt, össze voltak vonva. Meg kell mondja, hogy a többi csoportban is káosz uralkodott. Ez volt a baj tegnap reggel, ezért volt az a nagy sírás.
Persze jó, hogy elkezdődött az ovi, mert szerdán már szünet lesz. Értekeznek a pedagógusok.

Kezdődik az ovoda

A hosszú szünet után elérkezett az ovodakezdés napja. Bencét tegnap próbáltuk időben ágyba varázsolni, hogy némiképp kipihenten ébredjen. Reggel a szokásos időben - fél 7 előtt pár perccel - ébresztettem. Jött is a nappaliba mesét nézni meg reggelizni. Mikor mondtam neki, hogy ideje öltözni akkor könnyes lett a szeme, mert ő nem akart menni. Mondta jön velem dolgozni. Megdajkáltam, majd felhívtam a figyelmét arra a tényre, hogy felújították a csoportszobát és most végre kipróbálhatják a galériát. ez dobott egy kicsit a hangulatán. Jött is szófogadóan mosakodni, öltözni, fogatmosni. Sőt segített a cuccait levinni - mert Apa ma természetesen dolgozott. Odaérve láttuk, hogy Kati néni a délelőttös, örült is neki. meg én is. Mert Csilla nénit is nagyon szereti, de könnyebb ha kati néni van reggel ilyen hosszú szünet után. Elég nagy káosz uralkodott az oviban. Nem is tudom mit csináltak 6 hétig. Kiderült, hogy nem a saját csoportszobájukban lesznek, mert még nincs visszapakolva. bencének sem kellett több, neki a nagy sírásnak. Eltartott pár percig míg kati néni átvette, elvonult vele én meg gyorsan ki az ajtón. Csak remélni mertem, hogy nem tartott sokáig a sírás. Nekem a napom ugyanúgy telt, mint máskor. Gábor hívott mi volt a gyerekkel. Mondtam neki senki nem sírt csak a miénk.
Délután anyukám ment érte, persze semmi baja nem volt, sőt annyira belemerült a játékba, hogy hosszú percekig észre sem vette. Elmentek még csavarogni aztán hazahozta Bencét. Anyósomék ma jöttek köszönteni a gyereket.
Este hamar elaludt, kimerítette a sok játszás. Állítólag délután is úgy kellett őt felkelteni, még aludt volna.
Kíváncsi leszek holnap hogyan megy az ovodába.

Bencének....

Drága kisfiunknak
Nagyon Boldog Névnapot
kívánunk:
Anya & Apa

Állati Nap

Reggel borús időre ébredtünk. Meg is néztem az időjárás jelentést, mire is számíthatunk. Szerencsére jó időt írt. Tartani tudtuk a tervekhez magunkat és 9-kor el tudtunk indulni Vácra. Én vezettem. Úgy gondoltam, hogy Vácig vezetek, onnantól meg Gábor, mert én Pesten nem szoktam vezetni - rettegek, hogy összetöröm az autót - de apa megemberelte magát és azt mondta, vagy végig én vezetek vagy ő. Gondoltam Vácon majd meglátjuk. Mikor odaértünk Szilviékhez, felmentünk hozzájuk. Rebekát már nagyon régen láttuk, jól megnőtt. Először félt tőlünk, de a nap folyamán megbarátkozott velünk. Miután ők is összekészültek elindultunk. Mi nők vezettünk. Megjegyezném, hogy nem is rosszul annak ellenére, hogy mind a ketten szőkék vagyunk, mármint a hajunk színét illetően és nem az értelmi képességeinkre értendő. A Városligetben parkolni sosem egyszerű, most is keresgélni kellett, de aztán nagyon jó kis helyet találtunk, ahová könnyű volt leparkolni. Mire felértünk a napocska is előbújt. Először megálltunk a játszótéren a gyerekekkel és amíg Bogi és Bence játszottak Szilvi megetette Rebekát.Megnéztük még a tavat, etettük a kacsákat, na mivel? Hát a túrós pogácsával. Nem voltak elájulva tőle, mármint a kacsák. Ugye mire jó egy kis kemény pogácsa?! Az Állatkertnél nem kellett sokat sorban állni. Robi fizette a belépőket, köszönjük szépen! Mondtam nekik, hogy a kaját mi álljuk csak nehogy a Gundell étteremben akarjanak ebédelni, mert akkor ott kell maradjak mosogatni.... Bent először megálltunk a büfénél, a fiúk söröztek egyet, aztán elindultunk felfedező körútra. A gyerekek nagyon élvezték, különösen a fókák tetszettek nekik. A zsiráfnak pedig nem kellett a ZOO csemege, sokkal inkább a perec. Mikor a kismajom belepottyant a vízbe jót kacagtak. Nem volt különösebb probléma egyikkel sem. Bekka nagyon jól bírta alvás nélkül, de azért sikerült elringatni őt. Utána incselkedett az apjával és nagyokat kacagott. Beültünk a gyerekekkel a 3D-s moziba, egy negyed órás vetítésre. Különböző kisfilmeket vetítettek, mi a Kőrös csodáit néztük meg. Kaptunk szemüveget is. Bencének - az ő bevallása szerint - nem, Boginak nagyon tetszett. Szívesen megnéztük volna a többit is, de az nagyon sok időt elvett volna. Így hagytunk legközelebbre is. A meleg miatt vízpermet kapuk voltak felállítva. Mondanom sem kell mennyire élvezték a gyerekek. A két nagyobb csurom víz lett annyit szaladgáltak alatta, Rebeka pedig Robi nyakába kapaszkodva élvezte a hűsítő cseppeket. Az egész Állatkertet nem jártuk be, de a nagyrészét sikerült megnézni.

Visszafelé is megálltunk a játszótéren egy kicsit. Megbeszéltük, hogy hazafelé bemegyünk McDonald's-ba enni. Felmentünk még Szilviékhez és onnan indultunk Zoliékhoz. - Zoli az egyik nagyon jó barátunk - Ott megvacsoráztunk és beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. Volt már este tíz óra is mire elindultunk, sőt már el is múlt valamivel. 23 órakkor értünk haza. Bence elaludt az autóban. Gábor felhozta őt, akkor kinyitotta a szemét, de hamarosan visszaaludt.


Mindent egybevetve igen jó kis nap állt a hátunk mögött. Nagyon jól éreztük magunkat a barátainkkal. Reméljük még sok közös programot szervezünk majd a jövőben is.

Nyáron rendszerint a mögöttünk levő játszótéren - valamikor az volt, reméljük most majd felújítják - fiatalok gyülekeznek péntek,szombat esténként. Hol elviselhető a zaj amit csapnak, hol nem. Hát tegnap hol nem volt. Nem teketóriáztunk sokat, betelefonáltunk a rendőrségre küldjenek ki járőröket. Ki is jöttek, csakhogy a fiatalok a szélrózsa minden irányába elszaladtak. A rend őrei alaposan körbepásztázták a terepet, de nem találtak semmit így elmentek. Arra jó volt, hogya zaj forrása megszűnt. Nem lenne baj, ha maguktól járőröznének óránként hétvégente. De ha kell minden egyes alkalommal telefonálok. Mentségemre legyen mondva nem én vagyok az egyedüli aki szólni szokott a hivatalos szerveknek.

A túrós pogácsa esete

Szeretek sütni. Az erős túlzás, hogy tudok is, de azért szokott sikerülni. Ha más nem kiskanállal esszük tepsiből. Gondoltam, hogy ha kirándulni megyünk akkor jól jön egy kis túrós pogácsa. Receptet a neten kerestem. Lelkes segítőm is akadt Bence személyében. Délelőtt neki is álltunk. Bence szitálta a lisztet majd belekeverte a sütőport én hozzámorzsoltam a vajat. Ő keverte bele a tojást, túrót. Én gyúrtam, ő segített. Pihentetés után kinyújtottuk és kiszaggattuk. Ügyesen megkente tojással én pedig beraktam a sütőbe. Na eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Aztán itt kezdődtek a problémák. Nem jött föl és annyi idő alatt azon a hőfokon nem sült meg. Ez volt az a pont ahol el szoktam rontani a pogácsát - nem sokszor próbálkoztam még vele, de akkor sem sikerült. Természetresen tovább sütöttem nehogy nyers maradjon. Hiba volt. Nyers ugyan nem maradt, de puha sem. Nem ehetetlen, de nem is villogok vele. Megfogadtam, hogy csak kipróbált pogácsarecepttel fogok legközelebb próbálkozni. Még szerencse, hogy apukám akkor szereti a sütit, ha már jó kemény. Hát azt hiszem most besegíthet a pogácsa eltüntetésébe.

Ez + Az

A mai napom nem indult valami jól. Apa ma dolgozott. Igen, hiába van ma ünnep, a buszoknak menni kell. Bence korán ébredt, nyaggatott, hogy ő nagyon éhes. Felkeltünk, csak éppen a vérnyomásom felejtett el velem jönni. Délelőtt már határozottan rosszul voltam, tompa volt a fejem, háborgott a gyomrom, csak azon paráztam nehogy valami vírus legyen. Szerencsére nagy dolgokat nem terveztem mára, azért sikerült felporszívózni, felmosni, igaz részletekben. Bence egész délelőtt gyurmázott, játszott az autóival. Alig vártam, hogy ebédeljünk és letegyem Bencegyereket aludni. Ő nem is akart, de én már alig bírtam nyitva tartani a szememet. Ahhoz képest, hogy mennyire hadakozott az alvás ellen, nem telt bele 5 perc és mélyen aludt. Én is. Persze ő ébresztett engem kb 1.5 óra múlva. Ittam egy kávét, Bencus festett délután. Kezdtem magam jobban érezni. Aztán gyerkőc kitalálta, hogy menjünk ki mamáékhoz. Gondoltam egy kis levegő nekem sem fog megártani. Apa elvitte a kocsit, nekünk meg maradt a bicikli. Ilyenkor kerülővel szoktam menni és akkor már sportoltam is. Nem hittem volna, hogy fél 6 felé még ennyire meleg van - bentről nem tűnt vészesnek- félúton majd le szédültem a bicikliről. Azért az a +16 kg csak nehezítette a dolgomat. Még dícsértem is magam, hogy milyen okos vagyok, hogy Bencére ráadtam a bukósisakot, ha esetleg véletlenül eldőlnék, csak nem lenne nagy baja, de persze ezt sosem szeretném megtudni. Mindig ráadjuk a bukósisakot. Nagyon örültem mikor végre bekerekeztünk anyósomékhoz. Bence belevetette magát a homokozóba én meg eldőltem a hintaágyban. Később, mikor már volt erőm segítettem Gábor anyukájának. Körtét rakott el befőttnek. Bevállaltam a pucolást. Ahogy hűlt az idő én úgy éreztem egyre jobban magamat. Miután a lámpát sikeresen itthon hagytam ideje volt az indulásnak hazafelé. Bence még maradt volna. Otthagytam, még Icanéni elvitte traktorozni őt én meg hazakerekeztem. Miután apa is hazaért akkor jött a telefon, hogy Bence nagyon sír, menjünk érte. Na ilyen sem volt még, hogy haza kellett hozni őt. Igaz nem úgy készültünk, hogy ottalszik. Kimentem érte, persze mire kiértem már semmi baja nem volt, de azért hazajött. Itthon aztán nem vitatkozott - mint szokott - jött fürdeni, vacsizott, fogmosás és alvás.

Egy mesét olvastam neki utána rögtön elaludt.

Házimunka

Alapvetően én szeretem. Szeretek főzni, mosni, mosogatni, takarítani, vasalni. Egy valamit utálok na de azt nagyon! Ablakot pucolni. Szeretem ha rend és tisztaság van itthon, de ez nem jelenti azt, hogy nálunk nincs kosz vagy rendetlenség, hiszen két pasival élek együtt. Tudjuk milyenek a pasik, a házimunkától messzire szaladnak - tisztelet a kivételnek, de sajnos ők vannak kevesebben. Nem úgy látom ezt a dolgot, mint sok nő, hogy már megint ezt meg ezt kell csinálnom. De néha nálam is elszakad az a bizonyos cérna. Előfordul, hogy mikor hazajövök és kupi van akkor tombolok. A fiúk meg nem értik mi bajom van, hiszen szeretem csinálni. Persze, de milyen jó lenne ha időnként ők is odafigyelnének arra, hogy ezt - azt elteszem, elmosom, kidobom, stb....De a csúcs az amikor a pasi hazajön a munkából és ő fáradt. Az persze természetes, hogy én munka után mikor hazajövök vacsit csinálok, elpakolok, ellátom a gyereket. És amikor leülök és sóhajtok egyt, hogy elfáradtam akkor kérdőn néz rám, hogy ugyan miben is fáradtam el, hiszen nem csináltam semmit? Mert ez mind a nők dolga. De kérdem én hol van mindez leírva??? Na az én férjem sem volt rest és megválaszolandó ezt a kérdést leírta egy papírra: itt! Lehet ezzel vitatkozni?! Minderre találtam egy viccet. Kiderül belőle milyen az amikor a nő nem csinál SEMMIT!

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben,a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszeszacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét.A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, akutyának nyoma sincs.Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillárleszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappalibana tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok ésjátékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és atűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy töröttpohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött... Egyből rohan fel alépcsőn (átgázolva a további játékokon,ruhadarabokon és egyéb akadályokon)aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett. A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy afürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden, aWC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve...Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra.És a feleségét ott találja az ágyban...édesen összekucorodva, egy könyvvel akezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:- Szia drágám, hogy telt a napod?A férj dühösen nézi:
- De mi a fene történt ma itt?
A feleség ártatlanul:
- Tudod mindennap, amikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni hogymi a fenét csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
- Persze,... ÉS!
Ekkor a feleség édesen rámosolyog:
- HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!!!!

Programváltozás

Változott a hétvégi programunk. Nem három család csak kettő - egyéb elfoglaltság miatt. Nem péntek hanem szombat. És nem Dínókiállítás hanem Állatkert.
Jól megszerveztük. Kicsit elbeszéltünk egymás mellett, de még időben észbe kaptunk. Jó lesz így. Nagyon jó. Szilvi barátnőmékkel , megyünk. Már alig várom. Szerintem jobban, mint a gyerek. Bár ő már tegnap reggel úgy kelt fel, hogy akkor megyünk az állatkertbe? Türelemre intettem. Gondolom megértette, mert ma még nem kérdezte.....

Ma délelőtt bejöttek hozzám Gáborral, vettek a telefonhoz Bluetooth-t. Most már van az én telefonomhoz is meg az övéhez is. Innentől jajj nekem, ha nem veszem fel a telefonomat! Mert hát nem mindig hallom, hogy csörög, pedig hangosra van állítva, na meg nem cipelem magammal állandóan mindenhová. De ő sem mindig hallja ám a telefonját..........
Bence kezében három szálka volt. Egy a tenyerében, egy - egy pedig az ujjában. Megpróbáltam kipiszkálni, de nem engedte, hogy tűvel csináljam. Az első könnyen kijött (tenyeréből), a másik kettő tovább tartott. Miután kijött a második, a harmadikkal szenvedtem. Gábor elterelte a figyelmét én meg tűvel gyorsan kipiszkáltam. Észre sem vette. Mikor mondtam neki, készen vagyunk nekiállt a nagy sírásnak, de nem tudta megmondani miért sír. Nagyon utálja ha hajat mosok neki - na most már nem is én szoktam - ha körmöt vágok, fülét tisztítom. Kire ütött ez a gyerek?!

Egy nyűgös nap

Ma nem dolgozom, itthon vagyok és Bencét őrzöm. Ez az utolsó szabad hét neki. Jövő héten kezdődik az ovi. Na persze ő tiltakozik ellene kézzel - lábbal, de menni kell. 6 hét szünet, sőt neki 7 volt. Én nem sokat voltam itthon, mert anyukámék, Gábor és anyósomék vigyáztak rá sokat. Hosszú volt ez a 7 hét. Szerintem már neki is hiányzik a gyerek társaság.

Ma sikerült kiborítania. Reggel miután felkelt, megreggelizett mondtam neki, hogy be kell mennünk a városba - itt lakunk ám a központban, úgyhogy messzire nem kellett menni - mire ő neki a nyávogásnak, hogy ő nem, mert neki nincs kedve és hú de sok dolgunk lesz. Nem volt sok dolgunk és alap esetben nem szoktam őt magammal rángatni, megoldom nélküle, na meg ha jönnie kellett eddig szívesen tette. Nagy nehezen elindultunk. A könyvtárban kezdtünk, visszavittem pár könyvet. Utána a postára vezetett utunk, feladtuk a csekkeket. Ebben a hónapban is késésben voltam már vele, mert már 17. van és álltalában a csekk határ ideje 15. De én nem fogok állandóan odarohangálni, összegyűjtöm és kész. Amióta számítógépes rendszer van azóta úgyis dupla ideig tart minden. Ezután elballagtunk a Pannonba megkérdezni egy - két dolgot a csajoktól. Itt elbeszélgettünk kicsit, de nem voltunk sokáig, majd beugrottunk kenyérért a pékségbe. Utolsónak a Spar-t hagytuk, itt sem vettünk sok mindent, hamar végeztünk. Igen ám, de mikor odaértünk akkor kezdődtek a bajok. Bence már fáradt volt és be szeretett volna ülni a kosárba. Csakhogy már nagy és nem igazán fér bele. Nem engedtem, akkor el kezdett alkudozni, hogy a nagy kosár részbe ültessem bele. Hát azt már mégsem. Egész végig cirkuszolt, egy szerencséje volt, hogy mindezt nem hangosan tette, így nekem sem kellett felemelnem a hangomat. mert hát ugye üzletben nem neveljük a gyereket, meg nyilvánosan sem szégyenítjük meg. Legalábbis mi. De próbáltam hatni rá. Csak kikerültünk az üzletből. Kint aztán egy szirénázó rendőrautó elterelte a figyelmét, így gyorsan haza is értünk. A lépcsőházban is közölte, hogy vegyem fel.....De csak feljött a saját lábán. Itthon aztán, mint akit elvágtak elvolt. Mesét nézett, közben játszott az autókkal, simán végezhettem a dolgomat. Ebédelt, majd utána befeküdt a mi ágyunkba és megnézte a Susy és Tekergőt. Nem aludt ma, de pihent. Tegnap aludt délután, este meg itt kínlódtunk mire elbírt aludni. Ritka amikor nem alszik napközben, de ez ma egy ilyen nap volt. Nem volt már kedvem veszekedni vele. Most is csöndben játszik, közben mesét néz.

Szilvi barátnőm végre letöltötte az MSN-t és már tegnap tudtunk is rajta keresztül"beszélgetni".
Sose fogyunk ki a témákból. remekül megértjük egymást csak egy baj van, hogy nem egy városban lakunk. Pedig milyen jó lenne. Sűrűbben találkozhatnánk. Már alig várom a pénteket mikorra is gyerek programot szerveztünk velük és a másik barátainkkal Pestre a Dínókiállításra.

Földvár felé....

2009. Augusztus 08.

Eljött a hazaindulás napja. Kényelmesen felkeltünk, majd reggeli után gyorsan összepakoltam. Ez mindig gyorsabban megy, mint otthon a bepakolás. Na mindegy. Én össze, apa pedig bepakolt az autóba. Kijelentkeztünk és már indultunk is. Előre megbeszéltük, hogy megállunk Balatonföldváron a szabadstrandon. Rokonaink vannak itt nyaranként akik az egyik büfét üzemeltetik. Az úton Bence mesét nézett. Nagyon jól haladtunk. Én fotóztam a kocsiból. Átmentünk a Völgyhídon, hát persze, hogy ezt szerettem volna lefényképezni. Kár, hogy nem lehet megállni, milyen jó lenne onnan szétnézni. Biztosan rengeteg karambol lenne. Nagy forgalom volt lent a parton. A szűk utcában csak lassan lehetett haladni. A legnagyobb problémát egy betonkeverő okozta. Merthogy ő is éppen arra tartott. Igen ám, de az utca szűk, csak egy autó fér el, nem is értem miért kétirányú a forgalom. Vissza kellett tolatnunk, mert a betonkeverős autó az csak jött. Igen ám, de mögöttünk is kocsisor. Nagy nehezen be tudott Gábor tolatni egy kapubejáróba, de onnan már jött is a fickó és zárta volna a kaput. Én kiszálltam - mit ne mondjak pánikoltam kissé nehogy nekünk jöjjön valaki - Bence is elkezdett sírni. Nagyon megijedt. Nem csodálom a két évvel ezelőtti baleset élénken él még benne. Kivettem őt, majd elmentem onnan vele, de annyira remegett szegény, alig tudtam megnyugtatni. Csak megoldódott a probléma, bár nem a betonkeverősön múlott a dolog, kicsit lehetett volna előzkenyebb, kb 4 autót kellett volna elengednie és mindenki elfért volna.

Parkolás után kiszedtük a strandolós cuccokat és beballagtunk. Lejelentkeztünk a rokonoknál is. Lementünk a partra. Na itt bohóckodtunk Bencével és a nagy kapálózásban leverte a napszemüvegemet. Még láttam elsüllyedni a Balatonban. Gyorsan fürdőruhát húztunk és apa előkerítette a szemüvegemet. Hát nem dícsért meg érte. Bence már alig várta, hogy vízibiciklit béreljünk. Kimentünk vele ameddig csak lehetett. Persze nagyon élvezte. Épp ment valami vitorlásverseny. Egyszer szívesen elmennék vitorlázni....Apa a vízől fényképezett én meg izgultam bele ne ejtse a gépet a vízbe. Szerencsére ezt megúsztuk. Miután megszáradtunk ebédeltünk majd elmentünk a játszótérre. Bence szaladgálhatott. Jól ki is fáradt, mert miután útnak indultunk bevágta a szunyát.

Pestig jól haladtunk, de ott aztán több baleset miatt szinte lépésben. Fel is ébredt a gyerek, de az út hátralevő részében mesét nézett.

Este értünk haza. Még kiszaladtunk Gábor szüleihez lejelentkezni, anyósom rántotthússal várt minket. Meg is vacsoráztunk. Itthon gyorsan kipakoltam.

A nyaralás szép volt, jó volt, elég volt.

Itt a vége.

Utolshow Nap

2009. Augusztus 07.

Napsütésre ébredtünk. Gondoltuk kihasználjuk a jóidőt és strandolunk az utolsó napon. Reggeli után ismét ellátogattunk Lentibe a strandra. A pénztárnál nagyon furfangosak akartunk lenni, hogy Bencének ne kelljen jegyet venni. Az úton oltottuk őt, hogy csak szeptemberben lesz 3 éves ha kérdezik. Persze ő azt bizonygatta, hogy már elmúlt 4. Anyukám ismét előre ment, Bence utána de aztán szorgalmasan mellém állt miközben kértem a 4 felnőtt jegyet. A nő ránéz a gyerekre majd rám és visszakérdezett: 4 felnőttet? Én meg nagyon határozottan mondtam neki, hogy igen. Ő nem kérdezett a gyerekre én meg nem világosítottam fel. Ugyanúgy a pancsolóhoz telepedtünk le. Persze Bence első dolga volt a medencébe menni. Itt már nem sütött annyira a nap a víz is hidegebb volt, gyerek fázott is, ki is jött. Elmentünk sétálni, megnéztük az energiaparkot is. Hát én nem tudom, hogy attól vagy sem, de rosszul lettem. Na nem nagyon csak éreztem, hogy felmegy a vérnyomásom. Gyorsan ki is jöttem onnan. Most ebédre palacsintát evett a gyerek és utána jégkrémet. Mire visszasétáltunk a helyünkhöz előbújt a napocska is. Anyukám elvitte Bencét a nagymedencébe utána meg a fedettbe. Ezutóbbiba már követtem én is őket. Meg apa is. Jól le is nyomott a vízalá, persze Bencének ez nagyon tetszett. A későbbiekben tudtam napozni is, egészen meleg lett.

Késő délután összeszedtük magunkat és elindultunk visszafele. Megálltunk még Nemesnépen a faluban megnézni a haranglábat.

Este kockapókereztünk, Bence kezdeményezte a játékot, de hamar feladta. Na nem azért mert nem ment neki, inkább megunta. Igen jól állt mikor apa átvette helyét.

Folyt. Köv.

Valami van...

Nem a kosztól lila a lábam. Nem tudom, hogy törés - e vagy sem, kicsit fáj is, de nem vészes. Most úgyis itthon leszek a hétvégén és hétfőn sem dolgozom, majd pihentetem - persze csak szigorúan takarítás után. Ja és nem elég ám a lábam még egy darázs is megcsípett....

Vic@ köszönöm, nagyon aranyos vagy! Bence nevében is. Nem tudom miért kell gyógyszer, de kell. Lehet, hogy orrsövényferdülése van. Hát majd csak kiderül valamikor.....

Szilvi nagyon ügyes vagy, hogy letöltötted csak aztán majd legyél is gépközelben!

Folytatom a nyaralós beszámolót, Robi figyelj:-))

Apa ma megkapta szülinapi ajándékát. Azért csak most, mert nem tudta eldönteni mit is szeretne. Végül telefon lett belőle, a régi már nagyon elhasználódott. Ilyen lett.

Nekem is lesz nemsokára a szülinapom és tudom,hogy a fényképezőgépnél aligha kaphattam volna jobb ajándékot, de ez kettőnk ajándéka. Igazán nagyon örülnék egy jó kis MP3-nak. Ez is van, kaptuk tesómtól egyik karácsonyra, de igazából Gábor használja én nem. Macerás lenne állandóan letörölgetni az ő számait és rámenteni az én zenémet s fordítva....Na meg hát lesz ám névnapom is...Nem kell, hogy különleges legyen csak lapos legyen.

Allergia és minden más

A nyaralásról folytatom a beszámolót csak ma annyira lassú a gép, hogy nincs türelmem kivárni míg feltölti a képeket. Majd holnap.

Még április elején sikerült eltörnöm a bal kislábujjamat. Az úgy történt, hogy a munkahelyemen megbotlottam és erőből belerúgtam a fa korlátba. Jó nagyot reccsent még meg is fordult a fejemben, hogy kidől a korlát. Szinte láttam magam előtt. Na a korlát nem dőlt ki viszont az én lábujjam eltört. Most már tudom milyen csillagokat látni fényes nappal. Persze elmentem dokihoz meg röntgenre - de minek - pár napig pihentettem aztán simán jártam dolgozni. Az volt a szerencsém, hogy akkor már jó idő volt így papucsban mászkálhattam. Már szinte el is felejtettem a dolgot de ma sikerült szintén a munkahelyemen akkorát rúgni a komódba, hogy azóta is fáj természetesen ugyanaz a lábujjam. Hát nem tudom, feketének fekete csak még az nem derült ki, hogy a kosztól vagy esetleg sikerült megint legalább elrepesztenem. Na ez az esti fürdés után kiderül.

Gábor tegnap allergiavizsgálatra ment. Hónapok óta el van dugulva az orra, de nincs megfázva. Már volt háziorvosnál, fül - orr - gégésznél kétszer is, röntgent is csináltak neki de eredmény semmi. Végre eljutott erre a vizsgálatra. Amire tesztelték arra negatív, de gyógyszert írtak neki, amit 3 hónapig kell szednie.
Itt jegyezném meg, hogy rám sem allergiás, sőt a fenti szomszédainkra sem - ez jó hír, nem Orsi? -, az oldalt levőkre nem tudom...

Bence ma még a mamánál alszik. Nem akar hazajönni, most meg ráadásul kerti partyn van anyukámékkal. Hát tud élni az biztos....

Mára ennyi, remélem holnap sikerül a nyaralást folytatnom.

Kirándulós Nap

2009. Augusztus 06.

Az eső már nem esett, de nem volt éppen strandidő, így a kirándulás mellett döntöttünk. A recepción kaptunk tájékoztatást merre mit érdemes megnézni. Nekem mindegy volt csak fényképezhessek. Választásunk Szécsiszigetre esett. Itt többféle látnivaló volt. Először az Andrássy-Szapáry kastélyba vezetett utunk. A Szapáry család 18. században építette a kastélyt, amit a szécsiszigeti vár egy részének a felhasználásával építettek.Jelenleg szállásként szokták kiadni turistáknak, de most az egyik szobában hímestojás kiállítás működik. Nagyon szépek, az az aprólékos munka.......hát nem semmi. Utána átmentünk egy másik szobába ahol régi használati tárgyak voltak kiállítva meg csuhéjból készült babák.

A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek és a tájképi értékeinek megőrzése. A Kerka holtága és a körülötte kialakult ingoványos terület megfelelő környezetet biztosít a bivalyoknak.

Római katolikus templom: Szapáry Péter építette 1750-60 között az egyhajós, gazdag szobordíszítésű barokk templomot. Homlokzati tornyán volutás kapu, felette Szapáry címer és lant ablak szentély mögött nagy-méretű sekrestye van felette oratórium. Szentélyrácsa faragott kőfonatos, ajtaja kovácsoltvas, rokokó szószéke domborművel díszített. Freskóit Johannes Pöchl festette. Az orgonát Anton Rőmer grazi mester 1763-ban, szép barokk kelyhét és úrmutatóját Szapáry József 1757-ben készítette.

Még sohasem láttam ilyen szép templomot és nagyon jó volt, hogy volt egy hölgy aki idegenvezetőként elmesélt pár érdekes dolgot. S nemcsak itt hanem a vízimalomban is. Mert ott is jártunk ám.

A vízimalom szállásként is funkcionál. Főleg csoportok szoktak itt megszállni egy - egy éjszakára. A legfelső emeleten vannak a szobák és az egyik oldalon kör alakú ablakok vannak. Ez a kép ott készült.

Ezek után elindultunk visszafelé, de megálltunk még Lentiben megnéztük az ottani templomot, de közel nem volt annyira szép belűlről, mint a szécsiszigeti. Mindezek után ellátogattunk még a Sárberki Horgásztóhoz. Na itt eszembe jutott, hogy az egyik legjobb barátunk- aki nagyon szeret horgászni - milyen jól érezné magát itt. S ha nem lenne olyan messze biztosan ellátogatna ide.

Annyi jó kép van még, alig tudok válogatni mi kerüljön fel ide.

Jól kifáradtunk a nagy kirándulásban, persze Bencén ez nem nagyon látszott meg.

Folyt. Köv.

Mert ami elromolhat, az bizony el is romlik....

2009. Augusztus 05.

Eső már ugyan nem esett, de nem volt éppen strandidő sem. Ezért hát reggeli után felkerekdtünk és meg sem álltunk Zalaegerszegig. - Ha előbb gondolkodtam volna akkor egy talit is összehozhattam volna Anycival... - Leparkoltunk a városközpontban, kiszálltunk és le akartam fényképezni a gyermekemet a galambokkal csak éppen a gép optikája nem nyílt ki. Hiába próbáltam nem engedett. Aztán Gábor is próbálkozott vele, de semmi. Pedig kondizni is jár :-)) Egyből rossz kedvem lett. Gyorsan megbeszéltük, hogy akkor nincs más hátra, mint venni egyet. Én már régebb óta szerettem volna egy komolyabb gépet, de miután nem olcsó arra gondoltam, hogy majd karácsonyra meglepjük magunkat. Hát ez most kicsit előbb sikerült. Sétálgattunk még a városban, fagyiztunk aztán kerestünk egy fotós üzletet. Na az nem volt a közelben. Gábor megérdeklődte az egyik üzletben merre találjuk, de ők azt mondták, hogy a közelben nincs. Elmentünk hát a "merthülyeazértnemvagyok" üzletbe. Kinéztünk egyet, de láttuk, hogy van Euronics is így átmenntünk oda is. Na árban ugyan annyi volt. Vettünk hozzá memórikártyát és tölthető elemet is. Nagyon boldog voltam, hogy végre lesz egy komoly gépünk is. Nem mondom, hogy hiányzott ez a kiadás, de éppenséggel megengedhettük magunknak. Na azért spórolok is eleget....Majd betudjuk szülinapi ajándéknak. Gábornak nemrég volt, nekem meg nemsokára lesz.

Fujifilm S 1500 a márkája és nekem nagyon tetszik. Le sem raktam a kezemből miután hazaértünk. Természetesen ki is próbáltam, böngésztem a használati utasítást is.

Este beültünk a pezsgőfürdőbe és szaunáztunk is egyet. Nagyon jó volt mikor a szaunából kijöttem és a hidegvizes medencébe csobbantam. El bírnám viselni akár minden nap is.

Esik eső csendesen...

2009. Augusztus 04.

Ez a bejegyzés rövid lesz. Hétfőn este elkezdett esni az eső. És esett egészen kedd délutánig. Ebből adódóan ki sem tettük a lábunkat a szállásról. Lehetett volna menni a pezsgőfürdőbe, meg szaunázni de annyian voltak, hogy nem akartunk tolongani. Reggeli után tv-t, dvd-t néztünk, olvastunk, játszottunk Bencével. Ő hol a mi szobánkban, hol anyukámék szobájában játszott. Ebéd után aludtunk egy jó nagyot. Bencus egész nap pizsamában szaladgált. Nem volt hajlandó felöltözni. Nekem meg nem volt kedvem huzakodni vele.

Folyt. Köv.

Jajj úgy élvezem én a strandot....

2009. Augusztus 03.

Előzetes megbeszélések alapján ma Lentibe mentünk a Termál és élmény fürdőbe. A közelben sikerült is parkoló helyet találni, így nem kellett sokat gyalogolni a bejáratig. Anyukám ment előre, én meg a jegyet kértem volna - nem figyelt a hölgy - Bence meg besurrant a hátam mögött. S ha már így esett akkor neki nem vettünk. Gyerekeknek 3 éves kortól kellett belépőt fizetni. Leparkoltunk a gyerek medencénél - hol máshol - s Bence már indult is fürdeni. A víz is melegebb volt, mint amire számítottam. Volt a medencében egy békás csúszda is. Felváltva ültünk a medence partján őrizni a gyereket. Annyira jól érezte magát, hogy ki sem lehetett szedni őt a vízből. Ilyenkor se nem éhes, se nem szomjas, mint a legtöbb gyerek. Valahogyan csak sikerült kirimánkodni őt. A közelben volt a játszótér is, ott is tombolhatott kedvére. Én egész nap csak feküdtem a napon - mikor nem az én felügyeletem alatt volt a gyerek - és olvastam, nem igazán kívánkoztam a vízbe. Na meg izgalmas volt a könyv.

Ebéd gyanánt ettünk egy lángost, Apa meg gyrost, Bence meg persze jégkrémet. Na jó hosszas győzködés után evett a lángosból is egy kicsit. Nagyon nem volt éhes, mert reggel jóllakott szalonnával - egész héten szalonnát, kolbászt ettünk reggelire, amit apukám gyártott - meg hát szól ő ha éhes. Apa még sört is ivott így a vezetést én nyerem meg. Hozzáteszem, hogy itthon nagyon jól elkocsikázok a városba, de azon kívül nem nagyon szoktam vezetgetni. Na jó még a gyerekdokihoz, aki pár faluval odébb rendel. Pedig szeretek vezetni.

A megszokott délutáni alvásnak esélye sem volt. Gyerek nem volt álmos, mi annál inkább. Kicsi pihenés után mehetett a medencébe. Én vállaltam a cuccunk felett a felügyeletet. Elmentek az élménymedencébe fürdeni, majd később Gábor leváltott és én is bementem. Mikor már Bence szája lila volt kimentünk a vízből. Miután megszáradtunk összepakoltunk és elindultunk ideiglenes otthonunk felé.

Megálltunk még vásárolni. Gábor beállította a GPS-t nekem az navigált. De odafelé figyeltem is. Na meg ott volt apukám is ugyebár és ő is kommentálta mikor merre menjek.

Bence csak nem bírta ki és beszundított az autóban. Mire Gábor felcipelte a szobába addigra fel is ébredt és visszakísérte az apját a kocsihoz, mert Bence miatt pár cuccot nem bírtunk felvinni.

Vacsora után még mesét nézett a kispasi és utána aludt csak el. Este elkezdett esni az eső.

Folyt. Köv.

Semmitnemcsináltunk, de a gyerek nadrágját elhagytuk Nap

Ahogy ígértem, itt a folytatás....

2009. Augusztus 02.

Úgy döntöttünk ki sem tesszük a lábunkat az üdülőből. nem ébredtünk korán ami annak is köszönhető volt, hogy este későn aludtunk el. Ráadásul mi nem is aludtunk valami jól, mert Bence a matracán aludt ami nyikorgott. Minden egyes fordulásnál. Ő meg bizony forgott, mint a ringispíl.

Ezen az ágyon aludt. Ez egy felfújható Micimackós

gumimatrac. Hihetetlen mennyit tud forogni. De nem ám egyik oldaláról a másikra! nem. Az úgy

túl egyszerű lenne. Ő a fejét cserélgeti a lábával.

Volt, hogy körbepárnáztuk - mert egyik éjjel leesett még erről a matracról is - és keresztben feküdt rajta.

Reggel ezért elég gyűrödten ébredtünk fel. Reggeli után már a fiatalember nem bírt magával, mindenáron a medencébe szeretett volna pancsolni.

Összeszedtük magunkat és leballagtunk. Először dobáltuk kicsit a frizbit aztán jöhetett a fürdés. Nekem nem volt kedvem vízbe menni ezért csak a fiúk fürödtek: Gábor, Bence és apukám. Itt látható a fürdéshez való készülődés. Fel kellett szerelni a gyereket karúszóval, el ne süllyedjen. Merthogy úszni még nem tud.

Ezután következett a dolog élvezetesebbik része:

A fürdésben jól kifáradt a gyerek meg az apja én pedig nagyon szolidáris voltam, mert velük aludtam. Miután későn reggeliztünk így az ebéd is késő délutánra esett. Megfordítottuk a dolgot, most ebéd előtt volt az alvás. Ezután Bence elvert minket Fekete Péterben majd ismét meglátogattuk a medencét, most már én is velük tartottam. Ekkor tűnt fel, hogy nincs meg a gyerek nadrágja. Helyesebben már előbb is kerestem, de miután Gábor határozottan állította, hogy semmit nem hagytak lent a medencénél úgy gondoltam majd előkerül valamelyik szobából. Kerestem, kerestem, de nem találtam. Jól kipancsoltuk magunkat, Bence kérésére lementünk a "tollazópályára". Na ez nem jelentett mást, minthogy tollaslabdázzunk.....Jót játszottam Apával, jól ki is fáradtam. Felvittük a cuccokat, Bence evett, nekünk elég volt az ebéd, ami beillett vacsorának is.

Később ismét lementünk sétálni, s mivel még mindig nem jött velem szembe a gyerek nadrágja gondoltam körbenézek. S a padon mit láttak szemeim? Igen! A nadrágot. Ennyit a "semmit nem hagytunk ott"-ról.

Bencét ma mama fürdette, neki persze meg sem nyikkant.....

Folyt. Köv.

Szilvinek jelentem....

Nos kérem szépen, az előbb beszéltem a barátosnőmmel aki számon kérte rajtam a függönyt. :-)Azt a függönyt amit a nyaralás előtt nem volt időm kivasalni és feltenni a konyhában. Szóval:
Szilvinek jelentem függönyök kivasalva és a helyükön. Ha nem hiszed gyere és nézdd meg! :-)))

Töltsd le végre az MSN-t, itt:

http://afterfix.net/egyebek/doc_download/45-windows-live-messenger-2009-magyar.html

Nagy utazás........

2009. Agusztus 1.

Reggeli után aránylag gyorsan sikerült kivasalni és összepakolni a cuccokat. És lássatok csodát! Szerintem nem volt vészesen sok cuccunk.A lakásban is rendet raktam, de takarítani már nem maradt időm. Mielőtt útra keltünk volna beugrottunk az üzletbe egy pár dologért és kiszaladtunk Gábor szüleihez elköszönni. Na meg kulcsot adni. A másik kulcsot kedvenc szomszédaink, a barátnőmék őrizték. - Köszönjük! - Délben indultunk el. A benzinkúton még megvettük az autópályamatricát és indulás. Anyukámék később jöttek utánunk, Budaörsnél bevártuk őket. Pestig jól haladtunk, de az M7-en torlódás volt, vagy 5 autó koccant össze, mi 13.45 körül érhettünk oda akkor még ott álltak. Reggel már bemondták a hírekben. Nem volt vészes, de addig lassan haladtunk. Bence hátul mesét nézett majd 14.20 körül elaludt. Egy jó órát aludt mikor megálltunk pihenni na meg anyukámék tankoltak. Jó tempóban haladtunk, Bence sem nyűgösködött és mióta megvan a kis DVD lejátszó azóta nem vette át a szamár szerepét a Shrek-ből, nem tette fel a kérdést: " Ott vagyunk már?" Végül 17 órakkor érkeztünk meg. Szép, rendezett környezetbe csöppentünk, de ez nem volt újdonság, hiszen ahol eddig voltunk az RCI-n belül megszokhattuk. Tény és való, hogy Dobogómajor sokkal jobban tetszett. Nagyobb volt. De azért itt is jól éreztük ám magunkat.




Gyorsan bejelentkeztünk és jöhetett a kipakolás. Ez mindig sokkal könnyebb, mint otthon bepakolni. Apukám pedig addig elkészítette a vacsit. Általában az ő szobájukban étkeztünk. Vacsi után körülnéztünk. Van játszótér, lovarda, kinti medence, játszószoba, szauna, pezsgőfürdő. Úgy döntöttünk, hogy vasárnap ott maradunk és megnézünk alaposan mindent és pihenünk. Hogy sportoljunk is egy kicsit frizbiztünk és tollasoztunk. Bence nagyon élvezte, de ami utána következett azt kevésbé: a zuhanyzás. Bence utálja ha a hajára megy a víz. Na itt fix zuhanyfej volt, Ennek következtében Bence úgy ordított, mint akit legalábbis fojtogatnak - Orsi te hallottad már - de én győztem! Gyerek meg volt fürdetve!

És akkor pár kép az Abbázia Club Hotel-ről:



























Folyt. Köv.