Megy a gőzös...

Kedden - dec. 29-én - elvittük Bencét vonatozni. Szegény gyerek nagy szívfájdalma volt, hogy még nem ült vonaton. Hát igen. Buszos érdekeltsége lévén, eddig a vonatozás kimaradt az életéből. Apa itthon volt, ráért, utánanézett és azt mondta megyünk. Na nem messzire. Csak ide 2 faluval odébb meg vissza. Bence kedden reggel úgy ébredt, hogy siessünk el ne késsünk. Nem késtünk, mert a vonat 11.20-kor indult. Apa délelőtt elment és megvette a jegyeket is. Én készítettem szendvicseket, innivalót a hátizsákba és indulhattunk.

Mondanom sem kell mennyire tetszett Bencének. Miután megérkeztünk a célállomásra, várnunk kellett kb 10 percet míg jött a másik vonat amivel haza tudtunk jönni. Visszafelé aztán Bence megéhezett, így megette a szendvicset. Nagy élmény volt neki ez a kirándulás. Egy órás kirándulás volt ez háztól-házig, de örömet szereztünk neki. Azt mondta legközelebb repülőre üljünk.....

Karácsony...

Jól telt a Karácsony. Kicsit szaladós lett, de ez van. Szenteste napján anyukámékhoz voltunk hivatalosak egy késői ebédre. Előtte felugrottunk tesómékhoz, majd onnan együtt mentünk. Kicsit beszélgettünk, majd asztalhoz ültünk. Az asztalt anyukám nagyon szépen terítette meg. Még gyertyát is rakott, bár nem nagyon szereti. Na a nagy tálalásban egyszercsak azt vettem észre, hogy a kenyér alatt lángol a szalvéta. Hehe. Még jó, hogy nagyobb baj nem történt. De el nem felejtjük az tuti. Bence persze alig bírt már magával, annyira kíváncsi volt az ajándékokra. Nagyon örült Cranky-nek a darunak a Thomasból. Tesómék pedig egy távirányítós Roaryval lepték meg.

Mielőtt elindultunk anyukámékhoz, Gábor a fa alá pakolta itthon is az ajándékokat. Persze a gyereknek első dolga volt a fa alá behasalni, hogy mi van ott. Nagyon örült az ajándékoknak.

Miután nem aludt napközben, jól ki is fáradt és hamar elaludt.

Pénteken anyósoméknál gyűltünk össze. Bence nagyon izgatott volt mit rejtenek a becsomagolt dobozok. Minenki ajándékát ő akarta kinyitni. Rengeteg mindent kapott itt is. Kapott többekközött egy Micimackós Ki nevet a végént. Itthon játszottunk vele, de miután a TV-ben a Madagaszkár ment, így inkább mi játszottunk apával. Jókat röhögtünk játék közben. Mint az örök gyerekek. Bence nagyon hamar, már este 7 után elaludt. Már éppen én is azon gondolkoztam, hogy behurcolkodok a helyemre - 20.30 körül - mikor lépteket hallottunk a gyerekszoba felől....Bence felébredt. Persze a szemét nem tudta kinyitni, de megkérdezte, hohy:

- Most reggel van, vagy este?

Na gondoltuk hosszú éjszakának nézünk elébe. Leginkább én, mert apa ma ment dolgozni, ergó hajnalban kelt. Kivételesen megengedtük, hogy közöttünk aludjon el és mikor már mélyen aludt apa átvitte a helyére....

Beának...

Születésnapod alkalmából nem kívánok egyebet,

csendes lépteid kísérje szeretet,

szívedben béke,

lelkedben nyugalom,

légy BOLDOG ezen a szép napon!

Karácsony...

Boldog, Békés Karácsonyt!

Vasárnap...

Vasárnapra jó kis hó esett, s mivel apa sem dolgozott délelőtt kimentünk egy kicsit. Hát kutyahideg volt odakint, pedig rendesen felöltöztünk. Sokáig nem voltunk, Bence is majd megfagyott. Bencének jó dolga volt, hol apa húzta, hol én....

Gyerekszáj

Közeledik a Karácsony. Az ajándékok már megvannak, egy részük még csak gondolatban, de alakul a dolog. Kicsit bele kellene húznom, de időben meglesz minden. Ma ahogy Bence és Gábor hoztak vissza a munkahelyemre, a következő párbeszéd zajlott le:
-Te mit szeretnél Karácsonyra? - kérdezte tőlem Gábor.
-Nem tudom. Foggalmam sincs-válaszoltam.
-Akkor ki tudja?-kérdezte apa.
-A Jézuska.
-Én tudom anya mit szeretne-szólalt meg Bence.
-Mit?-kérdeztem.
-Két olyan pasit aki nem készíti ki......-jött a válasz.
Hát igen. A gyerek nem hülye csak kicsi. Hehe. Tud valamit.

Bence és Peti

Peti a sógoromék 7 hónapos kisfia. Ma délelőtt feljöttek, hogy egy pár képet készítsünk a két gyerekről közösen anyósomék karácsonyi ajándékához.

2009. December 12.

Arnoldnak...

A születésnapodtól nem azt várod, hogy a korodra emlékeztessen, de azt mondják, a születésnapok jót tesznek az egészségnek. Azok élnek legtovább, akiknek a legtöbb van belőlük.

Isten Éltessen Sokáig!

Karácsonyi Fényképezés

Minden évben elvisszük Bencét fényképezkedni. A kedve hozzá fordított arányban áll az életkorával. Most nagyon hamar végeztünk, ügyes volt nagyon. A születésnapján be kellett vetni mindenféle trükköt, hogy elmosolyodjon, de most nem kellett trükközni. Szerintem jók lettek a képek, de én elfogult vagyok. Ez legyen a legnagyobb bűnöm...

Bacik

Nagyon ragaszkodnak hozzánk a bacik. Bence tegnap este ismét belázasodott, 38.5. Reggel hőemelkedéssel kezdett, így az ovi ugrott. Apa is ma ment vissza az orvoshoz. Még nem mehet ő sem dolgozni, mert még nem gyógyult meg teljesen. Bence sem mehet már idén ovodába, így a jövő héten ketten lesznek otthon. Bence most csak torokfertőtlenítőt és C vitamit kap, apa antibiotikumot is. Remélem hamar rendbejönnek mert egy peteg pasitól csak a kettő rosszabb.

Ajajj

Nem tudom mi van velünk mostanában, de nagyon ránk jár a rúd. Apa múlthéten belázasodott. Vasárnap ugyan bement dolgozni, de kiváltatta magát, mert nem volt jól. Hétfőn a doki mellhártyagyulladást állapított meg. Így ezen a héten betegszabin van. Engem is kerülget megint valami nyavaja. Nagyon unom már. Rossz a közérzetem, fáj a fejem, a gyomrom. Ha eszek azért, ha nem akkor meg azért. Szóval sehogy sem jó. Bence éjjel nagyon rosszul aludt. Hajnalban aztán teát is kért. Nagyon gyanús, hogy beteg lesz, csak akkor szokott inni. Reggelre köhögött is rendesen. Két hétig járt ismét ovodába. Nem hiszem el, hogy megint beteg lesz. Már csak a jövő héten mennek, csütörtökön pedig csak délig. Kibírhatná. Nagyon nem bánnám, ha nem lenne semmi baja. Pedig a vitaminokat eszi, de a drnő azt mondta, hogy van ez így, hogy hiába minden védekezés mégis elkap minden nyavaját. Remélem a legjobbakat.

Lylynek

Lyly születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánok!

Még mindig Mikulás

Ma volt a Volánnál is Mikulás Ünnepség. Na nem nagy, de a gyerekek élvezték nagyon. Volt aki ügyesen verset is mondott. Bence is akart, de mire odakerült volna elment a bátrosága. A Mikulás kérdezgette a gyerekeket hány évesek, hová járnak, Bence az kikapta a kezéből a csomagot és már jött is. Mondta is a Miki, hogy oviban biztos nagyobb a hangja. Ja. Meg itthon is.

Mikulás

2009. December 04. Péntek

Tegnap volt az ovodában a Mikulás Ünnepség. Mindig a Városi Sportcsarnokban van megtartva az összes ovodának, de idén az ANTSZ nem engedte a H1N1 miatt.

10 órakkor kezdődött és a Mikulás végigjárta a csoportokat. Szülők is részt vehettek az ünnepségen, azzal akikötéssel, hogy ha a gyerek utána haza akar menni és sír, akkor el kell vinni. Bence csütörtök este meggyőzte az apját, hogy menjen be ő is az ünnepségre, mert csak akkor megy oda a Mikihez, ha apa is ott van. Lefekvéskor már alkudozott, hogy utána haza szeretne jönni. na ettől féltem. Péntek reggel megígértette velem, hogy én is menjek be. Be is mentünk, az ünnepség nem tartott sokáig. Megkapták a csomagot, ami egy mikulássapkába volt beletéve. Jött volna haza szegényke, de mi úgy voltunk vele, ha el tudunk jönni úgy, hogy nem sír akkor ottmarad. Valinéni pont kijött mikor Bence visszament a csoportba, megkértük terelje el a figyelmét, mi pedig eljöttünk. Nem volt semmi gond, bár az apján számon kérte a dolgot. Hehe.....

Kiss Lara

2009. December 04. Péntek

Délután 14.50-kor 4300 grammal és 61 centivel megszületett Kiss Lara.

GRATULÁLUNK

Mikor megszületik egy várva várt gyermek,

az élet dolgai értelmet nyernek.

Anyaszív, Apaszív dobban meg egy párban,

új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Nagyon vártuk már. A nevét senkinek nem árulták el, így meglepetés volt. Gyönyörű nevet választottak a szülők. Hosszú fekete haja van a kisasszonnynak. Képet még nem láttam, de az apukája megígérte, hogy küld majd. Itt a kórházban látogatási tilalom van, még az apukákat sem engedik be. Szerintem ennyi engedményt tehetnének.

Melischnek...

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,

és a szívedet soha ne bántsa meg senki!

Napod is legyen örömnek napja,

kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

Robinak csak úgy...

Nehéz az élet

A hétvége szokás szerint gyorsan eltelt. Vasárnap délután szembekötősdit játszottunk Bencével. Nagyon élvezte. Hát mit mondjak én is régen nevettem ennyit játék közben. Bence átlátott a sálon amivel a szemét kötöttük be, ennek köveztkeztében minket könnyen elkapott, de az összes létező dolognak aminek lehetett, na hát annak nekiment. Miközben engem, kergetett Gábor ment utána és nem győzte őt elkapni, nehogy nagyot essen. Hehe.
Már az esti fürdéshez való készülődésnél látni lehetett a jeleket, miszerint reggel sírás várható. Egyre csak azt hajtogatta, hogy miért telt el ilyen gorsan a hétvége....Fürdeni sem akart, csak sírt meg hisztizett.
Ma reggel mikor ébresztettem első mondata az volt, hogy "nem akarok Bea nénivel tornázni". Nos, pénteken elmaradt a torna nekik, mert Bea néni lebetegedett. Nekem már nem is volt eszemben a dolog, de a gyerek nem felejt. Hiába mondtam neki bármit is, egyre csak ezt hajtogatta. Mire elindultunk eléggé fel voltam húzva. Tudom, nem kellene ilyenekkel foglalkoznom, de hosszú távon már nem bírom kezelni a dolgot. Miután beértünk az oviba ismét rákezdett a sírásra. Kati néni pont jött ki, gyorsan el is küldött, hogy majd ő átöltöözteti a gyereket. Hát nem sok hiányzott, hogy ne kezdjek el sírni. Nagyon nehezemre esett megállni.
Valaki mondja meg mit tegyek? Mert teljes a tanácstalanság. Miután eljövök az oviból semmi baja nincs neki. Eszik, játszik, jól érzi magát. És reggel kezdődik előről a cirkusz...

Jelentkezem...

Megvagyunk, jólvagyunk. Semmi különös nincsen azért nem írtam. A napok gyorsan telnek, ismét itt a hétvége.
Bence reggelente sírva megy az oviba. Csillanéni már "megfenyegette", azt mondta neki ha sírni fog akkor lelocsolja őt vízzel. Oda is van készítve a kancsó víz a kisasztalra. Na nem azért, hogy a gyerekre borítsa, hanem ha megszomjazik valamelyik. Csütörtökön reggel nem is sírt Bence. Nem mert. Könynes volt a szeme, de a szája mosolygott. Lagalábbis úgy csinált. Örültünk is neki, hogy végre nincs hiszti. Erre ma reggel öltözködés után könnyes szemekkel jött utánam, hogy ő bizony nem megy tornázni egy idegennel. Csütörtökön reggelről torna van nekik. Na nem olyan nagyon komoly, de átmennek a tornaterembe. Azt szereti. Tegnap úgy jött haza az oviból, hogy ma viszik őket versenyre, mert ügyesen tornáztak. Na nem mindenkit a csoportból, csak pár gyereket. Valójában gyógytornász fog velük foglalkozni. Voltak a védőnők és kiszűrték Bencét is. Menni kell neki. Tegnap mondta neki délután Katinéni, rögtön elkezdett sírni, hogy ő bizony nem megy. Ma reggel ismét eszébe jutott a dolog. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólt hozzá. Nem kellett volna előre fekhívni a figyelmét, csak kézenfogni és vinni. Szerintem eszébe sem jutott volna megijedni. Nem biztos, hogy ez jó taktika, de már pár dologgal kapcsolatban bevált. Máskülönben napokig hallgatom a sírást.
A karácsonyi készülődéssel sehogyan nem állok. Egyedül arról van halvány sejtésem, hogy a gyerek mit fog kapni. A többiről pedig lövésem sincs. Gábornak jól kitaláltam az ajándékát, erre ő lelőtte a poént. Minden évben ezt csinálja. Én kitalálom, ő meg megelőz és vagy megveszi vagy közli, hogy olyat szeretne venni. Most is mondta, hogy találjak ki mást, mert ez így már nem meglepetés. Hát köszönöm. Ezt is mire kigondoltam.....És ott vannak a szüleim, a tesóm....Anyósomékkal minden évben megbeszéljük, hogy nincsen ajándék, aztán mégis van. Sógorommékkal szintúgy. Nehéz. Mert én nem tudok csak két pár zoknit ajándékozni...Akkor vagy veszünk valamit vagy semmit csak bonbont, bort. De a zokni nekem nem ajándék. Azt úgyis megveszi az ember. Nem is megyek bele inkább. Szóval még hátravan a találgatás.

Kyrának

Friends

Meggyógyult

Hmm. Tegnap visszavittem Bencét a dokihoz aki gyógyultnak nyilvánította. Jövő héten mehet oviba. Na nem mintha akarna. Még köhög szegényke, de már nem vészes. Megkérdezte a dokinéni, hogy mi a helyzet az oltással. Mármint a H1N1-el. Én meg mondtam, hogy háááát nem nagyon szeretnénk. Ami számomra meglepő volt az az, hogy az asszisztens szólalt fel mellette. Merthogy jó lenne, hiszen Bence kardiológiai gondozásban részesül - évente 1x kontroll - és talán be kellene adatni. na most ha mindezt a doktornő mondja akkor rá is bólintok. De ő sem ellene sem mellette nem érvelt. Annyit mondott, hogy beszéljük meg apával. Hmmm. Elgondolkodtató. Most akkor mi legyen? Felhívtuk az egyik rokont, aki házidok mellett asszisztens. Ő sem tud mit mondani ezzel kapcsolatban. Azt hiszem nem oltatjuk a gyereket sem és magunkat sem.

Hettulinak....

Öröm és boldogság legyen mindig veled,

arcod mosolyogjon, ne lásson könnyeket.

Erő és egészség kísérjen utadon,

nagyon boldog légy minden szülinapodon!

Barátok Közt

Hétvégén ismét baráti találkozó volt. Most nálunk. A múlt héten beszéltem Szilvivel MSN-en, hogy jó lenne valamikor találkozni, de semmi különöset nem szervezni, csak együtt lenni, társasozni, beszélgetni. Gyorsan megnéztem Gábor hogyan dolgozik és a mostani hétvégére esett a választás. Gyors telefon a többieknek és kész is a szervezeés. Ebédre vártuk Szilviéket és úgy beszéltük meg, hogy itt is alszanak. Na az ebéddel kicsit megcsúsztam, de nem volt gond. Ebéd után beszélgettünk, a fiúk a számítógépen játszottak valami lövöldözős játékkal. Mi Szilvivel boroztunk, ebből kifolyólag jól éreztük magunkat. Sajnos az egyik házaspár nem tudott eljönni, mert lebetegedtek, de a másik pár jött. Miután megérkeztek nekiálltunk társasozni. Nagyon szeretjük az Activity-t. Kisorsoltuk a párokat, hogy ne legyen vita. Rengeteget röhögtünk. Jól éreztük magunkat. A Szilvi - Gábor páros nyert, de mi sem sokkal voltunk lemaradva.

Társasozás után lenéztünk a városba. Beültünk az egyik Pub-ba, beszélgettünk, iszogattunk. Gondoltunk felnézünk az egyik Club-ba is, mert Magyar estet hirdettek - ez olyan disco féle - de éjfélkor még alig lézengtek , így nem maradtunk, hanem hazajöttünk. Itthon aztán még beszélgettünk, de miután mindenki álmos volt lefeküdtünk aludni.

Reggel nem ébredtünk korán. 10-kor reggeliztünk. Utána sajnos Robiék elindultak hazafelé. Szerintem jól sikerült a hétvége. Én legalábbis nagyon jól éreztem magam. Remélem a többiek is.

És ismét....

Bence ismét beteg. Olyan régen volt már. Alig két hete. Csütörtökön mikor hazaértem az aerobicról, azzal fogadott Gábor és anyukám, hogy Bence lázas. 38. Bágyadt volt szegénykém, be volt rekedve is. Reggel még semmi baja nem volt, mikor elvittem oviba. Mit szedhetett össze megint, nem tudom. Kapott lázcsillapítót, ami le is vitte neki a lázát. Másnap pedig irány a doktornéni. Kicsit piros a torka, kicsit köhög, kicsit folyik az orra, de semmi különös. Azt mondta nem kísérletezik, kénytelen felíri az antibiotikumot neki. Pedig ha valaki akkor ő a legnagyobb ellensége az antibiotikumnak. De most nem volt más választása. Miután végeztünk anyukámék vigyáztak Bencére, mert nekem tartanom kellett a frontot a munkahelyemen. Bence imád náluk lenni és tudom, hogy jó helyen van. Amúgy is náluk lett volna hétvégén, mert nekünk programunk volt. Péntek este ismét belázasodott és nehezen sikerült csak levinni neki. Azóta jól van. Oviba nem mehet a jövőhéten, úgyhogy a család megint sorban áll, hogy mikor ki vigyázzon rá.

Szilvinek...

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,

De az emlék már a holnap poharát tölti,

És a holnap most még csak álomvilág,

Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,

Hogy legyen erőd, legyen hited,

Amíg utadon terhedet viszed,

És tudj nevetni, játszani örömmel,

Hogy a holnap szeretni jöjjön el,

Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,

A szívben tűzzel, a kertben száz virággal,

S hogy legyen aki szeret,

S ott van Veled,

Boldog névnapot kívánok Neked!

Szösszenet

Tegnap este már elkezdtem, de nem jutottam a végére. Most megpróbálok nekifutni mégegyszer.
Kedden szülői értekezlet vol az oviban. Hosszú napnak néztem elébe. Kedd az ugyebár a tornászós napom. Reggel már úgy készültem, hogy tudtam csak késő este érek haza. Mert a szülőit mindig nagy érzékkel vagy keddre vagy csütörtökre rakják. Most megfogadtam, ha törik, ha szakad én bizony aerobicra is eljutok. Még szerencse volt, hogy Gábor aznap szabadnapos volt, így Bencét ő rendezte. Simán indult a reggel, Bence sem sírt az oviban. Végre. Rajtam kívül Csilla néni örült a legjobban. Délután készülődtem a szülőire, cucc felpakol, Dianna szalad oviba el ne késsen. 16.00-ra mentem. Csodálkoztam is, hogy még milyen sok gyerek van ott, szülők sehol. Aztán kiderült a turpisság is. Ki volt ugyan függesztve a faliújságra a papír amin szerepelt minden információ. Csak hát én ugyen nem mentem ám közelebb, mert szemüvegben látok ám messziről is. Na ja. Csak nem jól. Mint utóbb kiderült. Hát nem 16.00-kor kezdődött a szülői, hanem 16.30-kor. Nagy targédia nem történt ám. Közben jött egy másik anyuka is. Szóval nem én voltam az egyetlen aki elnézte az időpontot.
A szülőin főleg a H1N1 oltásról volt szó. Teljes a tanácstalanság mindenkinél. Én is szkeptikus vagyok. Ha legalább az orvosok egyet beszélnének, de ők sincsenek tisztábn a dologgal. Van ismerősünk aki az egészségügyben dolgozik és megkapták az oltást. Egyik sem adatta be a gyerekének. Mi is megbeszéltük, hogy nem kérjük. Aztán reméljük nem lesz semmi gond.
Szó volt még a kompetencia programról is. Hát az ovónénik nem nagyon vannak elájulva tőle. Mi szülők sem. Jó lesz majd ez hosszútávon, de egyelőre csak a hátránya van meg. Bencééknél ez most az étkezés formájában jelenik meg.
beszéltünk még a Télapóünnepségről és a Karácsonyról is. Miket kell majd vinni, mikor lesz, stb. Mi Andival - a szintén korán jövő anyukával - 17.45-kor felálltunk és eljöttünk. Én siettem az edzőterembe. Kár lett volna kihagyni azt az edzést. Nagyon jó volt. Igaz jól ki is fáradtam. Hazafelé pedig nagyon kellett az a kis séta. Lélekben készültem a küzdelemre, hogy Bencét rábírjam a zuhanyzásra lehetőleg rövid időn belül. De és itt jön a lényeg, mire hazaértem Bence már pizsamában nézet a mesét az ágyában. Húúú. Ez nekem olyan jól esett, hogy elmondani nem tudom. Mióta megszületett mindig én fürdettem, tettem tisztába - amikor még kellett -etettem, stb. Persze Gábor is megcsinálta, ha nem voltam otthon, de ha igen akkor ez mind rám hárult. Nem panaszkodni akarok, bár az igaz, hogy mikor megkérem valamire és ő húzza a száját az nekem rosszul esik. Ezért örültem, hogy már nem nekem kellett ezzel huzakodnom. Gyakrabban meglephetne ilyennel. Hehe. Viszont az is igaz, hogy a gyerek elbolondításában, lefoglalásában ő a jobb.

Semmi különös

Semmi különös nem történt velünk az elmúlt héten. Anyukámék Hajdúszoboszlón pihennek, 2 hétr mentek, de már hétfőn jönnek haza. Rájuk fért a pihenés. Itthon úgysem tudják gyakorolni. Apukám beteg volt. Hörgőgyulladást szedett össze. S bár rossz volt a közérzete mégsem tudott egész nap feküdni. Mert munka volt. Jó persze megértem én, hogy egy vállalkozó nem mehet betegszabadságra. Anyukámnak meg a talpán levő tyúkszemet vagy mi a szöszt lézerezik le folyamatosan. Már 4x volt, mind a két talpát 2x műtörrték. Mégsem tökéletes a dolog. na neki sem megy valami jól a láblógatás. De most, hogy elmentek itthonról, így kénytelenek voltak visszavenni a tempóból. Jobban is vannak mind a ketten. Amíg ők lábat lógattak, addi apukám üzletének felügyeletét tesóm vette át, míg ugye a ruhaszalonét én. Nem volt több dolgom, mint egyébként.

Bence viszont a héten az agyamra ment. Reggelente az cirkusz amit művel....Hát attól kivagyok. Minden reggel kreált magának valami okot amiért sírhatott az oviban. Mert itthon még nem volt gond. Viszont azért sírt, mert
hétfőn - Dani, a legjobb barátja nem volt ott
kedden - a tejbekását nem eszi meg, ha mazsola van benne
szerdán - apa siessen érte.
Csütörtök volt a csúcs. Olyan nyakatekert történetet adott elő, hogy csak pislogtam Viszont ezen a reggelen már itthon sírt. Semmivel nem tudtam hatni rá. Mikor beértünk az oviba már semmi baja nem volt ám. kati néni mondta is, hogy milyen aranyos gyereket vittem oviba. Ja, igen. Csak előtte másfél órát cirkuszolt itthon............
Pénteken pedig azért volt oka a hisztire, mert nem az ő csoportjukban voltak.
Elegem is lett péntekre. Pedig szeret járni, jó kedve van egész nap, sőt reggel is csak pár percig tart ez a cirkusz. Nem értem.
Gábor persze könnyen beszél. El kell terelni a figyelmét. Hát reggelente erre aztán végképp nincs időm. Néha könnyebb mikor nem dolgozik és itthon van, mert akkor segít. De aztán ő visszafekszik aludni én meg hallgatom a sírást. Az is igaz, hogy bele szokott rázódni Bence a reggelekbe és volt már olyan is, mikor beszaladt a csoportba..........

Haslinak...

Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket.

- Ernest Hemingway -

Barcinak....

Szülinapodra kívánom neked:

szerencse kísérje végig életed.

Szerencse mellé még egyebet,

sok-sok vidám, örömteli percet,

Sorsod útja legyen mindig egyenes,

Te pedig légy boldog és sokat nevess!

Mindenszentek

Orvosnál...

Csak visszamentem ma a dokihoz. Jól vagyok, már alig köhögök, de fáj a mellkasom. Most, mintha megint jobban fájna. Reggel alig bírtam az ágyból kimászni. Gondoltam visszaballagok, mondjon valamit. Felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek. Nem adtak. A doktor úr szabira megy és már nem tudnak a jövő hétre sem előjegyezni, de 9-től 10-ig érkezési sorrendben vizsgálnak. Elmondtam az asszisztensnek a panaszomat. Erre azt felelte ballagjak be mindenképpen, ketten ülnek a váróban. Beballagtam. A kettőből addigra hat lett. Doktor úr időben meg is kezdte a rendelést. Megvizsgált. Sokáig hallgatott. Annyit kellett sóhajtoznom, a szédülés kerülgetett. Azt mondta minden rendben van, tüdőm tiszta. A fájás a sok köhögéstől van, izomlázszerű. Majd elmúlik, várjak türelmesen. Nem kell szednem semmit. Gyógyultnak vagyok nyilvánítva. Lehet engedélyezek egy pohár bort estére...

Tesóm Száj...

Tegnap este fent volt az Öcsém nálunk. Mielőtt hazament elkérte a melegszendvicssütőnket. Azt a régi hagyományosat. Fent tároljuk a szekrény tetején. Nem volt kedvem felmászni érte, ezért mondtam neki szedje le és viheti.

Tudni kell, hogy jó mgas tesóm van. Áll a szekrény előtt, nyújtózkodik, alig éri el. Nagy nehezen sikerül neki a művelet. Megszólal:
- Tesóm, te hogy szoktad levenni?
- Ráállok egy székre....

Kardiológiai Kontroll

Már a várandósság alatt kiderült valami bibi van. A doki felsőhatárértékes AFP-vel irányított Pestre. Ott aztán kiderítették, hogy kicsit több a magzatvíz, majd elmagyarázták, hogy ez mitől lehet. Ennek fényében rendeltek vissza szív UH-ra és küldtek el terheléses cukorvizsgálatra. Aki volt már várandós az most tudja, hogy arra a 2dl cukros borzalomra gondolok. Brrrr A mai napig kiráz a hedeg tőle.

A sok vizsgálat során kiderült, hogy valami van. A docens asszony feltette a nagy kérdést. "Ragaszkodok-e, hogy itthon - a mi városunkban - szüljek. " Futottunk rajta pár kört, aztán végül Bence Pesten született. zületése után megvizsgálták, hogy valóban van valami rendellenessége amit úgy hívnak "tágabb sinus coronarius". A vizsgálatkérő lapon mindig a "pitvari sövényhiány" áll. Semmi gond nincs Bencével, teljesen egészséges, de évente kardiológiai kontrollra kell hordani. Pesten is voltunk az Országos Kardiológiai Intézetben tavaly és legközelebb 2013-ban kell menni. Ebből is látszik, hogy szerencsére nincs nagy probléma. A kontroll 3 dologból áll. Illetve most már 4-ből. Reggelről bementünk és megmérték a vérnyomását majd csináltak egy EKG-t. Ezután megvártuk míg jön a doktornő és megvizsgálta. Délutánra pedig visszarendelt egy szív uh-ra.

Ma apa is elkísért minket, mert szabadnapos éppen. Várakozás közben Bence hozta a formáját. Vittünk rágicsát, innivalót, kisautót és mesekönyvet is. Voltunk egy páran a váróban. Nem sokan. Hárman voltak előttünk. Mind nagy lányok már. Persze mosolyogtak Bencén.

Apával játszottak. Bence találóskérdést tett fel:

- Mi a különbség a kettő különbség között?

Na aki ezt meg tudja fejteni........Mondanom sem kell, hogy az én gyerekem nem nagyon tud suttogni, főleg nem ott ahol kell. Ebből kifolyólag mindenki dőlt a röhögéstől.



Aztán Bence apa ölében ült és apa ritmust dobolt a hátán, amit Bencének vissza kellett tapsolnia. Mikor apa kicsit többet ütögetett a hátán elvesztette a fonalat és nem jól tapsolta vissza. Gábor mondja neki, hogy számoljad. Ő el is kezdte, persze hangosan. Erre az apja.

- Halkan számolj.

- De úgy nem hallom! - mondta Bence.



Kicsivel később még mindig a sorunkra várva a kinti folyosón eltoltak hordágyon egy beteget. Mire Bence:

- Apa teherautón tolnak egy bácsit!

Délután az UH rendben lezajlott. Jó sokáig nézte a doktor néni, már azt hittem valami gond van. De nem. Minden rendben van. Kontroll egy év múlva.

Melischnek...

Sírj, ha attól jobb lesz!

Nincs abban semmi.

Kapálózz, kiabálj!

Az is belefér.

S ha kiadtál magadból mindent,

szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe,

zárd le, és így,

megkönnyebbült szívvel vágj bele!

-Donna Fargo-

Jobban vagyok???

Ismeritek az alábbi viccet?

Köhögés
A köhögős beteg elmegy az orvoshoz.
- Doktor úr, nagyon köhögök!
Az orvos véletlenül hashajtót ír fel neki, és hazaküldi.
Pár nap múlva a beteg visszamegy.
- Na, köhög még? - kérdezi a doki
- Nem merek!

Hashajtót ugyan nem kaptam, de valahogy én is így vagyok a köhögéssel. Annyira fáj a bal mellkasom, főleg mikor köhögök, hogy már nem is merek köhögni. Legalábbis eddig így voltam vele. Ma bevettem az utolsó szem antibiotikumot is. Nem merem elkiabálni, de mintha jobban lennék. Köhgök még, de már nem fáj. Annyira. Bízom benne, hogy az orvost mostanában csak az iwiw-en látom az ismerőseim között és személyesen nem kell vele találkoznom. :)

Vacsora

Ezt a bejegyzést nagyon várják már a barátaink. Sajnálom, hogy nem jutottam hamarabb az íráshoz.

Nagyon szeretünk a barátainkkal programot szervezni, csak ugye nem könnyű. Ahányan vagyunk annyifelé dolgozunk, egyeztetni kell. Most hétvégére sikerült megbeszélni, hogy elmegyünk vacsorázni. Sokan dícsértek egy éttermet Alsópetényben. Mikor sikerült dűlőre jutnunk az időpontot és a létszámot illetően lefoglaltam az asztalt. Ez az étterem félúton van Vác és Bgyarmat között. Mi előbb odaértünk így bementünk. Még nem volt meg az asztalunk, ezért leültünk egy másikhoz. Gábor sört ivott, Kornél bort, mi meg Andival üdítőt. Én nem ihattam alkoholt, pedig egy pohár bor jól esett volna. De hát aki vezet az nem iszik. Na meg gyógyszerre sem lehet. Nemsokat kellett várni az asztalra és Robiék is befutottak. Az étterem nem volt nagy. Egy régi parasztházat alakítottak át. Hangulatos volt. nekem tetszett meg szerintem a többieknek is. Felkapott egy hely, az étlapra is várnunk kellett. Ez nem okozott problémát, örültünk, hogy újra együtt van a csapat. Miután megérkeztek az étlapok hosszas olvasgatás után sikerült választanunk. Nem tudtuk még mire vállalkozunk. Míg vártunk jól elbeszélgettünk, nevettünk. Robi messze ült tőlem, de azt mondta nem baj, ha nem hallja mit mondok, majd elolvassa a blogban...

Elkészült a rendelés, kihozták a kajákat. Háááát mondták ugyan, hoygy nagy adag lesz, de azért ekkorára nem számítottunk. Mi 2 személyes lovagi tálat rendeltünk, de 4 személy simán jóllkaott volna. Nem is bírtuk megenni. Már a látványtól jóllaktunk. Amit meghagytunk azt becsomagolták nekünk. Nagyon jóléreztük magunkat és tényleg igaz amit híresztelnek az étteremről. Finom és sok s az árak sem vészesek. Vacsora után még sokáig beszélgettünk. Állíthatom, hogy mi voltunk a leghangosabbak. Vacsora után még mentünk volna valamerre, de megoszlottak a vélemények. Olyan jó volt együtt, jó lett volna még elmenni bulizni vagy beülni valahova, de ebből nem lett semmi, viszont megbeszéltük, hogy majd legközelebb valami bulit szervezünk.

Mi itthon még benéztünk a Pool Caféba. Felkapott szórakozóhely a városunkban. Sajnos sok lehetőség nincsen, de ez az a hely ahonnan nem nézneki ki, mert elmúltál 16 éves. Összefutottunk tesómmal is, meg még egy sráccal a régi társaságból. Leültünk beszélgetni. Háromnegyed kettő fele kezdtük összeszedni magunkat, hogy elindulunk haza. A fiúk, pontosabban Kornél úgy döntött, hogy jót tesz egy kis séta a friss levegőn, ezért ők gyalog indultak, mi Andival meg a kocsival. Vártuk is őket a ház előtt, de nem jöttek. Gábor telefonja persze az én táskámban, a táskám meg az autóban. Elképzelni nem tudtuk hová lehettek. Van ugyan még egy szórakozóhely, de enm gondoltuk volna, hogy betévednek. Hát betévedtek. Persi csakis "erőszak" hatására. A fiúk haza is találtak hajnali 4-kor.

Történések

Pénteken meglátogatott a két unokahugom. Ők Pest mellett laknak. Anyukám hugának a lányai. Nagyon szeretem őket. Nem csak a két csajszit, hanem a szüleiket is. Mostanában ritkán látjuk egymást. Bence is nagyon csípi őket. Kati - a nagyobbik, tesómmal egyidős - megbeszélte öcsémmel, hogy lejönne pénteken hozzá. Erre aztán a kisebbik, Ancsa - aki nem is olyan kicsi - is kedvet kapott a látogatáshoz. Beszéltünk már róla, de a nyáron elmaradt a találkozó. Bemutatta a barátját is, akit eddig csak hallomásból ismertünk. Pénteken este jöttek át hozzánk. Először úgy volt, hogy ittalszanak nálunk, de miután a Kati pasija nem jött, így elfértek Ákosnál az albérletben. Na meg mentek bulizni és nem akartak hajnalban zavarogni. Mondjuk így jobban jártak, mert Bence ébresztőt fújt másnap kora reggel.

Nekem cserepesvirágot hoztak - szegények nem tudták, hogy nálam nem biztos, hogy megmarad szegény - nagyon szépet, Bencének pedig egy kamiont kisautóval. Rögtön le is ültek vele játszani a szobájában. Teljesen levették a lábáról. Ricsi - merthogy így hívják - nagyon szimpatikus srác, komoly terveik vannak a munka terén mind a kettőjüknek. Ancsa jövő év elején fog államvizsgázni.

Nem voltak túlzottan sokáig és Bence ma, vasárnap szomorúan vette tudomásul, hogy már elutaztak tegnap. Megígértem neki, hogy felhívom őket és megbeszéljük mikor tudnak ismét meglátogatni minket.

Míg itt voltak nálunk történt igen kellemetlen eset is. Kati kocsijával jöttek, amit anyukámék utcájában parkoltak le és tesóm kocsijával jöttek hozzánk. Mikor elszaladt Ákos meg Kati anyáékhoz a cuccokért akkor jutott tudomásukra, hogy Kati autóját összetörték. Szegény embert az ág is húzza. Nemrégiben törte össze ő is. Akkor éppen egy körforgalomban ment bele az elé bevágó autóba. Nem az volt a baj, hogy bevágtak elé. hanem hogy rá is fékeztek. Ő meg szépen beleszaladt. A biztosító pedig nem fizet, mondván ő volt a hibás, nem tartott követési távolságot.

Most pedig parkolt az utca végén, mikor egy terepjáróval egy csajszi a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva behajtott az utcával. Szerintem több, mint 10 éve egyirányú az utca. ha már behajtott ment volna végig, de neeeem. Ő megfordult. Volna. Illetve meg is fordult, csak nem látta a Kati autóját és meghúzta. talán elég szépen, én nem láttam, de tesóm azt mondta, hogy lezúzta. A bal oldali visszapillantót elvitte. Amit becsülni lehet benne, hogy megkereste kihez tartozik az autó és megvárta tesómékat. elismerte a felelősséget, kitöltötték a papírokat. Ilyenkor ez kevéssé víasztal ám. Én már csak tudom. Volt nekünk is igen kellemetlen élményünk 2 évvel ezelőtt. senkinek nem kívánom. A mai napig elönt a harctéri ideg. De ez egy másik történet...

Szegény unokahugomnak már a bosszankodás sem ment. Egy dolog jó a rosszban, hogy így meg tudja csináltatni az előző baleset kárát is.

Orvosnál

Csak eljutottam a dokihoz. Több, mint két hete vagyok benne a kórban. Nyugi, nem H1N1 csak sima megfázás. vagyis azt hittem, hogy az. Nagyon tudom az észt oszatni ha arról van szó, hogy dokihoz kell menni bárkinek a családban, csak hát magammal szemben ennyire nem vagyok szigorú. Úgy gondoltam ki tudom kezelni magam. De a köhögés és az orrfolyás csak nem akar múlni. A múlt héten már a bordám és a bal oldalam is fájt. Megoldottam villanypárnával és megmagyaráztam azzal, hogy a köhögéstől fáj. Jobban is lettem. De ma délelőtt éreztem, hogy újra fáj a bal oldalon a bordám. Anyukámnak volt időpontja, felmentem vele. mit ne mondjak örült nekem az orvos. Hétfőn Öcsém volt Apukámmal. Megvizsgált, s a hátam hallgatásánál elidőzött. Mondta is, hogy ott van valami és alaposan meghallgatott. Már a sok sóhajtástól szinte szédültem. Gratulált. Szépen összeszedtem egy hörgőgyulladást - mint Apukám - és egy hajszál választ el a tüdőgyulladástól is. Írt fel antibiotikumot - egy lónak elég lenne egy szem - és igyam az ACC-t. Ha nem javulok irány vissza. S mindezt olyan hangsúllyal mondta, hogy van egy olyan érzésem tallkozunk mi még a rendelőn belül.

Orsinak...

Barátnőmnek:

Ugy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.

Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,

Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.

Bánat ha ér, legyen az rövid éj,

S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,

Lépésidet emlékünk kövesse.

S rokon érzet tartson köztünk hidat:

Te se felejtsd távol barátidat.

-Vörömarty Mihály-

Képek

Gondolom akinek van ovodába járó kisgyermeke az tudja, nagy divat mostanában az, hogy a fényképészek járják az ovodákat és ha kell, ha nem fényképezik a gyerekeket. Nálunk, most arcfestéssel, ugrálóvárral egybekötött fényképezés volt. de lesz még szerintem karácsonyi, húsvéti, anyáknapi és gyereknapi fényképezés is, csak győzze a szülő kifizetni a képeket. Mert nem muszáj kérni a képeket, de ugyan melyik szülő nem kéri? Bencének ráadásul nagyon jó fényképarca van - szerintem. Íme a nemrégen készült képek:

Megygógyult

Bence meggyógyult, tegnap óta újra jár ovodába. Mondanom sem kell, hogy szívesebben mradt volna még itthon. Nem igazán értem Őt, mert alapvetően szeret oviba járni. Délután alig lehet hazavontatni. Még egyet csúszok, még egyet játszok, stb. Gondolom van így ezzel más is. Aztv hittem nehezebben fog indulni a hét. Már vasárnap este sírt, hogy ő nem akar menni, itthon akar maradni, de ígérjem meg, hogy nem hagyom ott. Előre féltem mi lesz másnap reggel. Gábor dolgozott, így annak a lehetősége sem merült fel, hogy segít, ketten mégiscsak könnyebb. Hétfő reggel aztán ahogy kinyitotta a szemét már mondta is, hogy ő bizony nem megy. Inkább jön velem dolgozni. Sírt is. Aztán alkudozott, hogy ebéd után hozzam el. Végül megállapodtunk abban, hogy mire felkelnek ott leszek. Elég szaladós napom volt, hamar elment az idő. Éppen öltöztek mire odaértem. Még olyan kómás fejeket! Azt sem tudták hol vannak. S voltak akik még aludtak. Örült nekem.

Nem tudom mennyiben köszönhető Bence megfázásának, de a tágabb család felét sikeresen ledöntötte a betegség a lábáról. Bence után én is beteg lettem és még vagyok is. Már több, mint 2 hete kaptam el és nem bírok kimászni belőle. Aztán Öcsém is ledőlt a lábáról majd Apukám. Szegény papának hörgőgyulladása van. Ő járt a legrosszabbul. Anyukám meg is parancsolta nekünk, hogy megyünk apukánkkal a dokihoz. Neki volt időpontja, menjünk mi is, biztos ami tuti. Én mégsem mentem, de tesóm igen:D Egyrészt jobban éreztem magam tegnap reggelre, másrészt be kellett ugranom a kolléganőm helyett az üzletbe 2 óra hosszára és nem értem volna oda leváltani őt. Szerencsére mind a ketten jobban vannak, Apukámnak tovább kell szedni az antibiotikumot, tesómnak meg írt fel gyógyszert. S miután nekem is az a bajom, mint öcsémnek, le is informáltam őt. Acc-t írt neki, meg Amoxicilint. Megmaradok a teánál. Már csak az orrom folyik és van eldugulva. Majd csak jobban leszek én is....

Gyerekszáj

Hétfőn este, a hadművelet első alkalmával Bence nem találta a helyét. Én kijöttem, ő meg tekergett, forgott az ágyában és kiabált nekem:
- Anya ne csináld már!
Kicsi szünet...
- Any miért csinálod ezt velem?
- Bence tedd le a fejed, csukd be a szemed és fogok menni.
Csend....kis idő múlva:
- Anya nem viselkedsz szépen!
Hmm, vajon hol hall ilyet ez a gyerek? Nem szólok, csend van, majd egyszercsak:
- Anya! Azt akarod , hogy elköltözzek???
Na, most erre mit mondjak? Felröhögtünk Gáborral.

Altatás

Bence születése óta a szobájában alszik. Nagyon jó alvókája van - a szüleinek is - soha nem volt gondunk. Persze előfordult egy - egy éberebb vagy át nem aludt éjszaka. Csecsemőként altatni sem kellett, mert mikor itt volt az ideje akkor betettük a kiságyába, bekapcsoltam a Halász Judit CD-t és ő szépen elaludt. Az altatási szertartás akkor kezdődött amikor már fel tudott térdelni/állni. na ekkor "rontottuk" el. Mert innentől kezdve ott voltunk mellette míg el nem aludt. Meséltünk neki, simogattuk a hátát. Aztán eljött az az idő mikor már egy órát is igénybe vett ez a művelet. Na ekkor követtük el a második ballépést. Bevittük a mi ágyunkba, a nagyágyba. Könnyebb volt mellette feküdni és úgy elaltatni. Miután elaludt szigorúan átvittük a saját ágyába. Nem is volt ezzel gond, tudta ő is, hogy a mi ágyunkban alszik el, de a sajátjában ébred. Természetesen este, mert napközben általában valamelyikünk vagy mindketten vele aludtunk s alszunk a mai napig is. Aztán visszaszoktattuk arra, hogy a helyére feküdjön le, mi mesélünk és ott vagyunk vele. Már gondolkoztunk rajta, hogyan kellene rászoktatni arra, hogy egyedül aludjon el. Kapóra jött az új ágya. Merthogy ha leülök akkor nem érem fel, állni meg nagyon fárasztó lenne míg elalszik. Szépen elmondtuk neki, hogy már nagyfiú, s a nagyfiúk már egyedül alszanak el, főleg ha új ágyuk van. Mi itt vagyunk a másik szobában, vigyázunk rá. Bevettettük a Mikulást és a Jézuskát is a cél érdekében. Hétfőn kezdtünk. Meséltem neki, vártam egy kicsit, majd kijöttem. Az éjjeli lámpát égve hagytam, ajtót pedig nyitva. Forgolódott, szólongatott, hol én, hol Gábor ment be hozzá. Apa a határozottabb és következetesebb ilyen téren. Lekapcsolta nála a lámpát is. Mikor szólt nekünk mindig válaszoltunk neki és be is néztünk hozzá. Kicsit megsimiztük a hátát aztán kijöttünk. Nagyon nehezen, de elaludt. Másnap reggel nagyon megdícsértük, mondtuk, hogy nagyon büszkék vagyunk rá. Ő is büszke volt. AZnap Gáborral volt itthon, kapott is ajándékot, egy kisautót amit örömmel mutatott nekem mikor hazaértem. Mondta is, hogy aznap is egyedül fog elaludni. Na a nagy bátorsága addig tartott míg el nem érkezett a lefekvés ideje. Miután elolvastam a mesét már görbült a szája. Gábor bement hozzá, aztán én is. Kicsit pityergett is szegénykém. Ha nincs Gábor akkor én ezen a ponton lehet feladtam volna. De sikerült kitartani, Bence pedig ügyesen elaludt. Reggel büszkén mondta, hogy ő milyen ügyes volt. Tegnap este nagyon könnyen ment a dolog. Mese után csak kétszer kellett bemenni hozzá és már aludt is. Ma viszont nem alszik itthon, hanem anyósoméknál, mert ők vigyáztak rá ma és holnap is fognak mivel mi mind a ketten dolgozunk. Remélem azért nem lesz nagy visszaesés az ügyben.

És még mindig betegen

Bence a héten nem volt oviban. Hétfőn voltunk a doktornőnél aki nem engedte őt. Semmi komoly, megfázott csak. Egész héten szedte a vitaminokat, köhögéscsillapítót este, napközben köptetőd, de csak nem javult szegénykém. Még én is elkaptam tőle. Nem fáj semmim csak be vagyok rekedve, és köhögök. Szegény szomszédok meg hallgatják a műsort. Délelőtt még úgy-ahogy tudok beszélni, de délutánra elfogy a hangom meg az energiám is a család nem kis örömére. legalább nem szekálom őket.
Pénteken kellett visszavinni Bencét orvoshoz. Én már sejtettem, amit aztán Klári néni meg is erősített, vagyis, hogy még egy hét kényszerpihenő itthon. Na nem mintha Bence nagyon bánná a dolgot. Írt most neki antibiotikumot, mert piros lett a torka. kezdődő gyulladás. Ezt is sejtettem, mert a jobb oldalon a füle alatti nyirokcsomó mindig egy kisebb dió nagyságúra duzzad mikor begyullad a torka. Aranyos volt Bence. Csak úgy volt hajlandó kinyitni a száját, ha Apa is nagyra tátotta. Versenyeztek ki tudja nagyobbra nyitni. Klári néni meg is dícsérte és megkérte nyújtsa ki a nyelvét is közben. De az én gyerekem becsukta a száját és kinyújtotta a nyelvét. na ezen jót mosolygtunk a rendelőben. Aztán sikerült ez a művelet nagyra nyitott szájjal is. Miután végeztünk a fiúk kitettek az ovodánál, mert alá kellett írnom egy nyilatkozatot, miszerint hozzájárulok ahhoz, hogy Bencét gyógytornára vigyék ott az oviban.
Minden szülőin elmondják, hogy kéretik jelezni de 10-ig, ha a gyermek másnap nem megy oviba. Úgy érzem ez mindig nekem szól, mert én pénteken csak 11 után szoktam telefonálni ha megy, ha nem megy. Na nem azért, mert elfelejtem, hanem mert a rendelés 10.30.kor kezdődik. Ezt fel is vázoltam az ovónőknek és most pénteken pedig a vezetőnőnek, mert ő vette fel a telefont. Nem azon a kb 400Ft-on fog múlni az anyagi jólétünk, bár szerintem ha délig odastólnának a Gameszbe akkor tudnák korrigálni a rendelést.
Délután kiváltottam a receptet, vettem még vitamint a gyerekenek, magamnak valamit köhögésre meg normaflort az antibika mellé. 6.500Ft körül volt a végösszeg, de ebben a hónapban már voltam 2x a gyógyszertárban, szerintem 10-15ezer körül járunk már. Még jó, hogy van egészségkártyánk és arról fizettem. Mondtam is a csajszinak, nemhogy ebben a hónapban, de a következőben sem szeretnék menni hozzájuk. Mosolygott is egy sort, hogy megérti.

Hízelgős...

Tegnap este szokás szerint nehezen ment Bence fürdőszobába való beterelése. Az úgy volt, hogy este mesét nézett az interneten, majd szóltam neki, hogy gyerünk fürdeni. Könnyes szemekkel jött utánam, hogy ő nem akar fürdeni. Nem és nem. Nem voltam valami túl jól, fájt a fejem, amúgy sem viselem jól, mikor könyörögni kell egy fél órát egy 3 perces zuhanyzásért. Tegnap odaült/feküdt az ölembe és meg mondtam neki:

"Megengedtük, hogy mesét nézzél, játszottál is, miért nem fogadsz szót? Mindig könyörögni kell. Nem vagyok rád büszke, most nem viselkedsz szépen." S mindehhez nagyon komolyan néztem a gyerekre. Erre Ő átölelte a nyakamat, adott egy puszit és sírós hangon súgta a fülembe: "Szeretlek".

Ilyenkor elfelejt minden rosszat az ember. Elmondtam neki, hogy akkor is szeretem, ha nem fogad szót, a szeretet nem függ ettől. S ő jött szépen fürdeni.

Szerelős...

Apa tegnap rövidben dolgozott ami azt jelenti, hogy du 5 körül itthon volt. Azzal a lendülettel ahogy hazajött nekiállt ágyat összerakni. Befutott Öcsém is segíteni. Még jó, hogy két napja csak takarítok, pakolok, rámolok, csináltak olyan felfordulást....Tudom ez ezzel jár. Csak sikerült nekik összerakni. Szomszédok gondolom örültek az akkus fúrónak.....Jó, nincs nagy hangja, de este 8 után nem biztos, hogy örültek nekünk. Remélem nem haragszanak. Jó lett nagyon az ágy, csak egy baj van, rettenetesen nagy helyet foglal. Ha lesz egyszer kistesó nem tudom hová fogjuk tenni. Illetve tudom. Már régen foglalkoztat a gondolat, hogy a beépített szekrényt ki kellene szedni. Oda beférne a nagyszekrény és az állópolc, így nyernénk helyet. Nem is keveset. Egyelőre jó lesz így is, mert ha kiszedjük a szekrényt akkor tapétázni kell - már nem ártana amúgy sem - meg parkettát cserélni. Van bőven mit csinálni a lakásban.

Beteges...

Bence ismét meg van fázva. De most nemcsak az orra folyik, hanem frankón köhög is. Tegnap mikor beértünk a városba annyira köhögött, hogy szegénykém hányt is. Miután felhurcolta Gábor a cuccokat beindítottam a mosógépet este, mert a gyerekülést ki kellett mosnom. Na meg a ruháit. Meg is beszéltük, hogy nem viszem oviba pénteken, hanem megmutatom a drnőnek. Amúgy is csak délig lett volna ovi, mert szüreti mulatság volt a Ligetben.

Reggel felkeltünk, a rendelés csak 10.30-kor kezdődött. Nem én lettem volna, ha nem takarítok ki. Gyorsan elpakoltam a vásárolt cuccokat is. Aztán kocsiba ültünk és elindultutnk. Mi nem ide a városba járunk dokihoz, hanem a harmadik faluba. Egy jó orvos után messzebbre is elmennénk és Klári néni nagyon jó orvos. Csakhogy Klári néni konferenciára ment....a helyetteshez nem vittem, mert nem szeretem. Sikerült beszélni az asszisztenssel, elmondta mit adjak a gyereknek és megbeszéltük, hogy hétfőn visszük ismét. Nagyon úgy néz ki, hogy a jövő héten nem fog oviba menni. Már jól van, szedi az ACC-t, meg az Occillococcinum-ot, na meg mézes tea, orrfújás..

Délután kinéztünk a Ligetbe a műsorra, ittunk mustot, Bence préselt szőlőt, kicsit játszott aztán jöttünk is. Jó volt, csak nagyon kis helyen rendezték meg és nagyon sokan voltunk, én meg utálok lökdösődni....

Shoppingolós...

Régóta terveztük már, konkrétan hónapok óta, hogy veszünk másik ágyat Bencének. Mielőtt Bence született kompletten vettük neki a bababútort. A kiságya átalakíthatós, azon aludt már régóta. Úgy gondoltuk megérett az idő egy másik ágyra neki, ami nagyfiúsabb, a régit meg eltesszük, ha lesz, a kistesónak.

Csütörtökön elhoztuk Bencust ebéd után az oviból és felmentünk Perstre. Először a Kikába mentünk. Ott nézelődtünk. Találtunk is ágyat. Olyat is amilyet elképzeltem. De hát amit én elképzelek az egy dolog, és, hogy mi valósul meg az egy másik dolog. Bence rögtön kinézett magának egy csúszdás ágyat. Igen ám, de a hely adott, nem igazán fért volna be a szobába a csúszda. Ez volt az egyik ellenvetésem. A másik meg az, hogy ugyanaz az ágy csúszda nélkül 12.000Ft-tal olcsóbb volt. Végül a sima mellett döntöttünk. Egy pár évig tökéletes lesz. Vewttünk még matracot bele. Nem tudom ki hogyvan vele, de szerintem szemétség, hogy az ágykeretet, a rácsot és a matracot is külön kell megvenni. Ebben az árban igazán benne lehetne. Jó, oké, itt a rács meg a hozzá való játékfüggöny benne volt az árben, de a matracot külön kellett megvenni. Ajánlott is a hölgy matracot, 28.000Ft-ért. Köszöntük szépen nem kértük. Vettünk neki egy sima, snassz matracot 10.000Ft-ért. Így került az ágy 40.000Ft-ba. Vettünk még két gurulós nagy játéktárolót is.

Innen átmentünk az Auchan-ba. Na itt is sikerült jó sok pénzt elkölteni. Pedig olyan nagy dolgokat nem is vettünk. Jól elfáradtunk mire hazaértünk. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy évente 1x - 2x elég nekem a pesti nagybevásárlásból...

Még mindig festünk

Ma Gábor nem dogozik s úgy gondoltuk, hogy akkor kifestjük a konyhát is. Tegnap elmentünk Bencével és vettünk még a maradékhoz. Reggel kipakoltuk a konyhát. A szekrény tetején sok olyan dolog sorakozott már amit ki kellene dobni vagy el kellene ajándékozni, de tombolának való is jut az oviba a bálra. Csak vissza ne nyerjük.....Apa körberagasztott szekrényt - ezt le is takarta - és falat majd előszedtük a festéket, ecseteket. Bence is sorban állt. Az ő feladata a hűtő mögötti falrész lekenése volt s nem azért jutott ez neki, mert ez úgysem fog látszani, hanem ezt érte el. Nagyon ügyes gyerek, először ecsettel festett után hengerrel. Apa festette a javát. Én is bepróbálkoztam, de aztán átvette én meg belemártottam a hengert a festékbe neki, hol a kicsit, hol a nagyot, vizes rongyot adogattam....én voltam a kisinas.

Az első felvonás után a fiúk elmentek a motorversenyre ami a városban zajlott.

Miután hazaértek lefektettem Bencét, persze én is elszundítottam vele. Apa ezidő alatt átkente mégegyszer a konyhát. Összepakolni már segítettem, aztán a visszapakolás, takarítás is rám maradt. Ment ez gyorsan. Szép lett. Már csak a polc hiányzik - meg egy - két apróság - és tökéletes lesz minden a konyhában.