Blogháttér

2015. július 31., péntek

Nyaralás

Holnap nyaralni indulunk egy hétre. Dobogómajoron fogjuk múlatni az időt.

A pakolással készen vagyok, mondjuk úgy nagyjából. Már előre tudom "túl sok a cucc". Ezen futunj egy-két kört, mint minden évben és mint minden évben úgyis bepakol a kocsiba ügyesen.

Nem indulunk csak dél körül, így holnapra is maradt még egy-két dolog, ami ma még használatban van.

Holnap még leadom a laptopomat a szervízbe, egy hét alatt rendbekapják, ráfér már.

2015. július 29., szerda

2015. július 28., kedd

Ilyen sem volt még

Elaludtam*. De durván. Ötkor G. megkérdezte mikor kelek....ránéztem az órára....2 órával ezelőtt - válaszoltam. 5.15-kor szállok le a buszról Vácon. Iszonyatgyorsan pattantam ki az ágyból, amjd gyorsan végigfutottam a lehetőségeken kit risszak. G. nem volt opció, mert a sráok is itthon voltak. A kocsit nem vihettem, mert egyrszt kellett neki, másrészt ma szerelőhöz volt bejelentve (nyaralni megyünk).
Tesóm villant be elsőre, gondoltam ő elsz az meberem. A másik választható lehetőség az Apám volt. 
Szerencsémre tesóm első kicsengés után felvette a telefont, s mikor felvázoltam a történteket csak annyit mondott "megyek". Kész mázli, hogy egy utcával arrébb laknak.

Gyorsan sszekaptam magam és stratoltam. Se kávé, se "reggeli", se semmi...a vérnyomásomat is itthon hagytam. Félúton szóltam a kolléganőmnek, hogy kicsit kések, de megyek. Szerencsém volt, emrt végülis 6 előtt pár perccel már osztályon voltam.

Egész nap nem tértem magamhoz...illetve beletelt fél napba, míg rendeződtem. Nem volt sok gyerek és amit elfelejtettem az az, hogyma hárman voltuk beosztva nappalra, szóval akár itthon is maradhattam volna, de az csak akkor vált számomra világossá, amikor beértem. 

Ami nagyon jól esett az az volt, hogy bár beszéltünk napközben, de délután G. felhívott, hogy milyen a napom.

*: qrva telefon lefagyott és ezért nem ébresztett. Pedig új. Most erősen megfigyelem és nyaralás után ha úgy alakul akkor felveszem az LG-vel a kapcsolatot és megnézetem. Naná, hogy miután ma kikapcsoltam és nem kikapcsol és ujraindít funkciót választottam, eddig egyszer sem fagyott le. Majd meglátjuk. 

2015. július 25., szombat

Késésben

Emiatt késtem majdnem a munkából. Kettő perccel 08 óra előtt etsem be. Hivatalosan 6-18-ig / 18-t6-ig tart a munkaidő, de ugyebár mindig eőbb váltunk. Vagyis egyes kolléganők kivételével fél és háromnegyed között érünk be. 

Hétvégén és ünnepnapon a hétköznap közlekedő 18.55-ös busz nincs, így vagy eljövünk a 17.55-el vagy a 19.55-el, csak ugyebár nem mindegy, hogy negyed 8-ra érünk haza vagy negyed 10-re., szóval iylenkor kicsit korábban lelépünk vagyis tulajdonképpen ha időben jön a váltás akkor csak 10-15 percről van szó. 

Esélyem sem volt olyan időben beérnem, hogy N. el tudjon jönni, mégis mázlija volt, mert az egyik ott dolgozó kollegina férje épp arra tartott, s miután egy városban lakunk, így hazahozták őt is. Így mindenki jól jár, de ez nagyban a szerencsén múlott.

Viszont a másik nappalos kolléganőnek eszébe sem jutott azt mondani, hogy "ugyan, N. menj, amjd én megvárom diát, nekem megy buszom fél óra múlva is". Nem, neki le kellett lépnie fél 6-kor, mert ugyan nincs gyereke, de sietett haza. 

És igen, nem a szemünkbe, de megszólják, hogy hétvégén, ünnepnap sietünk haza. Azért viszont még senki nem haragudott meg, hogy hétköznap negyed 7-kor még ott vagyok és laborálok vagy infúziót kötök, stb.

Semmi más csak egy kis empátia, egy kis figyelem kellene....

2015. július 23., csütörtök

Majdnem

Majdnem megtapasztaltam milyen az, amikor egy gyerek sincs az osztályon. 
Az úgy volt, hogy három gyereket vettünk át. A kolléganőm és én. Ebből kettő tartozott hozzám, s miután dupla nappalt nyomtam, mert azt én megérdemlem szeretem (nem), tudtam, hogy hazaadom őket. 
Miután kevés betegalany volt jelen és az orvosok számí is a minimumra redukálódott, elég hamar végeztünk a kis- és nagyviztittel is. Enyémek, amint tehették el is húztak hagyták a kórház területét. 
Egyetlen kislány maradt, a hatéves T. akit szintén haza akartunk adni. 

Szegény kislány egyedül volt bent, mert ugyebár van még otthon egy-két-há-sok gyerek, miért is maradna ott az anyja vele. A legnagyobb baja az volt, hogy egyedül kellett lennie. Amíg foglalkoztunk vele, addig semmi gond nem volt, de amint dolgunk akadt ő állt az ablakban és hangpsan sírt az anyja után: "anyaaaa...nagyon hiányzol...anyaaaa...mikor jössz"
Szerdán betelefonált délelőtt a kedves anyuka, és azt mondta a kislánynak, hogy ha megebédelt, akkor jön be látogatni.....szegényke annyira várta az ebédet. Édesanya pedig du 4 körül ért be, kb ott volt fél órát és már indult is. T.-t úgy kellett lefejteni róla. A Drnő és én is szóltunk, hogy másnap 11-re jöjjön (gondoltuk így du 2-re oda is ér), mert hazamehet a kiscsaj. 

Ma fél 11-kor telefonált a nagymama, hogy mi van a kislánnyal és mikor engedjük haza.....fúúú elöntötte a sz*r az agyamat.....mondtam, hogy megmondtuk az anyukának, ma 11-re méltóztasson befáradni, mert hazaengedjük a gyereket. Erre  a mama, hogy .....hát...... izé.....nem fognak tudni odaérni, mert DOLGOZNAK.  A kislány előtte mondta, senki nem dolgozik a családból, mindannyian otthon vannak. Apuka is beszélt a kislánnyal. Szegény gyerek egész nap csak sírt az ablakban. Telefonszám persze nem volt, mert nekik nincs mobil meg nem is tudják a számot meg stb....

Délután 4 után siekrült ismét beérni a anyának a gyerekért, majd mikor határozottan felhívtam figyelmét (tudom, nem voltam jó fej, meg nem is tisztem megítélni a szülőket, de ezt legszívesebben megcsaptam volna), hogy tegnap a Drnő megkérte mikorra jöjjön és milyen nehezen viseli a gyerek, hogy az anyja nem volt ott és nem tartja a szavát, akkor azt találta mondani, hogy nem tudott jönni, mert 220 a vérnyomása.....erre  amondatra nekem meg ezer lett és jobbnak láttam arrébb menni, mert szívem szerint felrúgtam volna, hogy elhaynagolja*  a  gyerekét....

Gyorsan kiadtuk a papírjait aztán becsuktuk mögöttük az ajtót.  

És nem, nem ürült ki az osztály, mert közben, míg anyukára vártunk felvettünk két gyereket, akiket szerintem nem is nagyon lett volna indokolt**, de ha már arra jártak....
Stermészetesen Murphy, hogy váltás előtt futott be még egy testvérpár felvétele is, csak, hogy ne unatkozzunk. Csoda, ha a második nap végén szólni sem volt kedvem? 

*: A kislány nemrégiben már feküdt nálunk. Anyuka mondta, hogy hazaugrik a cuccokért, siet vissza. Ez kora du volt. Másnap vagy harmadnap ért oda. 

**: Ha tele az osztály, fix, hogy nem vesszük fel őket, mert állapotunk nem indokolta volna  akórházi kezelést, de így, még a látogatókat is befektettük :)

2015. július 21., kedd

Ajándék készül

A srácok lázban égnek. Apának vasárnap szülinapja. Kitaláltunk valamit, de miután olvassa a blogot így titoktartásban vagyunk. 

2015. július 20., hétfő

Egészségügy

Mindig, mikor már kezd gyanús lenni a nagy nyugodtság a osztályon, beigazolódok, hogy kár. Mondjuk ebben a dög melegben van ám kedve dolgozni a hóhérnak...
Azzal kezdődött, hogy  abuszon nem jó a légkondi. Csak a meleget nyomta, levegő zéró, azt hittem megfulladok. Félúton még ezren próbáltak felszállni...élmény volt.

Menetközben megütötte a fülemet egy beszélgetés amiből leszűrtem, hogy van egy új gyerek az osztályon kétoldali tüdőgyulladással. :)

Nem volt tele az osztály, de azért volt munka. Az ambulánsok is azt hihették, hogy a hetediken van a Vigalom és nem lent a városban. 
Ami kiakasztott az az, hogy egy három és félévest, aki már 2 napja lázas, hány és hasmegy mi a jó büdös francért kellett a Vigalomba citálni. Onnan pedig nyilván hozzánk.....És még el is mondja a szülő, merre jártak.....

Éjfélig ambuláltunk és telefonon gyógyítottunk.....ahhh...az se volt semmi....apuka betelefonál, hogy jártak a szakrendelőben orvosnál mert hány a gyerek és azt mondta a Drnő, ha nem javul akkor hozzánk kell hozni....kérdezem itatta-e...hát igen, mert kérte, hiszen szomjas volt.....megkérdeztem a Drnő mit tanácsolt....hát ne itassa hányás után.....akkor miről beszélünk (WTF?)...bekapcsoltam az ügyeletes Drnőnek...küzdjön ő az ilyenekkel.

Éjjel 3-igmeg sem mozdult a levegő. Utána szélvihar volt.....vajon fáj-e  a fejem?


2015. július 18., szombat

Kidőlt

Tegnap esti idill:

Majdnem elfelejtettem

Tankoltam. Én. Egyedül. Az. Autóba.

Csak azért érdemes említésre, mert az nálunk a Családfő dolga. Én soha, semmilyen körülmények között nem. 

2015. július 16., csütörtök

Apu vedd meg nekem....

Amikor azért mész ki a Sörfesztiválra, hogy a gyerekedet elkísérd  a Wellhello koncertre....



...amíg ő haverjaival múlatta az időt, addig mi:


2015. július 15., szerda

Mert megérdemeltük




Státusz

19 kg
113 cm
Mindnet tud, amit korának megfelelően tudnia kell.
Hallása szelektív.
:)



2015. július 12., vasárnap

Risik

A hétvégén azzal múlattuk az időt, hogy elővettük a társast. Bence már abban a korban van, amikor a komolyabb játékok is érdeklik. Áron mindig csatlakozott valamelyikünkhöz segíteni, de hamar megunta és más elfiglaltságot talált míg mi csatáztunk.

2015. július 10., péntek

Agresszív is vagyok

Fennforgás volt mikor beléptem dolgozni, majdnem vissza s fordultam. Épp egy 12 éves gyerekkel foglalkozott az ügyeletes orvos, aki alkoholt ivott és lehet szívott is valamit, alapjáraton is van magatartás zavara, amivel kezelik. Most is dühöngött. Mire beértem addigra már  abranülkötés végénél jártak, a srác az teljesen kiborító volt. Ritkán érzek olyat, hogy valakit - pláne gyereket - pofán tudnék rúgni kettő perc után, de most megvolt ez az érzés.

Szerencsére nem kellett benttartani.

2015. július 9., csütörtök

Babysitter sem leszek

Gyerekfelvigyázós délutánunk volt. Nem volt beterveze, így alakult. Sógornőm van itt a két kisebb gyerekkel, míg a férje és a nagyobb kenutúrázik. A mi kettőnk is a nagymamáékat boldogította mikor megérkeztünk mi i délután. Sógornőmnek el kellett mennie Pestre, anyósomék meg kiszaladtak locsolni a földre, így Gáborral mi felügyeltük a mi két gyekeüket meg a tesójáék kettőjét.

 Na ezzel nem is lett volna probléma, mert a kislány már a 4-et fogja töleni, áronnal nagy szövetségben vannak, el is játszottak szépen, persze találtak okot az összeveszésre, volt durcogás is. A kicsi, az most lesz a hónap végén egy éves és hát igaz, ami igaz, nem sokat szokot látni minket, csak velünk meg pláne nem szokott lenni, amúgy is elég anyás. 
Nem volt probléma míg aludt, na de csak felébredt.....neki is állt a sírásnak. Nem volt jó semmi. Letenni nem tudtam, mászott a nyakamba. Megetettem, na addig csendben volt, amjd kezdte előről....Mit mondjak, leizzasztott....és ezt játszottuk...letettem....ordított...felvettem...megnyugodott...igazából a babakocsiban volt el, ezenkívül semmi nem érdekelte. Sem a játék, sem a kaja....a gyerekek is hiába bohóckodtak. 

Szerencsére jött a felmentősereg anyósomék személyében, a mama karjából pedig még rám is vigorgott, bár próbáltam megfenyegetni, hogy ne merészeljen még csak mosolyogi se.
Az igazi öröm az arcán akkor látszott, amikor az anyja is megérkezett, akkor már beszélgetett is velem...modta,hogy: hö....

Gáborral többször is megállapítottuk azalatt  a pár óra alatt. hogy
a; nem lesz több gyerekünk
b; nem kezdenénk előről


Levontam a konzekvenciát amit meg is osztottam a sógornőmmel: legközelebb akkor vigyázok a legkisebbre, ha tud beszélni.

2015. július 8., szerda

Majdnem vicces

Éjszakás voltam a kedvenc kolléganőmmel és a kedvenc dokto nem rnénivel. Nem is volt semmi különös, este be-be tévedt egy-egy ambuláns. Igen, akut sürgős ellátásra szorultak....mint szoktak.....
Éjjel ültünk, beszélgettünk mikoris észrevettem, hogy egy fiatalember oson befelé majd egy fiatal csaj kíséri. Hát látogatáshoz már kicsit késő volt vagy épp nagyon korán, ezért nekik is szegeztem a kérdést, hogy miben segíthetek. A csajszi - 17 és fél éves - megállt az ajtóban majd közölte, hogy laborvizsgálatra jött. Hát nagyon hülyén nézhettem.....felnéztem a velem szemben lévő órára és talán ki is mondtam hangosan: "éjfélkor?"
Erre a válasz: " az SBO-ról küldtek fel, mert a nőgyógyász laborvizsgálatot kért"
Még mindig képzavarban szenvedtem é ezt látta is rajtam, mert hozzátette: "menstruációs görcseim vannak".
Ahh...lehet ezt nem kellett volna, ránéztem a kolléganőmre nagyon bután, ő hasonlóan vissza rám.....és néma párbeszéd játszódott le közöttünk, hogy vajon ki az az istenbarma aki éjfélkor labort kér mentruációs görcsök miatt...

Én elhiszem, hogy fájt a hasa, de aki a telefonját tudja nyomkodni vizsgálatra várva az nem szenved elviselhetetlenül.
A drnő először azt hitte viccelünk, majd amikor rájött, hogy nem akkor kiakadt és jogosan. 
1. Hol van a lány anyja éjjel? (a pasijával jött be)
2. Az SBO miért nem tudja megszúrni? (18 év alatt nem szúr...oké egy 3 évest ne szúrjon, de 17 és fél!)
3. Miért kell labort nézni ha valaki görcsöl menstruáció alatt ?(ezentúl minden alkalommal lemegyek a sürire éjjel fél kettőkor esküszöm)

Természetesen megszúrtuk, majd vártunk egy órát az eredményre. Nyilván nem volt benne semmi eltérés, teljesen negatív lett. Én mondtam a drnőnek kérje el az anyuka telefonszámát, hívja fel éjjel egykor, s kérdezze meg, hogy vajon terveztek-e a fiatalok babát (terhességi szintet is néznek ilyenkor).....

2015. július 5., vasárnap

Birthday


Tesómék Ádámja betöltötte az ötöt: 




2015. július 2., csütörtök

A másik is

Bár nincs szülinapja és a karácsony is odébb van még, de kapott egy új biciklit, mert a másikat igencsak kinőtte. Azt hagyjuk mennyibe fájt ez nekünk.......De az öröme hatalmas és ez elég is. 



2015. július 1., szerda