...és lebetonoztunk. Cirka 3 óra alatt végeztünk is, így az éjszakás műszak után még pihenni is tudtam egy kicsit. Jó is, hogy reggelről fogtunk neki, mert már 8-kor is nagyon meleg volt. Most már csak locsolgatni kell.

 Egyre több cikkbe/posztba futok bele a közösségi médiában a Babasimogatókról. Legszívesebben odakommentelnék, de ízekre szednének, anyukám szegény meg biztosan csuklana miatta, így csak magamban puffogok. 

Nem értek egyet a kezdeményezéssel, s Vácon el is utasították ezeket a kísérleteket - nagyon helyesen -, mert sajnos ez nem segítség. Sem nekünk, sem a babáknak. Először is tisztáznám, ezeket a gyerekeket nem otthagyták a kórházban, hanem NEM VIHETTÉK haza. Ki vannak emelve a családból, mert a családi háttér nem alkalmas és biztonságos a gyermekek nevelésére. Én sem értek egyet a módszerrel, nem a kórházban van a helyük, de nincsenek gyerekotthonok, ami van, az be van telve, nevelőszülők kevesen vannak a rendszerben, az örökbeadás csak akkor lehetséges, ha lemondanak a gyerekről vagy nem nyilatkoznak az első 6 hétben, hogy nem mondanak le, de még onnan is hónapok kérdése mire szülőt találnak.

Nem megoldás, hogy napi szinten is akár 1-1 órára bejön valaki dajkálni a gyereket, mert a maradék 23 órában nekünk kell továbbra is ellátni, s ha dolgunk van, akkor nem tudunk dajkálni, sajnos ők vannak háttérbe szorítva. 

Pl nálunk az újszülött osztáylon vannak ezek a babák, a legnagyobb pár nap múlva 8 hónapos lesz. Az újszülött osztályon a kevés születésszám és a munkaerő hiány miatt egy nappalos és egy éjszakás nővér van, nappalra általában jut egy segédnővér (de van olyan amikor nem). Most én vagyok fent a segédnővér helyett, de nekem meg az lenne a feladatom, hogy betanuljak a szülőszobai ellátásba. Tegyük fel, hogy bejön egy órára egy babasimogató, majd mikor letelik az idő elmegy, gyerek visszakerül az ágyba. Nyilván gyorsan megszokja, hogy foglalkozva van vele (ami a normális lenne), de miután elmegy a segítség, szólnak a szülőszobáról, hogy menjünk fel, mert császároznak egy kismamát. Ez normál esetben is 20-30 percet vesz igénybe, ha minden rendben van. Viszont ha nincs, akkor nekünk fent kell maradni, s részt venni a gyerek ellátásában, ami akár órákig is eltarthat, pláne, ha mondjuk át is kell heylezni, akkor amíg a Cerny el nem viszi, az újszülöttes a gyerek mellett marad az orvossal együtt. Nos, a nem hazavihető babák addig ugyanúgy lent vannak az osztályon, de nincs nővér velük. Szerencsére az újszülött osztály az együtt van a nőgyógyászattal, így nincsenek felügyelet nélkül, de nem a kolléga dolga. Ilyen esetben a gyerekosztályról tud felmenni valaki, ha ott sincs semmi olyan munka. 

A babasimogatóknak akkor lenne értelme, ha lefednék a nap 24 óráját (de legalább estig segítene, míg el nem alszanak, mert általában az 5 gyerek egyszerre eszik), s segítenének az ellátásban, de ugye arra sem alkalmas mindenki, s nem is jó ezeknek a gyerekeknek, ha sokan forognak körülöttük. 

Én értem, hogy segítenének és ze tök jó is, csak nem így, ebben a rendszerben. A legjobb megoldás az lenne a babák számára, ha már születés előtt meglenne a helyük, hogy hová kerülnek, de legalábbis születést követően 2-3 héten  belül rendeződne a sorsuk és nem ragadának a kórházakban hónapokra. 

 Ez a nap más, mint a többi.....Áron betöltötte a 16-ot. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan elment az idő, már ő is kész férfi, pedig milyen cuki,  huncut kicsávó volt. Most is cuki, meg tud huncut is lenni, csak már nagy. 

Délután átjöttek tesómék meg anyukám, s megünnepeltük őt is. 

 Ma lesz az első éjszakám, de napközben rengeteg tennivalóm van. vagyis nem rengeteg, csak tortát kell készíteni Áronnak. Reggel korán keltem, mert Bence kitalálta, hogy az 5.49-es vonattal megy Egerbe, s bár felnőtt, a vasútállomás sincs messze, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy ne keljek föl és vigyem el, így reggel 6-kor már vissza is feküdtem egy kicsit. A nap ezután reggel 8-kor indult kávéval és lekváros pirítóssal, majd mosógépet indítottam, s nekiálltam a tortának. A piskóta sütése hamar megvolt, ezután a 3 réteget kellett összeállítani. A rétegek között volt időm a lakást is rendbe kapni, takarítottam is, vasaltam, s még lábat lógatni is volt időm mielőtt indulnom kellett, pedig fél 12 környékén még sehol nem volt a torta. Ha Vácra járnék még dolgozni, már ideges lettem volna, hogy mindjárt indulni kell, de így mindennel elkészültem. Du fél 6-kor indultam, megálltam még a mentőállomásnál, mert Gábornak vittem cuccot, de 17.45-re így is osztályon voltam. 

 Az első munkanap szabadság után. Nem sok mindent kellett csinálni. Az egyik fiatal csajjal voltam, L-el, aki szerintem azt gondolja, hogy a nap miatta szokott felkelni én meg valami R1-es (eredj erre, eredj arra) munkatárs vagyok. Miután elláttam a bölcsis szakaszt, fogtam magam és lementem a munkaügyre sógornőmhöz. Volt egy kérdésem is, de inkább csak dumálni mentem le. Ebben az újszülött ellátásban csak az a rossz, hogy kb semmi tennivaló nincs, így még a telefonomat is nyomkodtam egy sort

 Délután megtartottuk Gábor szülinapját. A torta finom lett, bár a srácok nehezményezték, hogy nincs benne csokis rész. Még jó, hogy Áronnak is szülinapja lesz, majd arra csokis-epres tortát készítek.  Tesóm átjött a gyerekekkel, hozott Gábornak egy Fekete történetek kártyát, azzal játszottunk meg más kitalálós történetekkel is. van egy alap történet, s ki kell találni mi történt. Kérdéseket kell feltenni, s csak igennel vagy nemmel tud felelni a sztori mesélője. Jó játék amúgy, s tök jó, hogy csapatként lehet benne dolgozni. 

 A nap mosással, főzéssel és tortasütéssel telt. Gábor elment különjáratba, Bükkszékre vitt a strandra egy csoportot, így neki jutott egy kis pihenés még. Délután illetve már estefelé kisétáltunk a Nyírjesbe Mex-el, ő is megmártózott a vízben. Vagyis csak ő, mert én ugyan bele nem teszem a lábamat se...

 Reggel a srácok lementek az edzőterembe, utána pedig még beültek a melegvízbe, addig én összepakoltam a cuccainkat, majd miután megérkeztek, lementünk reggelizni. Már csütörtök este rendeztük a számlát, így a kicsekkolással nem ment el az idő, leadtuk a kártyákat, aztán indulhattunk is. Az első állomás Szigliget volt. Jó kis túra volt mire felmásztunk a várba, de megérte. Jó időben mentünk, akkor még rengeteg parkolóhely volt, aztán a várban egész sokan lettek. A kilátás valami gyönyörű volt, a vár pedig szép, az lett volna még jó, ha van tárlatvezetés és elmesélik a vár történetét, a régi szokásokat, hogy hogyan éltek akkor ott, de így is nagyon jó volt. Természetesen rengeteg fénykép is készült. 

Innen aztán átautóztunk Nagyvázsonyba. gyönyörű a Balaton környéke is, olyan szép a táj, a falvak rendezettek, takarosak. 

 Csütrötökön nem volt valami strandolós az idő, de ez nem szegte kedvünket, a benti medencékben lazultunk, a srácok szaunáztak is egyet, én ezt kihagytam, inkább pihentem és olvasgattam.Este pedig az interaktív asztalnál játszottunk. Megbeszéltük, hogy hazafelé útba ejtünk 2 várat is. eredetileg sümegre akartunk elmenni, mert a gyerekek kicsik voltak amikor ott jártunk, aztán Gábornak az az ötlete támadt, hogy menjünk el Szigligetre meg Nagyvázsonyba, úgyhogy ennél a tervnél maradtunk. 

 A harmadik napunk sem telt másként, mint az előzőek. Ugyanaz volt a forgatókönyv: pihenés, lazulás, olvasás, napozás. Kétféle könyvet vittem, egy krimit meg a Cerny Újszülött újraélesztés tankönyvét, utóbbit többet forgattam, kb a felén át is rágtam magam. Vacsora után átsétáltunk Dobogómajorra, amikor a gyerekekkicsik voltak - sőt Áron  meg sem volt - oda jártunk nyaralni, így elmentünk megnéztük mi a helyzet arrafelé most. Elég sokan voltak , rengetegen kutyával is, a négylábúaknak is lett kialakítva egy kis játszótér, medencével. Néhány részét elhanyagolták az üdülőnek, régen teniszezni is lehetett, most a teniszpálya tiszta gaz, kietlen, mintha senki nem járna arra. Nem időztünk sokat, sétáltunk, nosztalgiáztunk, aztán visszasétáltunk a szállodánkba.