Farsang

Apukámnak készült

Egy új hobby

Már leglább egy éve nézegetem a scrapbook technikát és nagyon, de nagyon tetszik, de eddig nem mertem belevágni. Nézegettem én a hozzávalókat, de valami olyasmit szerettem volna, ahol összeállított csomag van és passzol minden egymáshoz.

Végül aztán vettem egy nagy levegőt és megrendeltem az egyik kreatív oldalról. Közben elkezdtem utánaolvasni is, majd bele is botlottam egy nyereményjátékba, ahol nem kellett mást tenni, csak kommentelni. Több alkotó is meghirdette a játékot, én pedig lelekesen hagytam a kommenteket, majd a lelkesedésem alábbhagyott, mikor megtörtént a sorsolás. Egészen addig, míg az utolsó alkotó is közzé nem tette a nyertes nevét :D Először el sem akartam hinni, hogy én vagyok az a mázlista, Fortuna engem ki szokott kerülni, de ma megérkezett a csomag :)

Színesben

Párban

Annak a két hetes babának megérkezett a párja, igaz ez a pici már 3 hetes, de ugyanaz a baja. Egész nap igyekeztünk kihozni őt a nehézlégzésből, de nem igazán sikerült látható eredményt elérni nála, bár talán nem volt annyira rossz állapotban, mint a másik. Nem volt vészes a szaturációja, de határozottan nem tetszett nekem. 

Mire ma beértem dolgozni, kiderült Pestre irányították őt is, szintén intenzív osztályra. remek :/
Én nem tudom mi van a levegőben, de hogy semmi jó, az biztos. Ráadásul éjjel a szülők behozták az ikertesót is, mert elkezdett köhögni. Szerencsére nála nem volt nagy gond, de jobb, hogy látta a doki, ők is megnyugodtak. 

Ezt leszámítva, egész nyugi volt éjjel. Már ránk fért. 

Infó

A kéthetes baba állapota kritikus.

Fasza.

Meló

Nem tudom hol késik már a tavasz, de igyekezhetne. De, ha már hideg van, akkor legalább ezek a vírusok és bacilusok pusztulnának kifele, de neeeem, egyre inkább támadnak és olyan makacsok, hogy a különböző gyógyszereket simán körbe röhögik. 

Folyamatosan majdnem tele vagyunk betegekkel és a legnagyobb gond az, hogy egyre kisebbek....pár hetesek. Bronchitis, bronchiolitis ami söpör végig rajtuk és el sem lehet kerülni, pláne, ha van nagyobb tesó. 

Most éjjel egy 2 hetes baba került be, s olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudtuk kihozni belőle. A szaturációját folyamatosan ejtette, oxigénre szorult és a monitort is rátettük. Igazából nem volt mire várni, át kellett helyeztetnünk intenzív közelbe. A Doktornő majdnem 3 órán keresztül telefonált, sehol nem akarták fogadni, mert tele voltak. Négy ágyon, öt gyerek. S bár átvették volna, de nem volt gépük amire rátegyék, nem voltunk kisegítve.

Nagy nehezen a Szent László átvette, "majd megoldjuk" jelszóval. Jött is a Cerny érte. Majdnem kiröhögtek minket, hogy mit izgulunk, a gyerek sat-ja 96%...jahh...5 literen ment az oxigén neki. Aztán nem voltak vicces kedvükben, mikor levették a maszkot a babáról és 77%-ra leesett....

Ezekután már csak  az a hajnali telefon hiányzott, amiben az apuka megkérdezte mikor van felvétel az osztályra. nem értettem a kérdést, meg azt sem, miért hajnali 5-kor kell ezért betelefonálni. Minden egyes információt úgy kellett kihúznom az apukából és csak azért akartam képbe kerülni, hogy meg tudjam állapítani mennyire akut a probléma. Persze az anyuka a háttérben folyamatosan puffogott és mondta a magáét, mert mit kíváncsiskodok annyit...
Kiderült a 14 éves fiatalember időnként (heti 2-3x) hány, de más baja nincs. Gondolom a háziorvos megunta az anyukát meg nyűgjét, így beutalta  a kórházba kivizsgálásra. Ugyan nem végeztem orvosit, de borítékoltam, hogy itt bizony pszichés érintettség van a háttérben. Nekem annyi is elég volt, amit az anyukából hallottam, attól is tudtam volna hányni.
Mikor aztán valami olyasmit szólt a háttérben, hogy mit kérdezősködök, akkor mondtam az apukának, tolmácsolja anyukának, orvosi beutalóval AZONNAL illik a kórházban jelentkezni. 
Ők NEM akartak este zavarni. Hát hajnali 5-kor kb ugyannannyira zavar. 
Nem ébresztettem fel az orvost, emezeknek meg mondtam, reggel 8-kor jöhetnek.

Stresszkezelő Konferencia

2017. évi I.

Februárkettő

Amikor a harmadik gyereket vettem fel...már nem volt őszinte a mosolyom. De kezdem az elején...

Hárman voltunk nappalosak, el is oszlott a gyereklétszám, nem néztünk nagyon veszélyes napnak elébe, bár sosem lehet tudni mit hoz a következő perc.
Nekem a három felügyeletemre bízott gyerekből kettő haza készült, a harmadikkal meg nem volt nagy gond, stabil volt, tulajdonképpen csak arra vártunk, hogy megfelelő legyen a folyadékbevitele és ne legyen láza.

Sikerült a két hazamenőset időben hazaengedni. Értsd: megkapták a zárót és el is mehettek, s nem volt még dél.*

No de ez volt  a mézesmadzag. A szakrendelőből érkezett egy két éves helyes kis pasi, aki igen nehezen és szaporán szedte a levegőt, egyértelmű volt, hogy felvesszük, s miután nekem maradt a legkevesebb gyerekem, nem volt kérdés, hogy enyém lesz. Gyorsan megkapta a gyógyszereket, ami ellen először tiltakozott, majd utána nagyon ügyesen működött együtt. Közben jött a telefon, áthelyeznének egy 4 hónapos kruppos kicsit, már nem igényel intenzíves ellátást és területileg hozzánk tartozik, mi küldtük át, mert az állapota megkívánta.
A kolléganőm lecsapott rá, mert ő ismerte, első körben is ő vette fel.

Ezután érkezett egy hányós-hasmenős kislány a szakrendelőből, kiszáradás miatt felvételre. Igen ám, de nem volt szabad különítőnk. Én ugyan megajánlottam az orvosnak, hogy Balassagyarmaton van egy egész fertőző osztály, de ő inkább úgy döntött, hogy majd költöztetjük a betegeket ki meg be. Nos, az elsőnél még nem szóltunk semmit. Majd a másodiknál már erősen ráncoltuk a homlokunkat, a harmadiknál pedig emlegettük a szenteket is. Mert mindenáron, értelmetlenül dolgozunk sokszor. Ugyanis aki ezután érkezett mentővel, na az nem igényelt volna kórházi felvételt. Nem az én kompetenciám, csak annak semmi értelme, hogy egyik nap felvesszük, másik nap meg elengedjük, mert hát haza akar menni, nem bírja a bezártságot és nem tudja betartani a házirendet....

Ami igazán kihozott a sodromból, az az volt, amikor csöngettek. Majd eltelt egy fél perc - hát nem ugrottunk, az igaz, de épp valamit csináltunk - megszólalt mégegyszer a csengő. Na itt nekiindultam, s az ajtónyitás után konstatáltam, hogy se nem akut eset nincs, se nem gyereket hoztak, hanem egy látogató apuka akart mindenáron bejutni, közöltem, hogy bizony az első csengetést is hallottam (felesleges volt megismételni 20 másodpercen belül) és nem tudok gyorsabban repülni, egyébként meg látogatási tilalom van. Persze fel volt háborodva, hogy akkor most hogyan beszéljen a feleségével...ahhhh...mindegy. Átadtam a kolléganőmnek, hozzá tartozott a gyerek.

S a nap zárásaként, éppen le akartam lépni időben, de beállított OMSZ egy lázgörcsös gyerekkel (nem vitatom, ennek ott a helye nálunk), nyilván nem tudtam negyed óra alatt lerendezni, így elengedtem ezt a szándékot, majd gyorsan elrendeztem a gyereket meg az anyukáját is. S csak eljött a munka vége, nem is kellett ringatni :)

Elkészült: