Dobozlakó

Nagyon nem kötik le a játékok, inkább minden mással, lehetőleg felnőttdolgokkal játszik szívesen, s ha én mozgásban vagyok akkor követ, mint egy kiskutya. Valamelyik nap kipakolta a játékokat a dobozból, ő meg belemászott. :)

Egy kép

Szombaton Áront lepasszoltuk a másik nagymamáékhoz, mert mi vacsorázni mentünk a barátainkkal. Itt voltak sógoromék is, Peti már 2 éves (a huga meg augusztus elejére várható). A két srác együtt fürdött, aztán Pesti kibérelte magának a csónakot: 

A kép minősége nem a legjobb, mert MMS-ben kaptam a sógornőmtől vacsora közben. :)

Mínuszban

Csökkent az egy négyzetméterre jutó fők száma családunkban. No nem kell semmi rosszra gondolni a csökkenés átmeneti, egy hétig tart. Bencét elvitték a szüleim nyaralni Keszthelyre. Mondanom sem kell, hogy nagyon várta már még az ovis kirándulás feláldozását sem bánta. Azért egy pöttyet szomorkás volt, mert nagyon örült neki, hogy mehet mégis sajnálta, hogy mi itthon maradunk. Idén azonban a családi nyaralás sem marad el immáron négy fővel képviseltetjük majd magunkat.

Szombaton dél után indultak, mentek a tesómék is, ott egy 11 hónapos gyermek is utazott. Utat jól bírták, aludtak is, mint a bunda. Nos mindez másképpen alakult volna, ha Áron is velük megy, mert akkor alvásról szó sem lett volna, ugyanis ez a kis bandita már városon belül is végigkiabálja az utat. Persze jókedvében. Beszélget tudom, na de ilyen hangosan?

Szerencsésen megérkeztek, a szállás szuper. Este azonban anyukám mondta, hogy Bencusnak legalábbis hőemelkedése volt. Már jól van, délután aludt is. Éjjel nem volt semmi gond, reggel jókedvűen ébredt, azért remélem továbbra sem lesz semmi probléma. Ellenkező esetben egy dokilátogatást javasoltam.

Ez az első hosszabb távolléte mióta az öccse megszületett és tegnap is, ma is mondta, hogy hiányzunk neki. Megmondom őszintén, hogy nekem is furcsa, hogy nincs itthon (pedig sokat van a nagyszülőknél is) és hiányzik is. Viszont ez az egy hét hamar el fog telni s jövő héten imádkozni fogok egy kis csendért. :)

Kis cipő - Nagy cipő

Ébredés után

Esküvő

Az unokahugom esküvőjére voltunk hivatalosak. Bence nagyon várta már. Úgy döntöttünk, hogy Áront nem visszük. Azért nem mert Pest mellett volt az esemény, aránylag későn volt a szertartás (17.45) és kicsi még. Jól elvolt a mamánál.

Ráértünk délután indulni. Játszós ruhában mentünk és mielőtt odaértünk még a Mekibe is beugrottunk, mégpedig azért, mert tudtuk kaja csak este lesz. Bence egészen addig akart éhen halni míg meg nem látta a játszórészt. Onnantól kezdve fontos csúszkálhatnékja akadt.

MIután megérkeztünk, lecuccoltunk és gyors puszi-puszi után átöltöztünk és a helyszínre igyekeztünk. A helyszín egy kastély volt. Nagyon szép környezet, gyönyörű kilátás.
Maga a szertartás aránylag rövid, egyszerű és szép volt. (Csak polgári volt). Nem kellett sehová menni, ott zajlott minden a kastélynál.
Volt fényképezkedés az ifjú párral, volt lufieregetés. Mindenki kapott egy képeslapot (családonként) ami már előre meg volt címezve és bélyeggel is ellátták, s nekünk az volt a dolgunk, hogy írjunk egy pár sort s véssük rá a nevünket. Ezután hozzákötöttük a lufihoz és egyszerre elengedtük, hogy az aki majd megtalálja hátha bedobja egy postaládába pár sor kíséretében. Igen ám, de a lufik állásukban kicsit leeresztettek így az egy lufi nem bírt el egy képeslapot, ezért két lufira rögzítettünk egy lapot. Mi viszont tesómékkal összefogva 3 lap - 3 lufi arányban kötöztünk, persze nem is szállt el, így egy lapot le kellett szedjünk :D

A  vacsora finom volt, nekem nagyon ízlett és bőséges is volt. Egyetlen egy bajom volt csak. Kislétszámú esküvő lévén nem volt nagy mulatozás, táncikálás viszont helyette volt beszélgetés. Bence egészen fél 12-ig bírta, akkor egy pillanat alatt kidőlt, így mi elbúcsúztunk és az ágy felé vettük az irányt (unokahugoméknál aludtunk).

Az alvásról csak annyit, hogy eddig is tudtam Bencével nem lehet együtt aludni, mert rosszabb egy körhintánál, de most már olyannyira boztos is vagyok benne, hogy legközelebb ha ottalvós buliba megyünk csak akkor vállaljuk ha lesz külön helye a gyereknek. Mondjuk itt is lehetett volna csak én költöztem le a földre helyette. :)

Képeket remélem majd megkapom, legalább azokat amiken mi vagyunk rajta. :) Bence két emberről nem tudott leszállni: a fotós csajsziról és a kisebbik unokahugom pasijáról :D

Kis esküvői szösszenet

Avagy a fiunkat nem kell félteni.

Hétvégén esküvőn voltunk, az unokahugom ment férjhez, de erről majd bővebben egy másik posztban. Ülünk a vacsoránál ültetési rend szerint, mellettem egy üres szék. Üres székkel szemben Bence, mellette Gábor. Bence kérdezi miért nem ül ott senki. Válasz: kimaradt egy hely. Gondolkozik pár pillanatig majd azt mondja:

- Látod ott azt a szőke csajt a szélén? Biztos neki kellene itt ülnie.

Ennyiben is maradt a dolog. Megettük a levest, majd vártuk a második fogást, a gyerek engedélyt kért felállni az asztaltól.  Egyszer csak azt vettük észre, hogy odament az asztal legszélénél ülő szőke csajhoz - aki egyébként a fotós volt és ott volt a férje/vőlegénye/barátja aki szintés fotós minőségben volt jelen - és mondott neki valamit csak a nagy röhögést hallottuk.
később megkérdeztem mit mondott K.-nak. Erre ő:

- Figyelj! Ott velem szemben van egy üres hely. Átülhetsz oda!

Csajozásban nagyon jó a gyerek. :)

Dupláztunk

Vasárnap ismét útra keltünk a cél nem volt más, mint hétfőn csak most nem dolgozni mentünk (én akkor saem) hanem szülinapot ünnepelni. Most egy autóval mentünk, anyósomékkal. Én hátul ültem Áronnal. Az odafele út eseménytelen volt. A kicsi jól bírta még el is aludt.

Napközben sem volt gond vele, játszott, evett aludni viszont nem aludt sokat. Kb egy fél órát. Élvezte a gyerektársaságot, bár ő volt a legkisebb.
Bence nagyon jól érezte magát, volt kivel játszania és kimehetett a stégre is. Horgásztak, de nagy haalt nem fogtak.

Hazafelé Áron már nyűgösebb volt, Pestig leizzadtam vele. Melege volt neki, mindent leszedtem róla amit feleslegesnek gondoltam. Nagyon nehezen aludt el. Bence is elszundított, s mikor felébredt Áron is felriadt, a papa hangjára. Végül nem volt akkora gáz, mint hétfőn a hazaút, de örültem mikor kiszálltunk a ház előtt. :)

Remélhetőleg mikor nyaralni megyünk is bírja majd ennyire.

Azt hittem, hogy....

......a május majd a blogírás hónapja lesz. De nem. Állandó rohanásban vagyok, sűrű ez a hónap. Rengeteg születésnap, ovis program és egyéb elfoglaltság van az írás helyett és a hétvégén még esküvőre is megyünk. . Sokszor be sem kapcsolom a gépet. Most is lenne mit csinálnom és fogok is ha megírtam ezt a bejegyzést.

Jól vagyunk amúgy. Áron aranyos, nől, mint a gomba, Bencével olyan jól elvannak, szeretik egymást, jelentős féltékenységnek nyoma sincs egyelőre. :)

Negyedik

És kint van a negyedik figacska is. Igazság szerint a harmadik és a negyedik között két nap van az áttörést illetően csak nem volt még érkezésem beszámolni róla.

Mióta megtörtént a kibújás nyugodtabbak az éjszakák is, bár eddig sem volt panaszra okom, mert annyira nem viselte meg, hogy óránként kelnem kelljen.

Most csak ennyi, de van még írni valóm csak időt kell szakítsak rá....

Csak egy pár kép

Oroszlán 62m2-en

Figyelem! Az alábbi videó megtekintése káros hatással lehet hallására ezért csak erős idegzetűeknek ajánlott.

A gyermeket semmi olyan hatás nem érte ami miatt ennyire kieresztette a hangját. A kaja ízlett neki. Időnként szereti hangoztatni a véleményét. Nem hazudtolja meg a csillagjegyét, ami értelem szerűen oroszlán  

Hosszú az út

Hétfőn családilag ellátogattunk sógoromékhoz akik Pest mellett laknak a Duna mellett. Áronnak ez volt az első városon kívüli útja, ráadásul jó hosszú. Úgy terveztük odafelé megállunk Dunakeszin az Auchan-nál, mert gyerekülést készültünk venni Bencének. Ami volt azt kinőtte (megörökölte az öccse), a városban ülésmagasítóval utazott, de hát ugye nem szabályos. Hosszabb utakra még beült a meglévő ülésbe, de miután már kinőtte az sem volt biztonságos és úgy döntöttünk beruházunk egyre. No name-t vettünk, illetve ilyet csak nem itt és nem ennyiért (olcsóbban).

Áront beültettük a Bencétől megörökölt ülésbe, Bence magasítón utazott. Ipolyszögnél már kiabált a kicsi. Gondoltuk majd elalszik. De nem. Eleinte még elvolt. Kapott játékot, Bence is elszórakoztatta, bár ő próbált mesét nézni. Áron egyre hangosabban komunikált. Először utazott menetiránnyal szemben, eddig ugye a hordozóban háttal ült. Az első cél előtt aztán csend lett, mert elaludt. Gyorsan lebonyolítottuk a vásárlást még a Decatlonba is beugrottam, indulás előtt gyorsan megetettem még  a leghangosabbat. Bencének eközben beüzemelte az új ülést az apja.

Nem hazudok nagyot ha azt mondom tovább tzartott átérni Pesten míg innen felértünk. A kisebb és egyben a leghangosabb gyermekem torka szakadtából kommentelte az utat. Már alig vártuk, hogy megérkezzünk és csend legyen.
Szerencsésen megérkeztünk. A nap hamar eltelt. A fiúk dolgoztak kint a kertben (ezért mentünk), én meg a gyereket felügyeltem, bár jól eljátszott és segítettem a sógornőmnek a pizzasütésben, de volt ám profi segítsége a keresztyerekem személyében aki közben tudtunkra adta:

- Anya! Szeletem Álont. Vigyázok Álonla.

Álon aludt is napközben amennyit szokott, sőt késő délután még egy fél órát is ráhúzott a babakocsiban miközben sétáltunk.
18 óra körül indultunk hazafelé. Hát mit mondjak?! Kb 5 évet öregedtünk míg hazaértünk. Áron végig kiabált az úton. Bence olyannyira kifáradt, hogy alig értünk ki a városból már aludt és a kicsi hangoskodására sem ébredt fel. Alig vártuk, hogy olyan helyre érjünk ahol biztonságosan meg tudunk állni. Dunakeszinél egy kúton pelust cseréltem és bíztam abban, hogy ez volt a kiabálás fő okozója, ami a végére sírásba csapott át és se a tea se a cumi nem kellett neki.

Egészen Szendehelyig értünk mikor ismételten megállásra kényszerültünk, mert már nem bírtuk tovább hangzavart amit egyedül művelt a 9 hónapos. Itt megkapta a vacsoráját a gyermek. Innentől már viselhető volt az út hazáig (kb 45 perc), de örültünk mikor megálltunk a ház előtt.

Holnap ismételten megyünk sógoromékhoz, hát nem tudom mi lesz. Mondjuk úgy néz ki, apósomék kisbuszával megyünk, ami eléggé zörög, talán nem zavar majd annyira a kiabálás.

Egy biztos mikor nyaralni megyünk a mamáék autójában fog utazni. Ott aztán kiabálhat. 

Lánc-lánc

Sógornőmnek készült a születésnapjára:

Ez most a kirándulós bejegyzés

Tartoztam ezzel a posttal. Nem azért, hogy megírjam mi mindent csináltunk, hanem azért, hogy felhívjam figyelmetek egy helyre ahová érdemes ellátogatni. Biztosan van aki volt már, mint mi is, de nem lehet megunni és biztosan elmegyünk még IDE.

Először 2 éve jártunk itt. G. egyik barátja volt Sástón csapatépíteni és meghívta a srácokat egy bográcsolással egybekötött sörözésre. Én úgy kerültem a képbe, hogy nekem kellett vezetnem leginkább hazafelé.

Annyira megtetszett a hely - már amennyit sötétben látni lehetett, hogy gyereknap alkalmával újból ellátogattunk ide egy másik családdal. Akkor leginkább a kilátó miatt mentünk meg persze a környezet miatt, gondoltuk a gyerekek milyen jól elszaladoznak majd.

Ekkor fedeztük fel a kalandparkot is. És most kipróbáltuk. Illetve a társaság nagy része.

Az idő hagyott némi kívánni valót maga után, leginkább azért, mert alul öltöztem, bár a gyerekre is ráfért volna még egy mellény.
A panoráma gyönyörű. Először jegyet váltottunk aztán belevetettük magunkat a jóba. A fiúk meg egy szem lány is először a Canopyt próbálták ki. Mi, többiek pedig a Függőhídon sétáltunk át. Gondoltuk, hogy majd onnan lefényképezzük az átcsúszó pasikat. Háááát örültem, hogy átértem. Egyik kezemben a gyerek keze, másik vállamon a hátizsák és a másik kezemmel kapaszkodni próbáltam a híd szélébe, mert ha elesek akkor bizony csak négykézláb érek a végére. Bence büszkén kérdezgette, hogy mi félünk e. Hát félni éppen nem féltünk, de asszem egyszer elég volt végigmenni rajta. Biztosan az is közrejátszott, hogy valamelyik nagyokos (nem közülünk) lengette a hidat és elkezdett szemerkélni az eső is.

Az eső miatt beszorultunk a játszóházba, ahol nem mi, hanem a gyerekek tombolhattak. Ezek után boboztak egyet majd Bence kipróbálhatta a gyerekeknek való kalandpályát. Íjászkodtak is majd elnéztünk a vizi akádálypályához is.

Ezek után lesétáltunk a kilátóhoz, de ide már nem mentünk fel. Egyrészt mert fáradtak voltunk, a szél is fújt másrészt meg inulni kellett volna haza. Azért a végleges indulás előtt még egy kör a bobon belefért.

Jöjjenek a képek: