A sors keze

 Mennyi az esély arra, hogy 2 autóból kettőt visznek el az orrunk elől? Ugye, hogy senki nem fogadott volna erre? pedig pontosan így történt. Az elsőt annyira nem bántam, mert a sors akarta így, bizonytalanok voltunk, féltünk, hogy nagyon sokat rá kellett volna még költeni. 

A napokban beléptünk egy autós csoportba, hogy tájékozódjunk és bele is botlottunk egy eladó autóba, ami amúgy meg is felelt volna az elvárásainknak, így Gábor meg is beszélte a sráccal, hogy ma elmegyünk megnézni, s ha úgy van, akkor el is hozzuk. Én egy kicsit sokalltam az árát, de megbeszéltük, hogy megpróbáljuk lejjebb vinni egy picit, de ha tényleg olyan, mint amilyennek hirdette az eladó, akkor hajlandó vagyok átlépni a lélektani határomat és kifizetni egy csomó pénzt, mert akkor most rögtön nem kell rá költeni. 

Ma éjszaka után ahogy hazaértünk, megreggeliztünk és bevágtuk magunkat az autóba. Már éppen átmentünk a város határát jelző táblán, mikor írta  a srác, hogy elvitték az autót.....nem voltam boldog. De csak azért nem, mert elbasztuk a délelőttöt, pedig itthon is lett volna munka vagy épp pihenhettem is volna, úgyis volt egy kalandos éjszakám. Igaz, mint kiderült Gábor reggel nem vette fel a kapcsolatot a sráccal, hogy akkor indulunk, de hát tegnap este nem szólt, amikor beszéltek, hogy van más jelentkező is. Ezt az autót is hirdették már vagy 2 hónapja....

Annyira ezt sem bánom, mert ez árban több lett volna, mint amennyit én autóra szántam volna, valószínűleg ennek is így kellett lennie. 

WPW

 A sportorvos még az ősszel javasolta, hogy lássa a gyereket egy kardiológus sportorvos, mert lát eltérést az EKG-n. Szerencse, hogy az egyik doktornőnk férje kardiológus és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség sportorvosa is egyben, így sikerült hozzá gyorsan bejutni.

Készítettek egy EKG-t, amin szintén látszott az eltérés, ezután csinált egy ultrahangot is majd egy terheléles EKG-t is. Így derült ki, hogy a gyereknek WPW szindrómája van. Ez azért nem egy vicces dolog, annyit jelent, hogy van egy plusz ingervezető kötege, amin az elektromos impulzusok tovább tudnak haladni és emiatt lehet ritmuszavara, rosszulléte, legsúlyosabb esetben hirtelen szívmegállása is. Ijesztően hangzik, de szerencsére van rá kezelési mód, de további vizsgálatok szükségesek hozzá és esetleg műtét is szóba jön. A terheléses EKG annyiban segített volna, ha terhelésre ez az úgynevezett Delta-hullám eltűnik, de Bencének nem tűnt el. A nyugalmi 46-50-es pulzusa felment 193 is, de panaszt nem okozott neki, ez azért jó. El kell menni egy elektrofiziológushoz, aki készít egy katéteres vizsgálatot, ahol kiderül, hogy elég-e a gyógyszeres kezelés vagy kell egy úgynevezett abláció, ami annyit jelent, hogy elégetik ezt a plusz köteget. 

Már kértem is neki időpontot a Városmajorba, kapott is, 2026. Július 17-re. Kicsit messze van, mert addig nem kap engedélyt a sportolásra és nyáron vizsgázna II Dan-ra, de majd meglátjuk mit lehet tenni. És akkor ez még csak a vizsgálat időpontja, műtétről még nem is beszélünk....

Miután végeztünk, elmentünk autónézőbe. Már úgy indultunk, hogy itthon kinéztük van-e olyan, amit szeretnénk látni, s találtunk is kettőt. Ebből az egyik az nagyon szép autó, egy Opel Insignia kombi, 2019-es évjárat, nagyon magasan felszerelt hajó  autó. Rögtön szerelem volt, igazi luxus kategória. Természetesen vannak szépséghibái, látni, hogy a kő felpattogott és a fényezésen pöttyök vannak, a szélvédőn is van két kő nyom, s a motorháztető alatt a tűzvédő borítást is megrágták a nyestek. S ez még csak az ami kívülről látszott. A használt autóknál mindig nagy a rizikó, hogy motorikusan van-e valami baja. Ez egy automata váltós kocsi, ebben azért a váltófolyadék cseréje is húzós, nem még ha mindent is ki kell cserélni. Nyilván nem ugrottunk bele a vásárlásba, de nagyon tetszett mindenkinek. Megálltunk még egy-két helyen, de semmi olyat nem láttunk, amire azonnal rá tudtunk volna bólintani (nem is terveztük). 

Hazafelé engem kitettek dolgozni, az éjszakát munkával töltöttem.

Pénteken elvittem a srácokat edzésre, de nem jöttem haza, mert Gáborért is mennem kellett, így Noémiékhez mentem el kávézni. annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy végül Tomi szaladt el Gáborért, s ő is odajött, majd kitalálták, hogy akkor rendeljünk pizzát, így a gyerekek is oda érkeztek edzés után és tartottunk egy random pizza estet. Jó későn értünk haza tőlük. 

Szombaton a házimunkáé volt a főszerep, a szokásos mostam, főztem, vasaltam, takarítottam köröket futottam, estére jól el is fáradtam. Vasárnap pedig nappalos voltam.

Egész hétvégén autókat vadásztunk a neten, Gábor elkezdte nézegetni a Skodákat, Toyotákat is. Utóbbiból a hybrid változatot nézegette, majd egymásnak küldözgettük a linkeket. Nehéz ám autót választani. Nekem gyorsan szűkül a kör, mert ami nálam szóba jöhet az a kombi, színre pedig a szürke, ezüst, nagyon sötét kék, fekete. A fehér egyáltalán nem tetszik, de hajlandó vagyok megalkudni, ha abban találunk valami jót. 

Gábor tervezte, hogy hétfőn menjünk vissza megnézni az Opelt mégegyszer, meg vigyük el próbaútra, de lebeszéltem, mert Áronért is menni kellett meg én is éjszakára mentem, így megegyeztünk, a szerdában, mert kedden ő dolgozott.

Szerda reggel az OTP-ben kezdtünk, mert tudtuk, hogy az autóvásárlás idén nem fog hitel nélkül menni, így igényeltünk is. Nagyon gyorsan ment, pár kattintás volt az egész. Utána útnak is indultunk Pestre, újabb kinézett autók miatt. Az Opel hirdetése eltűnt, Gábor fel is hívta őket, de az autót elvitték. ez csak azért érdekes számomra, mert több, mint fél éve állt ott és kedd délután vitték el. Nem sírok miatta, mert úgy gondolom, hogy abba nekünk nem szabadott volna beleugrani, a sors így akarta, valahol örülök is neki, mert az az érzésem, hogy nagyon sokat kellett volna rákölteni és valljuk be,e gy ilyen luxus kategóriájú autóra nekünk nincs szükségünk. mi általában városon belül használjuk, havonta 1-1 alkalommal megyünk Pstre, hosszabb útra meg kb évete 2x. 

Leginkább Toyotákat nézett Gábor,  képen nem mutatott rosszat, de szerettem volna élőben is látni. Hát nem hozta meg azt a húha érzést. Kisebb is, mint a Ford Mondeo, a sedán egyáltalán nem tetszett. A fiúknak nagyon tetszett egy fekete Toyota Corolla, nekem annyira nem jött be, nagyon sportosnak nézett ki, nem egy családi autó, na. Volt ott még egy Skoda Octavia, olyan, mint tesómnak van, de annak meg az az alap kék színe volt, nekem eszembe nem juta olyat venni, nem tudom, nekem a színe nagyon  nem tetszett.  Átmentünk még egy másik helyre, ott is Toyotát néztünk, azt el is vittük egy próbaútra. Gábor összességében meg volt elégedve az autó teljesítményével, a kereskedő neki nagyon simlisnek tűnt, ráadásul kintről behozott autó volt, azt nem akarta megvenni, akkor inkább a feketére esett volna a választása. 

Belebotlottunk egy Hybrid Ford Mondeoba is, ami ugyan sedan volt, de maga az autó jól nézett ki. ezen fellelkesülve elkezdtük nézegetni ezt a fajtát csak kombi változatban. Nekem tetszik kinézetre nagyon, szerintem a teljesíténye sem rossz, de nem értek hozzá. Jelenleg erősen keresgélünk, mert nagyon nehéz olyan autót találni, ami árban, kinézetben, állapotában is megfelel. Viszont nem égetően sürgős, hogy most azonnal autót vegyünk, ha kell akkor tudunk várni akár hónapokat is, csak a mostani autónk is bírja addig :)

 A szombatom munkával telt, nem is volt rossz a nap, de elég is volt belőle. Mondjuk reggel 6:10-kor az OMSZ pont nem hiányzott, ráadásul egy 15 és fél éves srácot hozott, aki nem tudta mennyit szabad inni a buliban. Mondam is neki, hogy basszus én még kávét se ittam, ő meg már az alkoholszintjét is rendezte. Annyi szerencséje volt, hogy nem volt vele gond, éber és orientált volt, nem volt rosszul csak kicsit szédült, kapott 1 liter infúziót, aztán apukája érkezett érte és elvitte haza. Amúgy nem is hozzánk tartozott.  Furcsán csendes a ház a gyerekek nélkül. 

Vasárnap kényelmesen felkeltem, reggeliztem, kávéztam, majd nekifogtam főzni, a srácok ekkorra már túl voltak az edzésen, majd elindultak hazafelé. Ebéd előtt meg is érkeztek. Ebben az volt a jó, hogy miután mentem éjszakára, nem az utolsó pillanatban estek be, így két adagot ki is mostam gyorsan mielőtt elindultam. 

Az estém minden volt csak épp unalmas nem. Legalábbis az első fele. Miután sikerült átnéznem a betegeim anyagát egy kávé mellett, megérkezett 2 mentőegység egy halom rendőrrel. Hoztak két kamasz lányt, akik a szlovák oldalon úgy gondolták zseniális ötlet rámenni a befagyott Ipolyra, csak épp azt nem vették számításba, hogy a jég be is szakadhat alattuk. És ha a jég beszakadhat, az bizony be is szakad. Az egyik alatt beszakadt, a másik ki akarta húzni, de nem tudta, majd aztán alatta is sikeresen beszakadt. Az volt a szerencséjük, hogy egy babakocsit tologató apuka a szobi oldalon meghallotta őket és értesítette az illetékes hatóságokat meg közben kimentette őket. Miután Szob hozzánk tartozik, így természetesen a gyerekosztályra szállították őket, bár nem mi vagyunk az illetékes kórház, de szerencsére a doktornő nem is tervezte felvenni őket az osztályra. Jó állapotban voltak még csak ki sem hűltek, bár a lábuk jéghideg volt, ami nem csoda, ha 20 percig voltak a jeges vízben.  Az egyikük apukája jött értük és vitte őket haza. 

A mentős kolléganő mesélte, hogy délelőtt egy 9 hónapos gyermeknél voltak, akit mászás közben megharapott a saját kutyájuk, de úgy, hogy a koponyájának a bal oldalából a füle fölött hiányzott egy jó darab, konkrétan lyuk volt ott. Helikopterrel szállították kórházba, ahol ITO-ra került és sok biztatóval nem kecsegtettek az orvosok. Ha életben is marad, akkor is olyan mértékű agykárosodása marad, hogy nem fog teljes életet élni. A mai napig a hatása alatt vagyok.

Hétfő délelőtt aztán nem jutott időm a pihenésre, mert el kellett menni a háziorvoshoz beutalót kérni a laborba és a kardiológiai szakrendelésre Bencének. Még az ősszel kiszúrta a sportorvos, hogy az EKG-n van némi eltérés és ezt jó lenne kivizsgálni, bár gyanítja, hogy nagy gond nincs, de jobb, ha utána járunk. Akkor én megmutattam a doktorainknak az EKG-t, mondták is, hogy semmi gáz, de az egyik doktornő férje kardiológus is meg sportorvos is, ő is megnézte az átküldött képet, ugyanaz volt a véleménye. Miután vissza kell majd menni a sportorvoshoz a versenyengedély miatt, így a doktornőnk férjéhez kértünk időpontot, oda megyünk majd csütörtökön. Remélem minden rendben lesz.

Gondoltam ma már rendben fog zajlani a napom, de hát én tervezek, az élet meg végez. Mindjárt úgy indult a reggel, hogy nem indult az autónk. Szerencsére Tomi (az egyik barátunk, aki egészen véletlenül autószerelő is és már többször volt nála a kocsink, a gyerekek együtt karatéztak, most osztálytársak) tudott ugrani és el tudta vinni a srácokat suliba.  Így elmaradt a bevásárlás, megdőlt a napom is rendesen. Bencének kell egy labor, kaptunk is beutalót, a sürgősségiről kértünk csöveket és itthon levettük neki. Kicsit kalandos volt, mert Bence stresszelt tőle, szegényt éhgyomorra szúrtuk, épp, hogy felkelt, így rosszul is lett. Gábor szúrta őt, de összeugrott a vénája, nem is jött a vér. Amit én sem bírok az a vénakeresés. Szerintem az nagyon fájdalmas, inkább legyen még egy szúrás. Először csak elsápadt, majd egy pillanatra eszméletét is vesztette, sikerült lefektetnünk, jobban is lett perceken belül. Másodszor már branüllel szúrtuk, a fotelben félülő helyzetben feküdt, így már nem volt gond, sikerült is megtölteni a kémcsöveket. 

Ezután átsétáltunk anyukámhoz, elkértük a kocsit tőle. Elmentünk a laborba, leadtuk a csöveket, utána elmentünk Tomihoz megbeszélni mi legyen. Gondolkoztunk abban, hogy egy teljeskörű felújításba ugrunk, de azt mondta szerinte rengeteg pénz, nem éri meg. Pláne úgy, hogy tervezünk egy autócserét. Ezt  megfontolva vetettem fel, hogy lehet utánanézhetnénk valami hitelkonstrukciónak. Nem, nem akartam hitelre autót venni, de nem bízom benne, hogy kihúz még 2 évet, amíg összespórolom a pénzt. Milyen jó, hogy az OTP-ben is a barátnőm dolgozik, írtam is neki, aztán délutánra adott is időpontot, így át tudtuk beszélni milyen lehetőségeink vannak. Nyilván nem a legszerencsésebb személyi kölcsönt felvenni, de inkább ez, mint a kereskedőnél való hitel. Bár lehet ugyanaz lenne. Nem kell hozzá semmi, mind a kettőnk fizetése számlára megy, ráadásul az OTP-nél van számlánk, így csak meg kell igényelni és már utalják is. Bármikor elő lehet törleszteni, ez szerintem szuper lehetőség. 

Délután aztán Gábor ráfeküdt az autónézegetésre. Elsősorban magánszemélytől vennénk autót. Jó lenne, ha nem a világ másik végére kellene érte menni. Nagyon utána kell ám nézni ezeknek a dolgoknak: évjárat, futott km, ár, felszereltség....ehhez én nem értek, esetleg a színbe tudok beleszólni....

Ma amúgy azt terveztem, hogy folytatom az MP-t, de hát nem volt rá időm....és a héten nem is nagyon lesz, de még nem adom fel a reményt :)

Pótolnivaló

 Január 12. hétfő

Nappalos voltam, sokat is mentem, estére el is fáradtam, de összességében nem volt rossz a nap. A nap jó híre, hogy Bencének az összes vizsgája sikerült elsőre, így az első félév teljesítve. Most február közepéig itthon lesz, amit én egyáltalán nem is bánok. 

Január 13. kedd

Bence 21 éves. Annyira közhely, de tényleg nagyon gyorsan elment ez az idő. Jó is, hogy már ilyen nagy, meg hiányzik is az a korszak amikor még kicsi volt és bölcsibe meg oviba járt, de nyilván ez az élet rendje. Kicsit sűrű volt a nap, be kellett fejeznem a tortát meg főztem is és Mexet is elvittük egy kisebb körre, amit természetesen nagyon élvezett. A szülinap kicsit kapkodósra sikerült, mert Áron 2-ig volt suliban, de fél 5-re már mentek edzeni, így gyorsan kellett a tortán lévő gyertyát elfújni. A torta nagyon finom lett, még azt a bókot is megkaptam a férjemtől, hogy jobb, mint amit a helyi cukrászdában lehet kapni. 

Január 14. szerda

Ismét nappalos voltam, mozgalmas egy nap volt, de összességében jó volt. A betegeim hazamehettek, de azért maradt még olyan, aki nem mehetett haza. Kiderült, hogy a két miskolci babát hétfőn elviszik vissza, mert van hely az újonnan megnyílt gyerekotthonban, de majd nyugtával dicsérjük a napot. Nyilván lesz a helyükre baba, majd sorba fognak születni. Ami felháborít, hogy olyanok várnak babát, akiknek már vagy a nagymama neveli az előző kettőt vagy van már olyan, aki gyerekotthonba/nevelőszülőkhöz került. Lehet velem nem egyetérteni, de bizony én kötelezném ezeket az elkötésre és a születendő gyerek felett semmiféle joguk nem lenne, azonnal örökbeadhatónak nyilvánítanám. Komolyan szerencsétlen gyerekek hányódnak a világban, mert az idióta anyjuk nem mond le róla, de amúgy meg nem is érdeklődik és nem tesz semmit azért, hogy hazavihesse...ideges leszek, ha rá gondolok.

kaptunk egy csomó sütit az egyik gyermek szüleitől. Hát így nem lehet kalóriadeficitben maradni...

Január 15. csütörtök

Elvittük a srácokat Ceglédre a téli edzőtáborba. Úgy volt, hogy az egyik edzőtársukkal mennek, de az valamiért visszamondta, nem tudtak menni, így nem volt aki vigye őket, Gábor meg pont itthon volt, így nem okozott gondot, viszont haza majd egy másik apukával vagy az edzővel jönnek. Odafelé megálltunk a Decathlonban, mert Áronnak nem volt télikabátja. De. Volt. Csak  december közepén jutott eszébe, hogy kicsi rá. Amúgy nem kicsi, még elhordhatta volna, de mindegy. Sikerült is venni neki, viszonylag jó áron ( húszezer), kapott még sapkát, kesztyűt...esküszöm a sapka választással ment el a legtöbb idő...

Miután odaértünk kitettük a cuccokat, elmentünk még enni, aztán visszavittük őket a táborba, majd mi elindultunk haza. Úgy gondoltuk, ha már eljöttünk otthonról, akkor nem sietünk, megálltunk az Arena Plázánál, körbejártuk, nem különösebben akartunk vásárolni, azért két parfümmel gazdagabbak lettünk, még soha nem vettem magamnak a Zarában parfümöt, de most találtam nagyon hasonlót a Venezia parfümhöz, ezt kaptam annakidején Gábortól először és azóta sem tudtam beszerezni sehonnan. Ittam egy kávét a Starbucksban, majd beültünk a moziba, megnéztük  legénybúcsú című magyar filmet. Nem volt rossz, de egy alkalmas film. Olyan mély nyomot nem hagyott bennem, nem ez a legjobb magyar film az utóbbi időkből. 

Hazafelé még megálltunk Vácon a Lidl-ben, be akartam vásárolni, de egyrészt fordítva van az üzlet elrendezése, mint itthon meg egy kicsit más is, semmit nem találtam, sokan is voltak, Gábor nem is igazán szeret vásárolgatni, egy ideig elnézelődik, majd 10 másodpercenként kérdezgeti, hogy "na végeztél"...volt olyan ami elfogyott, pedig kellett volna...úgyhogy nem úszom meg majd az itthoni vásárlást sem, de jövő hétig kihúzom.

Január 16. péntek

Nem keltünk korán, mert nem kellett, kényelmesen megreggeliztünk, megkávéztam, rendet raktam, majd megbeszéltük, hogy elvisszük Mexet egy nagy körre. Mielőtt elindultunk Gábor elkezdett hóembert építeni a kertben, ebbe aztán beszálltam én is. Végül sikerült felkerekednünk, s csak mentünk meg mentünk, olyan helyeken, ahol én már el is tévedtem volna. Erdős részen, rengeteg hóval. Mex természetesen élvezte nagyon, szaladgált, ugrált, szimatolt. Kisétáltunk a Nyírjesbe, ott mentünk egy nagy kört, majd úgy jöttünk haza. A séta vége 7 km lett, jól is esett a friss levegőn lenni, az idő is szép volt, nem volt hideg, bár én felöltöztem rendesen. 

Ebéd után elindítottam a mosógépet, felporszívóztam, felmostam, letörölgettem, nem bírtam addig a fenekemen ülni, míg ezek nem lettek készen. 

Gábor elment a barátjával koccintani, mert szülinapja van, gyerekek edzenek meg pihennek a táborban, minden du mennek a fürdőbe is, el is fáradnak rendesen estére.

Én pedig megcsináltam a második hetet az MP-be.

Közelgő szülinap

 A pénteki éjszakás műszak minden volt csak épp nyugodt nem. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra hogy meg tud változni az osztály összetétele és a munka nehézsége. van, hogy tele van az osztály, de senkivel nincs különösebb teendő és van amikor nincs sok gyerek, de mindegyikkel munka van. Azzal kezdődött, hogy ketten álltak ott felvételre várva, aki meg osztályon volt, az is beteg volt. Mást se csináltam éjjel csak a hőket mértem meg a lázcsillapítókat osztogattam. Ráadásul ez egyik Influenza A és Covid pozitív, a másik csak Influenza A pozitív, a harmadik meg valószínűleg szalmonellás.... szerencsére mindezek ellenére egyik sem volt nagyon rosszul, de oda kellett figyelni rájuk. Mondjuk legalább hamar eltelt az éjszaka. 

Itthon aztán próbáltam pihenni, de nem nagyon sikerült. Este szülinapi buliba voltunk hivatalosak, már majdnem úgy volt, hogy én nem is megyek, mert az ismerős csajok közül senki nem jön, de az utolsó pillanatban az egyikről kiderült mégiscsak jön, így én is beneveztem a buliba. Végül még egy nagyon jó baráti pár is jött - akikről nem is tudtunk, pedig nekünk nagyon szoros a kapcsolatunk - így már nekem is volt társaságom. A buli végül jó volt, jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, s vágül 3 óra volt hogy hazaértünk. 

Reggel aztán fejfájással ébredtem, pedig nem is ittam alkoholt, mert vezettem. Ebédet kellett varázsolnom, sima rizst főztem, s mellé joghurtban pácolt csirkemellet sütöttem, szerintem nagyon jó lett, nem száradt úgy ki, mintha csak simán sütöttem volna befűszerezve. 

Közben nekiálltam a torta készítésének is, mert Bencének kedden lesz a szülinapja, de holnap dolgozni fogok és mousse tortának meg az a lényege, hogy meg kell várni míg a rétegek rendesen megdermednek. Idén Kinder bueno tortát kért. Nem is egy nagyon nehéz torta, könnyű volt összeállítani is, már csak a felső réteget kell megcsinálnom meg a díszítés, de ez keddre marad. Illetve lehet még teszek rá egy tejhabos réteget, mert nekem olyan vékonynak tűnik. 

Estére pedig családi filmnézést tervezünk :)

Kutya hideg

 Igen nagyon hideg van. Reggel -16-ot mutatott az ablakban levő kinti hőmérő. Már tegnap este éreztem, hogy kicsit sem vicces az időjárás, Mex is egy pillanat alatt bejött a házba mikor résnyire nyílt az ajtó. Meg is néztem éjszakára -14 fokot írt. Gyorsan írtam Gábornak (dolgozott), hogy szerintem kutyagyereket be kellene engedni éjszakára a pincébe, eleinte nem akarta, de mikor rákerestem a neten, hogy azért ez már egy kinti kutyának is nagyon hideg, beleegyezett. Le is vittük Mexet, megcsináltam neki a helyet, aztán jó éjt kívántunk neki. 

Egész éjjel aludt a kutya, egyszer sem ugatott vagy jelzett (a pince fölött van a  szobánk), reggel mikor lementem, akkor ébredt :)Kinyitottam az ajtót, kiment majd azzal a lendülettel vissza is jött. Később aztán kiment. Szerintem ma éjjel is bennalszik. 

Reggel elmentem üzletbe meg Gáborért, aztán vártuk a szerelőt, aki jött is. Szétszedte, megnézte a főzőlapot, végül nem a ventilátorral van gond, mint eleinte hittem, hanem valami mással. Nem tudta megcsinálni, mert rendelni kell bele alkatrészt, de jövő hét vége felé esélyes, hogy jó legyen vagy utána való hét elején. Hát nagyon remélem, hogy így lesz, mert így elég macerás használni. 

Csütörtök

 Munkával telt a mai nap, szerencsére két olyan kolléganővel dolgoztam, akik szívesen vitték a kisbabákat, így nekem a betegek jutottak. Nem volt vészes az osztály, tudtam segíteni a kisbabák etetésében (ezzel megy el a legtöbb idő) és az egyik babát ma el is vihették az örökbefogadó szülők. Van már két kisfiú, akiket szintén örökbefogadtak (testvérpár), jó helye lesz a kislánynak is.

Bencének ma volt az utolsó vizsgája, ha mindegyik sikerül elsőre, akkor az első féléve meg is lesz neki. Kicsit - nagyon - izgulunk, mert ez a 4 vizsga ilyen egy féléves tantárgy és azt hinné az ember, hogy nem is olyan fontos tantárgyak, aztán a vizsgán kiderül, hogy a tanárok bizony komolyan veszik. Egyik sem szakmai tantárgy, ilyenek pl, hogy Egyháztörténelem, Európa Unió integráció, Világvallás (meg sem bírtam jegyezni). Mondtam is Bencének, hogy itt most az a lényeg, hogy meglegyen, az mindegy hanyassal.

Este lejött értem Bence, be is ugrottunk a Lidl-be vásárolni, hogy holnap ne kelljen. Áron meg csak mondta és mondta a magáét, már zsongott a fejem, de nem mondhattam, hogy maradjon csendben :))

Mikor épp indulóban voltam a buszhoz, akkor hívott a szerelő, hogy holnap jönne a főzőlapot megnézni. Alig várom....

Hetedike

 Tegnap annyi hó esett, hogy végül abban maradtunk, hogy Tomi apu viszi a srácokat suliba meg el is megy értük, így Gábor el tudott menni autóval dolgozni, nekem meg nem kellett kocsiba ülnöm. 

Reggelről gyorsan oda is tettem a levest főni meg bepácoltam a húst, előkészítettem a krumplit, mostam egy adagot, ki is teregettem, kivasaltam a megszáradt ruhákat és elvittem Mexet sétálni. A hóesés már megállt, a nap is szépen sütött, hideg volt ugyan, de jól esett a  friss levegő, Mex meg imád sétálni, így neki is vágtunk. Sikerült 5 km-t megtennünk cirka másfél óra alatt, közben azért sokszor meg is álltunk. Mex nagyon élvezte a sétát, azt sem tudta hogyan hemperegjen a hóban, állandóan belefeküdt. 

Hazaérve befejeztem az ebéd elkészítését, nem sokkal később Áron is megérkezett. Megebédelt, pihent kicsit, most épp tanul. Bence is hívott, hogy túl van a mai vizsgáján is. Még jóval a vizsga előtt megkapták a feladatokat amik az előző vizsgán voltak, aztán kapott egy másik feladatsort is, majd végül egy harmadik volt a vizsgán. :)) Nem volt könnyű, de azért nem üresen adta be a lapot. Még holnap van egy vizsgája és jön is haza. Hamarosan kiderül kell-e valamelyikből még egy kört mennie. Az a baj ezekkel a tantárgyakkal, hogy ezek ilyen tölteléknek vannak, igazából semmi köze a szakhoz, de nyilván kell, s van aki igen komolyan is veszi a saját tantárgyát - mondjuk ez már inkább "baj", de hát nem tudunk mit csinálni, jó lesz ebből az "átment" is. 

Kedd

 Hétfőn este elkezdett esni a hó. Nem hittem, hogy meg is fog maradni, de olyan szépen esett, mielőtt lefeküdtem még kinéztem, már fehérbe volt borulva a környék. 

Hajnalban még szállingózott mikor elindultam dolgozni. Mex szokás szerint kikísért a kapuig. Napközben Gábor itthon volt, így amíg én dolgoztam, ők elmentek sétálni. Olyan szép havasan az erdő. Meg persze a havas kutya is. 

Szerencsére a hó nem okozott fennakadást a közlekedésben, pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy vagy késni fog a busz vagy nem is fog jönni, de szerencsére minden a megszokott rendben zajlott, így időben beértem dolgozni. Egy kisebbfajta kardioedzéssel mondjuk felért, amíg a buszig eljutottam, aztán a buszmegállóból a kórházba, de ezt mindig betudom egy edzésnek. 

Napközben is volt időm "edzeni", elég sokat jöttünk-mentünk, de nem volt semmi extra a munkában. Az egyik kislányt a héten elviszik az örökbefogadó szülők, a másik két gyerek sorsa is intéződni látszik, tegnap az egyik orvosunk felvette a kapcsolatot a miskolciakkal. Közben kiderült, hogy lesz utánpótlás, mert sorba fognak megint születni a nem hazaadható gyerekek. 

Hétköznapok

 A mai nappal megkezdődött az iskola is, s ha valaki, akkor én biztosan nem vártam. Ráadásul hamarosan félév is lesz, gondolom ebben a 2 hétben még meghatják a gyerekeket. Áron tanul, szorgalmas, de sokkal nehezebb dolga van, mint Bencének. Sajnálom is őt, én is nehezen tanultam. 

Ma szétszedtem a karácsonyfát is, mert mi minden évben 6-án bontjuk, de holnap dolgozom és nem akartam áttolni hetedikére, mert bár itthon leszek, de főznöm is kell majd. Mondjuk ma is főztem, de csak gyorsat, mert Bence is visszament Egerbe, bár úgy volt, hogy holnap reggel megy, de az egyik csoporttársa is ma délután utazott, így elment vele. Ráadásul holnap vizsgája lesz, nem lenne szerencsés egy késés, a MÁV-nál ez meg bármikor előfordulhat. 

Itt is havazik, kíváncsi leszek holnap reggelre mennyi hó fog esni és vajon időben beérek-e, mert a Volánnál is lehet ám számítani késésre, járatkimaradásra, mondjuk utóbbitól nem leszek boldog. 

Idén is nekifutok a Memory Plannernek, az első héttel készen is vagyok:)

A nap lesújtó híre, hogy Dudás Miklós olimpiai bajnok, hirtelen és fiatalon elhunyt. Az ilyen mindig megráz, mert előtte volt még az élet. Bíztam benne, hogy rémhír, de sajnos nem az. 

Van ami nem változik

 Éjjel fél 12-kor csörgött a telefon, egy 6 éves gyermek anyukája volt a vonal másik végén, miszerint a gyereknek több napja székrekedése van, de már kaptak kúpot, azóta volt is 3x széklete, de most nagyon sír, hogy fáj a hasa. ( amúgy nem újkeletű  a probléma) Már a kérdést sem értettem....végül csak sikerült kihámozni, hogy az érdekelte kaphat-e hashajtót....WTF????

Nem tudtam empatikus lenni...mondtam is, hogy 

1. Hashajtót nem adunk, ahogy széntablettát sem, amikor megy a hasa valakinek

2. Miért nem próbálják meg a fájdalomcsillapítót

3. Nem éjjel fél 12-kor fogjuk a problémát orvosolni, ahogy éjjel fél 12-kor kivizsgálás sincs

4. Egy hosszabb ideje fennálló probléma esetén miért várunk hétvégéig/ünnepnapig/éjszakáig? 

Elmondtam hétfőn jelentkezzenek a szakrendelőben, ha már nincs háziorvos a faluban. 

A másik aki miatt felvontam a szemöldökömet az a hajnali fél 6-kor becsengetett apuka volt, aki a 17 (!) éves lányát hozta, hogy 3 napja magas láza van. Ugyanaz a gondolatsor futott át az agyamon, hogy több napja fennáll a probléma, ha eddig nem jelentkezett, akkor még 2.5 órát nem tudott volna várni, amíg megkezdődik az ügyelet? Nem egy 3 hetes babáról van szó. Őket átirányítottam a mentőállomáson lévő ügyeletre. Nem tetszett nekik, de elmondtam FEKVŐBETEG osztály vagyunk, majd ha kórházi kezelés kell, akkor lehet jönni beutalóval....

Még mindig nem megy a lázcsillapítás és ez sajnos országos probléma. Egyszerűen nem megy át az információ, hogy egy 40 fokos lázat, ha már levisz a lázcsillapító 39-re, az már csillapítható és nem is akarjuk 36 fokra levinni, mert nem fog lemenni. Dolgozik a szervezet. Ahh nem is megyek bele jobban...

Tudtam én, hogy baj lesz mikor megláttam a holdat :))

Újra munkában

 Ma már főznöm is kellett, na nem estem túlzásba, egy gyors zöldborsólevest csináltam meg rizibizit, de azt már holnapra, mert volt még bolognai meg lencsefőzelék. Holnap meg csinálok meg rántott csirkemellet, az úgy is tavaly volt utoljára 😆

Bence lekísért Mexel, nem volt meleg az időjárás. 

Éjszakás műszakkal kezdem az évet, mikor beért a busz es leszálltam akkor tűnt fel, hogy nagyon kerek a hold. Szóval nincsenek illúzióim. Semmi nem változott, vagyis de, már nem 3 hanem 4 haza nem adható gyerekünk van, a legkisebb most lesz egy hónapos. Tényleg nagyon sajnálom őket, de nekem már annyira elegem van, hogy szociális vonalon mozgunk. Csak mellette meg itt a beteg osztály is. Este jöttek is mentősök, hogy megnéznék a gyerekeket, de mondtam szó nem lehet róla, pont akkor hallgattak el, nekem ne ébresszék fel őket. Nem beszélve arról, hogy valamit mindig összeszednek, aztán ha az egyik beteg, utána a többi is az lesz. 

Az év második napja

 Lassan visszarázódunk a hétköznapokba. Gábor ma már munkába állt az ügyeleten, de az következő két nap is a munkáról fog szólni, mert holnap az OMSZ-hoz megy, vasárnap éjjel pedig ismét az ügyeletre van beosztva. Elég sűrű ez a pár nap így neki. Én csak holnap éjjel kezdem meg a munkát, de utána gyorsan bele fogok rázódni. 

Ma már a srácok is elővették a tanulnivalót, bár azért időnként forgatták a könyeveket eddig is. Áron megtanulta a verset, azóta minden nap 1x leírja, hogy rögzüljön. Csak 10 sor, de az Odüsszeia-ból van. Még nekem is megerőltető. Írja az edzésnaplót és ma megcsinálta természetismeretből az előadását is.  Nem áll rosszul, de nagyon örülnék, ha még egy kicsit javítana, s stabil négyes lenne minimum mindenből vagy esetleg jobb is. 

Én ma még csak mostam, főzni nem kellett -  majd holnap - a takarítást meg odébb toltam, úgy ítéltem meg, hogy még vállalható a ház. Leginkább a scrapbookkal töltöttem az időmet, az utolsó/első hetet próbálom dokumentálni. Jó lenne nem elvérezni pár hét után, hanem tartani a tempót, esetleg pótolni a tavalyi elmaradásokat. 

Szilveszter

 Az év utolsó napját munkával töltöttem. Annyira nem esett jól korán kelni, viszont a munkatársak személye kárpótolt. Nem is volt durva napunk, kicsit dolgoztunk, de nem szakadtunk meg, úgylátszik mindenki készülődött az esti bulira. 

Előbb hazaértem, mint a srácok a szilveszteri fociról, igau Bence lejött értem. Míg vártam rájuk készülődtem meg adtam Mexnek vacsorát. Pár helyen már nekikezdtek a tűzijátéknak is. Mex ezt hangos kopogással jelezte. Mikor kinyitottam az ajtót már bent is volt az étkezőben és lefeküdt a szőnyegre. Számítottam rá, hogy ez lesz, így leengedtem a pincébe. Vittem le egy régi szőnyeget, lepedőt, a vacsoráját, vizet, ő pedig elhelyezkedett. 

Este Noémiékhez voltunk hivatalosak egy laza házibuliba, Vikiékkel együtt. Mi érkeztünk utoljára. Gyorsan eltelt az este, sokat beszélgettünk, a fiatalok pókereztek, éjfél után pedig előkerült az Activity is. Az Új Év köszöntése után volt házi tüzijáték, s történt egy kis baleset is, nem tudjuk hogyan pattant a szikra oldalirányba és olyan messzire, de végül Viki lába egy helyen meg is égett. Nem súlyos a sérülés, de lehetett volna nagyobb baj is. Én betiltanám a tűzijátékot is. Soha nem voltam odáig érte, de most aztán pláne nem. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, volt hajnali 4 mire hazaértünk. 

A mai nap a pihenésé volt. Azonkívül, hogy reggelit, ebédet és vacsorát tettem a család elé, tényleg semmi házimunkát nem végeztem. Ebéd után átmentünk Anyukámhoz egy kicsit, minden újévkor át szoktunk menni, ezt Apukám mindig el is várta, nyilván ha dolgoztunk, akkor másnap mentünk. Megkóstoltuk a pisztácialikőrt amit tesóméktól kapott, nekem kicsit sok benne az alkohol, s annyira nem érződik a pisztácia benne. 

Délután mindenki szundikált a tv előtt, de este együtt néztük a Hogyan tudnék élni nélküled című filmet. Ti láttátok? Mi láttuk a moziban mikor kijött és már akkor is nagyon tetszett, szeretem Törőcsik Franciskát - jobban, mint a Futni mentem - kíváncsian várom a második részt.