Egyveleg

Igaz, hogy ráment az egész délelőttöm és alig voltam itthon, sőt, merő rohanás volt az egész napom, de megvan. A telefon. Végre. Nagyon remélem, hogy ezúttal ez volt az utolsó köröm ezzel kapcsolatban. 

A hétvége gyorsan elment, tekintve, hogy vasárnap nappalos voltam, ezért szombaton mindent meg kellett már csinálnom, hogy ne maradjon semmi másnapra, mert este nulla kedvem lesz bármihez is. Na úgy is volt, pedig nem volt rossz a napunk, csend volt és nyugalom és kellett ugyan dolgozni, de egyensúly volt. Vettünk is fel gyereket mégsem volt észnélküli kapkodás. Ilyen az, amikor csak egy orvos van és nem öt....

Találtam egy mécsestartó mintát gyöngyből. Elkezdtem megfűzni, de annyira megerőltettem  a kezemet, hogy a bal karomat nem bírtam emelni. Szerintem rosszul támasztottam. Egy voltaren dolo, egy algoflex és a fásli segített rajtam.

Találtam egy kenyér receptet. Most azt próbálnám ki, de ahogy elmézem a tészta nem nagyon akar kelni. Vettem előre összeállított kenyérlisztet, amit csak vízzel kell összekeverni és keleszteni...hát nem tudom....

Órát vadászok   a neten. Karórát. Magamnak. Ezt kértem szülinapomra csak még nem tudtam kitalálni milyet. Na de most belebotlottam egybe. Persze nem a neten, hanem az egyik helyi üzletben. 

Utálom ezt a borús, hideg időt.

Breaking News

Hívtak az LG-től...tekintve, hogy már ennyi minden baja volt szegény telefonáltak, kicserélnék a készüléket. Hétfőn lesz még egy köröm Pestre. S elég az itteni Telenorba bemennem, a Facebookon már le is cseteltem a Csajjal. :)

Ez annyira jó

Hardcore

Iszonyú volt a szerdai napunk. Pedig egy kis odafigyeléssel szerintem nem is lett volna rossz, de.....Nemrégen még alig egy-két gyerek lézengett az osztályon, most meg...elérkeztünk a "hova tegyük a gyereket" dilemmához. Ha ez így marad, akkor a szülők csücsülni fognak a gyerekeik mellett, mert nem fogunk tudni helyet biztosítani*.

Elég sok gyereket vettünk át reggel. Ez önmagában még nem indikálja a zűrös napot. Mindehhez volt 4 Dr előjellel rendelkező egyén plusz a Főorvos. A Dr-ből kettő most kezdte a rezidens-képzését, tehát újak, tapasztalatlanok - bár meg kell jegyeznem, hogy elég hamar belerázódnak a dolgokba és nagyon ügyesek. 
Azt utálom nem szeretem mikor az X számú gyerekem Y számú Dr-hoz/hez/höz tartozik. Akkor nem tudok menni vizitelni, mert vagy egyikkel, vagy másikkal....fontossági sorrend van, azzal megyek amelyik gyerek betegebb, egyébként nem nagyon igénylik a jelenlétünket a kisviziten, mert előtte is és utána is átbeszéljük, tehát nem feltétlenül kell felette álljak....

Egész nap mentünk, de nem haladtunk. Lázasodtak, nem ittak, infúzió kellett, de  a branül nem vezetett, újra kellett szúrni, ami nem sikerült...mire sikerült betenni, utána para ment.....az osztályos munkával sem végeztünk, de az ambulánsok már hőbörögtek odakint, fel kellett venni egy-két-há-négy gyereket...vissza kellett fektetni az állományost**....vegyek astrupot, de nem egynek, háromnak, örültek sz SBO-n***........számoljak pulzust 2 óránként, nézzek vérnyomást (gyerek üvölt...vajon van-e értelme?)...Dia főzzél kávét****......állandóan pakoltunk az orvosok után, csésze itt, pohár ott, a tányér amott......ebédelni ebédeltem, de azt is úgy, hogy a Főnővér szólt rám: akkor most leülsz...fel akartam tenni egy gyógyszert, de azt mondta 10 percen nem múlik. Naná, hogy Anyuka jött és szólt, hogy gyógyszer...Na Főnővér beszélt vele, mondta, hogy egy kis türelmet.....a kávéra nem jutott időm....iszonyatosan szar nap volt, mert fejetlenség volt. Az orvosok persze 4-kor leléptek, mi meg nem győztük utólérni magunkat, hogy  a váltásra mindennel meglegyünk. el sem tudtam jönni, mert félbehagyott osztályt nem hagyok ott, hétköznap úgyis  a későbbit érem csak el....Az éjszakások így is örültek nekünk, mert mindjárt a  munkába cseppentek ők is....

* erről már akartam írni, mert a Facebookon nagyon terjengenek  a különböző cikkek, hogy milyen körülmények vannak az osztályokon és a hozzátartozók maradhatnak-e vagy sem. Nos nálunk 12 éves korig maradhat bent a szülő a gyerekkel, van olyan eset, amikor a nagyobbakkal is. Ha hely van, akkor biztosítunk, de előfordult olyan, hogy annyira tele voltunk, hogy a szülőnek a fotel vagy szék jutott, jobbik esetben a gyerekkel osztozott az ágyon. Napi háromszori étkezést kapnak a szülők is, a kaja minőségébe viszont ne menjünk bele. És ige, Apukák is maradhatnak, amíg meg tudjuk oldani, hogy külön legyenek az Anyukás szobáktól. És nem a gyerekkel vagy szülővel akarunk kitolni, hanem volt már probléma a koedukált szobákból...viszont nálunk maradhat nagyszülő, nagynéni, felnőttkorú tesó is....nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. És itt kell megjegyeznem azt is, hogy bizony van olyan szülő, aki simán benthagyja a gyerekét és látogatni sem mindig ér oda.....

** volt egy kislány akit megcsípett a lábán valami és iszonyatosan feldagadt neki, ezért került osztályra. Javulni látszott mikor hazaengedtük, de papíron még bent tartottuk. Jöttek vissza kontrollra és bizony csúnyább lett a csípés, be is gennyesedett neki, így a sebésznek kellett megnyitnia. A fertőzés miatt vénás antibiotikumot indítottunk, ezért vissza kellett feküdjenek, mert branüllel senkit nem engedünk haza. Na, pl ő az apukájával maradt bent, mert otthon a kistesóval anya volt...

***az astrup elemzéséhez szükséges gépünk lent van az intenzív osztályon. Mi a sürgősségire szoktuk lehordani. Azért örülnek nekünk odalent, mert mindig feltartjuk őket a munkában. Nekem rossz az aurám, ha a géphez nyúlok tuti elfogy a papír, kalibrál, beszívja a vérmintát, de nem elemzi, stb...ezért én nem nyúlok hozzá, mindig megvárom mikor odafárad valaki és megcsinálja. Már többen is próbálkoztak, hogy megmutatják hogyan kell, mindig el is mondom, hogy meg tudom csinálni, nem nagy kunszt, nem vagyok én hülye, csak.....na most ismerős volt lent a sürin, dolguk is volt, én siettem is, így nem vártam rájuk, de azért a csaj ott volt velem dumálni.

****: én vagyok az ügyeletes kávés-kisasszony, ha dolgozom, mert állítólag olyan pont jó kávét szoktam csinálni. Fogalmam sincs miért, csak összedobálom mindig. Mondjuk az orvosokat odaengedni nem szabad, mert a múltkor is úgy tették fel, hogy mind mellé ment, így mondtam nekik, hogy akinek DR előjele van, az csak megnyomhatja a piros gombot. Szoktak is szempillát rebegtetni reggelente, már olvasok a tekintetükből, kérdés feltevése nélkül szoktam szólni: "nyomj egy piros gombot". 

A tegnap éjjelünk sokkal nyugisabb volt, mint az előtte való nappal, pedig sok gyerek volt és vettem is fel egyet, és pulzust is néztem 2 óránként, és lázasodott is az egyik...mégsem volt annyira fárasztó, mint  a nappal. Igaz, egy ügyeletes doki volt csak.

Már megint

Szar a telefonom. Nem hiszem el. Kb 2 hétig működött. Nem, nem kapcsol ki és nem fagy le. Most "csak" a hang megy el. Ha engem hívnak beszélgetés közben egyszercsak huss....rá kell nyomnom a hangszóróra, ha hallani akarom a másik felet. de ugyanígy vagyok ha én hívok. Már azt sem hallom, hogy kicsöng, hacsak nem hangosítom ki a készüléket.

Felhívtam a szervizt. Első körben rendszer visszaállítást javasolt, ezen nyilván túlestem, de semmi változás. Ma újra felhívtam őket. Annyit mondott az ügyintéző, hogy mindenképpen be kell vigyem a készüléket a szervizbe, de kérjem a készülék cseréjét. Persze majd elbírálják, hogy esetlegesen belefér-e egy javítás még vagy inkább rábólintanak egy újra.

Ma megint mehetek Pestre. És majd onnan éjszakára. Ehhh...

Jelenléti ív

Legyetek kedvesek tegyétek már fel a kezeteket egy komment erejéig, hogy ide szoktatok kukkantani :) 
Kösziiiiiii

Nem, nem zárok be, csak kíváncsi vagyok ennyi az egész.

Magos Ropogós

Hozzávalók:

- 1 dl napraforgómag
- 1 dl szezámmag
- 1 dl tökmag
- 1 dl lenmag
- 1 tk só
- 1 tk sütőpor
- 1,25 dl olaj
- 2 dl víz
- 3,75 dl teljeskiőrlésű tönkölyliszt

Először a nedves hozzávalókat elkeverjük, majd  a szárazakat szépen sorban hozzáadjuk. Két sütőpapír között kinyújtjuk és derellyevágóval érdemes bevagdosni, hogy sütés után könnyebben lehessen széttörni. 220 fokon, 8 perc alatt készre sütjük.

Igen, segítségem is volt :)

Áhh...lehetetlen....

Állítólag az új szőnyegeket nem szabad porszívózni 2-3 hétig. Keresgettem a neten erre vonatkozó információt és meg akartam kérdezni az üzletben csak elfelejtettem. Ha esetleg kompetensek vagytok a témában, akkor rajta, ne tartsátok magatokban. :)

Pénteken hoztuk el a szőnyeget, ki is cseréltük, én már  ma (vasárnap) nehezen álltam meg, hogy ne essek neki porszívóval....hogy fogom én kibírni 2-3 hétig???

Szabad szombat

Gábor szerencsésen megjárta az utat. Azzal kezdődött, hogy bement, úgy volt 23 órára kell kiállnia. Na, volt a felsőbb körökben aki nem tudott róla, így stoppot mondtak. Haza is jött fél 12-kor, hogy mégsem kell mennie. Miután magába döntött némi energiaitalt, nem volt fáradt én viszont alig vártam, hogy alhassak.

 Na nem sikerült bealudnom, Áron közben megébredt, de az apja rendezte. Fél egykor viszont megcsörrent a telefonja, mennie kellett. Kiderült, hogy nem volt légbőlkapott infó a 23 órási indulás, csak éppen az illetékes vezért nem érték el, aki lefele továbbította volna az infót.

Áron szemei kipattantak, így átvándorolt mellém, innentől a nyugodt alvásnak integethettem. Fél 7-kor már kukorékolt. Akkor ránéztem a telefonra, 6-kor jött egy sms, hogy mindjárt indulnak...

Haza is ért, fél 10-kor hívott, hogy a városban van, de fertőtlenítenie kell a buszt meg takarítani meg stb, majd jön.

Addig én futottam a szokásos köreimet, úgy mint mosás, főzés, rendrakás....

Hazaérve mesélte, hogy nem volt nagy gond az úton, két rendőr is kísérte a buszon. Odaérve volt valami kisebb nézetletérés  a menekültek között, de hamar rendeződött a dolog. Mikor  elindult verték a busz oldalát.....

A buszon  a menekültek között egy, azaz egy nő és egy gyermek utazott, a többi mind férfi volt......inkább nem kommentelem ezt az információt. És inkább magamban tartom a véleményemet ezzel az egész menekültkérdéssel kapcsolatban, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy sajnálja-e őket (nyilván, valamilyen szinten én is, de mindennek van határa).

Srácokat kivittem anyukámhoz, hogy az apjuk tudjon pihenni. Én be voltam esve a konyhába. Csináltam tiramisut, amit sikerült jól megbonyolítanom....nem is én lennék, ha nem.... Este szomszédolni megyünk, tavaly költözött egy fiatal pár a szomszédunkba és már egy jó ideje beszélgetjük, hogy összebandázhatnánk. Hát most jött el a napja. 

Kis Hírek

- megérkezett az új szőnyeg, s bár csak holnapra terveztük kicserélni, megejtettük még ma

- voltam ma is az edzőteremben

- Bence iszonyatosan ki van fáradva a hétvégére, amit nem is csodálok, hiszen minden napra jut valami különóra és nem, nem kötelezzük rá, ő szeretné. Amíg bírja nincs ellenvetésem, de ha ez  ígymarad akkor valamit le kell tenni. Nehéz ez, mert a zeneiskolát ő választotta, teljesen ő intézett mindent, egyszercsak közölte, hogy szolfézsra fog járni, amit hittem is meg nem is, de jár és szereti. A karate is az ő választása volt és azt is nagyon szereti. Majd alakul még, remélem összeszedi magát. 

- Áront péntekenként hazahozzuk délben, ebéd után, ha valamelyikünk vagy mind a kettőnk itthon van. Ez az egyezség, ha egész héten ügyes.  

- Gábor ma ügyeletes, bármikor jöhet a telefon, hogy be kell mennie

- és jött is  a telefon...kétféle opció létezett: a; vagy Vámosszabadiba kell a migránsokat szállítani (és ez a jobbik, mert így holnap valamikor haza is ér; b; a rendőröket kell a határra vinni, de akkor 4-5 napig neki is maradni kell 

- Vámosszabadiba megy...

Plusz egy év

Múlt héten volt szülői értekezlet az óvodában és többek között szó volt az iskolaérettségről valamint a tankötelességről is. Már nem most döntöttem el, hogy Áron marad még egy évet oviban, de fel voltam készülve, hogy majd meg kell küzdenem ezért a plusz egy évért.

Bencénél anno nem volt ilyen "gond", mert még minicsoportban visszafordítottam őt, így 2x járta, s így nem volt kérdés, hogy megy vagy marad. Szerencsére az óvónéni a család barátja, így ő súgta az ötletet, hogy így csináljuk. Amúgy sem lett volna érett lelkileg az iskolára. Hihetetlen mennyire félt minden új dolgoktól. Egy biztos, nem bántam meg azt az egy évet, mert az iskolakezdéskor nem volt különösebb probléma. Zökkenőmentesen beilleszkedett és nem kellett harcot vívni  a tanulás terén sem.

Nos Áron ugye nyár közepén született és behozták az augusztus 31-es határidőt. Nem hülye a gyerek, sőt, ilyen téren teljesen érett lenne a sulira. Csak olyan kicsi még. Itthon már nem, de az oviban alszik ebéd után. Nagyon nagy terhelést jelentene a számára, ha el kellene mennie iskolába. Persze, van még még majd' egy év, behozza a hiányosságait. Én mégsem szeretném, ha menne.

A csoportban kilencen vannak, akik töltik a hatot augusztus végéig. A szülőin kiderült, hogy aki december 31-ig tölti annak tulajdonképpen mennie kell, csak a nevelési tanácsadóban kért szakvélemény alapján maradhatna vagy pedig akkor, ha az óvónők javasolják.

Így, hogy július végén lesz hat, eldönthetem, hogy hagyom-e még egy évig gyereknek lenni vagy beültetem az iskolapadba. nyilván meg fogom hallgatni a szakember véleményét is, de 99%, hogy ovis marad. Beszéltem a többi szülővel is, aki némiképpen érintett a dologban és nagyon úgy tűnik, hogy senki nem akarja iskolába adni a gyereket szeptembertől. ennek azért is örülök, mert velük bandázik Áron. Örülnék neki, ha majd egyikkel-másikkal egy osztályba is kerülne. 

Kedd...

....talán inkább hagyjuk is. Három nővér, öt orvos, nyolc beteg....egész nap a kezelő és  a labor között rohangáltam. Pedig semmi extra nem történt, csak valahogy zűrösre sikeredett az egész.
A hab a tortán az OMSZ volt, aki egy 14 éves erősen ittas leányt hozott......

13 év

Haladás

Van egy-két sok dolog ami már felújításra szorul, nem mintha nem tudnám az egész lakást újratervezni csakhát a pénz ugyebár....
Most jött el az ideje a nappaliban lévő szőnyeg cseréjének. Már tavaly nézegettem, hogy erősen kopik ki, nézegettem is  a szőnyegeket, de csak olyan tessék-lássék módon, mígnem idén tavasszal már tarthatatlanná vált a dolog. Fejben mindig el is döntöttem, hogy akkor elugrok az itteni Diego-ba, csak a lustaság...mindig volt kifogás miért majd holnap/holnapután/jövőhéten/egyszercsak.

Na a múltkor Gábor is pont itthon volt, gyorsan el is ugrottunk. Éppenséggel találtam volna, ha nagyon akarok szőnyeget, de úgy igazából egyik sem kiabálta: "vigyél haza". Arról amilyen elképzelésem volt, Gábor lebeszélt és igaza is van, hamar kikopna nálunk. Nézelődtem a neten is, de ha nem látom élőben az nem olyan. 

Múlt héten aztán bedobtak egy szórólapot, az épp aktuális akciókról, Diego-s mi más. Na ott rögtön meg is láttam többet is ami tetszett, és aminek az árát a múltkor kissé sokalltam, most viszont jó áron kínálják. El is mentünk, csak már zárva volt az üzlet. Ma volt a napja, hogy elugrottam, mert a héten megint váltásban dolgozunk és küldet át képet G-nek, ő rábólintott és azt mondta, ha nem tetszik neki, majd max nem porszívózza. Nem, mintha a jelenlegit olyan sokszor porszívózta volna....

Meg is rendeltem, csütörtökre megérkezik, de majd csak pénteken tudunk érte menni. Annyit mondott a hölgy, ha nem tetszik, nem kell elhoznunk. Nekem tetszik. 

Ilyen egyébként:

Egy kép rólam is

Az esküvő előtt a sminkes csajszi lőtte rólam: 

Képek

Még esküvő

Sokkal rosszabbra számítottam. Nem mondom, hogy nem voltam már jobb lagziban is, de nem volt vészes. A szertartás nem volt túl hosszú, a kaja sem volt rossz. A süteményes kínálat gyengére sikeredett, gondolom egy csomó sütit fel sem tettek, nem mintha  a kilóimnak hiányzott volna, de ha már ott voltunk.

Az esküvő 5-kor volt, ott helyben, a vacsora csak 8 után, na ezt nehéz volt kivárni többeknek is. 
A zene...hát a zene...DJ volt, egyveleg....nem éppen kimondott lagziba való, de szódával elment az is. 

Sokáig hezitáltunk, ottaludjunk-e vagy sem. Szállás volt foglalva, de nem hiányzott a pluszkiadás még erre is. Áron fél 10 magasságában elfáradt, kint  a kocsiban el is aludt. Tesómat ugrasztottuk jöjjön érte, mert ha igénybe vettük volna  a szobát, akkor is egyikünk (én) kiesek, mert egyedül nem lehet őt otthagyni. 

Végül 3-kor úgy döntöttünk, hogy eljövünk. Én vezettem,  iszonyatosan lassan, mert arrafelé elég sok a vad. Tapasztaltam is. Először egy őzikét láttam beugrani a bokorba, majd valamilyen másik állatot - nem ismertem fel. Majd az egyik falut elhagyva egy szarvas meg egy őz állt az úton. A két pasi aludt ugyan, de ekkor Gábor felébresztettem, mert az állatok az istennek nem mozdultak, hogy most ilyenkor mit is csináljak? Nem mentem gyorsan, ekkor még lassítottam is, aztán Gábor rányomott a dudára és az út szabaddá vált előttem. 

A változatosság kedvéért nem csak állatok nehezítették a pályát, hanem a köd is.  Szuper volt, alig vártam, hogy hazaérjünk. Ezután még egy őzike baktatott át egyik oldalról a másikra.....majd egy macska is a frászt hozta rám. 

Negyed 5-kor szerencsésen parkoltam a ház előtt. Illetve a szomszéd ház előtt, mert itt nem volt hely. Kényelmesebb volt ám itthon ébredni, tudva, hogy nem kell kapkodni, sietni elhagyni a szobát....

Esküvő

Ma esküvőre megyünk és az utána tartandó buliba is hivatalosak vagyunk. A hátam még mindig fáj, mozdulni is nehezen bírok. Hideg van. Fáradt vagyok. Többtényezős a dolog amiért olyan nehezen indul, a tipikus "senkinek nincs kedve hozzá" kategória, mármint a baráti társaság csaj-tagjainak véleménye alapján. Kíváncsi leszek ilyen  indulás után hogyan sikerül majd. Bízzunk a legjobbakban. A banda egyébként mulatós társaság, szóval ha a zene jó lesz.....én meg veszek be egy marék Voltaren Dolo-t.

Párbeszéd

Laza napunk volt, hamar elkészültek az orvosok a kisvizittel és az a halálom, hogy amikor alig van gyerek és flottul megy minden, akkor a nagyvizittel csúszunk el, mert a Főorvos még bogarászik az irodájában. Most is úgy hagyott ott minket, ha készen vagyunk csörögjünk be neki. Na hát rajtam aztán nem múlt. Minden orvos - 3 - és mi nővérek - 3 - plusz a főnővér is a pultnál álltunk és még volt vagy 4 tanuló mikor megemeltem a telefont: (közeben mondták, hogy 10-kor még úgyis korai -11-kor szokott lenni, elvileg - de megjegyeztem, úgyis lesz 11 mire kiér)

- P.K., tessék
- Dia vagyok Főorvos Úr, készen vagyunk a kisvizittel, mehetünk
- Máris megyek, 2-3 percet kérek még, elintézek egy telefont
- Rendben, várjuk, mérem az időt - Főorvos röhög (ismer már, na)

Az idő telik-múlik, Főorvos úr nem jön...eltelt vagy negyed óra...közben visszajött egy visszarendelt beteg a Főorvos Úrhoz. Na ekkor megint megemeltem a telefont, hogy szóljak neki, várják.

-P.K., tessék
-Főorvos Úr Dia vagyok...
- Ó Dia...igen,  tudom, a 3 percből letelt másfél, máris megyek (közben vigyorgós a hangja)
- Hát igen, épp szólni akartam, de most azért hívom, mert megérkezett a beteg, akit a Drnő rendelt vissza
-Máris megyek.

És tényleg jött.
Majd úgy gondolta előbb megnézik a beteget a rezidensekkel, de ismerjük már mennyire szeret oktatni, ami tök szuper, csak akkor meg mi nem haladunk és volt két olyan beteg aki már fél lábbal kint volt, szóval ekkor azt mondtam:

-Öööö...előbb nem vizitelnénk le azt a 4 gyereket és utána nézik meg? úgy gyorsabb lesz :)

És úgy is volt. Szerencsére olyan főnökünk van aki érti a viccet, tréfát és partner is benne, így előfordul, hogy vizitelés közben is elsüt egy-egy poént a Főnök :) 

LG

Június végén ruháztunk be két vadonatúj LG  Spirit készülékre.  Az ismeretes, hogy milyen hatással vagyok az ilyen-olyan technikai készülékekre.....leejtem, elhagyom, eltöröm, elrontom, beleejtem.....
Megfogadtam, hogy erre úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Rögtön tettem is rá üvegfóliát, nehogy megkarcoljam, eltörjem. Tokot* is vadásztam rá, de annyira új volt a készülék, hogy még nem volt piacra dobva, ami meg véletlenül akadt, na az egy kicsit sem tetszett.

Már rögtön újkorában kikapcsolt, de akkor még nem volt gyanús a dolog. Bekapcsoltam és slussz. Aztán előfordult, hogy nem kikapcsolt, hanem lefagyott, mert ilyenkor csak az volt rá hatással, hogy kiszedtem az aksit és úgy indítottam újra. Ez az állapot akkor vált tarthatatlanná amikor elaludtam. Na ekkor felhívtam a szakszervízt, mert azt gondoltam mindenképpen gyorsabban a végére jutok az ügynek, ha magam intézem és nem bízom a Telenorra. (nem azért mert nem bízom bennük, hanem mert azt macerásabb útnak gondoltam).

Az ügyintéző nagyon kellemes hagú fiatalember volt, ellátott mindenféle jótanáccsal, elmondta mit és hogyan tegyek, hátha megúszom szervíz nélkül. Lementettem, elmentettem, visszaállítottam. Majd újra személyre szabtam. A probléma annyiban oldódott meg, hogy most már nem napjában többször kapcsolt ki éspervagy fagyott le, hanem csak úgy egyszer. Ez mondjuk kevésé vígasztalt, mert nem tudtam mihez kötni, így megbízhatatlan volt, arra meg időm nulla, hogy ötpercenként csekkoljam a készüléket.

Nyaralás után Gábor egyik Pesten lakó barátját kértük meg vigye el a készüléket. Eltelt 2 hét, mert közbejött az augusztus húsz, majd örömömre jött a hír, hogy elkészült a javítás. Pont éjszakás voltam, így csak másnap késő du raktam össze a készüléket. Na az öröm úgy vasárnap reggelig tartott, mert mire felébredtem a telefon kikapcsolt. Pipa lettem. Ezután alig tudtam használni, mert állandóan kikapcsolt. Szerdán volt utam Pestre, akkor bementem a szervízbe és elregéltem a kínomat, hogy a javítás nem sikerült, nem aksi hiba okozta a fagyást és akkor fussunk neki még1x ha lehet. Szimpatikus fiatalember biztosított róla, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy mielőbb használhassam végre  a telefonomat.

Általában max 5 munkanapot mondanak a javításra, de én azt sem bántam volna ha két hét csak legyen működőképes és használható. A héten kedden du jött az sms, hogy elkészült, rá fél órára pedig fel is hívtak, hogy mehetek, csak a kolléga sikeresen összecserélte  a garanciajegyet, majd vigyem  a hozzávalót. 

Szerdán mentem meg jöttem. Egyik busszal fel, másikkal meg haza, kb 5 perc alatt elintéztem a telefon átvételét. Kicserélték az alaplapot. Itthon aztán alig vártam, hogy összerakhassam. Ma reggelre beállítottam az ébresztőt, de biztosítéknak a rádiót is élesítettem, bár ma itthon vagyok, de azért a gyerek ne késsen miattam. A telefon egyelőre működik, nem kapcsolt ki, nem fagyott le. Kopp-kopp. 
Remélem most már minden rendben lesz és minimum két évig nem kell cserében gondolkoznom.


* tokot meg gyártottam hozzá. 

Úttúrás

Jelen pillanatban a város majdnem egészében fel van túrva.  Mindez szeptember elején kezdődött, mert hát nyilván meg kellett várni az iskola indulását, hiszen olyankor sokkal többen közlekednének, mint a nyáron. Kezdték itt nálunk a főúton. állítólag vízvezetéket cserélnek. A város irányába nem is nagyon tudunk közlekedni, mert ugyan van kitéve egy behajtani tilos tábla, csak épp nem egyértelmű, hogy  a főútról nem tudok behajtani az utcánkba vagy épp az utcánkból tilos kihajtanom a főútra. Először még jobbra nem akadályozta semmi, de most...hát nem vagyok biztos benne, hogy arra szabad közlekedni. Bár ahogy elnéztem, ez a korlátozás nagyon sokakat nem tart vissza attól, hogy erre menjenek.

A meglepetés az az évnyitóra menet ért. Az iskola utcájában is dolgoznak. vagyis dolgoznának vagy mi. Eddig sem lehetett reggelente megállni vagy qrva nagy mázli kellett hozzá, ezért én is, mint a legtöbb szülő,-  nyilván helytelenül - iskola előtt megáll-kézifék behúz-gyerek kilökszáll-anya elindul, technikát alkalmaztam. No, most ez sincs, mert amerről mi járunk, behajtani tilos van. Kerülőúton juttatom a gyereket a suliba. Még jó, hogy az ovi is arra van és oda még be lehet hajtani, bár azt csiripelik a madarak, hogy nagy valószínűséggel ott is dolgozni fognak majd. Óyeee.

Ma bepróbálkoztam, hogy a város felől behajtok, nem túl szabályosan az utcánkba, de nem sikerült, mert valami munkagép foglalta el azt a kevés helyet is, ami volt. Sebaj, majd akkor egy utcával arrébb....aham....a város széléig nem tudtam jobbra fordulni, mert végig csak a túrás van, így mennem kellett egy plusz kört és kerülővel jutottam csak haza. 

Értem én, hogy ezt meg kell csinálni, de senki ne akarja nekem megmagyarázni, hogy erre a szeptember és az iskolakezdés volt a legalkalmasabb időpont. Azt meg ne is mondjam, hogy a tipikus magyar munkamegosztás van érvényben: egy dolgozik, öt nézi.....

Kaptam egy virágot

Kaptam egy virágot a szülinapomra Zsófitól, az egyik Drnénitől. Nagyon jól ismeri a virágokhoz fűződő viszonyomat, mégis próbára tesz, hátha sikerül megtörni a jeget. A két gyerekem felnevelésen nem akkora kihívás, mint egy virág életben tartása. Ez nálunk valami genetikai kód lehet, mert az anyukámnál sem maradtak meg a virágok, bár inkább volt az köszönhető a lakás fekvésének, mint a hanyagságnak. Tesómék viszont a halakat nyírják ki folyamatosan :) 
Szóval ő a versenyző:

Vagy mégsem

Olyan jól elterveztem, hogy mit fogok csinálni ezalatt a három nap alatt míg itthon vagyok. Mára kilőttem az edzőtermet, mert már tegnap du világosan láttam, hogy át kell toljam szerdára. Ma a bevásárlás napja volt, ami alaphangon 3 üzletet jelentett és még csak nem is nagybevásárlást tartottam. Na volt negyed 10 mire hazaértem. De kaja is kellett, mert nem volt főzve és egy -egy nap csak elvagyok főtt étel nélkül, de a hosszú évek során hozzászoktam, hogy ebédelek rendesen. Na a csirkemelles rakottésztára esett a választásom. Miután nekiláttam megvilágosodtam, hogy csak épp a főzőtejszín mennyisége nem elég és tészta sincs itthon annyi, így újra le kellett mennem az üzletbe, tiszta szerencse, hogy itt van a sarkon.

De előtte.....bekészítettem már reggele gy adag mosnivalót a gépbe, így mire hazaértem e is járt. Kiteregettem, összepakoltam és...és.....nem tudom mikor és nem tudom hogyan de faszán meghúztam a derekam, alig kaptam levegőt, a mozgásról meg ne beszéljünk. A zoknimat és cipőmet tartott annyi ideig felvenni míg le- és visszaértem a boltból. 

Kaját összedobtam. Most úgy csináltam, ahogy írták, a tésztát nyersen tettem a tepsibe. Jelentem legközelebb megfőzöm előtte, mert így van benne olyan ami csak megkeményedett a sütőben.

Nem szoktam harc nélkül feladni semmit, ezért derékfájás ide vagy oda én bizony nekiálltam takarítani. Kicsit lassabban ment, de megoldottam. Régen takarítottam ki így mint most. Mindig csak takarítottam valamit. Hol port töröltem, hol porszívóztam, hol felsöpörtem, felmostam. Na de most. Most mindent. Látszik is. Affelől nincs kétségem, hogy mindez kb este 6-ig tart, amikoris majd mindannyian hazaérünk.

Már csak a vasalás meg a papírok közötti rendrakás van hátra. Viszont ilyen derékkal nem tudom holnap tudom-e abszolváni az edzőtermet.....

Dupla éjszaka

Mert én így szeretem. Na jó, igazából ez nagyon ritkán fordul elő, viszont dupla éjszaka között többet alszom, mint dupla nappal között és ez utóbbira nagyobb az esélyem. 
Sok kedvem nem volt menni. 4,5 órát alhattam, kipattantak a szemeim és ismerve magamat inkább felkeltem, mert ha megpróbálom visszaerőszakolni magam az alvásba, abból sok jó nem származik. Mint ahogy az lenni szokott a fejem iszonyatosan fájt, így az algoflex a barátom lett. Tartalékoltam egy energiaitalt és a kávé is kihagyhatatlan ilyenkor.

Szerencsére egy nyugis osztály várt, a reggel otthagyott betegek megvártak, sőt kaptam újakat is. Mégis jobb éjszakát zártam, mint előtte. Egyensúly volt, igaz volt teendőm, de nem kellett kapkodni. 

Itthon aztán bezuhantam az ágyba és viszonylag sikerült is kialudnom magam, nem keltem fel idő előtt. Még tegnap este Gábor is megérkezett a legénybúcsúból, természetesen szerencsésen, se tetoválás, se másik feleség, se hiányzó fog :D Minden rendben volt, nagyon jól érezték magukat, du élménybeszámolót tartott és meglepit is hozott. 

És most nem megyek csak péntek nappal. Egy mázlista vagyok. Tudom.

A fiúk...

... a bányában dolgoznak Prágában söröznek. Legénybúcsú. Három napos. 

Én meg dolgozom. 

Dupla éjszakát nyomok*.

Kérdés?


* az meg külön bónusz, hogy mindíg, érted mindíg belenyúlok, hogy a legdurvább nagylányos napjaimon a legdurvább műszakokat produkálom.

Rendet akarok

Szeretnék 3 hónap szabadságot, de úgy, hogy a családom sincs láb alatt. na akkor talán sikerülne úgy rendbekapnom a lakást ahogy szeretném, mert jelenleg csak tüzet oltok. Az alaptakarítást nyomom, az alaprendrakást, de rosszul vagyok, mert tudom mekkora kupi van mindenhol. 

Tegnap végre eljutottam oda, hogy Bence ruhásszekrényét megcseréljem a játékossal, majd ha már ennyire benne voltam Áron ruhatárát is átnéztem. Hogy ezeknek mennyi cuccuk van......télire nem sok mindent kell venni. Szerencsére. Áron Tesco, gazdaságos gyerek, mert Bencéről sokmindent örököl, persze azért vásárolok neki is, pláne ha meglátok egy-egy olyan darabot. A héten pl egy mellényt vettem neki a Lidl-ben, aztán itthon a pakolászás közben találtam kb 4-et ami még jó rá....
Áron kinőtt ruháinak egy részét lefényképeztem, majd csinálok ide is egy fülecskét, amitől megválnék. nem meggazdagodni akarok rajta csak már nem tudjuk hová pakolni, harmadik babát nem tervezünk, a családsegítőbe szoktam bevinni ami olyan, de hát azért mindent mégsem adok oda. Hátha sikerül elpasszolni ami felesleges. 

Próbáltam a játékok közül is szortírozni, de ezektől nem lehet, mert minden kell, mindennel játszanak, de szerintem a fele sem hiányozna, ha egyszercsak eltűnnének. 

terveim között szerepelt, hogy a délelőtt folyamán a szobájuk másik felében is rendet vágok, de most épp ott játszanak. 

Menekült-ügy

Tegnap este Gábornak kellett volna Pestre mennie, de szerencsére már nem fért bele a vezetési idejébe. Három, igen három busznyi menekültet kellett lehozni a városban működő szállóba.....
Igazából nem akarok itt sem észt osztani, sem megmondani a tutit, csak szimplán örülök, hogy nem neki kellett menni még annak ellenére sem, hogy rendőri felvezetéssel jöttek volna és a buszon is tartózkodott volna egy rendőr. 

Nem történt kirívó eset a városban, mármint olyan amiben így vagy úgy érintett lettem volna, bár tavaly, mikor még suliba jártam egyik este jött mögöttem két egyén aki a menekültszálló lakója volt és kicsit sem voltam nyugodt, fel kellett hívjam Gábort, hogy legyen telefonvégen míg haza nem érek, mert a város kihalt volt.

Az viszont tény, hogy a gyerekemet nem engedem nyugodt szívvel egyedül közlekedni a városban. Reggel ugye nem gond, mert Áront is vinni kell oviba és a suli meg az ovi szomszédos utcában vannak - ha pontos akarok lenni, akkor az egyik utca merőleges a másikra.
Még a délután sem lenne megterhelő, mert majdnem egy időben végeznek. Viszont Bencének a szolfézs egyik nap a suliban van, másik nap pedig a zeneiskolában. Ugyanígy heti 2 alkalommal kell a zenesuliba mennie órára. Csütörtökön nem gond, mert 5-re kell odaérnie, de hétfőnként fél 2-től van órája. Ez még mindig megoldható, ha én vagy Gábor itthon vagyunk (bár mennyivel könnyebb lenne, ha már egyedül mehetne), csak mikor a nagyszülőkre hárul a gyerekek szállítmányozása, akkor macerás. Szóval ezt még majd ki kell logisztikázni. Beszélnem kell az osztálytársaival, hátha össze tudnak verődni egy páran és akkor mégsem egyedül mászkálna.

Nahh....szóval nekem semmi bajom velük, amennyiben békén hagyják a családomat (és a városban élőket) és tudnak viselkedni.

ByÁron

Áronék kaptak gyümölcslésűrítményt az oviban. Nem nagyon szereti. Mondta is Bencének, hogy nekiadja. A nagyobb először nem értette mi az, Áron pedig magyarázta:

- Tudod, olyan gyümölcs, ami olyan, mintha hányott lenne, de mégsem hányott.


******


Valamelyik nap beáztattam a fésűket, majd kisikáltam őket és a hajkefe végéről leesett az a kis piros bogyóka. Áron zuhanyzik, felemel valamit, majd azt mondja:

- Anya! Itt a szemölcs, ami Apa hátáról leesett....

:D

Jelölés

Ma részt kellett vennem egy szakdolgozói taggyűlésen. Eddig a Főnővér járt, de nemrégiben azt mondta, hogy át szeretném vállalni ezt a feladatot.....Hát Ő már csak tudja. Egyetlen kikötésem volt csupán: ne kelljen megszólalnom. 

Mint utóbb kiderül ezen a napon választották meg a jelölteket. Én a gyerekápolási szakágazatot képviselem a mi régiónkban. Ne kérdezzetek, lövésem sincs miről volt szó (a semmiről), a választáson kívül, semmit nem kellett csinálnom, csak ott ültem és próbáltam nem elaludni, mert ugye még szavazati joggal sem rendelkeztem. Na de majd november 11-én....ikszelhetek én is.

Az a gyanúm, hogy rajtam kívül egy páran még belezavarodtak ott a dolgokba, mert azok a körmondatok, amik elhangzottak....na mindegy, felteszem a szemüvegem és majd okosan nézek. Az még megy.

Azt meg látni kellett volna, hogy előttevaló nap Gábor magyarázta merre kell mennem és röhögött, hogy el fogok tévedni. Nem lett igaza, mert simán odataláltam. Jó, nem mondom, visszafelé egy kicsit bizonytalan voltam, de rendben ment minden. 

Egészen addig míg rám nem telefonált, hogy kapkodjam magam, mert ha elérném a 14.30-as buszt, akkor pont a az a kollégája jön a járattal, akikkel barátok is vagyunk. Na azt a rohanást látni kellett volna. El is értem a metrót, mikor leszálltam a Városkapunál kilőttem, mint a nyíl, nem néztem én semerre....akkor ért a meglepetés mikor felértem az aluljáróból...nem volt ismerős a hely. Rám is telefonált merre vagyok, de mondtam, hogy passzolnám a kérdést, mert lila segédfogalmam sincs. Sikerült rávezetnie, hogy nincs nagy gond, csak rossz irányba indultam el. Közben hívott a haverja is, hogy akkor merre vagyok, mert már ugye el kellett volna indulnia a járatnak, de megvárt, nekem meg végül sikerült felugranom a buszra. Gondolom az utasok nagyon örülhettek nekem, az anyám meg csuklott egyfolytában.....

Gyanítom bennem van a hiba...

...amelyik buszra felülök, az lerobban. 
Mostanában munkába menet mindig akad valami probléma a járművel, már lassan félek buszra szállni. 
Ma reggel is a 7-kor induló busszal utaztam (volna) Pestre....ment is minden egészen addig, míg a 2/A-ra nem értünk. Ott aztán egyszercsak félreállt a busz, majd szólt a sofőr, hogy akkor sorry, de nem megyünk tovább. Még jó, hogy 11-kor kezdődött a taggyűlés.....

Szeptemeregy

S Bence ezennel megkezdte a 4.b osztályt, Áron pedig a nagycsoportot.