És újra itt van

 Az évnyitó. A város összes iskolájában szeptember 1-én tartják az évnyitót, kivéve a Kiss Árpád Általános Iskolában, mert itt agusztus utolsó napjára teszik. Mindig. Én meg mindig nehezményezem, mert miért nem lehet igazodnia többiekhez és miért kell elcseszni az utolsó nyári napot a gyerekeknek meg nekem. 

Amúgy nem csinálok már nagy ügyet az évnyitó-évzáró kérdésből, mert nem is mindig megyünk. Most is gondolkoztam rajta és ha nagy munkában lettünk volna, akkor tuti kihagyjuk, Áronnaknis meg volt a választási lehetősége-edzés vagy évnyitó. Utóbbira szavazott, de csak kötelességtudatból.  Szerintem. Nekik nincs nagy bajuk a sulikezdéssel, bár örülnének még a nyáriszünetnek, én viszont majdhogynem depressziós (barokkos túlzással) vagyok tőle. Nem lesz szabad délután, hétvége, az állandó dolgozatok, mindenki fáradt lesz...ahh...egyáltalán nem hiányzik. Már csakn180 tanítási nap van hátra...

A hatodikos...

46

 Amikor a cukrászda nincs nyitva, de neked szülinapod van:

A dolgok állása

 A felújítással még mindig csiga üzemmódban haladunk. Én nehezen viselem, hogy nem varázsütésre mennek a dolgok, hogy mindig közbejön valami ami hátráltatja a folyamatokat. Még mindig nem olyan látványos, legalábbis számomra nem az, hogy honnan jutottunk hová. Az egész egy ördögi kör, mert minden mindennel összefügg, a gipszkartonozást akkor tudjuk teljesen befejezni, ha a beltéri ajtók be vannak téve, de előtte le kell burkolni, de azelőtt meg meg kell emelni a bejárati ajtót....és így tovább...közben kint is neki kellett kezdeni a bontásnak, mert hamarosan jönnek szigetelni a házat és van hátul egy folyosó rész, amit el kell távolítani, mert azonkívül, hogy ronda számomra sok haszna nincs. Amúgy meg a felesleges, majd jó lesz valamire dolgokat lehetett odatenni. Ennek helyén kerül majd kialakításra egy terasz.

 Itt hátul kapott helyet a fagyasztóláda, amit szintén nem szívlelek, mert bár jó nagy és jó sok minden belefér, csak egy hátránya van: ami alulra kerül, na az itt is marad, így esett, hogy még 2018-ban elrakott bab is fellelhető volt benne. Szándékomban állt cserére ítélni egyszer majd, de a rezsicsökkentési mizéria ezt kissé felgyorsította, bár úgy voltam vele, hogy még 1-2 hónapon belül sort kerítünk rá, annyira azért nem sürgős.

A folyosó kiürítése kapcsán merült fel bennünk, ha már ki kell pakolni a mélyhűtő ládából, akkor nem kellene-e most lecserélni. Nem mintha hiányzott volna ez a kiadás, de tökmindegy, hogy most vagy 2 hónap múlva. Gábor el is ment, meg is nézte, aztán a bejárati ajtóban állva 2 perc alatt jutottunk dűlőre melyik legyen, ugyanis én indulóban voltam dolgozni. 

Tegnap reggel aztán már beüzemelve találtam a pincében az új szerzeményt, nem volt más dolgom, mint átpakolni a cuccokat. Tudtam, csak nem sejtettem, hogy minden nem fog beleférni. Voltam is bajban rendesen. 8 kg bab volt a ládában. 8! És volt még szerintem vagy 2, csak azt már megfőztem....Mindent átzacskóztam, felcímkéztem, amit tudtam bepakoltam, a többi cuccot átvitte anyukám az ő fagyasztóládájukba, majd ahogy ürül a miénk visszahozom. Rengeteg gyümölcs is volt lefagyasztva, főleg meggy. Én 20 évig elvoltam egy olyan hűtőszekrénnyel, amiben 2 polcos fagyasztó volt. És megoldottam vele az életet, bár jó lett volna mondjuk egy 4 fiókos. Ezentúl nem lesz ekkora felhalmozás, mert szerintem felesleges.

A rengeteg meggy egy részéből született:

A felújításra visszatérve, remélem hamarosan látványos is lesz a haladás, bár szeptembertől Gábor dupla annyit fog dolgozni, mint eddig, mert megy másodállásban az itteni SBO-ra. Nem mondom, hogy nem fog jól jönni a pénz, mert de. És így ugyanannyi napot fog dolgozni, mint én, bár ő a mentőknél 24 órába jár. 

Fájdalmas dolgok

 Amikor az amúgy is fájós nagylábujjamra ráejtek egy kiló fagyasztott húst...

...hát így kell fényes nappal csillagokat látni.

Éjszakai műszak után. Nulla alvással. 

Agusztushúsz

 Nálunk ilyenkor (sem) nem történik semmi különös, tekintve, hogy dolgozunk. Illetve Gábor aznap reggel érkezett haza, be kellett ugrania éjszakára, mert a kollégája Covidos lett, én meg nappalra mentem. 

Sok gyerek nem volt az osztályon, az egyik készült is haza, de csak délután (természetesen váltáskor, amit azért utálok, mert időben indulnom kell, ha nem este fél 10-re akarok hazaérni, de a szobát meg annak kell(ene) rendbe tennie, akinek a műszakjában hazamegy a gyermek). Aztán anyuka teljesen kétségbe volt esve, hogy még nincs készen a konyha és fúrnak meg faragnak, mire viccesen mondtam, hogy akkor még aludjanak ott egyet. Hát így is lett. 

A nap amúgy viszonylag nyugalomban telt, pár ambuláns próbálkozott, de senkinek nem volt olyan baja, ami miatt felvételre szorult volna, így nem szakadtunk meg a munkában, de pont így is terveztük.

Itthon aztán senki nem várt, a srácok kiszaladtak a barátaink hoz, mert bográcsolás volt és egy fővel kevesebben tértek haza. Bence ottaludt náluk, mert Domival késő estig horgásztak. 

Vasárnapra nem jutott semmiféle házimunka, úgyhogy amint kivasaltam már szedtem is az úszós cuccokat és épp induló van voltam, amikor Áron is jelezte jönne velem. Nem voltak sokan, bár volt úszoedzés is a gyerekeknek, de nem zavarták egymást. Ebéd után Bencét is összeszedtem, kicsit logattam a lábam, majd elindultam dolgozni. 

A kisbaba megvárta, este jött az apukája, hogy hazavigye őket, így a szoba rendbetétele is rámhárult, de ilyenkor nem zavat. Ezenkívül nem tartózkodott gyermek az osztályon és  talán, ha 4 ambuláns járt arra, de azok sem voltak betegek, így üres volt az osztály egész éjjel. Kihasználtuk a csendet és filmeket néztünk, beszélgettünk és egy kicsit szundikáltunk is. 

Mondanám, hogy itthon is jajj de jól haladunk, csak nem lenne igaz. A beltéri ajtókra várunk, talán szeptember elején meglesz és be is teszik, na akkor lehet végre befejezni a gipszkartonozást. 

Egyszerű, mint a melegvíz

 Éreztem én, hogy nem lesz egyszerű éjszakám. Mikor beértem fél 6 körül, mondtam is, hogy fél hétig pont semmit nem fogok csinálni, ha csak nem kell újraéleszteni valakit. Persze a nappalos kolléganő kiakadt, megkérdezte miért mondom ezt. Elmeséltem neki, hogy másfél óra utaztam a 40+ fokos buszban, ami után majd 2 km-t gyalogoltak szintén iszonyat melegben és mindenhonnan is csurog rólam a víz, úgyhogy előbb aklimatizálodok, átöltözök, iszom egy kávét, összeírok és megnézem az osztályos betegeimet. Persze pár ambuláns várakozott kint, egyik ropit dugott az orrába, a másik meg kb 2 hete beteg, múltkor is bejöttek az éjszaka közepén, már akkor sem volt olyan nagy baja, hogy fel kelljen venni. De hogy már mióta vár az ambuláns, amire én megvontam a vállalat, hogy akkor már el lehetett volna látni....na mindegy. A 2 hete beteget felvettük, természetesen egyet sem köhögött  egész éjszaka, de sose legyen komolyabb baja. Amúgy meg aranyos és szép is. 

Ezután egész éjjel dolgoztunk. 2 kisbabát is vettünk fel, egyik 5 másik 6 napos, mind a kettőnek bejelzett a légzésfigyelő. Az ilyen babákat általában fel is vesszük, mert bár az esetek nagy többségében a készülék "hibája", olyan érzékeny re van állítva, hogy nem mindig észleli a baba légzését, és nekik újszülött korban elég periodikus tud lenni, van, hogy 10 másodpercig sem vesznek levegőt vagy csak nagyon felületesen. Az elsőnek érkező babácskánál valószínűleg ez áll a háttérben, a második babánál vagy indul egy infekcio vagy valami van, mert nála megfigyelhető a száj körüli cianozis valamint siráskor rá kellett többször fujnim, mert nem vett levegőt. A légzését is alig bírtam megszámolni, hosszú másodpercekig nem vett, aztán egy mélyen majd nagyon felületesen kisebbeket...hát kíváncsi leszek. Nem is tudtunk vért venni, csak cukrot, crp-t és astrupot néztünk, amihez pár csepp is elég, de ezt is alig bírtuk kisajtolni belőle. 

Aztán ágyba tettünk még egy kislányt, akivel nem tudjuk mi történt, leesett az ágyról majd talán megfeszült, de lehet csak a sírás miatt...elvileg ő ma hazamegy, ha nem lesz semmi. Mire mindennel végeztünk hajnali 5 óra lett.

Nem csak papíralapon, de digitálisan is dokumentálni kell mindent, de annyira Star a rendszer, hogy össze - vissza kell kattintani, van amit több helyre is be lehet írni, de összességében nem látom. Aztán a vizsgálatokat sem tudom egyértelműen feltüntetni, már átadás után jutott eszembe, hogy egy csomó mindent nem írtam be, de mondtam nem is érdekel már.

Véleményezni kell a rendszert, amivel minden kollégának meggyűlt a baja, sorra jegyzetelni.k a nehézségeket, mire az egyik kolléganő véleménye: "számomra egyszerű és átlátható a rendszer". Hát tudod mi az egyszerű? A melegvíz!

Egész éjjel ezen voltam fennakadva. Ráadásul az a kolléganő mondta, aki amúgy fordítva van bekötve és mindent túlbonyolít.

A fecskendő másik oldalán

 Az történt, hogy annyira belejöttem az úszásba, hogy az éjszakás műszak utáni délután is letekertünk Bencével az uszodába és úsztunk 1000 métert (későn mentünk, zárt az uszoda). El is döntöttem, hogy én bizony inkább az uszodába kérnék szívesebben, de van még 8 alkalom a strandra szóló bérletemen is, azt sem hagyom kárba veszni, amíg joidö van reggelente, oda is megyek.

Tegnap reggel kicsit hezitáltam menjek-e, de kipattantak a szemeim, így legurultam, Bence fáradt volt nem jött velem. Én leúsztam a szokásos 1500 métereket, majd mikor kimésztamna medencéből éreztem, hogy be van dugulva a fülem. Nem értettem recsegést, ha megrázta a fejem, nem fájt, de nem is dugult ki. A napot végig szenvedtem mindenféle praktikákat kipróbálva, de semmi nem segített. Persze, Google a barátom volt, már mindenféle hallásvesztésnek utána néztem, semmi érdemlegeset nem találtam, nem gondoltam, hogy valami komoly betegség lenne, mert fájdalmat egyáltalán nem éreztem. Bíztam benne, hogy reggelre magától megoldódik a probléma. Hát nem.

Gábor persze mindjárt elkezdett cinkelni és mindenfélét mondogatott poénból, lévén úgysem hallok rendesen, de felhívtam figyelmét, hogy a szájról olvasás az megy. 

Reggelre sem javult a helyzet, de annyira nem estem kétségbe, mivel ma nappalos vagyok, gondoltam akkor megkérem valamelyik orvosunkat nézzen bele, aztán beszéljen egy Fül-orr-gégész kollégával és akkor lemegyek.

Reggel amíg vártam, hogy veszivárogjanak doktoraink a munkahelyre, tettem paraffint a fülembe és vattával be is dugtam. Aztán jött az egyműszakos, szakrendelős kolléganőm, mondta, hogy óóó...segít ő rajtam, hát kimosta a fülemet. Neki is estünk, előkerestem nem legnagyobb fecskendőt ő meg célzott. Hát sehol semmi. Majd kisebb fecskendőre váltott, mert azzal erősebben tudta a vízsugarat a fülembe lökni és láss csodát, egyből kijött egy nagy dugasz és rögtön visszatért a vallások is. Még 2-3 fecskendőnyi vizet belövellt a fülembe, a maradék kosz is távozott és készen is voltam. 

Azt azért megjegyezném, hogy rendszeresen tisztítom a fülemet (is), hogy hogy került olyan mélyre a cerunem azt nem tudom. Gyerekkoromban kellett először és utoljára fület mostani, mert akkor állandóan begyulladt strandolás után. 

A biztonság kedvéért ma vettem úszáshoz füldugot.

Uszodás

 Az a baj a reggeli úszással a strandon, hogy az csak hétköznap van. Az én munkabeosztásim mellett nem mindig tudok menni. Tegnap este merült fel bennem, hogy mi lenne ha az uszodába is eljárnék. Szeptembertől úgyis hűvös lesz már reggelente és nem is mindig lesz rá alkalmam, hogy a strandra menjek sportolni. Bencével összebeszéltünk és ma délelőtt lebicikliztünk az uszodába. Kevesen voltak, tiszta, rendezett, a víz nagyon kellemes volt. Jól is esett az úszás. Megyünk legközelebb is. Jó lenne, ha holnap délután is éreznék magamban annyi motivációt, hogy lemenjek, S többet nem is, de 1000 métert ússzak. 

Ajándék nekem

 Készítettem a múltkor egy minialbumot az egyik doktornő kérésére. Nem fogadtam el érte pénzt, de meglepett némi csokival meg egy bögrével. Annyira nekem való:

Úszás

 Erőt vettem magamon és bár nem esett jól reggel felkelni, de utólag mindig megállapítom, hogy megérte a fáradságot. Maga az úszás nagyon jó. Nem mondom, hogy a víz nem hideg elsőre, de pár tempó után már egész kellemes a víz. 4-6 hossz után szoktam átváltani víz alatti úszásra. A végefelé pedig annyira belejövök és kikapcsolok, hogy mindig "még két hossz-ns még kettő és befejezem"-van. 

Ma reggel már Bence is csatlakozott hozzám, Ő 1000 és 1600 métert úsztam. 

Szerelem van a levegőben

 Az első igazi szerelem van alakulóban Bencénél. Volt már kislány, aki tetszett neki, de tipikus aki neki tetszik, annak más tetszik, akinek meg ő tetszik, azt észre sem veszi. Így kezdődött ez most is. A kislány volt a kezdeményező, Bencének meg leesett, hogy bejön a kislánynak, pedig edzőtársak :) A sok csetelés után már volt első randi is :)

Izgi.

Éjszakai műszak

 Naplementéből sosem elég:

Kétéves Négylábú

 Ha már szülinap, akkor Mex sem maradhat ki a sorból. Ma 2 éves a kutyagyerek. Naná, hogy megünnepeltük őt is. Sütöttem egy gyümölcs tortát, ami ők ő is kapott, elvégre őt ünnepeltük. 

Ez sem változott

 Olyan régen voltam már éjszaka dolgozni, majdnem azt hittem, új szelek fújnak, de nem. Semmi nem változott. Én szoktam mondani, hogy a péntek éjszaka van a )nem merünk nekimenni a hétvégének" rendelés. Ahhoz képest, hogy péntek és hétvége, viszonylag kevés ambuláns szerette volna beverekedni magát az osztályra, de volt pár kísérlet. Az egyik egy kiskamasz lány aki "magas vérnyomás és szapora pulzus" panasszal érkezett. A pulzusa valóban emelkedett volt picit, de rossz a közérzetet, hpemelkedése és minden más baja is volt, valószínűleg benyalt valami vírust, most kezdődnek a panaszai, a vérnyomása rendben volt (kivételesen ő nem valamelyik viselhető okoseszközzel mérte). 

A következő nagyon akut problémával érkezett: "3 órája görcsöl a szíve" mondjuk az agya nem görcsölhetett, mert az nem volt neki. Akinek görcsöl a szíve, az nem áll egyenesen, nem flegmáskodik és stb. Már azzal kiakasztottak, hogy becsengettek, elindultam és látták is kintről, hogy közeledek, de azért mégegyszer elnyomott a csengőre, úgyhogy nem voltam jó fej, felvilágosítittam őket, hogy repülni még nem tudok és gyanítom nem is fogok ezután sem. 

Még a telefont kapkodtak nagy szorgalommal éjszaka. Volt egy anyuka, aki betelefonált, hogy sír az egy hetes gyerek. Kolléganőm kikérdezése után Espumisan cseppeket javasolt. Nyilván nem volt otthon. Na egy óra múlva visszatelefonéltal, hogy apuka most ért haza a munkából (éjjel fél 4), akkor ők talán bejönnek, bár a gyerek elaludt, de hát ha már ügyeletes gyógyszertárba be kell jönni Karakószörcsögről, akkor már valami orvos is nézzen rá... Természetesen egy békésen alvó csecsemővel érkeztek, aki úgy viselkedett, mint egy alig egy hetes baba. Anyuka szerint "eddig jó gyerek volt" (két napja vannak otthon), papírt is kapott arról amit mi is elmondtunk neki a telefonban...

Örültem mikor végre reggel lett.

Ki korán kel...

 ....ma csak éjszakára kell mennem dolgozni, de korán ébredtem, mert életem párjának viszont menni kellett. Már nem tudtam visszaaludni meg amúgy is állítottam ébresztőt, terveim között szerepelt a reggeli úszás. Mielőtt elindultam rendre raktam, adtam a négylábú gyereknek reggelit, elindítottam a mosógépet és mérn7:05-kor a medencében voltam. Nagyon jól esett a reggeli úszás.

Már csak főznöm kell meg bemenni a városba elintézni pár dolgot és indulhatoknis dolgozni. Ki mondta, hogy nem szép a mai nap?! :)

Fogszabályozás és más

 Nagy nehezen sikerült kideríteni a kódot a beutalóra így ma Áront is vittük, akinek megcsinálták a röntgent és levették a lenyomatot. Bencével kezdtek, akinek húzni kellett a készüléken, hamar végzett is. Áron is túlesett rajta, közben kedélyesen beszélgettünk. Áronnak szépek a fogai és sorban is vannak, de mély a harapásnyoma. Egy hónap múlva lesz a megbeszélés, akkor kiderül mit kellene neki és hogyan.

Miután végeztünk elautóztunk  a Decathlon-ba, mert egy pár dologra szükségük lesz a sulihoz, így ha már arra jártunk be is szereztük ezeket, legalább nem kell mégegyszer menni emiatt. 

Természetesen útba ejtettünk a Mekit is, már mindenki majd éhen akart halni és most poharat adnak ajándékba...

Hazafelé még megálltunk Vácon, én beszaladtam a farmerdzsekimért az osztályra, utána elintéztük a könyvesboltok sógornőm élnek, majd végre hazafelé vehettük az irányt. 

A városba érve még vettünk ragasztót a gipszkartonhoz, s miután kiraktam a gyerekeket még elszakadtam vásárolni is. Végül du 4 óra volt mire hazaértem. Már ott voltam a srácok klímát szerelni, este élvezhették a hús levegőt a szobában.

Próbáltam utánajárni ennek az áram mizériának, szerencsére meghosszabbították a diktálási idő inervallumát. Ahogy leolvastam a számlálót és kiszámoltam a fogyasztást március óta  (akkor került Gábor nevére) kihordtam lábon egy infarktust, mert majdnem elhasználtak a kedvezményes éves keretet. Ezután belevetette magam a kutakodásba és találtam egy olyat, hogy akinek van éjszakai kérője is, annak duplán jár a kvóta, abba viszont bele is férünk. Nem tudom hol lehetne nagyon spórolni. Mosogatógép nincs (még), nem érhetjük állandóan a villanyokat, amúgy is mindenhol LED égő van. Nincs asztali gépünk, a laptopok sincsenek egész nap bekapcsolva, nem megy a tv feleslegesen, a gyerekek sem játszanak az X box-on egész nap...mosni mosok, de általában 30-40 fokon, a fehérek és a törölközők mennek 60 fokon. Ritkán mosok fele vagy kevesebb töltettel, ha igen, akkor van 20 perces 30 fokos program. Ezenkívül vasalok, de az sem egész napos meló. Van 2 hűtő (kisebbek) és egy mélyhűtőláda. Na ezek nem mai darabok, cserére érettek és szándékomban is áll, nem az energiaárak emelkedése miatt, hanem mert a hűtő kicsi, a mélyhűtőládát meg utálom. Legalább egy ok arra miért szeretnék másikat. Majd. Annyira nem sürgős amúgy. 

Duplázva

 A szabadságom után mindjárt duplázva indítottam a munkát. Nem, nem örülök neki. Utálom, mert ilyenkor marha fáradt vagyok, ideges, feszült, alig gondolom magam. Most mondanám, hogy majd holnap pihenek, de nem, mert délelőtt fogszabályzásra viszem a srácokat, délután főznöm kellene valamit, ne haljanak éhen csütörtökön, amikor szintén nappalos leszek. 

A legviccesebb a munkában, hogy bevezették a digitális dokumentálást, ám tabletek hiányában az asztali gépen kell abszolválnunk a feladatot. Szerintem az aki a digitális dokumentálást kitalálta az se gyereket, se kórházi osztályt és munkát nem látott még messziről sem. A dokumentációt több felületre kell beírkálni, nem látom összességében az elvégzett feladatokat, a gyermek állapotát, mennyit ivott, stb... S mindemellett még papíron is vezetünk kell ugyanúgy mindent. 

A főnővér éppen szabadságát tölti, a hónap végén kell referálni a digitális világról, hát én nagyon egyszerű leszek: SZ. A. R.