...csak szakad az eső. Bent azért halad a munka, de olyan álmosító az idő.
Délelőtt tettem-vettem, vasaltam, porszívóztsm, pakoltam. Ebéd után összerendeztem a számlákat, befizettem az esedékes csekkeket, majd nekiültem a felújítási számlák felvételének az összesítőbe. Van egy-két dolog amit nem értek benne, ennek még utána olvasók, hátha választ kapok a kérdésemre.
Gábor és Bence egészen jól haladtak az előszoba gipszkartonozásával. Főleg Gábor kezd belejönni.
Holnap pedig újra munkába állok.
Először úgy volt, hogy anyukáméknél tartjuk Áron szülinapját velük és tesomékksl, mégse itt a porban és koszban -kupiban legyünk, de mivel Áron benyalt valamit kétséges volt, hogy megtartjuk-e. Tesómék rögtön mondták, hogy akkor ők nem jönnek, nehogy a kislány (elég beteges volt a bölcső ideje alatt) nehogy elkapjon valamit.
Miután Áron jobban lett, bár a hasa még fájogat, úgy döntöttünk, hogy anyáék átjönnek meghúzzák a fülét, meg Gábort is és mennek is. Azért én sütöttem egy tortát és szerintem életem legjobban sikerült tortája lett. Csak sima fehércsokis-epres-mascarpónés verziót készítettem, a tejszínt kihagytam belőle (Áron csak egy nagyon kicsit evett, nem is kívánta).
Egy kicsit beszélgettünk tortafalatozásnközben, megnézték mennyire haladtunk a munkálatokkal és mentek is. Az este hátralevő részében pedig családi filmezés volt, amibe természetesen én belealudtam.
Áront a tizenkettedik év nem a legjobb formájában találta, még fájlalja a hasát, de azért már tudott enni is. Állapotára való tekintettel gyümölcstrtában egyeztünk meg, s bár nem éppen diétás ez sem, de mégsem tejszínes (az majd holnap lesz).
A munka azért ma is haladt, de ebéd után megköszöntöttük őt és megkapta az ajándékot is. Régóta vágyott már egy Samsung telefonra, ami sokkal jobb, mint ami eddig volt neki (Huawei Y6, vár az sem volt rossz). Végül ugyanolyan kapott, mint az enyém, csak feketében. Az öröme óriási volt :)
Napra pontosan egy hónappal ezelőtt az egyik doktornőnkről kaptam egy felkérést minialbum készítésére. A tesója megy férjhez és leánybúcsura ezt gondolták ajándéknak.
Ritkán vállalok ilyen felkérést, illetve ritkán kapok, de mindig vegyesek az érzéseim, mert mi lesz, ha nem tetszik az illetőnek. Mert az egy dolog, hogy a családi képekből albumot készítek magunknak, azt a saját ízlésem szerint variálom, ha nem úgy sikerül, mint elterveztem, akkor az is pont úgy jó. Amúgy nincs a fejemben kész koncepció sohasem, minden úgy jön alkotás közben.
Az idővel is hadilábon állok mindig, mert ilyenkor biztos minden közbejön. Most a felújítás kellős közepén a saját alkotás is elmarad, ráadásul nyaralás is volt közben. Nem ígértem semmit, megbeszéltük, ha nem lesz meg határidőre, akkor majd utólag kapja meg más címen.
Nyaralás előtt a képeket kinyomtattam, az alapot meghajtogattam és a papírokat is kiválasztottak hozzá. A héten már csak össze kellett rakni és időt kellett rá szakítani. Szerencsére Gábornak is volt programja, így azalatt én nyugodtan elmerülhettem az alkotásban. Készen is lettem vele. Tegnap délután elégedetten adtam át a tulajdonosnak.
És most jöjjenek a képek:
...van amiről írni tudnék, csak az idővel állok hadilábon, de nagyon.
Áron még mindig nincs jól. Alig eszik, periodikusan fáj a hasa, tegnap orvos is látta, bár nem emiatt mentünk. Fogszabályzásra kellett beutaló. Azzal is mit kínlódtam. Mert Dunakeszire hordom Bencét is, ott találtam elfogadható áron Tv támogatottat. Vagyis félig az, mert kprzetilwg nem oda tartozunk. Én meg vagyok velük elégedve, csak ajánlani tudom. A beutalóra kellett egy kód, amit telefonon meg is kérdeztem, de a nyaralás előtt már nem akartam kapkodni a beutalóval, ezért elmentettem a telefonomba (amúgy már egyszer beírtam), hogy majd a nyaralás után úgyis itthon leszek, akkor lesz időm elintézni. Csak azzal nem számoltam, hogy a telefonom tönkremegy. Egyszerű lett volna ismét felhívni őket, csakhogy a héten szabadságon vannak. Két orvos kollégát állítottam rá az ügyre és végül sikerrel is jártunk, meglett a kód, így tegnap el is mentünk a beutalóért, S ha már így alakult a doktornő meg is vizsgálta Áront. Nyilván vírus és majd elmúlik.... Türelem. Nekem van, a gyereknek kevésbé, én meg sajnálom, hogy szenved, mert semmi nem használ neki. Tegnap el is aludt délután.
A héten két szülinapost is köszöntünk. Gábor kezdte tegnap. Immáron betöltötte a 45-öt.
Az év elején még bíztam benne, hogy a nappalink eddigre elkészült, de még bőven akad munka, két gipszkarton felfogása között kapta meg a tortát és az ajándékot.
A torta is harmadszorra sikerült ehetőre. Így jár az, aki nem készül rá, csak összedobja. Miután a sütőm foglalt volt, gondoltam a forrólevegős fritőzben megsütöm a piskótát. Az első sikerült is, de a második lap a kukában kötött ki. Gondoltam majd ebéd után elszaladok és veszek egy kész tortát a helyi cukrászdában, de a krém be volt keverve, úgyhogy hagyományos módon megpróbálkoztam egy piskótával, ami sikerült is. A krém mondjuk folyt mindenfelé, mert azt már nem bírtuk kivárni, hogy összeálljon, de rögtön el is fogyott a süti.
Terveztem folyamatosan írkálni a nyaralás alatt is, merthogy a múlt héten nyaralni voltunk. El is kezdtem, de lusta voltam a képeket feltöltögetni, amit utólag rettenetesen bánok.
Nagyszerű egy hét volt, tervezek róla írni, de most alig van időm rá. A hazautazás reggelére a telefonom kikapcsolt és semmivel nem tudtam rávenni, hogy újrainduljon. Addig nem is igazán izgatott a dolog, míg meg nem világosodtam, hogy a jegyzeteimhez és a fotókhoz nem férek hozzá. Mind a kettő fontos lenne, mert mindent a telefonon tároltam. Így esett, hogy több mint 24 órán keresztül kénytelen voltam mobil nélkül élni és igazából nem is nagyon hiányzott, mondjuk vasárnap estefelé anyukám már aggódott, hogy hívott, de ki voltam kapcsolva (hívta a gyereket).
Miután a telefonom gépre téve sem mutatott életjeleket, Áronnal bementünk a városba megnézése van e olyan telefon amilyet szeretnék (terveztem már a cserét). És volt, ráadásul olcsóbban is, mint a neten, így még is vettem. Még jó, hogy jövök hónapban szülinapom lesz.
Szóval most boldog tulajdonosa vagyok egy Samsung Galaxy A52s-nek.
Soha ilyen lassan nem telt még el az edzőtábor a srácoknak. Legalábbis nekem tűnt annak. Tegnap aztán végre eljött a nap. Úgy terveztem reggel elmegyek úszni, aztán gyorsan össze készülök és indulhatunk is. Az időjárás közbeszólt, hajnalban esett az eső, ami nem hátráltatott volna, de annyira el volt borulva meg le volt hűlve a levegő, hogy lemondtam a reggeli sportról. Napközben sem volt aztán az a nagyon meleg, így nem volt lelkiismeretfurdalásom.
Már délben megérkeztünk, de nem mehettünk be a táborba 13 óra előtt és a gyerekek sem jöhettek ki, így az egyik ismerős házaspárral beültünk egy kávéra és beszélgettünk.
A srácok már összepakolva vártak és nem is húztuk a hazaindulás idejét nagyon, gyorsan elköszöntünk és már ültünk is az autóba. Áron egyik volt osztálytársát hoztuk még haza.
Mindenkinek sikerült az öv vizsgája, ilyenkor nem csak formagyakorlat van, hanem vizsgaküzdés is, minél magasabb szintre lép a vizsgázó, annál több emberrel kell küzdenie, ahány ember, annyiszor 1 perc küzdés. Pár küzdés után már teljesen ki vannak készülve, mert nincs pihenés közben. Minden tábort kék-zöld foltokkal zárnak, úgy néznek ki, mint akit összevertéek, vagyis nem csak úgy néznek ki, mert tényleg össze vannak verve ilyenkor. De minden évben visszamennek.......házhoz a pofonért
Ahogy beültek az autóba, az első kanyarok után el is aludtak mind a hárman. Ilyenkor nincs élménybeszámolót, mert alig állnak a lábakon, fáradtak nagyon.
Hazafelé még megálltunk enni, na ekkor már azért csepegtettek némi információt a tábor életről, igaz most azért hétközben is sűrűn beszéltünk velük.
Elvittem már az ebet sétálni, mert a kánikulában nem voltunk, mikor meg az idő volt barátságosabb, akkor nem értünk rá. Szegénynek már hiányzott egy nagyobb kör.
Már majdnem a séta végére értünk, mikor gondoltam egyet, hogy akkor még egy kicsit hagy szaladozzon, ezért lekanyarodtam még a földútra. Komótosan ballagott körülöttem mikor észrevett egy nyulat, nosza neki is iramodott. Úgy elszaladt egy pillanat alatt, én meg fütyülni nem tudok, kiabáltam neki, hogy Mex meg Hozzám!...aztán egyszercsak megláttam a kalja fejét ahogy jött visszafelé. Jól megkergette a nyulat, ki is fáradt a nagy rohanásban, azt se tudta hogyan lihegjen. Ezután már szépen ballagott mellettem hazáig.
Ma Balatonalmádi a vittük a srácokat, az éves nyári edzőtáborba. Pénteken megyünk majd értük.
Áron elég nehezen indul neki a téborozásnak, stresszel csak nem tudom miért. Tegnap este viszonylag simán ment minden, bár kezdődött "a nem tudok elaludni" és "pisilni/hányni járok", de gyorsan elejét vettem, lementem és egy kicsit mellette maradtam, majd utána már gyorsan elaludt.
Reggel sem volt vészes, de nem evett, járt a mosdóba is egy pár alkalommal. 10 órakor indultunk el, még felvettük egy edzőtársukat is. A forgalom mérsékelt volt, egyenletesen tudtunk haladni. A cél előtt nem sokkal megálltunk kajálni, itt már Áron is evett.
Kb egyszerre értünk oda a többiekkel, pedig nem volt megbeszélve, az edző még úton volt, de a házba bepakoltunk a cuccokat, majd miután a srácok nagyon el voltak foglalva egymással, mi gyorsan le is léptünk.
Majdnem időben haza is értünk, csak beugrottunk sógoromékhoz valami szerszámért, s ha már ott voltunk, szedtünk sárgabarack őt, a mama főzheti a lekvárt.....
Nekem nagyon bejött ez az úszás, mint sport. Mindig is szerettem úszni, de kizárólag csak medencében, a természetes vizek nem vonzanak, nem érzem magam biztonságban, pedig nem csak szeretek, de tudok is úszni.
Ma reggel is fél 7-kor ébredtem az órára, bár fent voltam már előtte, ebben a nagy melegben nem tudok jókat aludni. Bence is kelt, de szerintem ő nehezebben, magunkhoz vettünk egy kis tejet meg kekszet, aztán bringára pattantunk és eltekerünk a strandot. Természetesen a mag már rótta a hosszokat, gyorsan csatlakoztunk hozzájuk. A víz csak elsőre volt hideg, pár karcsapás után már kellemes volt. Bence, mint mindig most is rám vert jó pár hosszt, majd a padon napozva várta, hogy én is teljesítsem a távot.
Áron még aludt mikor hazaértünk, Gábor már bőszen méretezett, majd elment beszerezni a padlókiegyenlítéshez szükséges kellékeket és aztán végre elkezdtük összefelé kalapálni a házat. Még iszonyat messze vagyunk mindentől, de hátha már előre haladunk ezután....
Folyamatosan tájékozódok a felújítási támogatással kapcsolatban is, de egyre bonyolultabbnak tűnik...
....ezt a folyamatos hőséget most nehezen viselem. Pláne mikor dolgozni kell menni, mert hiába indulok útnak frissen, a kapuban úgy nézek ki, mintha leöntötték volna egy vödör vízzel. A buszig cirka 12-13 percet sétálok, utazók 1 óra 20 percet és megint sétálok 20-22 percet...szerintem egy kardioval felér ilyenkor. A buszon ugyan van klíma, de érezni nem nagyon lehet. Kínszenvedés az utazás. A kórházban meg valami van a klímával, mert nem úgy hűt, mint kellene, majd jönnek megnézni.
Én azt gondoltam családi házban nem fog hiányozni a klíma, pedig de, tervben van 2 db felrakása, majd jön az egyik barátunk megbeszélni. Még jó, hogy Gábor sokat segített neki mindig meg igen jó a kapcsolat, így az ár is nagyon barátságos lesz.
A járólap és a csempe még nem érkezett meg, pedig a hétre ígérték. Remélem a jövő héten lehet érte menni, mondjuk nem az a következő lépcsőfok a felújításban, de jó lenne, ha kéznél lenne az is.
Csütörtökön elmentünk vásárolni és vettem egy AirFyer-t a Lidl-ben. Nézegettem már egy ideje meg körbe is kérdeztem, hogy kinek milyen tapasztalata van az ismeretségi körömben. Kivétel nélkül mindenki dicsérte, de voltak fenntartásaim azért. Ma ki is próbáltam. Fasírozott, rántott gomba, rántott tök készült benne meg a levesbe bele nem tett krumplit is megsütöttem. Egyszerre sokat nem tudok benne sütni, mert kicsi, de nagyon meg vagyok vele elégedve, a célnak megfelel. Leginkább magam miatt vettem, hogy a rántott dolgokat ne kelljen kihagyni az életemből -mondjuk nem is terveztem, megeszem én olajban kisütve is- de hogy ezáltal még jobban oda tudok figyelni az étkezésre megérte.
Úszni voltunk pénteken is és nagyon jól esett, simán maradtam volna még, de Bence kb fele annyi idő alatt úszta ugyanazt a távot...
Futni most nem járok ebben a melegben, az istennek sem tudom rávenni magam és hajnalok hajnalán ezért meg nem kelek fel, elég akkor 3-kor kelnem, ha nappalos vagyok.
