El kellene gondolkozni

Sokat gondolkoztam már rajta, össze kellene állítani egy információs posztot, hogy milyen esetben kell sürgősségi osztályra baktatni, mikor kell mentőt hívni és arról is kellene némi szót ejteni, hogyan kell ellátni otthon egy gyereket.

Nekem senki ne mondja, hogy felsőfokú iskolát kell elvégezni ahhoz, hogy annak a szerencsétlen gyereknek be kell adni a aztakurva lázcsillapítót és ha nagyon muszáj, utána kell elindulni az éjszaka kellős közepén a kórházba.

Történt ugyanis, hogy tegnap éjjel anyuka az isten háta mögül bekocsikázott a 4 éves gyerekével, mert az a szegény belázasodott és 39 fokos volt a hője, de lázcsillapítót neeeem, azt nem adott. 

Jó lenne, ha a kedves szülő a Facebookon kívül megtanulná azt is, hogy a 14 éves nagylányt nem kell behozni a kórházba este 8-kor, mert a 38, 4-e nem ment le cirka 5 perc alatt. És akkor néz a Doktornőre csodálkozva, hogy a gyógyszernek minimum egy óra is kellhet, míg elkezd hatni....

Talán ha az emberek igen nagy százaléka arra használná a Sürgősségi Betegellátó Osztályt ami, akkor nem kellene tizenórákat várnia annak aki segítségre szorul.

Csak amíg ezek az emberek kikerülik a háziorvost, mert ott várni kell, addig ilyen lehetetlen helyzet lesz. A kedves háziorvosok meg megtanulhatnák, hogy ha nincs kedvük a beteghez, nem az a megoldás, hogy beküldik a kórházba.....

Cáfolat

Meg kell cáfolják az előző posztban írtakat. Vagyis csak némi javításra, kiegészítésre szorul.

Előfordul ugyanis mikor elkap az ihlet és pár óra alatt össze tudok rakni egy oldalt.

Az is igaz, hogy majd egy hete, - de lehet több is - tologatom a képeket, nézegettem az inspirációs oldalakat. Ki is találtam, hogy kb hogyan szeretném, de az istennek se akart összeállni. Utólag rájöttem, hogy miután megtaláltam a megfelelő scrapp papírt, onnantól ment minden, mint a karikacsapás. 

Hát ez lett belőle:

Nekem most ez a szerelem....

Screppelni jó

Nem nagyon bánnám, ha több időm lenne az alkotásra, de ha az ember lányának családja és munkája van, akkor azzal az idővel zsonglőr körül, ami jut. 

Mégis, amikor napokon keresztül nem jutok az alkotáshoz feszült leszek. Úgy kell ez nekem, mint másnak a futás pl.

Elég lassan haladok, S ez nem csak az időhiány számlájára írható, hanem annak tudható be, nem vagyok még elég gyakorlott, így nem tudok prezentálni egy minialbumot pár óra alatt, de van, hogy még egy oldalt se...

Viszont imádom csinálni, aztán majd csak fog ez menni hamarabb is. Ha meg nem, hát....ez legyen a legnagyobb tragédia az életemben.

Esztergomi kirándulásunk az igyekeztem megscreppelni, még nem vagyok benne biztos, hogy végeztem, lehet találok még képet, amit szeretnék hozzácsapni.

Az eddig elkészült oldalak:

Mikor?

Vajon mikor tanulják meg a szülők, hogy a gyógyszereket, vegyszereket és egyéb veszélyes dolgokat el KELL pakolni a gyerek közeléből. Egy percre sem hagyom elől. 

Az elmúlt napokban kettő olyan eset volt, amikor a szülő felelőtlensége miatt akár lehetett volna nagyobb baj is. Mert nem lett. De ez csak a szerencsén múlt.

Az egyik egy négyéves kiskölyök anyukája volt, mert a kissrác nyolc - NYOLC! -ampulla Normaflort ivott meg. 
Nos.....hol volt a szülő ekkor? Mert 8 ampullát felbontani majd meginni, azért nem 30 másodperc volt. Szerencse, hogy csak a Normaflort hagyta elől, mert lehetett volna akár szívgyógyszer is, vagy bármi más...egy egyszerű fájdalomcsillapító is elég lett volna  a bajhoz. Tiszta mázli, hogy  a Normaflort  a nem árt elvén használjuk.

A másik anyuka azért telefonált be, mert a kiscsaj a zsíroldót fújta talán a szemébe. Hát ez már csücskösebb eet volt, azonnal irányítottuk Budapestre.  Lehet ennek nagyobb volt a füstje, elképzelhető, hogy nem spriccelt a szemébe, de ilyenkor erre nem rizikózhatunk. 
És akkor megkérdezném, mit keresett elérhető közelben? De ha már ott volt, akkor azon vagy egy Stop állás....

Ez is visszajött

Vannak gyerekek, akik mikor hazamehetnek asz osztályról a zsebükbe csempészik a bumerángot és visszatérnek. Van aki cuki és bármikor szívesen látjuk és vannak akikből egyszer is elég az életben. Na nem a gyerekből, hanem leginkább a szülőből.

Kissé fejetlenség volt mire beértem éjszakára vagyis inkább összetorlódott a munka. Mert mikorra máskorra jut a gyerekfelvétel, mint pont műszakváltásra. Na nem szokásom kétségbe esni, ha nincs akut életveszély, akkor egy fél órát tudnak várni a szülők is. A nappalos kollegina még segíteni akart, de mondtam neki, nyugodtan menjen, majd én megcsinálom, időmbe belefér.

Műszakkezdéskor az a szokásos, hogy átvesszük az osztályt, átöltözünk majd összeírjuk a nagy füzetbe a betegeket és kezeléseket, egyszerűbb a füzetbe belekukkantani, mint állandóan  alapjukat bogarászni, természetesen az adminisztrációt oda vezetjük. Ezután ha van időnk akkor iszunk egy kávét és utána mindenki végiglátogtja a betegeit, ilyenkor szoktam beírni a folyadékokat vagy jelzem, hogy hol tartunk, megbeszélem a szülővel az éjszakai teendőket, stb.

Most épphogy leültem összeírni, mire megjelent egy Anyuka a pultnál majd az orvosra nézve flegmán megkérdezte: megtudhatná-e mire várnak (a kezelőben voltak). Na nekem több sem kellett, mondtam: a nővérkére meg a tapsra. 
Az volt a baja, hogy a gyerek már nagyon nyűgös és aludnia kellene. Igen ám, de nem volt branülje, mert nem tudták megszúrni, úgyhogy mondtam az ügyeletes orvosnak, akkor előbb szúrúnk és majd utána alszik a gyerek, meg kell kapja a gyógyszert minél előbb. 

Természetesen nem volt egyszerű manőver megszúrni, mert egyrészt nem hozott magával vénát, másodszor, amit meg találtunk, az szétpattant.
Nagyon nehezen végül a kolléganőmnek sikerült, a szülők elég kekeckedők voltak.....nem aggódóak, hanem mindenbe belekötőek. 

Mint utólag kiderült jártak már nálunk. Volt még egy-két beszólása az anyukának az este folyamán, de jobbnak láttam ha nem vagyok partner a vitában, bár ha én vagyok az orvos, a saját felelősséges papírt aláíratom vele, aztán mehet a magánklinikára*.

Már azon felhúzta magát mikor mondtam, hogy ki kell töltenünk a papírokat....mikor bementem a szobába, át volt rendezve, mikor rákérdeztem, akkor azt állította megkérdezte. Azt, hogy kitől, sajnos nem sikerült kiderítenem, mert senki nem emlékezett erre azok közül, aki akkor dolgozott. 
Na sokáig nem tartott az öröme. Azért rendezte át az ágyakat a másik oldalra, mert abban a szobában van az öltözőszekrénye a kolléganőimnek, s a múltkor zavarta őt, hogy bemennek a szobába (pedig nem is a szekrény melletti ágyon feküdt). A kis buta rábaszott ara nem gondolt, hogy így a msáik szobával közös falra tolta az ágyakat, ott pedig két 2 év körüli kissrác volt a szobában, akik már jól voltak, s tudjuk, ha egy gyerek jól van, az nem fog csendben az ágyban maradni :D
Mikor éjjel bementünk a Doktornővel a vénás gyógyszert beadni, akkor az ágyak vissza voltak rendezve :D

Éjjel volt még egy beszólása.....a szobán osztozkodnia kellett egy másik anyukával és kislányával, kb egyidősek voltak a babák, szintén hugyuti fertőzéssel kezeltük. Szegénykém éjjel belázasodott, így mikor a lázcsillapítót adagoltuk akkor elkezdett sírni, s ez a nagyok okos és intelligens szülő felháborodottan szólt ránk, hogy:  nem lehetne halkabban? Hát nem bazdmeg....

*: a magánkilinika onnan jött, hogy az adatlapban fel kell tüntetnünk hol született a gyerek. A kérdésre azt a választ kaptam: XY magánklinika. Na persze erre én visszakérdeztem, hogy Budapest-e, majd jeleztem, hogy nekem ennyi elég (vagyis qrvára nem érdekel, hogy milyen magánklinikán vagy épp melyik kórházban szült) 

Fekvenyomó Bajnokság

Tavaly csak nézőként volt jelen, idén el is indult a Zuram. Először nem is akart benevezni, de ahogy járt edzeni egyre többen mondogatták neki, egészen addig míg kedvet kapott. Az utóbbi 3 hétben fogyókúrának vetett alá magát, hogy beleférne az adott súlycsoportban, mert ott igen nagy esélye volt az első helyre. 

Az eredménye meglett, bár kemény 3hét volt a háta mögött. Azért a dobogó legfelső foka kijárt neki. 125kg-t nyomott ki szabályosan. Hát az én Zuram, na 😊 Büszke is vagyok rá 💪💗👌👍👏

Kirándulás

Nemrégiben adták át Romhányban a Prónay kilátót. Mostanában rákaptunk a túrázásra, bár ezidáig inkább csak fejben tervezgettük, azért sikerült már 1-1rövid túrát kivitelezni is. 

Sógornőm ötlete volt, használjuk ki az időt míg lehet. Éjszakás voltam előtte, így délutánra terveztük. Az idő nem nagyon akart a barátunk lenni, nem bírta eldönteni esne-e vagy sem. Riasztásképp elkezdett szemeregni, ment is a körtelefon, induljunk vagy sem...

Végül a "majd hazajövünk, ha esik" elvén neki nekiindultunk. Kiérve a városból el is kezdett esni, de ez azért nem késztetett minket megfutamodásra. Egy eltévesztette kanyar után meg is találtuk merre kell menni, kocsikat leparkoltunk és uccu neki.. 

Jó kis 3,5km-es túra volt a kilátó, de élveztük minden percét. Az eső elállt, a levegő friss volt, a hőmérséklet pont jó, néhol igencsak kimelegedtünk. 

Megmásztuk még a kilátót, egyetlen dolgot volt ami beárnyékolta a kirándulást...mire felértünk pont akkora kőd szállt le, hogy nem élvezhetjük a gyönyörű kilátást. Viszont így el kell menjünk mégegyszer amikor szép tiszta lesz az idő.  😊

10 évet töltöttünk együtt. Tíz évig napi szinten használtuk, a tíz év alatt nem volt vele sok bajunk, amennyire nem szerettem az elején - mert nagy volt -, annyira hozzászoktam. 
Már tavasz óta motoszkál a fejemben, hogy cserélni kellene. Érdekes, hogy bennem fogalmazódott meg a gondolat és nem Táborban vagy csak én mondtam ki előbb.

A nyáron Gábor egyszer - kétszer nekiállt keresgélni, de aztán mindig volt valami ami miatt félbemaradt. Teljes gőzerővel egy pár hete nézegettük az autókat, az utóbbi 2 hétben többször megjárták Pestet, nézelődtünk a kereskedésben. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor csak egyszer voltunk csak úgy, másodszorra már célirányosan mentünk, a neten szembejött egy megfelelő autó. Másnap fel is mentünk megnézni, S rá is bólintotta K.
A héten vettük át az új autónkat, ami számunkra új. 

A Ford Focus kombit egy Ford Mondeo kombit a cseréltük. 

A srácok nem tudták csak annyit, hogy szeretnénk autót cserélni, tudták, hogy ki is néztünk párat, azt is elmondtuk nekik, hogy ha telefonálnak, akkor  isszük a miénket (beszámítják).

Mikor hazahoztuk örültek neki, tetszett nekik .

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Nem fáznak

Áron minden reggel gondosan betakargatja kutyát és malackát a pizsamájával, mielőtt iskolába indul. 😊

Tökjó

Még a múlt hónapban, egy scrapbook csoportban volt szerencsém megnyerni egy kihívást, ami a jutalom mellett azzal járt, hogy az ehavi feladatot nekem kellett kitalálnom, megalkotnom, majd inspirációként feltöltenem a galériába. 

Ezt műveltem: