Újra dolgozó nő vagyok

Igazából már tegnap is melóztam, de csak egy órát. Ma viszont már négyórásban működtem. Jelen pillanatban a lóti-futi munkakör a státuszom, mely szerint mikor  a főnök azt mondja ugorj, én megkérdezem milyen magasra......

A többi meg majd alakul....

Sírdogálós

A reggelek nem zökkenőmenetsek mostanság. Már ami a bölcsődét illeti. Bence szerencsére gond nélkül megy a suliba, bár ha lehetne, gondolom azért ő is sírna, de nem lehet és slussz.
Áron viszont hangosan tiltakozika  bölcsőde ellen. Reggelente. SÍrva hagyom ott, elég hangosan nyomja és van ám könnycsepp is, olyan rokodil méretű. Hát mit mondjak, marcangolja a szívemet, de a muszáj nagy úr.
Napközben is többször el-elsírja magát, de mindig vígasztalható és ha kaja van akkor elszáll a gond. Ebéd után jót alszik, és mindig jókedvűen fogad vagy engem vagy éppen a mamáékat, mikor ki megy érte.

Ottalvós

Reggel gond nélkül elvittük Bencét az iskolába, bár Áron kérlelte őt: Bencenemenjéliszkolába.

Ezután Áront fuvaroztam a bölcsődébe. Minden gond nélkül átöltözött, eltette a cipőjét, közölte, hogy a cumit és Malackát beviszi, és mentünk is befele a csoportba. Szerintem annyira meglepődött, hogy sírni is elfelejtett. 

Délután egyre mentem, hátha nem vagy csak keveset alszik. A gondozónő mondta, hogy simán, minden gond nélkül lefeküdt, mire betakargatta a többieket Áron már aludt is. Míg vártunk elmesélte, hogy naközben azért keresett, el is sírta magát, de mindig meg lehetett nyugtatni,  mindent meg lehet vele beszélni és mikor az ebédhez készülődtek, elszállt minden búja-baja. Na, ja ha kajáról van szó kéremszépen....

Fél kettő körül ébredt és nagyon örült, hogy ott vagyok. Puszival búcsúzott Katótól. Holnap Folyt. Köv.

Négy

Az utolsó négy foga persze, hogy egyszerre jön Áronnak. Hát ezért sem alszunk jól mostanában....

Nagyon bejön

Tizedik

"Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!"

(Tóth Á. Esti sugárkoszorú)

forrás: png-images.bloglap.hu

Haladunk

A mai nap már reggeli előtt mentünk. Megvártam míg megreggeliznek, azután eljöttem. Természetesen elköszöntem tőle. Volt is nagy sírás. Ne menj el, én is medek veled... Elszaladtam vásárolni, mikor beparkoltam akkor kaptam az sms-t, hogy kettő percig volt szomorkodás, már játszik. Háromnegyed délre kellett visszamennem. Nem mentem be, leültem kint az átadóban, de a hangját azt hallottam: elveszed, a másikat is elveszed...
Kató kihozta miután végzett, elmondta nagyon jól érezte magát, könnyen megnyugodott, játszott, ügyesen ebédelt, repetát is kért (spenót volt hallal), evett gyümölcsöt is.
Hétfőn megpróbálkozunk az ottalvással is.

Fél délelőtt

A terv az volt, hogy 9-délig vesz részt a bölcsődei életben, én visszmegyek fél délre, aztán majd meglátjuk ebédel-e nélkülem vagy velem. Reggel bementünk,  a szekrénybe, szaladt be  a csoportba. Mikor szóltam, hogy én most elmegyek vásárolni, nem tiltakozott túlságosan, érdekesebbnek bizonyult a kosár autó a szőnyegen.

Itthon tettem-vettem mikor megszólalt a telefon és Kató kérte ha tudok menni akkor menek, mert nagyon szomorú és sír. Ekkor volt 11 óra. Eszembe is jutott, hogy én marha elfelejtetem szólni, hogy nemalvós éjszakánk volt, biztosan a hidegfront volt az oka neki. Mikor odaértem ült Kató ölében, cumi a szájában, malacka a kezében, könycsepp az arcán. Kapaszkodott, bújt, de megnyugodott, odaadta a cumiját, malackáját majd otthagyott és beállt játszani. Ebédnél választhatott magának helyet, le is ült majd jóízűen evett. Ő volt a leghangosabb az abédnél, ő dumált a legtöbbet. Ebéd után elköszöntünk, Kató kapott egy nagy puszit meg egy nagy ölelést is.

Egy óra

Ma délelőtt fél tízre mentünk a bölcsődébe, mindenki kint volt az udvaron, hiszen jó idő volt. Áron rögtön belevetette magát a játékba, Dudu autó, motor, homokozó ésatöbbi.....Próbáltam a háttérben maradni, tőlem távolabb is nagyon jól eljátszott, a tízóraira kapott ivólevet a kispadnál ülve itta meg, Kató kínálta neki, elfogadta, megköszönte majd futott tovább játszani. Pár perccel ésőbb szólt ató, hogy akkor most lépjek a tettek mezejére és menjek fel az irodába a papírokat intézni. Odamenetm Áronhoz, leguggoltam madj kérte nézzen rám, és elmondtam, hogy most egy kicsit elmegyek, de nemsokára visszajövök. Mondta, hogy ne menjél anya meg majadjál itt  de nem volt gond, a gondozónő foglalkozott vele.
Felmentem, majd a csoportszobából kikukucskáltam, emrt gyereksírást hallottam, de nem ő volt mert jött-ment, játszott.
Pont egy órát vett igénybe a törzslap kitöltése, mert közben ketten is jöttek Petrához meg el is beszélgettünk másról is. Mikor végeztünk lementem, a nyakamba ugrott. Jól elvolt, épp előtte keresett anyaholvan .....
Még maardtunk pár percet, megbeszéltük a következő napot hogyan legyen és eljöttünk.

Itthon aztán elmesélte, hogy hol volt és mivel játszott és hogy holnap is megy.

Basszameg

Szét vet az ideg. A gyerek nem jár két hete iskolába, de az egyik színes ceruzáját már elfaragtam. Nem, nem a tanító nénik színeztetnek velük ennyit. A ceruza szar. Pedig minőségit vettem: Faber-Castell márkájú. Minden este faragom azokat amelyeket szükséges. Ma pedig úgy jártam, hogy csak faragtam-faragtam és alig van már a ceruzából. Direkt megvettem a minőségit, mégiscsak iskola,  mert itthonra rajzolni majdnemhogy mindegy milyet veszek, hozzáteszem, nem a leggagyibbat szoktam választani akkor sem, most meg ugye pláne.Ha kifizetek 2.800 ft-ot 12 db színes ceruzáért akkor talán joggal várom el, hogy kicsivel tovább tartson, mint 6 nap. És most nagyon mérges vagyok.....

Első nap a bölcsödében

Ma tíz órára mentünk a  bölcsibe. Már várta, beszélegttünk róla itthon is. A kismotorjával közlekedett, mikor odaértünk leparkolt egy másik mellé és meg is állapította, hogy Ádié ( tesómék kisfia-a szerk.). És valóban az övé volt, ez mondjuk utólag derült ki.
Parkolás után szaladt az udvarra, ahol a gyerekek már kint játszottak. Gyorsan megkerestük Katót, és köszöntünk a többieknek is, majd szólt, hogy keressük meg Ádit. Mikor meglátta egymást a két gyerek nagy volt az öröm, rögtön motorra is pattantak ( a bölcsödeire), aztán mentek egy kört a "dudu" autóval (lábbal hajtós kisautó-a szerk.).
Csúszdázott, homokozott, megitta a tízóraira kapott gyümölcslevet. Kommunikált Katóval is, barátkozott, nyitott volt mindenre.
Úgy háromnegyed óra múlva felmentünk a csoportszobába. Választottunk jelet, megmutatta a gondozónő, hogy melyik lesz a szekrénye. A csoportszobában rögtön rányúlt a babára és  a babakocsira, meg is kérte Katót, hogy csatolja be a babát. Jött-ment, tetszett neki.
Már jöttünk el, mikor azt mondta:

- Anya! Játszok még....

Egyszóval tetszett neki, de ugye ez az első nap és egy órát voltunk ott, s én is végig vele voltam, majd meglátjuk mit hoz a holnap....

Kisfiú nagy ágyban

A mai naptól Áron "nagyágyban" alszik. Vagyis szétszedtük a kiságyat. Helyesbítek. Gábor szedte szét. Kép később....

Kezdőőőődik....

....nekem is az iskola. Egészen pontosan kedden. És talán belecsapunk a közepébe. Merthogy tananyagot már kaptunk.

Benceszáj

Szerdán történt:

- Anya! Nnnna  K. néni is szeret ám beszélni!
-? - röhögtem fel nagyon
- Mert egész órán karba tett kézzel kellett ülnünk, Csak Ő beszélt.


Nehéz az iskolások sorsa. Na.

Az első teljes nap

Ma már egész nap az iskolapadot koptatták. Reggel tartottam is tőle, hogy lesz némi gond, de lekpogom, rendben volt minden. Többször is rákérdezett, hogy mikor megyek érte és hol fogom várni. Kedd óta Áron is elkíséri az iskolába Bencét. Ő is szeretne az iskolapadba ülni és rajzolni. Táskával megy ám, mint a nagyok.
Reggel győzködte Bencét sírós hangon:

- Bence ne menjél iszkolába.....

Reggel nagy ölelés és nagy puszi jár az iskolás tesónak, délután pedig majd kiugrik a babakocsiból, úgy örül neki. Míg várunk százszor megkérdezi:

- Bnece hól van? Bence mikó jön? Anya! Bence hól?

Bence pedig továbbra is jól érzi magát. Ma már tanultak is. Kapott is matekból, magyarból, magatartásból lapot. Ma már élesben megy a áték, nem kap mindenki csak aki tényleg megérdemli.

Tegnap angol órájuk is volt már. Kapott két pirospontot. Olyan jó tanító nénit fogtunk ki. Még én is jártam hozzá angolra annakidején.

Az első hétről pozitívan nyilatkozok. Csak aztán továbbra is így maradjon :)

Az első napról

Meg kell mondjam büszke vagyok a fiamra. Igen, mert minden simán ment. Tudom, ez még az első nap és hol van még a vége, de akkor is. Hétfő reggel kettesben voltunk itthon, mert Gábor korán ment el itthonról, Áron meg nem is aludt itthon éppen azért, hogy ne kettővel küzdjek egyedül. De nem kellett küzdeni. Időben ébredt magától, madj mosakodott, reggelizett, öltözködött és indultunk. Még azt is megkockáztatom, hogy örült is. Persze százszor megkérdezte, mit fognak csinálni és tényleg haza jöhet-e délben.

A suliba érve a tanító nénik már az osztályteremben várták őket. Megkerestük a helyét - mert előre elkészített ültetési rend volt, így nem volt vite és veszekedés, hogy ki-hol-kivel szeretne ülni - első sor, utolsó előtti pad. Az egyik legjobb barátja ült átellenben mögötte. Tökéletes. Egy kislány a padtársa. N.-t ismerem, illetve  a szüleit.
Kipakoltunk mindent a táskájából, be  a padba, megkerestük a kabát és kinti cipő helyét, lőtünk pár képet és eljöttem. Természetesen nagy ölelgetés, dícsérgetés után. Kint a folyosóm megálltam még és visszalestem, de nem volt gond. Épp a barátját vígasztalta akinél eltörött a mécses.

Délre mentem érte. Kicsit várni kellett míg visszaértek az ebédről. Örömmel vette tudomásul, hogy ott vagyok és már  a nyakamba akart ugrani, de aztán bement szépen az osztályba. Miután elengedték őket, összeszetük a pulcsiját és miután nagyon jól viselkedett és előre megbeszéltük elmentünka  közeli fagyizóba. Fagyizás közben aztán mesélt. Hogy jól érezte magát, hogy bele sem nézhettek a könyvekbe, hogy az asztalra készített képet színezték és mi-mindenről beszélgettek, mit játszottak. Elpanaszolta, hogy  a padtársa nem hajlandó megfogi a kezét mikor mennek valahová, de a tanító néni rászólt.

Jókedve volt és én örültem, s alig vártam, hogy az apjának is elmesélje az első napját. Kapott mosolygós lapot magatartásból. Természetesen mindenki kapott.

Elsőbé

Az iskolapadban:

A három jóbarát:

Amikor a táska viszi a gyereket...

Évnyitó

Este hatkor hivatalosan is megkezdődött a 2012/2013-as tanév. Bár kábé fél órás volt az ünnepség, legalább másfélnek tűnk nekem is.
A délután folyamán volt nyávogás meg nyafogás, miszerint demellettemálljál, de fogdakezem, de nehagyjálott és hasonlók. Nem mondom, hogy nem állt égnek a hajam, mert de.Szerencsére az iskolához érve már nem volt gond. Ott aztán kiderült, hogy kár volt izgulni, mert az elsősöket leültették a padra és a szölők ott állhattak körülöttük. Bence leült a leghátsó sorba, egy darabig fogta a kezemet azután megelégedett azzal is, hogy ott álltam mögötte 2-3 lépésre.
Fénykép nem nagyon készült, mert alku tárgya volt, hogy nem fényképezzük őt, de azért titkosban elvittük a gépet és Gábor lőtt egy párat, de pont rossz szögben állt, helyezkedni nagyon nem akart, mert a gyerek így is kiszúrta a gépet, de szerencsére nem volt probléma, csak nem készült jó kép.