Megygógyult

Bence meggyógyult, tegnap óta újra jár ovodába. Mondanom sem kell, hogy szívesebben mradt volna még itthon. Nem igazán értem Őt, mert alapvetően szeret oviba járni. Délután alig lehet hazavontatni. Még egyet csúszok, még egyet játszok, stb. Gondolom van így ezzel más is. Aztv hittem nehezebben fog indulni a hét. Már vasárnap este sírt, hogy ő nem akar menni, itthon akar maradni, de ígérjem meg, hogy nem hagyom ott. Előre féltem mi lesz másnap reggel. Gábor dolgozott, így annak a lehetősége sem merült fel, hogy segít, ketten mégiscsak könnyebb. Hétfő reggel aztán ahogy kinyitotta a szemét már mondta is, hogy ő bizony nem megy. Inkább jön velem dolgozni. Sírt is. Aztán alkudozott, hogy ebéd után hozzam el. Végül megállapodtunk abban, hogy mire felkelnek ott leszek. Elég szaladós napom volt, hamar elment az idő. Éppen öltöztek mire odaértem. Még olyan kómás fejeket! Azt sem tudták hol vannak. S voltak akik még aludtak. Örült nekem.

Nem tudom mennyiben köszönhető Bence megfázásának, de a tágabb család felét sikeresen ledöntötte a betegség a lábáról. Bence után én is beteg lettem és még vagyok is. Már több, mint 2 hete kaptam el és nem bírok kimászni belőle. Aztán Öcsém is ledőlt a lábáról majd Apukám. Szegény papának hörgőgyulladása van. Ő járt a legrosszabbul. Anyukám meg is parancsolta nekünk, hogy megyünk apukánkkal a dokihoz. Neki volt időpontja, menjünk mi is, biztos ami tuti. Én mégsem mentem, de tesóm igen:D Egyrészt jobban éreztem magam tegnap reggelre, másrészt be kellett ugranom a kolléganőm helyett az üzletbe 2 óra hosszára és nem értem volna oda leváltani őt. Szerencsére mind a ketten jobban vannak, Apukámnak tovább kell szedni az antibiotikumot, tesómnak meg írt fel gyógyszert. S miután nekem is az a bajom, mint öcsémnek, le is informáltam őt. Acc-t írt neki, meg Amoxicilint. Megmaradok a teánál. Már csak az orrom folyik és van eldugulva. Majd csak jobban leszek én is....