Szösszenet

Tegnap este már elkezdtem, de nem jutottam a végére. Most megpróbálok nekifutni mégegyszer.
Kedden szülői értekezlet vol az oviban. Hosszú napnak néztem elébe. Kedd az ugyebár a tornászós napom. Reggel már úgy készültem, hogy tudtam csak késő este érek haza. Mert a szülőit mindig nagy érzékkel vagy keddre vagy csütörtökre rakják. Most megfogadtam, ha törik, ha szakad én bizony aerobicra is eljutok. Még szerencse volt, hogy Gábor aznap szabadnapos volt, így Bencét ő rendezte. Simán indult a reggel, Bence sem sírt az oviban. Végre. Rajtam kívül Csilla néni örült a legjobban. Délután készülődtem a szülőire, cucc felpakol, Dianna szalad oviba el ne késsen. 16.00-ra mentem. Csodálkoztam is, hogy még milyen sok gyerek van ott, szülők sehol. Aztán kiderült a turpisság is. Ki volt ugyan függesztve a faliújságra a papír amin szerepelt minden információ. Csak hát én ugyen nem mentem ám közelebb, mert szemüvegben látok ám messziről is. Na ja. Csak nem jól. Mint utóbb kiderült. Hát nem 16.00-kor kezdődött a szülői, hanem 16.30-kor. Nagy targédia nem történt ám. Közben jött egy másik anyuka is. Szóval nem én voltam az egyetlen aki elnézte az időpontot.
A szülőin főleg a H1N1 oltásról volt szó. Teljes a tanácstalanság mindenkinél. Én is szkeptikus vagyok. Ha legalább az orvosok egyet beszélnének, de ők sincsenek tisztábn a dologgal. Van ismerősünk aki az egészségügyben dolgozik és megkapták az oltást. Egyik sem adatta be a gyerekének. Mi is megbeszéltük, hogy nem kérjük. Aztán reméljük nem lesz semmi gond.
Szó volt még a kompetencia programról is. Hát az ovónénik nem nagyon vannak elájulva tőle. Mi szülők sem. Jó lesz majd ez hosszútávon, de egyelőre csak a hátránya van meg. Bencééknél ez most az étkezés formájában jelenik meg.
beszéltünk még a Télapóünnepségről és a Karácsonyról is. Miket kell majd vinni, mikor lesz, stb. Mi Andival - a szintén korán jövő anyukával - 17.45-kor felálltunk és eljöttünk. Én siettem az edzőterembe. Kár lett volna kihagyni azt az edzést. Nagyon jó volt. Igaz jól ki is fáradtam. Hazafelé pedig nagyon kellett az a kis séta. Lélekben készültem a küzdelemre, hogy Bencét rábírjam a zuhanyzásra lehetőleg rövid időn belül. De és itt jön a lényeg, mire hazaértem Bence már pizsamában nézet a mesét az ágyában. Húúú. Ez nekem olyan jól esett, hogy elmondani nem tudom. Mióta megszületett mindig én fürdettem, tettem tisztába - amikor még kellett -etettem, stb. Persze Gábor is megcsinálta, ha nem voltam otthon, de ha igen akkor ez mind rám hárult. Nem panaszkodni akarok, bár az igaz, hogy mikor megkérem valamire és ő húzza a száját az nekem rosszul esik. Ezért örültem, hogy már nem nekem kellett ezzel huzakodnom. Gyakrabban meglephetne ilyennel. Hehe. Viszont az is igaz, hogy a gyerek elbolondításában, lefoglalásában ő a jobb.