Kedden - dec. 29-én - elvittük Bencét vonatozni. Szegény gyerek nagy szívfájdalma volt, hogy még nem ült vonaton. Hát igen. Buszos érdekeltsége lévén, eddig a vonatozás kimaradt az életéből. Apa itthon volt, ráért, utánanézett és azt mondta megyünk. Na nem messzire. Csak ide 2 faluval odébb meg vissza. Bence kedden reggel úgy ébredt, hogy siessünk el ne késsünk. Nem késtünk, mert a vonat 11.20-kor indult. Apa délelőtt elment és megvette a jegyeket is. Én készítettem szendvicseket, innivalót a hátizsákba és indulhattunk.
Mondanom sem kell mennyire tetszett Bencének. Miután megérkeztünk a célállomásra, várnunk kellett kb 10 percet míg jött a másik vonat amivel haza tudtunk jönni. Visszafelé aztán Bence megéhezett, így megette a szendvicset. Nagy élmény volt neki ez a kirándulás. Egy órás kirándulás volt ez háztól-házig, de örömet szereztünk neki. Azt mondta legközelebb repülőre üljünk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése