Szüléstörténet

Na az nincs. Vagyis nem olyan. Merthogy sectio volt. 26-án voltam dokinál, ctg, uh, majd a főorvos jött át megvizsgálni. Vizsgálat után rám néz majd azt mondta:


- Műtét, jó?


Nem akartam visszakérdezni, hogy van - e jogosítványom megkérdőjelezni 2 orvos döntését, ezért csak annyit válaszoltam:


-Jó.


Kedden szintén jelenésem volt ctg-n amit a szülőszobában csináltak meg. Kata, az egyik csajszi már ott feküdt infúzióval a karjában, hátha beindul neki a szülés. Közben jót vihorásztunk. Jött is a doki, meg is kérdezte mi ez a jókedv és közben vigyorgott. Kata mondta is neki, hogy jó a hangulat.


Miután végeztem megbeszéltem a szülésznővel, hogy másnap reggel jelentkezem a szülőszobán és befektetnek.


Így is történt.





Reggel 8-kor jelentkeztünk, Gábor elkísért. Miután készen lett a ctg lementünk az osztályra és kaptam egy ágyat. Illetve egy egész kórtermet, mivel egyedül voltam. Miután elhelyezkedtem Gábor elment. Minek állt volna ott felettem....


Vittem könyvet, rejtvényt, enni-, innivalót. Kiderült jól tettem, mert aznapra nem volt ebéd és vacsora rendelve nekem :/ Déltől pedig nem ehettem, inni is csak éjfélig.


Estig egy könyvet kiolvastam, próbáltam lefoglalni magam, nem gondolni a másnapi megpróbáltatásokra. Aludni nem sokat aludtam, hajnalok hajnalán felébredtem. Összekészültem és vártam, hogy E., a szülésznő jöjjön értem.





Miután felvitt a szülőszobára, ctg-re rakott, infúziót kötött be. Kérdeztem saját hálóingben vagy kórháziban műtenek. Nos a válasz egyszerű volt: nyuszkán. Na faca....gondoltam. Cseppet sem vígasztalt, hogy le leszek takarva. Kaptam egy csinos kis katétert is :/ Közben Gábor is odaért. Én nagyon izgultam, szerettem volna előrepörgetni egy pár órával az időt. Kiderült Gábor ismeri a műtős srácot, hát ez sem dobott az amúgy sem fényes kedvemen. Nem volt különösebb bajom, ott és akkor az ember levetkőzi a szégyenlősségét, de akkor is.


Mielőtt betoltak a műtőbe a srác és a szülésznő még gyors fogadást kötött vajon mi lesz....:))





Nagyon kedves anesztest fogtam ki, az asszisztensét pedig ismertem. Megtisztelve érezhettem magam, mert a saját dokim mellett a főorvos is bent volt :) No most komolyan. Nem tudtam, hogy mindig 2 doki van a műtőben.


A gerincérzéstelenítés nem fájt. Azt nem mondom, hogy sorban állok érte, de volt ettől sokkal nagyobb bajom a későbbiekben. Lassan adták be a magasságom miatt vagy mi. Aműstős srác tartotta a vállam én meg arra figyeltem nehogy véletlenül beleharapjak a karjába :))





Miután megkaptam a kábítót leesett a vérnyomásom, de most, hogy tudtam ez be fog következni, annyira nem volt rossz. Illetve nem pánikoltam be, gyorsan helyre kaptak. Az anesztes asszisztenst (T) ismerem a konditeremből. Ő is és az anesztes doki is nagyon rendesek voltak.



9.27-kor szólt T., hogy kisfiú. Kérdezték is rögtön a nevét. A doki felemelte, megmutatta majd elvitték Gábornak. Meg is foghatta egy picit. Miután ellátták visszahozták megmutatni, adhattam egy puszit és vitték az örzőbe.



Engem gyorsan öszestoppoltak, majd én is mehettem az örzőbe. Gábor is bejöhetett, közben ő már értesítette a közeli családtagokat, hogy Áron megszületett.

Világgákürtöltük a többieknek is. Majd egy idő után Gábor elment Bencéért, mert nehezen viselte a távollétet.



Én közben telefont fogadtam, sms-t küldtem, kaptam és lassan kiment belőlem az érzéstelenítő. Fájt is a hasam, kaptam fájdalomcsillapítót is, rámjött a remegés, de túl lehetett élni. Azt hiszem ezt a műtétet sokkal jobban viseltem, mit az előzőt. Valahogy rosszabbra számítottam.



Megüresedett egy hely az egyik 4 ágyas szobában, így kérésemre átraktak. Nem volt semmi bajom az előzővel csak az a szoba a kisebbségé. Ha már válogatni lehetett akkor nem akartam magam mellé olyan szobatársat.Teltház volt a szobában :)

Délután Gábor bejött Bencével. Bence hozt a kismajmát is Áronnak :). Felkelni még nem tudtam, de feküdni is kényelmetlen volt. Áront kihozták, megdajkáltuk. Jöttek tesómék is látogatóba.

Kicsit később végre felkelhettem - szinte kierőszakoltam a szülésznőtől, aki megjegyezte nagyon aktív vagyok - nem mondom, hogy nem szédültem, de jó volt végre felállni. Persze csillagokat láttam, de tudtam nekem lesz könyebb ha minél előbb sétára bírom magam.

Éjszakára bevitték Áront az örzőbe, hogy tudjak pihenni. Hát pihenésről szó sem volt. Az egyik baba eservesen sírt éjjel 1-ig. na de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem az, hogy nem tudtam hogyan feküdjek. Hanyat nem volt jó, oldalt viszont nem tudtam. A katéter iszonyatos módon idegesített, be is próbálkoztam a nővérnél, hátha kiszedi, de nem....
Nagyon nehezen, törülközővel megtámasztva a hasam alatt aludtam valamennyit. Éjjel átfutott az agyamon, hogy aki önként és dalolva kéri a műtétet az egy mazohista....és tuti, hogy harmadik gyerekünk nem lesz. De természetesen megérte az a "szenvedés", mert van egy -számunkra- gyönyörű, aranyos kisfiunk :))


Ugyan nem hagyományos szüléstörténet, de az enyém és jó hosszú lett :)))