Cukrász sem leszek

Szeretem a süteményt. Enni. Van amelyiket már sütni is, de alapvetően az a fajta vagyok, akinek elsőre sohasem sikerül az adott sütemény. Jó, van egy-két kivétel, de a többi csak többszöri nekifutásra sikeredik olyanra ami látványilag és ízileg is élvezhető. Ízre még csak-csak eltalálom első körben, de kinézetre....
Most sem történt ez másképp. Szombaton G. dolgozot, gyerekek a mamáéknál én meg úgy gondoltam konyhatündér leszek........ Hát nem lettem.

A leves még oké volt. Különösebb gondot nem jelentett, sőt....utána következett a pizza. Ezt is már többedszeri nekifutásra gyártottam, mert a tésztáját nem tudtam eltalálni. A receptben szereplő mennyiség nekem nem elég, mert nagyon vékony lett, így emeltem a hozzávalókon és most jól sikerült.

Mikor ezen túl voltam, gondoltam kisujjból kirázom a kiválasztott sütit, nem lehet az olyan nehéz. Ühüm.....A krémmel nem is volt problámám, megfőztem, kihűtöttem, összekevertem. A tészta már okozott némi fejtörést. A recept útmutatását követtem, lépésről-lépésre, szóról-szóra. Nos, az, hogy lisztezett tepsi hátán megsütjük.....na ez nem jött be. Az első felét még a sütőlappal sütöttem, nem is lett rossz, bár láttam, hogy ebből a mennyiségből sem lesz az a tészta ami megfelelne az ízlésemnek, legközelebb másfél adaggal kell próbálkoznom. A második lapot sütőlap nélkül sütöttem, mert hogy a sütőlap még az első lap alatt pihent, gondoltam mit nekem a várakozás, megsütöm én azt úgy ahogy leírták. Ja. Olyan jól sikerült, hogy késel kellett levakarnom a tepsi hátáról a tésztát, mert nem akartak elválni egymástól. Így esett, hogy  a következő alkalom még délután bekövekezett, immár emelt adagból. Most sütés előtt felkockáztam a felsőnek szánt lapot, nehogy ezen csússzak el. Csak mikor megsültek, akkor jöttem rá, hogy a nagy igyekezetemben kifelejtettem a szódabikarbónát, ennélfogva kissé lapos lett.

Már csak a tejszínt kellett felverni hozzá. Azt kell mondjam a Hulala meg én nem vagyunk barátságban. Merthogy egyrészt sokáig kellett verni mir végre összeállt, másrészt, mint utólag kiderült  mégsem állt rendesen össze,  eléggé elhagyta magát (érdekes, hogy anyósomnak mindig sikerül, ezért úgy gondolom nem a tejszínben van a hiba, már csak azért sem, mert tőle hoztam el a bontatlan dobozt, és igen, hideg is volt, több napja várt a sorsára a hűtőben).

Végülis nem lett rossz a sütemény. Olyan kiskanalasra sikerült (mármint kiskanállal kell enni). De nem adom fel, úgyis addig próbálkozom míg nem én fogok győzni.

Recept

P.S.: természetesen kiválasztottam a legjobban kinézőt  a fotózásra :)

        És itt jegyezném meg, hogy  afél liter hulala sok a sütihez. Nekünk.