Először nagyon gondosz akartam lenni és nem felhívni azon csoporttársaim figyelmét a dolgok állására akik arra nem veszik a fáradtságot, hogy a közösségi oldalon megkérdezzék, ugyan volt-e valami az iskolában.......de aztán csak nem tudtuk szembeköpni önmagunkat N.-nel, így ő kiírta a felhívást, én pedig megerősítettem azt.
Na amit mi kaptunk az minden volt csak épp köszönet nem. Érteni mondjuk nem értem, mert csak üzenetet továbbítottunk és semmiféle kommentárt nem fűztünk hozzá, mert nekünk se több-se kevesebb ha a többiek nem járnak. Az más kérdés, hogy ugye mindig mi hallgatjuk, hogy miért nem méltóztatnak befáradni a nagyon elfoglalt tagok.
Megkaptuk, hogy szívesen cserélne ám akárkivel egy hétre és majd meglátja ki és hogyan boldogul, mert a család meg a munka mellett nem a suli a legfontosabb.
Hát basszus én is dolgozom, két gyerekem van és nem az anyósomnál lakok, tehát akkor eszünk ha én főzök a többiről már ne is beszéljünk. Érdekes módon mégis be tudok fáradni a képzésre (oké, ha pont akkor dolgozik akkor érthető, csak itt a "nincskedvemmenni" kategória is fennáll). Nekem is van problémám az életben, mégsem fogok rá semmit. És soha nem bújtam a család vagy épp a gyerekeim lebetegedése mögé, pedig ha vizsgázom az tutifix, hogy vagy egyik, vagy másik vagy pedig mind a kettő beteg, teljesen függetlenül attól, hogy milyen évszak van.....
Tavaly jófej voltam, mert minden agyagot,órai jegyzetet, tételt felpakoltam a közös fiókunkra, segítségképpen a többieknek. Ez idén megszűnt. Nem fogok senki helyett dolgozni, mert nincs kedve jegyzetelni az órán vagy épp hideg van és azért nem jön, most ugye majd a melegre lehet ráfogni mindent. Mert sajnos ez van. Úri huncutságból nem járnak.
Egyik csoporttársunk ki is írtakozott a képzésről, mert hallotta, hogy dolgozatot írunk majdnem minden alkalommal, meg be kell járni órára és emrt senki meg nem kérdezi, hogy mi van vele.......ehhez már talán nem is akarok hozzáfűzni semmit.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése