Nem unatkozunk

A mai nap sem telt unalmasan, erről Áronnak sikerült gondoskodnia. A legújabb hobbyja, hogy csukott ajtó mögött és sötétben ( ne kérdezzétek) trónol a lakás kétbetűs lekisebb pontján. Míg ő a dolgát végezte - kivételesen világosban - Bencével beszélgettem a nappaliban. Egyszer csak azt hallottuk, hogy nagyon sokáig csörög a kulccsal.....ühüm....egészen addig míg be bírta zárni. Már a múltkor is skerült neki ezt a manővert kivitelezni, de akkor volt annyi szerencséje, hogy simán, elsőre sikerült kinyitnia.

Ma nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Beletelt tíz percbe, de lehet volt az tizenöt is mire ki bírtam szabadítani a fiatalembert. Csavarhúzóval, szemöldökcsipesszel voltam felfegyverkezve és még a hullámcsatot is bevetettem, persze sikertelenül.Le kellett csavaroznom a zár elejét, gondoltam jobban hozzáférek úgy. Próbáltam felfeszíteni is, de nem ment. Egy biztos, betörésre nem adom a fejem.....

.....hosszas próbálkozás után: konyha felé tekerd....fürdőszoba felé tekerd....csak egy picit.....még.....most jó....felém nyomjad.......nem arra, kicsit vissza........konyha felé....mondom a konyha felé.....most jó......

.....szóval hosszas próbálkozás után végül csak sikerült neki kinyitnia belülről. Kicsit ugyan megijedt, és meg is ígérte, hogy többet nem kulcsolgat (ere majd kíváncsi leszek) de egészen aranyos volt. A kiszíbadítási manőver közben azért meg-meg kérdezte: anya itt vagy még?

Nem, ezek után sem veszem ki a kulcsut az ajtóból. Szerintem most megtanulta, hogy nem szabad vele játszani, de azért holnap felfrissítem majd az emlékezetét.