De rendesen basszus....Áron a múltkor volt beteg, Gábor is 3 hétig dagonyázott benne, szenvedett tőle, persze akkor nagyon vigyorogtam rajta, mert azért valjuk be a pasik helentős része 37,2-nél halálán van.
Áron egy hét oviba járás után újra köhögni kezdett, azt ugyan nem tudom, higy vissza esett-e vagy újított a víruson, de tény, hogy hányásig sikerül neki gyakorolnia. Jelen pillanatban sóspárán lóg, köptezőt orvosi utasításra mellőzzük. Reggel és este mutatja be ezt a magánszámot (ma reggel mondjuk elmaradt).
Egész héten fáradtnak éreztem magam, de nem gondoltam arra, hogy a keringő vírusok áldozatául estem, alattomosan támadtak, na.
Tegnap a sok szaladgálás után éreztem, hogy egyre nehezebben nyelek....tudom, ne nyeljek....és fáj mindenem. Napok óta olyan a torkom, mintha végighúzták volna a smirglit rajta. Este már világos volt, hogy egy Doritricin nem ránt helyre, éjjel persze alig aludtam.
Reggel sikerült actyviti-vel elmutogatnom, hogy nem bírok beszélni, a srácok az apjukkal az élen örömtáncot jártak sajnáltak rendesen.
Egész délelőtt szenvedtem, ráadásul hetek óta ígértem a pizzát, úgyhogy élmény volt sütni, amit nem betegen is utálok. Minden porcikám fáj, nem esik jól megmozdulni sem és ráadásul, bónuszként éjszakás leszek.
Vajon a helyzet magaslatán leszek-e? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése