Áron már egy ideje vakaródzik, pedig esküszöm fürdetem minden nap. először azt hittem, hogy a hajvágás utáni szoksos viszketésről van szó, de több nappal utána is megfigyelhető nála a jellegzetes mozdulatsor, így gyanússá vált. Nem találtam semmit rajta, mígnem ma reggel arra lettem figyelmes, hogy az arca és a nyaka tele van apró piros kiütésekkel. Kapott fenistil cseppet rá és elvittem a házidokihoz. Na nem azért, hogy csodát tegyen, nem tud, fenistil körkörösen és allergénmentes étrend. Igazából azért viszem ilyenkor, mert közösségbe jár és úgyis igazolás kell majd.
Úgy is volt, a terápiában gyorsan megegyeztünk.
Itthon aztán kitalálta, hogy ki akar menni a mamához. Mert ugyebár nincs sem ágy, sem szobafogságra sem ítélve. Na de nem akárhogyan. Biciklivel. Nem, még nem biciklizik egyedül és miután a mamáék cirka két km-re laknak, szóba sem jöhet, hogy a futóbiciklijével menjen. Nem. Ő úgy gondolta én tekerek, ő meg kényelmesen ül mögöttem. Próbáltam hárítani, de nem hagyta magát, így nem volt más választás megadtam magam. Az edzőteremnek úgyis lőttek mára.
Nem szépítem, idén először ültem bicajon, lógott is a nyelvem rendesen mire kitekertem majd' 20 kg nehezékkel.
Először nyávogott, hogy maradjak én is ott és mikor mondtam, hogy nem lehet, mert ugye ma is éjszakás vagyok, akkor közölte ő is jön velem haza.....ahhh...na persze. Sikerült leszerelnem anyósom segítségével, majd miután allergénmentes étrenden van, rögtön rábukott az eperre a kertben. Egy szemet talált ami megérett az evésre, be is tolta az arcába. A mama aggódott, hogy ' mostmilesz', de miután nem ételallergiája van, szerintem nem oszt, nem szoroz az az egy szem.
A héten pedig felmentést kapott az ovodai kötelességteljesítés alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése