Húsvét

Idén nálunk munkával telik. Tegnap nappalos voltam, ma éjszakára megyek. 
Azt hinné az ember lánya, hogy ilyenkor mindenki minél előbb menne haza, de akad egy-egy szülő, aki szívesebben töltené az ünnepet kórházban. Tegnap alig bírtunk hazapaterolni egy gyereket. Vagyis az anyját. De kellett a hely, a valóban beteg kissrácnak, így sikerült meggyőzni. Na meg a Főorvosnő nem volt udvarlós kedvében, így kerek - perec kijelentette, meggyógyult (nem is volt semmi baja, csak anyuka nem képes a gyerek orrát normálisan szívni, na meg sehogy sem, mert rosszul van a váladéktól), s nem volt más választásuk, menni kellett. 

Egész nap meg nem álltunk szinte, folyamatosan akadt munka, de nem volt kapkodás, így bár elfáradtam, mégis jó kis nap volt.
Nálunk alapvetően a szúrás orvosi feladat, de a Főorvosnő kijelentette, hogy ő szívesen átengedi nekünk, így tegnap sikerült megnyernem a feladatot, ráadásul kisebb gyerekeket kellett "bántanom", egyiknek csak vérvétel, másiknak branült is kellett varázsolni, hááát vénával egyik sem volt rendesen ellátva, már ami a láthatóságot illeti, de a szerencse velem volt, elsőre sikerrel jártam. 
A szülő jelen lehet  a vérvételnél, de van lehetőség arra, hogy kimenjen, amennyiben nem bírja. Tegnap az egyik apuka zord tekintete kicsit feszélyezett, bár alaptalanul aggódtam, azt viszont nem bírom mikor a szülő nem támogató jelleggel van velünk, hanem úgy viselkedik, mintha ellenségek lennénk és direkt bántjuk a gyereket. Na én ilyenkor kérném meg, hogy fáradjon ki. Egyébként van olyan osztály, ahol a szülőt kiküldik és nem biztos, hogy ez olyan rossz. A gyereknek sem. A gyerek a szülőtől várja a segítséget, de a szülő nem tud segíteni, mert muszáj azt a vérvételt/branülkötést elvégezni, s ilyenkor ez egyfajta csalódás is lehet a gyereknek. Nem lehet általánosítani, fel kell tudni mérni a helyzetet, hogy mikor mi a jobb. :)