A munka.
Egész délelőtt pakoltam, rámoltam, próbáltam a káosz végére jutni. Közben főztem - vasalt ám, s készültem az éjszakára. Ráadásul a Möbelixben igen jó akciós árat hirdettek az egyik polcra, ami pont passzolt a fiúk bútorához. A Zuramnak hiába rebegtettem a szempilláimat, közölte nem megyünk Pestre. Itt jött a Beteg terv, felhívtam tesómat, tudtam, hogy a hét másik felében készültek, a kérdés az volt, útba esik-e nekik....
Mázlista vagyok, jó fej öcsém van, azt mondta majd úgy tervezi, hogy útba Essen. 😊
Közben letelefonálta az egyik közös ismerőssel, hogy ha esetleg ő előbb megy, el tudja-e hozni....
Ezután már csak olyan valakit kellett találnom, aki Ikeába is megy 😊
De én szerencsés egy lány vagyok, a tesóm másik haverja pont oda készült, így le is adtam a rendelést 😊
Miután mindezt sikerült elintéznem elindultam dolgozni is.
Érdekes egy iccaka volt, mit ne mondjak...
Nem dolgoztuk magunkat halálra, de én nem unatkoztam.
Jött egy 17 éves nagyfiúk, akinek ébren kellett maradnia éjszaka, hajnalban alvásmegvonás is EEG vizsgálata volt. A kolléganőm az mindemellett is kialudta magát, én meg őrködtem, hogy a srác ne aludjon el 😊
Ambuláns ők jöttek még mentek, egy 6hónapos kiscsávót felvettük, mert 2 napja sír. Voltak már Pesten mindenféle kórházban, mindenáron be akarták kerülni.
Anyuka IQ-ja a nullához konvergál...
A legnagyobb baja az volt, hogy a gyerek aznap nem akarta megenni a petrezselymes krumplit 😆😵
Ja...evett már rakott krumplit, Kinder pinquit, mekis hasábot, csirkefalatokkal....és csodálkozik, hogy baja van a gyereknek....
Nem voltam ám fáradt....ááá....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése