Ez is visszajött

Vannak gyerekek, akik mikor hazamehetnek asz osztályról a zsebükbe csempészik a bumerángot és visszatérnek. Van aki cuki és bármikor szívesen látjuk és vannak akikből egyszer is elég az életben. Na nem a gyerekből, hanem leginkább a szülőből.

Kissé fejetlenség volt mire beértem éjszakára vagyis inkább összetorlódott a munka. Mert mikorra máskorra jut a gyerekfelvétel, mint pont műszakváltásra. Na nem szokásom kétségbe esni, ha nincs akut életveszély, akkor egy fél órát tudnak várni a szülők is. A nappalos kollegina még segíteni akart, de mondtam neki, nyugodtan menjen, majd én megcsinálom, időmbe belefér.

Műszakkezdéskor az a szokásos, hogy átvesszük az osztályt, átöltözünk majd összeírjuk a nagy füzetbe a betegeket és kezeléseket, egyszerűbb a füzetbe belekukkantani, mint állandóan  alapjukat bogarászni, természetesen az adminisztrációt oda vezetjük. Ezután ha van időnk akkor iszunk egy kávét és utána mindenki végiglátogtja a betegeit, ilyenkor szoktam beírni a folyadékokat vagy jelzem, hogy hol tartunk, megbeszélem a szülővel az éjszakai teendőket, stb.

Most épphogy leültem összeírni, mire megjelent egy Anyuka a pultnál majd az orvosra nézve flegmán megkérdezte: megtudhatná-e mire várnak (a kezelőben voltak). Na nekem több sem kellett, mondtam: a nővérkére meg a tapsra. 
Az volt a baja, hogy a gyerek már nagyon nyűgös és aludnia kellene. Igen ám, de nem volt branülje, mert nem tudták megszúrni, úgyhogy mondtam az ügyeletes orvosnak, akkor előbb szúrúnk és majd utána alszik a gyerek, meg kell kapja a gyógyszert minél előbb. 

Természetesen nem volt egyszerű manőver megszúrni, mert egyrészt nem hozott magával vénát, másodszor, amit meg találtunk, az szétpattant.
Nagyon nehezen végül a kolléganőmnek sikerült, a szülők elég kekeckedők voltak.....nem aggódóak, hanem mindenbe belekötőek. 

Mint utólag kiderült jártak már nálunk. Volt még egy-két beszólása az anyukának az este folyamán, de jobbnak láttam ha nem vagyok partner a vitában, bár ha én vagyok az orvos, a saját felelősséges papírt aláíratom vele, aztán mehet a magánklinikára*.

Már azon felhúzta magát mikor mondtam, hogy ki kell töltenünk a papírokat....mikor bementem a szobába, át volt rendezve, mikor rákérdeztem, akkor azt állította megkérdezte. Azt, hogy kitől, sajnos nem sikerült kiderítenem, mert senki nem emlékezett erre azok közül, aki akkor dolgozott. 
Na sokáig nem tartott az öröme. Azért rendezte át az ágyakat a másik oldalra, mert abban a szobában van az öltözőszekrénye a kolléganőimnek, s a múltkor zavarta őt, hogy bemennek a szobába (pedig nem is a szekrény melletti ágyon feküdt). A kis buta rábaszott ara nem gondolt, hogy így a msáik szobával közös falra tolta az ágyakat, ott pedig két 2 év körüli kissrác volt a szobában, akik már jól voltak, s tudjuk, ha egy gyerek jól van, az nem fog csendben az ágyban maradni :D
Mikor éjjel bementünk a Doktornővel a vénás gyógyszert beadni, akkor az ágyak vissza voltak rendezve :D

Éjjel volt még egy beszólása.....a szobán osztozkodnia kellett egy másik anyukával és kislányával, kb egyidősek voltak a babák, szintén hugyuti fertőzéssel kezeltük. Szegénykém éjjel belázasodott, így mikor a lázcsillapítót adagoltuk akkor elkezdett sírni, s ez a nagyok okos és intelligens szülő felháborodottan szólt ránk, hogy:  nem lehetne halkabban? Hát nem bazdmeg....

*: a magánkilinika onnan jött, hogy az adatlapban fel kell tüntetnünk hol született a gyerek. A kérdésre azt a választ kaptam: XY magánklinika. Na persze erre én visszakérdeztem, hogy Budapest-e, majd jeleztem, hogy nekem ennyi elég (vagyis qrvára nem érdekel, hogy milyen magánklinikán vagy épp melyik kórházban szült)