Azért nem annyira őszeinte a mosolyom. Egy nappalos és egy éjszakás műszak között abszolváltuk a műveletet. G. szerencsés, mert a héten is 1 szolgálata van és a jövő héten is 1-et megy.
Fáradtan értem haza este, annyira korán nem is kerültem ágyba, reggel időben, óra nélkül ébredtem. Mire a többiek felébredtek és nekiálltak reggelizni, addigra én összekapta magam és lepakoltam az autóba egy kört. Azt Áronnal elvittük, kipakoltuk, majd fordultunk még egy kört, immár Bencével is kiegészülve. 10-re jöttek a barátok segíteni és tényleg szinte pillanatok alatt autóba kerültek a cuccok, még olyanok is, amik nem voltak szállításra összekészítve.
Nyilván nem mi lennénk, ha nem nem lett volna csavar a dologban. A. jött a nagy autóval, aminek külön zárható az eleje, így rakodni lehet bele, de nem lehet beülni előre. Áron felügyelte a cuccokat a kocsiban míg a többiek le és fel szaladgáltak. Miután megtöltötték az autókat, Bence egy laza mozdulattal becsukta a raktér ajtaját is. Indulásra készen állt a 3 autó, ( egy Crafter, egy másik nagy autó és a mi személyautónk is) mikor kiderült, hogy az autó kulcsa a kabátban van, a kabát pedig az autóban. Nem baj, van pótkulcs, csak épp Pesten.
Sikerült megoldani, pont jött egy ismerős haza Pestről, elhozta a kulcsot, addig a másik két autóból kipakoltak a házba.
Közben megebédeltünk, szusszantunk majd kiautóztunk és mindent sikerült kipakolni.
Hát elég nagy káoszt sikerült okozni a házban, a vendég szoba és az étkező rész tele van dobozokkal, zsákokkal, rekeszekkel. Hogy mikor lesz ott rend, azt nem tudom. Bence pakolja a cuccait, mindet ugyan nem tudja, a hét közepén lesz készen a gardróbjába a polcrendszer. Áron ruháit is kipakoltam, a sulis cuccait ő pakolta, miután én eljöttem dolgozni. Még az én ruháikat pakoltam be a szekrénybe, aztán ha szabadságon leszek átrendezem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése