Esküvőre voltunk hivatalosak, Gábor unokatesójának a lánya ment férjhez. Mondhatnám, hogy izgalommal vártuk a napot, de nem lenne igaz. Inkább amolyan kötelező program, ami alól nem tudsz kibújni, ezért megadod magad és kicsit nyögve, de elmész. Nem annyira szoros a kapcsolat, bár jóban vagyunk. A rokonság többi tagjával még inkább távolabbi, a fiatal párral is ilyen, az ő köreiket meg már nem is ismerjük. No mindegy, szóval a vendégkörből alig ismerünk valakit, akit meg igen, azzal se nagyon ápolunk mi szorosabb kapcsolatot. Úgy indultunk, hogy nem leszünk sokáig. Persze tudtam, hogy este 8-kor nem fogunk hazaindulni.
Az esküvőről amúgy késtünk, már elkezdődött a ceremónia mikor befutottunk (persze, mert nem megyünk ám oda a vendégvárásra). Maga a szertartás nekem nem volt megható, inkább vicces a lelkész stílusa miatt és szerintem nem is annyira odaillő volt. A fiatalok megismerkedésétől kezdve beszélte el a történetet a mai napig (ezt én úgy untam). A fogadalom összecsapott volt. Mindegy. Utána jött a gratuláció, a fényképezkedés, aztán elég ígéretesnek indult az este, mert a zenész elkezdett játszani a vendégsereg meg táncolni. Előbbrehozták a vacsorát. A kaja nagyon finom volt, bőséges is volt, majdnem mindent végig is kóstoltunk, én igyekeztem mindenből keveset enni. Viszont a vacsora után a nép nem mozdult, hiába vártuk, hogy valaki megkezdje a táncot. Végül mi voltunk azok akik odaperdültek a táncparketten, gondoltuk, hogy megadjuk a kezdő lökést a többieknek, de utána sem mutattak hajlandóságot a mulatásra. Nagyon nehezen indult be a buli. A fiatalság majdnem éjfél felé, a menyasszony tánc után kapcsolódott be a buliba, igaz a főszereplők sem erőltették meg magukat a táncolás terén. Azért mi igyekeztünk jól érezni magunkat. Éjjel 1 óra környékén vettünk búcsút. Hazafelé a friss jogosítvánnyal rendelkező nagykorú gyermek vezetett nagyon ügyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése