Ugyan még van hátra pár nap az évből, de az már régen világos, hogy nem a blogírásról szólt ez az év. Sajnálom, mert azért lett volna mit megörökíteni, most az utóbbi hetekben is voltak említésre méltó események, de a lustaság győzött felettem. Na meg a "soha semmire nincs időm mostanában" érzés. Olyan gyorsan telnek a napok és én azt érzem, hogy kevés a 24 óra. Nagyon el vagyok fáradva, nem is emlékszem, hogy valaha éreztem-e ezt ennyire. Van még szabadságom és először novemberben terveztem kivenni, de végül áttoltam decemberre, mert a srácok indulnak a Karate EB-n és gondoltam akkor pont jó lesz. Aham...csak épp a bennmaradt napból 3-mat vagy 4-et tudok kivenni, s nagyon remélem át tudom vinni jövőre a megmaradt pár napot, mert ha nem elveszik, ugyanis a kórház nem fizeti ki. S a kórházról meg ne is beszéjünk, mert kritikán aluli amit műveknek velünk meg amúgy amit az egész egészségüggyel művelnek. A Honvéd kórházhoz tartozunk, s míg ott van minden, addig nálunk csak elvesznek abból a kevésből is. Az, hogy nálunk nincs túlóra kifizetés, nincs Cafatéria, nincs ruhapénz, stb, csak egy dolog, de se mosogatószert, se wc papírt, se papírtörülközőt nem kapunk. Semmit. Magunknak kell mindent vinni. Amit pedig a fizetésemeléssel művelnek, az tragédia. Olyan változásokat terveznek, hogy szerintem márciustól nem marad ember a pályán....erősen gondolkozok, hogy milyen irányba kellene váltani, egyelőre nincs ötletem, mert a munkát szeretem, de nem vagyok benne iztos, hogy innen megyek nyugdíjba.
Amúgy nem is ezekről akartam írni....de azt mostmár külön bejegyzésbe teszem :)
4 megjegyzés:
Az a baj, hogy ezek a tetvek arra hajaznak, hogy aki ilyen területen dolgozik, az majd a lelkiismerete miatt nem áll arrébb... mert sajnálja a betegeket, ellatottakat, stb. Szociális szféraban dolgozom, úgy kell a dolgozókat lepkehálóval összefogdosni, és aki nem hivatásból csinálja, az odébb is áll pillanatok alatt... Gyalázat, amit az egészségüggyel meg a szociális szférával csinálnak!!! Kitartás!!!
A sziciális szféra talán még rosszabb helyzetben van, mint mi, mert mindig elfelejtkeznek róluk. Sajnos egyre rosszabb a helyzet, de igazad van, vagyunk annyira marhák, hogy a hivatástudatunk nem engedi a továbbállást. A munkámat én is nagyon szeretem, sajnálnám, ha fel kellene adni.
Most ment nyugdijba egy kolléganő, aki tavasszal félállásban vissza is jönne majd (és egy nyugdijasunk van félállásban). Most még ellavírozunk ezzel a létszámmal, de pl pár nap szabadságom még bent van, mert nem tudta kiadni a főnővér. Mi lesz ha valaki elmegy betegállományba vagy bejelenti, hogy babát vár (többen is megtehetik), akkor már bajban leszünk. Új jelentkezők pedig nincsenek. Ápolók sem, nemhogy gyerekápolók...
Sajnos az oktatásban is ugyanez a helyzet. Bírom, amikor valaki azt mondja, lehet SZÉP kártyával is fizetni, csak a tanárok nem kapnak, ahogy semmit sem. Ellenben van ingyen munka. Szabikkal is az a helyzet, amit írtál.Nincs utánpótlás, nyugdíjasaink vannak, fiatalok inkább más pályát választanak. A társadalmi megítélésünk is negatív.
Oktatásról aztán ne is beszéljünk. A helyettesítő tanárt is helyettesítik. Nem tudom követni a gyerek tanárait, mert pl a matekot, fizikát többen is tanítják...
Mi juttatásként kapunk Sparos kupont vagy mit és ennyi. Mondjuk oda pont nem járok. Amúgy ugyanaz járna, mint a Hinvéd korjázban, csak Budapest - Vác között kámforrá válik (bár a fontos folyosón van minden). Mindegy is, mert hiába vagyunk felháborodva, majd örüljünk, hogy van munkánk....
Megjegyzés küldése