Mániám a rendrakás és a takarítás. Ha otthon vagyok az az első, hogy kitakarítok. Igyekszem rendet tartani de egy férj és egy gyerek mellett nem mindig sikerül. Nagy bánatomra persze. Fizikailag vagyok rosszul mikor hazamegyek és azt látom kupi van. Hétközben előfordul, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok és csak hétvégén tudok a szenvedélyemnek élni. Mikor szép rend és tisztaság van csak ülök a nappaliban és gyönyörködök benne. Mindez addig tart míg kis családom haza nem ér. na akkor belepik a nappalit a játékok, ruhák.....Én meg kezdem előről. Nyáron jobb a helyzet, mert ilyenkor sokat vannak kint a fiúk anyósoméknál, mivel ők családi házban laknak. Télen viszont korán sötétedik nem látom a koszt :))
Ezzel a pakolhatnékkal csak az a gond, hogy időnként sikerül úgy elraknom dolgokat, hogy nem találom mikor kellene. Emlékszem Bence 1. születésnapjára. A gyertyákat sikerült biztonságos helyre tennem, olyannyira, hogy mikor kellett volna én sem találtam. Szerencsére volt kitől kölcsönkérnem :) De jártam ám így ajándék mesekönyvvel is. Azt karácsonyra szántam Bencének - még jó, hogy kapott sok mást is - ünnepek után meg is találtam. Viszont mivel január 13-án van a szülinapja megkapta akkor.....
Jelenleg a munkahelyemen nem találom az árazócédulát. Halvány lila segédfogalmam sincs hová bírtam eltenni, mert legalább 30 percig kerestem és nem jött velem szembe. De nem csak én vagyok ilyen pakolós ám - volt kitől örökölnöm - anyukám is profin műveli ezt a dolgot. Na meg most jut eszembe a gyerek is örökölte - lásd a lentebbi bejegyzést.
Szóval nem találom, de nem adom fel a keresést, ha más nem lesz elszaladok a papírüzletbe. Még jó, hogy itt van az utcában. Milyen szerencse, hogy ez egy kisváros;)
Tegnap délután kikerekeztünk Icamamáékhoz. Mikor megérkeztünk Bence közölte, hogy nagyon elfáradt. Nekem lógott a nyelvem szó szerint, mert du 6-kor indultunk és még irtózatosan meleg volt, 25 perc alatt értünk ki, én tekertem, Bencus a kanyaroknál kitette a kezét - ez volt az össz feladata, de ő fáradt el. Meg is kérdeztem:
- Ugyan mibe fáradtál el kisfiam?
- Hát hogy kilógattam a kezem!
Értitek?! No mindegy. Ő segített füvet nyírni én meg pihentem a hintaágyban és olvastam a könyvemet. Jó volt. MEgbeszéltem vele, hogy aludjon a mamáéknál, hiszen reggel úgy is ki kellene vinnem, ő meg beleegyezettt. Így én egyedül pattantam biciklire és kerekeztem hazafelé. Kicsit könnyebb volt, hazafelé volt, hogy csak gurultam na meg nem volt mögöttem 16kg. és nem magyarázott senki, hogy "anya gyorsabban!"
2 megjegyzés:
Én is tudnék mesélni. az én anyósom a cigit tette anno a gyógyszerek közé és nem emlékezett rá. azóta, ha keres vmit, mindig szólunk neki, ha gyógyszerek közé is nézzen be :o)
(szuper ügyes vagy! majd én fogok segítséget kérni)
Megtalaltalak ;-)
Megjegyzés küldése