Tádááám

 Na kérem szépen. Ma végre elértem azt az állapotot, amikor bátran kijelenthetem, hogy megszűnt a háborús övezet a házban.

Reggel elkísértem Áront a suliba, utána útbaejtettem az egyik üzletet olyan apróságokért, hogy kenyér, kifli, zsemle majd szedtem a lábamat hazafelé, mert reggelre ígérték a cserepek szállítását és Gábor mikor dolgozna, ha nem ilyenkor?!

Miután hazaértem hívott is G., ma mégsem hozzák a tetőalapanyagot, mert nem hajthat be az utcába az a teherautó, amivel hozzák (nem tudom hány tonnás gépjármű jöhet be). Már éppen azon puffogtam, hogy basszus otthagytunk több, mint 2 millió forintot az üzletben és nemhogy nem szólnak, hogy engedélyt kellene kérni, de még majd plusz költségért kihozzák....(nem azon a pár ezer forinton múlik, de ne nekem kelljen már tisztába lennem, hány tonnás autóval hozzák, nem vásárolok minden nap a tetőhöz anyagot, ellenben ők ezzel foglalkoznak, tudniuk kellene és tudják is, csak épp nem foglalkoznak ilyennel). 

A nagy morgolodás közepette aztán csengettek és megjelent egy darus teherautó, hogy akkor ő most hozta az áru egy részét. A 12 raklapból 7-et. Nem, ő sem jöhetett volna be, de a nehézpotot valahol arrébb letette és csakazértis bejött. Nagyon ügyesen lepakolta a kertbe, kapun belül. Nagyon jó fej és rendes is volt a srác. 

Később hívott G. hogy a többit is kihozzák majd és nem is kell érte fizetni. Alapvetően türelmes és jámbor ember a Zuram, de belőle is ki lehet hozni az állatot őt is ki lehet billenteni a lelki egyensúlyából.

Ezután már nyugodtan álltam neki a főzésnek. Csak egy paradicsomos spagettit dobtam össze, aztán folytattam a pakolást ott, ahol tegnapelőtt abbahagytam. A vendégszobában rend van, csak azok a dobozok maradtak amelyek felkerülnek a padlásra, de csak a tetőcsere után. Elpakoltsm a cipőket, gyógyszereket, papírokat, iratokat. Maradtak még dobozban cuccaink, de azok nagyon ritkán kellenek. A lényeget kipakoltam. És végre helyet találtam a kreatív cuccaimnak is. Igaz egyelőre egy részét Már MekkElek módra készült tárolóval tudtam rendszerezni, amíg nem sírok ki magamnak 2 fiókos tárolót, addig marad. Már hozzáférek a cuccaimhoz, tehát alkotni is tudok. December közepétől vagyok elmaradva a Memory Planner-el, de ki számolja....

Áron megkönnyítette a dolgomat, mert du az osztálytársával jött haza gyalog, így nem kellett érte mennem. 

Most pedig, hogy ezt leírtam megyek és adok enni a gyerekeimnek és én is csatlakozok hozzájuk. 

Ha egy üzlet beindul

 Mára egészen mást terveztem, mint amit végül csináltam.

Tegnap este olyan jól összerakta fejben, hogy ma bepakolunk Bence gardróbjába, a mi szobákban elpakolom a cuccokat és felhívom lentről azokat a dobozokat, amelyekben az iratok és egyéb papírok vannak, ezeket elrendezem. Közben mosok, vasalok és megsütöm Bencének a tortát. 

Ezekből a tervekből aztán a gardrób pakolás és a mosás meg is valósult. Reggeli után a konyhában pakoltam (volna) el, amikor elszaladt a cérna, hogy semmit nem találok, hogy kaotikus káosz uralkodik a szekrények nem, hogy mindenhol van minden, hogy egy pillanat alatt fogtam neki átpakolni, rendszerezni a dolgokat. Pl a tányérkészletböl kb 4-et is találtam 3 különböző szekrényben. Ráadásul az volt a fenti szekrényben (ami kézre is esik) amelyiket csak ünnepnapokon használunk.

Ugyanígy a lábasok, poharak, stb...ha már nekifogtam, súroltam is: polcot, szekrényt, fiókot. 

Közben készült az ebéd is, addigra egész jól átrendezkedtem. Délután nekifogtam a torta sütésének is, külön sütöttem a piskóta lapokat, bekevertem a mascarpónés krémet, csináltam gyümölcszselét hozzá, be is töltöttem, a díszítés holnapra marad. Remélem azért jó lesz.

A konyhában majdnem végeztem a szekrénypakolással, holnapra csak a mosogató alatti rész maradt és ami még egy nagyobb lélegzetvételű dolgo lesz az a spájz átpakolása. De utána minden rendben lesz és nem mellesleg átlátható is lesz.

Mert én mindig mindent elteszek.......

Mániám a rendrakás és a takarítás. Ha otthon vagyok az az első, hogy kitakarítok. Igyekszem rendet tartani de egy férj és egy gyerek mellett nem mindig sikerül. Nagy bánatomra persze. Fizikailag vagyok rosszul mikor hazamegyek és azt látom kupi van. Hétközben előfordul, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok és csak hétvégén tudok a szenvedélyemnek élni. Mikor szép rend és tisztaság van csak ülök a nappaliban és gyönyörködök benne. Mindez addig tart míg kis családom haza nem ér. na akkor belepik a nappalit a játékok, ruhák.....Én meg kezdem előről. Nyáron jobb a helyzet, mert ilyenkor sokat vannak kint a fiúk anyósoméknál, mivel ők családi házban laknak. Télen viszont korán sötétedik nem látom a koszt :))
Ezzel a pakolhatnékkal csak az a gond, hogy időnként sikerül úgy elraknom dolgokat, hogy nem találom mikor kellene. Emlékszem Bence 1. születésnapjára. A gyertyákat sikerült biztonságos helyre tennem, olyannyira, hogy mikor kellett volna én sem találtam. Szerencsére volt kitől kölcsönkérnem :) De jártam ám így ajándék mesekönyvvel is. Azt karácsonyra szántam Bencének - még jó, hogy kapott sok mást is - ünnepek után meg is találtam. Viszont mivel január 13-án van a szülinapja megkapta akkor.....
Jelenleg a munkahelyemen nem találom az árazócédulát. Halvány lila segédfogalmam sincs hová bírtam eltenni, mert legalább 30 percig kerestem és nem jött velem szembe. De nem csak én vagyok ilyen pakolós ám - volt kitől örökölnöm - anyukám is profin műveli ezt a dolgot. Na meg most jut eszembe a gyerek is örökölte - lásd a lentebbi bejegyzést.
Szóval nem találom, de nem adom fel a keresést, ha más nem lesz elszaladok a papírüzletbe. Még jó, hogy itt van az utcában. Milyen szerencse, hogy ez egy kisváros;)

Tegnap délután kikerekeztünk Icamamáékhoz. Mikor megérkeztünk Bence közölte, hogy nagyon elfáradt. Nekem lógott a nyelvem szó szerint, mert du 6-kor indultunk és még irtózatosan meleg volt, 25 perc alatt értünk ki, én tekertem, Bencus a kanyaroknál kitette a kezét - ez volt az össz feladata, de ő fáradt el. Meg is kérdeztem:
- Ugyan mibe fáradtál el kisfiam?
- Hát hogy kilógattam a kezem!
Értitek?! No mindegy. Ő segített füvet nyírni én meg pihentem a hintaágyban és olvastam a könyvemet. Jó volt. MEgbeszéltem vele, hogy aludjon a mamáéknál, hiszen reggel úgy is ki kellene vinnem, ő meg beleegyezettt. Így én egyedül pattantam biciklire és kerekeztem hazafelé. Kicsit könnyebb volt, hazafelé volt, hogy csak gurultam na meg nem volt mögöttem 16kg. és nem magyarázott senki, hogy "anya gyorsabban!"