Blogháttér

2009. augusztus 15., szombat

Földvár felé....

2009. Augusztus 08.

Eljött a hazaindulás napja. Kényelmesen felkeltünk, majd reggeli után gyorsan összepakoltam. Ez mindig gyorsabban megy, mint otthon a bepakolás. Na mindegy. Én össze, apa pedig bepakolt az autóba. Kijelentkeztünk és már indultunk is. Előre megbeszéltük, hogy megállunk Balatonföldváron a szabadstrandon. Rokonaink vannak itt nyaranként akik az egyik büfét üzemeltetik. Az úton Bence mesét nézett. Nagyon jól haladtunk. Én fotóztam a kocsiból. Átmentünk a Völgyhídon, hát persze, hogy ezt szerettem volna lefényképezni. Kár, hogy nem lehet megállni, milyen jó lenne onnan szétnézni. Biztosan rengeteg karambol lenne. Nagy forgalom volt lent a parton. A szűk utcában csak lassan lehetett haladni. A legnagyobb problémát egy betonkeverő okozta. Merthogy ő is éppen arra tartott. Igen ám, de az utca szűk, csak egy autó fér el, nem is értem miért kétirányú a forgalom. Vissza kellett tolatnunk, mert a betonkeverős autó az csak jött. Igen ám, de mögöttünk is kocsisor. Nagy nehezen be tudott Gábor tolatni egy kapubejáróba, de onnan már jött is a fickó és zárta volna a kaput. Én kiszálltam - mit ne mondjak pánikoltam kissé nehogy nekünk jöjjön valaki - Bence is elkezdett sírni. Nagyon megijedt. Nem csodálom a két évvel ezelőtti baleset élénken él még benne. Kivettem őt, majd elmentem onnan vele, de annyira remegett szegény, alig tudtam megnyugtatni. Csak megoldódott a probléma, bár nem a betonkeverősön múlott a dolog, kicsit lehetett volna előzkenyebb, kb 4 autót kellett volna elengednie és mindenki elfért volna.

Parkolás után kiszedtük a strandolós cuccokat és beballagtunk. Lejelentkeztünk a rokonoknál is. Lementünk a partra. Na itt bohóckodtunk Bencével és a nagy kapálózásban leverte a napszemüvegemet. Még láttam elsüllyedni a Balatonban. Gyorsan fürdőruhát húztunk és apa előkerítette a szemüvegemet. Hát nem dícsért meg érte. Bence már alig várta, hogy vízibiciklit béreljünk. Kimentünk vele ameddig csak lehetett. Persze nagyon élvezte. Épp ment valami vitorlásverseny. Egyszer szívesen elmennék vitorlázni....Apa a vízől fényképezett én meg izgultam bele ne ejtse a gépet a vízbe. Szerencsére ezt megúsztuk. Miután megszáradtunk ebédeltünk majd elmentünk a játszótérre. Bence szaladgálhatott. Jól ki is fáradt, mert miután útnak indultunk bevágta a szunyát.
Pestig jól haladtunk, de ott aztán több baleset miatt szinte lépésben. Fel is ébredt a gyerek, de az út hátralevő részében mesét nézett.
Este értünk haza. Még kiszaladtunk Gábor szüleihez lejelentkezni, anyósom rántotthússal várt minket. Meg is vacsoráztunk. Itthon gyorsan kipakoltam.


A nyaralás szép volt, jó volt, elég volt.








Itt a vége.

Nincsenek megjegyzések: